Tiszatájonline | 2014. május 13.

Egy örökké kísérletező forma vagyunk

BESZÉLGETÉS HARTYÁNDI JENŐVEL, A MEDIAWAVE IGAZGATÓJÁVAL
Nekünk megvolt az a történelmi esélyünk, hogy ún. nagy vagy tömegfesztivállá legyünk. De szerencsére voltunk olyan bénák, ügyetlenek, hogy komolyan sosem sikerült üzleti irányba sodródni. Így tudtunk viszonylagosan függetlenek maradni szellemi értelemben, grotesz­kebben fogalmazva a pénztől függetlenek […]

BESZÉLGETÉS HARTYÁNDI JENŐVEL, A MEDIAWAVE IGAZGATÓJÁVAL

A Mediawave a kezdetekben független filmfesztiválként jött létre. Mennyiben változott, milyen irányokba mozdult el a koncepció 1989 óta?

– Pontosítanék! A második évben MEDIAWAVE Nemzetközi Vi­zuá­lis Művészeti Fesztivál­nak elnevezett rendezvény létrejöttének (1991) egy elaggott amatőrfilm fesztivál (Szocia­lista Országok Amatőrfilmeseinek Fesztiválja) adta az ürügyet, amit egy előző generáció szerve­zett. De ugyanolyan, sőt fontosabb elem a létrejöttében az általunk 1982–83-ban szer­vezett Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat, amely mint ké­sőbb kiderült, az első füg­getlen, azaz nem állam szervezte nemzetközi zenei megmozdulás volt Magyarországon. E sorozat az ak­kori improvizatív világ megkérdőjelezhetetlenül leg­prog­resszí­vebb fekete mu­zsikusait hozta a régióba (Anthony Braxton, Roscoe Mitchell, Lewis Jordan). Tehát nem­zetközi zenei tájé­kozódásunk sokkal régebbi és alaposabb volt a fil­mesnél.

De erősen hatott ránk a jugoszláv, pontosabban a vajdasági művészeti élet (Tolnai Ottó, Ba­lázs Attila, Nagy József, Bicskei Zoltán, Döbrei Dénes), ahol gyakran megfordultunk a nyolc­vanas évek elejétől. Továbbá – mindig elérhetetlen – mintául szolgált a hetvenes évek má­sodik felében indult kisörspusztai földalatti kulturális mozgolódás, amely képes volt a mai napig ellenállni a fesztivállá válás csábító vonzásának.

Sajnos mi nem tudtuk elkerülni e csapdát, de nagyjából húsz év után, nemzetközi és hazai válságok által megtépázva, tevékenységünket erősen újraértékelve, átgondolva, úgy érzem, hogy sikerült visszatérnünk, pontosabban újra rátalálnunk a kisörspusztai útra. Két éve demonstratíve elvetve a fesztivál elnevezést, már az EGYÜTTLÉT, angolul GATHERING ki­fejezést használjuk magunkra és próbáljuk ezt a nem feltétlen jól hangzó magyar kifeje­zést új tartalommal megtölteni. Úgy éreztem, idén részben már sikerült megvalósítanunk elgon­dolásainkat. De van még bőven mit kísérletezni az új formával.

Még röviden szeretnék az elnevezésre visszatérni. Személy szerint nagyon nem szeretem a MEDIAWAVE elnevezést, amelyet a második évben egy újságíró ötlete alapján vettünk fel. Hamar kiderül, hogy rossz ötlet volt, de azóta is hiába próbálkozunk megváltoztatni. A vaj­dasági Bicskei Zoltán ötlete alapján 97-től használjuk a Fényírók Fesztiválja elnevezést a filmes részre, de nem tudtuk teljesen átvinni, mert a közönség módszeresen MEDIAWAVE-ként emleget bennünket. Nincs más hátra, hogy tovább kísérletezzünk a MEDIAWAVE név elsorvasztásával, és új, jelenlegi mentalításunkhoz közelebb álló elne­vezés lassú bevezeté­sével.

– Az idők folyamán a filmes seregszemle mellett ugyanolyan fontos szerepet kezdett ját­szani a zene is, míg mára már, mintha kissé el is billent volna a mérleg nyelve a zene irá­nyába. Vagy rosszul látom?

– Az előzőekből talán levehető, hogy bizony rosszul látod, mert személy szerint nem zene­kedvelő filmes vagyok, hanem filmkedvelő zenefanatikus. És ez mindig is így volt, még ha közben filmesként is prosperálok. Időnként más újságírók is próbálták hozzád hasonlóan beállítani rendezvényünk irányultságát. De ez inkább a tájékozódás hiányából fakad. Va­ló­jában pontosan a fordítottja az igaz feltételezésednek. Nem elsorvasztjuk a filmet a zene mellett, hanem azon erőlködünk, hogyan tudnánk megújítani, új formát találni a mozi­szerű filmközvetítésnek, amely már jó ideje halódik a világban, különösen Magyarországon. Ha nem lettünk volna elég eltökéltek, akkor a filmes támogatások 3-4 évvel ezelőtti honi eltű­nésével megtehettük volna, hogy a filmes területet felhagyjuk. Nem ezt tettük, sőt fo­lyama­tosan azon kísérletezünk, hogy milyen megoldásokkal lehetne megtartani és emelni a né­zettséget és a minőséget – hangsúlyozottan – nem városi, hanem végvárszerű körül­mények között. Azt gondolom könnyű belátni, hogy egészen más és sokkal nagyobb közve­títési prob­lémákkal kell megküzdenünk, mint egy nagyvárosban. Ugyanakkor idei újítá­sunkkal, az ÚTON/ON THE ROD Online Filmfesztivál-résszel sikerült kitörnünk a vi­szonylagos be­zárt­ságból. Azt sem árt, ha tudja a tájékozatlan külső szem, hogy sokkal egy­szerűbb egy hangu­latos zenei programhoz közönséget találni, mint egy sötét helyiségbe embereket be­vonzani. A filmes terület szervezésére 2-3-szor nagyobb energiát és pénzt for­dítunk, mint a zeneire. Talán az a tény is jelzi ezt, hogy nem csökken, hanem folyamatosan nő a filmes nevezések száma. Az idén 1533 volt, több mint 80 országból.

– A magyarországi filmes szakma és szaksajtó mennyire foglalkozik a Mediawave-vel, hol helyezi el a maga körein belül?

– A magyar szakma és a szaksajtó, mondhatni mérsékelten figyel ránk. A magyar átlagfil­mes – érthetően – Cannes és más első osztályú filmfesztiválok felé törekszik. A kritikus is. Na­gyobb megbecsülés, kényelmesebb hotel, a jobb ellátás, nyilván vonzóbb. A nyugat felé né­zésnek megvannak a történelmi hagyományai. Már rég nem gondolom komolyan, hogy a mi kis szabálytalan, szokványos rendszerbe nem illeszthető, reprezentációmentes, ráadá­sul vi­déki filmmustránk át tudná ütni egy budapesti filmalkotó ingerküszöbét. Ne feledjük, hogy a minden vasárnap rántott húst evők országában élünk, egy önhittsége burkában élő fővá­rossal. Oda mi, hiába is erőlködnénk, nem tudunk impulzusokat eljuttatni. Ezért nem is kell.

De a fentebb említett nevezési számok azt bizonyítják, hogy a nemzetközi filmes világ figyel ránk. (Érdemes lenne megvizsgálni a magyar filmfesztiválok nevezési számait.) Elgondol­kodtató az is, hogy miért neveztek az idén Franciaországból közel kétszáz filmet, míg itt­hon­ról csak kb. százat? Tehát nemzetközileg rendben vagyunk, mint korábban is. Nemzet­közi szakmai hírünk is nagyon jó, vélhetően a speciális, művészeti és minőségi alapú hoz­záállá­sunk okán, ellentétben a forgalmazói érdek alapúval szemben. Fontos és korai felis­meré­sünk volt, hogy nem szabad utánoznunk a cannes-i típusú fesztiválokat. Sokan bele­mennek ebbe a csapdába, figyelmen kívül hagyva más lehetőségeket, körülményeket. Ugyanakkor nem lényegtelen, hogy meglehetősen erős hangulati elemet tudunk kisugá­rozni magunkból, a filmek sorrendben való levetítésével szemben. Ami komoly nemzetközi szakmai visszhan­got vált ki manapság. Ezt abból az irányból is visszaigazolódik, hogy több komoly európai pályázatba vonnak be bennünket. Érdekes probléma az, hogy ami kifelé az erényünk, az itt­hon a hátrányunk, de így volt ez mindig a MEDIAWAVE történetében.

– Mennyire tud a rendezvény független, szuverén maradni, illetve milyen kompro­misszu­mokra kényszerültök az aktuális kulturális, művészeti szcéna tekintetében?

– A rendezvény sosem volt igazán, teljesen szuverén, talán csak a rendszerváltás utáni pár évben hittük ezt komolyan és még egy darabig próbáltuk hinni, szembekötve, utána is. Va­lójában ma csak az tud szuverén maradni, aki teljesen üzleti alapon működik, de valójában az sem az, mert ott meg az üzleti érdekek alakítják a programot, nem a kulturális közvetítés vágya.

Nekünk megvolt az a történelmi esélyünk, hogy ún. nagy vagy tömegfesztivállá legyünk. De szerencsére voltunk olyan bénák, ügyetlenek, hogy komolyan sosem sikerült üzleti irányba sodródni. Így tudtunk viszonylagosan függetlenek maradni szellemi értelemben, grotesz­kebben fogalmazva a pénztől függetlenek. Talán szerencsénk is volt, mert a min­denkori ak­tuális politikai közegben mindig találtunk annyi támogatót, szimpatizánst, aki átsegített bennünket a krízishelyzeteken, ami volt bőven a 24 év alatt. Visszagondolva, so­sem kértek semmit a támogatásukért, ezért a kulturális közvetítés értelmében sosem kel­lett kompro­misszumokat kötnünk. A kompromisszumok sokkal inkább a közönséghez való viszo­nyunk­ból fakadtak, amelyek több esetben tévesnek bizonyultak. De ma már nem el­sősor­ban mű­vészetközvetítési célból, hanem közönségnevelő és közösségépítő módon ál­lunk az EGYÜTT­LÉT-hez, azaz jelentősen átformálódott szellemiségünk, ami már nagyon jól érzé­kel­hető volt az idei rendezvényen. Voltak már olyan időszakok, amelyek az elkép­zeléseknek meg­felelően valósultak meg. Sőt néha jobban. De mivel mi egy örökké kísérle­tező forma va­gyunk, nem a tökéletesség elérése a cél. Sokkal inkább az, hogy egyre nagyobb teret ad­junk a közönség aktív bevonódására, amelyre soklépcsős kísérleti rendszereket ta­láltunk ki.

Fő törekvésünk, hogy az egyén ne egy kis pont legyen a tömegben, hanem a közösség aktív részévé váljon! Erre nagyon sok kellemes és meglepő megvalósulást érzékeltünk az idén.

– Milyen kapcsolatokat ápoltok a külföldi fesztiválokkal, vannak hasonló jellegű, felépitésű rendezvények külföldön is?

– Mi rendszeres nem(i)zetközi életet élünk. Régóta aktív és kezdeményező tagjai vagyunk az EJN-nek (Europe Jazz Network), az európai jazzfesztiválokat és klubokat összefogó szer­vezetnek. Sok nemzetközi együttműködő projektet valósítunk meg, kezdeményezünk. Nem elhanyagolható célunk – a nálunk való bemutatkozáson túlmutatóan –, hogy a ma­gyar mu­zsikusokat helyzetbe hozzuk Európában. Mert a vasfüggöny szellemi formában to­vábbra is ott hózódik, ahol az elődje. De ez sok értelemben a magyar muzsikusok agyában erősebb, mint azt az európai érdeklődés gyengesége felől gondolnánk.

Az Európai Filmfesztiválok Koordinációja sajnos kb. 10 éve szétesett, de formálódik he­lyette egy egymással szimpatizáló és egyre több mindenben együttműködő fesztiválok há­lózata. Idei zsűritagjaink listája is jól mutatja ezt – többek között milánói, szófiai, huescai (spa­nyol), TOFIFEST (lengyel) fesztiválok vezetői zsűrizték a mi válogatásunkat. A neve­zett magyar filmeket elfogulatlan, teljesen nemzetközi zsűri díjazta. Kis dolgok ezek, de nem szégyeljük őket.

Sirbik Attila

Fotó: Christina Jalova (www.mediawavefestival.hu)