Nincs abszolút igazság vagy szabályrendszer
BESZÉLGETÉS BUCSI RÉKÁVAL A SYMPHONY NO. 42 C. ANIMÁCIÓS FILM RENDEZŐJÉVEL
A Symphony no. 42 Bucsi Réka vizsgafilmjeként készült el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával. Az animáció bejutott a Berlinale rövidfilmes versenyprogramjába, majd újabb nemzetközi fesztiválokon szerepelt. A Mediawave animációs filmszekciójában elnyerte a fődíjat. Bucsi animációja, saját bevallása szerint, rendhagyó narratívával dolgozik […]
BESZÉLGETÉS BUCSI RÉKÁVAL A SYMPHONY NO. 42 C. ANIMÁCIÓS FILM RENDEZŐJÉVEL
A Symphony no. 42 Bucsi Réka vizsgafilmjeként készült el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával. Az animáció bejutott a Berlinale rövidfilmes versenyprogramjába, majd újabb nemzetközi fesztiválokon szerepelt. A Mediawave animációs filmszekciójában elnyerte a fődíjat. Bucsi animációja, saját bevallása szerint, rendhagyó narratívával dolgozik.
– A Symphony Nr. 42 egy filozofikusan asszociatív vizuális orgia. Ha verbalizálni kellene, talán bajban is lennénk, mert asszociatív terek végtelen sorát hívnánk életre. Ilyen értelemben filmed bizonyos értelemben egyfajta redukálása is mindannak, amit sejtet?
– Mindenképpen a szavakkal való leírhatóság redukálására törekedtem. Én jelenleg sokkal szívesebben dolgozom kizárólag képekkel, ritmussal, apró gesztusokkal és hangokkal. Sok film esetében teljesen feleslegesnek tartom a narrációt vagy a dialógusokat. Az animációs rövidfilm olyan sokféle lehetőséget nyújt képileg és hangilag, hogy akármilyen rendhagyó vagy akár teljesen szokványos történetet el lehet mesélni egy darab kimondott szó nélkül. Ha az ember pénzekre pályázik, rá van kényszerítve hogy összeszedje verbálisan, amit teljesen vizuálisan igyekszik kifejezni; ennél a filmnél is ez történt. Úgy gondolom a leírtak alapján, hogyha nem egyetemi közegben gyártottam volna a filmet, ahol ismertek és bíztak a projektben, sosem kaptam volna rá támogatást. Sokszor úgy érzem, hogy minden egyes leírás kicsit megöli a filmet. Amint valami teljesen értelmezhető leírt szöveg formájában, számomra már animációs rövidfilmként annyira nem izgalmas.
– A kritika mostanában sokat beszél arról, hogy a MOME-n felnőtt egy hangsúlyozottan érett és kreatív generáció. Te ezt belülről, hogy látod, mi mindent köszönhetsz az egyetemnek?
– Az MOME Anim szak egy külföldre nagyon nyitott szak. Sok kapcsolatuk van más országok iskoláival, így sok lehetőségünk van utazni fesztiválokra, workshopokra. Úgy gondolom, anélkül nem lehet jót alkotni, ha az ember nem tudja, mi zajlik más országokban. Nincs abszolút igazság vagy szabályrendszer és erre én személyesen igazán az utazásaim közben ébredtem rá. Sok jó tanárom volt, akik megtanítottak az alapokra és a konzultációk során inkább kérdeztek, nem pedig kijelentéseket tettek. Igyekeznek bizalommal lenni és az egyes alkotók ízlését és igényeit figyelembe venni és segíteni. Ezen kívül rengeteget tanultam szaktársaimtól, illetve számomra fontos alkotói közösség alakult ki az évek során.
– A Symphony világa erőteljesen illeszkedik a francia kortárs független, alternatív és underground képregényvilág atmoszférájához. Véletlen, vagy inspirálódsz ebből a közegből?
– Ezt a francia párhuzamot először Richly Zsolt említette nekem, akivel a film vizuális világáról konzultáltam leginkább. Ezen a ponton már a konzultációink végén jártunk, azaz szinte minden látványterv teljesen készen volt. Nem is voltam tisztában ennek a világnak a pontos karakterjegyeivel, szóval nem volt szándékos. Szeretek konkrét vizuális inspiráció nélkül tervezni, mert nem szeretem, amikor valamilyen irány nagyon befolyásolja azt, amit csinálok.
– Egy alternatív produkció, ha van benne spiritusz, tehetség, tudás és eredetiség, képes ugyanakkora közönséget vonzani, mint bármely mainstream jelenség – vagy, az alternatív színtér frissességének és formai újításainak hála, még annál is nagyobbat. A Symphony ilyen értelemben besorolható az alternatív alkotások sorába, vagy ez hülyeség?
– Nagyon örülök, hogy a Symphonyra pozitív visszajelzések érkeznek. Mivel viszonylag rendhagyó narratívával dolgozik a film, voltak kételyeim a fogadtatásával kapcsolatban. Úgy érzem annak ellenére, hogy kísérleti narratívát használtam, viszonylag könnyen emészthető a film, így sok szinten tud működni. Van, akinek egy 10 perces nevetgélés és volt olyan is, akit nagyon elszomorított. Örülök, hogy sikerült eltalálnom egy alternatívabb vonalat, ami mégis sok embert meg tud szólítani.
– Németországban születtél, Ausztriában nőttél fel, Magyarországon tanultál, érzékelsz valamit a nyugat és a kelet közötti különbségekből megmutatkozási lehetőségek tekintetében is akár?
– Nyugaton mindenképpen nyitottabbak az emberek az újdonságokra vagy az extremitásra. Így az embernek könnyebben adódik lehetősége megvalósítani azt, amit a fejébe vesz, mert adott esetben előbb kap rá támogatást. Mivel több pénz van nyugaton filmekre, több ember kap lehetőséget arra, hogy megmutatkozzon. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy keleten ne lennének ugyanolyan tehetséges emberek és igényes alkotások. Engem az a közeg vonz, ahol nyugodtak az emberek, nem ítélkeznek annyit, nyitottak más emberek véleményére, hajlandóak érvelni, meghallgatni másokat. Sokat lehet építkezni más emberek érveiből. Olyan országokban ahol több támogatás jut a kultúrának, több alkotás készül és sokkal több a megjelenési felület. Így a közönség is többféle dolgot lát és nyitottabbá válik új dolgokra.
Sirbik Attila
Symphony no. 42 – teaser from Réka Bucsi on Vimeo.