Györe Bori: Edina, Ilona, Anna

MÓRICZ 2014 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.  Györe Bori 1981-ben született Budapesten. Verseket 1998, prózát 2012 óta publikál. Jelenleg szerkesztőként dolgozik.

Edina kilép a fodrászat ajtaján, kezében kis, szőrtelen kutya, mellében csomó. Senkinek sem fogja megtenni azt a szívességet, hogy megoperáltatja magát. Ilona a kórházi ágyán lányához beszél. Annának pénzre van szüksége. Edina spirituálisan akar megszabadulni a ráktól, a halált választja. Harminchét éves, hamvait vízsugár szórja szét. Ilona nyolcvanhat évesen dönt. Anna szinte még gyerek, amikor eltűnik, elnyeli a fekete dzseki, lélegzete, mint hűséges állat, követi, belesüpped a fotelba. Edina fiatal teste egy videofelvételen. Összeesik, viccből. Ekkor még senki sem tudja, hogy beteg. Ilonának nincs ereje, hogy szívószállal innivalót vegyen magához, szeretne megkapaszkodni egy élő testben, de a nővér éppen kimegy a kórteremből. Anna felszínes, rövid, de magas hőfokon izzó barátságba bonyolódik Edinával egy bulin. Együtt ülnek be a kádba reggel, miutámn felszívtak néhány csík speedet, mert arra gondolnak, jól esne egy forró fürdő, hiszen tél van, mint mindig, az amfetamin megdermeszti az izmaikat, csontjaik jégcsapokként feszülnek a bőrük alatt. Ilona óva inti lányát a kábítószerek használatától. Még a halálos ágyán is úgy beszél az ötvenhárom éves nővel, mintha az kisgyerek volna. Nem mulaszt el életre szóló tanácsokat adni most sem. Anna átalussza a fotelban a házkutatást, a rendőrök jóindulatúan úgy tesznek, mintha nem vennék észre a tűket és a tasakokat. Edina apró mellei tetszenek Annának. Ilona kezén hatalmas lilásfekete foltok, az infúzió nyomai. Anna karján kis véraláfutások, a tűszúrások emlékei. Edina betegségére egy vérvétel eredménye hívja fel a figyelmet, az apró pont a könyökhajlatban régen nem látszik már. Ilona mindennap elvégzi a vércukorvizsgálatot önmagán, amíg kórházba nem kerül. Időről időre apró tűvel sebzi meg az ujjbegyét. Anna a nyakában hordja az injekciós tűt, zsinóron, a pulóvere alatt, akár egy nyakkendőt. Edina elfordul, amikor Anna elszorítja a karját a zsineggel. Ilona figyeli, ahogy a nővérke megpaskolja a vénáját. Annának szép izmos a lába, jegyzi meg Edina. Edina kétségbeesetten közelíti a fodrászollót a melléhez. Ilona élettelen kezéből kifordul a kés, és a linóleumra esik. Anna sniccerrel szakítja fel a zacskót. Edina fél. Ilona fél. Anna fél. Edina akkor veszi meg a kis szőrtelen kutyát, amikor sejteni kezdi, hogy magánya másféle magány, mint a többi emberé. A mellére fekteti a kicsi jószágot. Ilona nem szereti az állatokat, irtózik minden olyan lénytől, amelynek testhőmérséklete magasabb az emberénél. Anna el fogja lopni Ilona telefonját a kórházból, az éjjeliszekrényről, mert pénzre van szüksége. Edina temetésén több százan tolonganak. De vajon hol van a kutyája? Ilona az utolsó pillanatban sem tudja megbocsájtani a férjének, hogy az titkon egész életében egy másik nőre vágyott. Anna meg fogja tenni, amit elhatározott, lelkiismerete nem lázad. Edina előre feloldozta mindannyiukat. Ilona bátran néz szembe a halállal, nehéz élete volt, sohasem értette meg, mi a szeretet. Anna mindannyiuk helyett vétkezett. Szép élete volt, megismerte a heroint. Edina mindannyiuk magányát magára vállalta, és a súlyt nem bírta el.