Kijelző kontra papír

Szeretem az e-könyv olvasóm. Mióta használom, átalakultak az olvasási szokásaim. Valamivel többet olvasok, ami annak köszönhető, hogy bárhová könnyebb magammal vinni egy néhány dekás, keskeny eszközt, mint egy vaskos, keményfedeles kötetet. Nem kell tartanom tőle, hogy szamárfüles lesz és a szememet sem veszi jobban igénybe, mint egy „valódi” könyv. Az elmúlt hónapokban Nápolyban nem is volt túl sok lehetőségem arra, hogy ne ezen az eszközön olvassak. Hozzászoktam. Aztán megszerettem a praktikusságát. Jegyzetelni, margináliákat készíteni és a könyvekben keresni is egyszerű.

Miután hazajöttem, újra papír könyv került a kezembe. Csak ekkor tűnt fel, hogy valójában mennyire hiányzott a lapok egyértelmű fizikalitása és minden, ami ezzel jár. Az olvasott szövegtől független, olyan mellékes jellemzők, mint egy vastag könyv becsukásának tompa zaja, a felütött kötet illata vagy a papír tapintása. Ezek a tartalom szempontjából mind lényegtelen, elhagyható tényezők, amelyeknek már a megemlítése is szentimentálisnak tűnik. Ugyanakkor nagyon is részei az olvasmányélménynek. Az enyémnek legalábbis mindenképp.

A fizikai könyv nem praktikus, szemben egy elektronikus olvasóval. Persze az előbbi működik anélkül is, hogy időről-időre csatlakoztatni kellene az elektromos hálózatra, ami legalábbis új megvilágításba helyezi a praktikusság kérdését. Egy e-könyvben pofonegyszerű a keresés, csupán be kell gépelnem a kulcsszót és listázza is a találatokat, ez egy szakmai szöveg olvasása esetén rendkívül gyorssá és hatékonnyá teszi a munkát. Ugyanakkor ki is zárja a lehetőségét, hogy böngészés közben véletlenül bukkanjak rá olyan információra, ami eddig elkerülte a figyelmem és így új ötletem támadjon. Az effajta hatékonyság kevés helyet hagy a spontaneitásnak.

Szeretem az e-könyv olvasóm. A könyveket legalább annyira. Talán azért, mert gyerekkoromtól fogva hagyományos könyvek vettek körül és az olvasás szeretete rajtuk keresztül, velük vált az életem fontos részévé. Talán puszta megszokás és nosztalgia ez a ragaszkodás és az olvasó emberek következő generációja (legyen bármennyire is népes), mely kijelzővel a kezében cseperedik fel, a nehézkes, tébolyítóan lassan kereshető papír alapú könyveket érzi majd idegennek. Talán ők is megtalálják a régi adathordozók kedvelhető tulajdonságait, de soha nem térnének vissza hozzá néhány alkalmat leszámítva. Ez természetesen hatással lesz (hatással van) a gondolkodás strukturálódására – a médiummal együtt ez is változik. Nincs ezzel semmi baj. Én azért mégsem cserélem le a kijelzőt a papírra. Talán te sem.

Persze most mindketten egy kijelzőre meredünk.

Szabó István Zoltán (Steve)