Jegyzetfüzet

Az élet apró bosszúságai: a szálloda zuhanyzója, amiből vagy nagyon hideg, vagy túl forró víz folyik, a biztosító- és mindenféle egyéb ügynökök szűnni nem akaró telefonos zaklatásai, vagy éppen a célzási problémák a kanyarodó vonat mellékhelyiségében. Az élet furcsaságai és abszurditásai: az obszcénul nagy, figyelemelterelő bajusz, vagy az „én jobban tudom” zeneértők és önjelölt „szakácsok”. És az élet apró szépségei, és a hétköznapi álmodozások: pl. arról, hogy milyen szuperképességet szeretnél magadnak. Röviden: az élet, ahogy az a hétköznapokban zajlik, viccesen, frappánsan, elevenen és szédületesen kreativitással bemutatva.

A Boulet művésznév a francia képregényest, Gilles Rousselt takarja, aki 1998 óta alkot, és főleg az utóbbi tíz évben tett szert egyre nagyobb népszerűségre a hazájában – illetve egy idő után már azon kívül is. Rajzolt többek közt az 1998 óta futó szatirikus fantasy sorozatba, a híres Donjonba, de nevét elsősorban a 2004-ben indított blogja miatt kapta fel a szakma: stripjeiben hétköznapi életszituációkat ábrázol a maga közvetlen, mulatságos stílusában. Ezek a munkái olyan sikeresek lettek, hogy egyrészt végül lecsapott rájuk egy kiadó, és vaskos kötetek formájában dobálta őket a könyvesboltok polcaira Notes címen, másrészt pedig Boulet lett a francia képregényes blogolás egyik előfutára és leghíresebb képviselője (a blogjának az eredetin kívül már van angol és koreai nyelvű verziója is).

Boulet most vasárnap ellátogatott Magyarországra a 10. Budapesti Nemzetközi Kép­regény­fesztivál szervezőinek meghívására, és ebből az alkalomból a Nero Blanco Comix kiadott egy limitált példányszámú (mindössze 100 darabos) és sajnos vékonyka (44 oldalas), de annál szórakoztatóbb válogatást a fent említett blogos műveiből, Jegyzetfüzet címen.

Már ezt a néhány, pároldalas kis történetet (avagy inkább csak: élethelyzetet) olvasva is egy roppant kreatív és nagy fantáziával megáldott művész sejlik fel előttünk. Boulet többek közt a bevezetőben leírt szituációkat fejtegeti: a lehető legviccesebb oldalukról fogja meg őket, vagy akár teljesen abszurd végletekig megy bennük, míg máskor csak egy szimpla érzést (mondjuk a fagyos, téli időben telő hétköznapokét) ábrázol szinte eposzi, egész oldalas képekben. Egyébként pedig egy egyszerű helyzetből is bármikor képes egy teljesen vad és sziporkázó (vizuális) gondolatsort felépíteni.

Ezeknek a képregény-novelláknak, természetükből fakadóan, maga Boulet a főszereplője, és az író-rajzoló természetesen a történek stílusára jellemző szerénységgel, őszinteséggel, felszabadultsággal és öniróniával mesél saját magáról is, beleszőve a frappáns poénokba és világkép-darabkákba gyermekkori emlékeit, vagy saját filmes, zenés ízlését.

Képi világa egyszerű, mégis markáns, és alapvetően erősen komikus: sztorijait kellemesen eltúlzott, enyhén abszurd, néha pedig egyenesen groteszk vonásokkal támogatja, és mind szövegileg, mind vizuálisan tudja, hogyan kell jól felvezetni és elsütni egy poént. Egyébként, bár ebből az egységes látványvilágot prezentáló kiadásból ez nem derül ki (a blogjáról már annál inkább), Boulet sok-sok különféle stílusban is képes rajzolni. Ha szerencsések vagyunk, erről egyszer még magyar nyelven is megbizonyosodhatunk.