Gerevich András versei
Állsz a teraszon, meztelenül,
a meleg szellőben remegnek alattad a fák.
Elvakít a kilátás.
A napok homokszemek:
a szemedbe fújja a szél.
Visszacsillan a napfény
az idő üvegfalán.
Homok hullik a körmöd alól,
a hajdból pereg,
homok csikorog a fogaid között.
[…]
Bodrogi horgászok
Krumplit hámozol a Bodrog parton,
míg halomba vágom a fát,
össze-vissza mesélsz, nevetgélsz,
a fejsze ritmusa méri időnket.
Füzikék és poszáták csivitelnek
a bozótban. Mint békés horgászok,
leülünk. Szorítani szeretném
a meleg madár testet, a vergődést.
Mint feszes damil végén
a húzás ellen szegülő hal,
nem adod át magad karjaimnak,
ahogy testedet el nem engedem.
Egymásnak esünk, homokkal
telik a szám, kialszik a tűz.
Mint gilisztára a hal,
harapok mellbimbódra.
Családi vakáció
Ezért hoztalak Firenzébe –
mutatott apu Boticelli Vénuszára.
Ilyen volt apád, mikor elvett –
állt meg anyu a Dávid szobor előtt.
Tíz évesen csak mászni szerettem,
tornyokra, romokra, sziklákra,
loholtam a csigalépcsőkön felfelé,
és körbe-körbe a dómkupolában.
Hisz apu teljesen más, gondoltam,
öregebb, kövérebb, szőrösebb,
de én ilyen leszek, ha nagy leszek.
Apu máig idézi döbbent arcomat: Ezért?
Viszont ha a Dávid szobrot látom,
kamaszosan zavarba jövök.
Évszakok
Vasárnap kiszöktünk az erdőbe játszani:
futottunk, zúgott a fejem a csicsergéstől,
méhek és bogarak zümmögtek arcom körül;
elbújtunk fatörzsek és bokrok mögé,
hogy meglessük az idegen sétálókat.
A nap zölden sütött a vibráló lombokban,
fogócskáztunk és zsiványok lettünk;
megmásztuk a sziklákat: erősebb voltam,
mint a kő, gyorsabb, mint a gyík, ügyesebb.
De elszakadt a pólóm, homok ment a számba.
Minden léptem térdig süppedt az avarban:
hangyáktól hemzsegett, szinte mozgott,
és ropogott, mintha egy raj döglött madár
koponyája zúzódna a levelek alatt –
belevetettem magam, pedig féltem.
Rejtsen el benne a sötét, éreztem alatta
a nedves földet, nyers szagát. Fáztam és
felálltam, ráolvadt arcomra a hó, befolyt
a ruhám alá. Ahogy bőrömre fagyott,
összeszorított, és hóvá vált a testem.
Homokóra
Állsz a teraszon, meztelenül,
a meleg szellőben remegnek alattad a fák.
Elvakít a kilátás.
A napok homokszemek:
a szemedbe fújja a szél.
Visszacsillan a napfény
az idő üvegfalán.
Homok hullik a körmöd alól,
a hajadból pereg,
homok csikorog a fogaid között.
A Bodrog partján birkóztatok
piszkos fűcsomók, eldobott csikkek közt.
A kajak gerince mereven megfeszült
az elfojtott lendülettől, a vizes homok
csikorgott alatta, ahogy kihúztátok a partra.
Gyerekek voltatok, beszöktetek a pataki várba,
megnéztétek, hogy porladnak szét
letűnt korok és üres hétköznapok,
és hangosan kuncogtatok,
ahogy szorongó anyátok kétségbeesetten
a neveiteket ordította: Máté! Márk!
Lukács! János! – mert nem talált,
amikor denevérszárnyán leszállt az éj.
Állsz a teraszon, a kék égen fölötted
fecskék csiripelnek és cikáznak,
siklanak, meglovagolják a szelet.
Ez a nap is homokból született,
és sziklaként fog összeesni,
magábaroskad a saját súlya alatt,
hangosan roppan, te meg csak állsz,
ahogy pörgeti, pörgeti a napórát a szél,
fújja a perceket, az órákat, az éveket,
átfújja rajtad, némán, csendesen.
Eli! Eli! Lama sabaktáni?
És megnyugszik a tested.
Mediterrán
Mint hajó alatt a tenger,
hömpölyög velünk az ágy,
szagod még idegen, mint
bányász-orrnak a kikötő.
Mint víz a testhez, bőrödhöz
simulok. Mint óceánban
a halak, izeg bennem minden
sejt. Felbőg a hajókürt,
elszakad a feszes damil,
a halászháló zátonyba akad.
Matrózkarok csillognak
a vibráló reflektorfényben:
ritmusra nyikorgó és vakító
világítótorony. Szörnyet
tépkednek a vízen a sirályok:
saját testét rágja és eszi.
Kettéroppan a hajótest,
deszkák apró szálkái szúrják át
minden irányból a bőrt,
szétfolyik a dízel a vízen.
A Tiszatáj folyóirat 2012-ben a szomszédos országok folyóirataival együttműködve elindította a Csomópontok átkötése című, fiatal lírát bemutató csereprogramját. A Tiszatáj eddig horvát és szerb válogatással jelentkezett, cserébe a Tiszatájhoz kötődő fiatal magyar költőket bemutató összeállítás megjelent vagy megjelenés előtt áll horvát, szlovén és a szerb folyóiratokban (és folyamatban van a román, a szlovén csere is). A válogatást mindig az adott folyóirat versrovatának szerkesztője végzi.A Tiszatáj Online most a külföldi lapokban megjelenő magyar anyagot közli.
A sorozatot Szegő János bevezető esszéjével indítottuk útjára, melyet Áfra János, Balázs Imre József, Csehy Zoltán, Csobánka Zsuzsa, Deres Kornélia, Gerevich András, Győrffy Ákos, k. kabai lóránt, Kollár Árpád, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, Orcsik Roland, Polgár Anikó, Pollágh Péter, Sopotnik Zoltán, Szabó Marcell, Szálinger Balázs és Turi Tímea szövegei elé írt. |