09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Sós Dóra versei
2014.04.30 - tiszatáj

 

Alex

 

„Ez az arc, amit látsz, egymillióba került” –

amikor 23 évesen hárman várták a folyosón

„te mocskos buzi köcsög,

te kis rohadt leszbikus a kurva anyád”

és az egyik a jobb, a másik a bal karját

feszítette és védtelenül maradtak

az érzékeny részek, mint egy

szétboncolt bogár hasa.

 

Először a falnak lökték –

a kisagyából gyermekkori emlékek szöktek el,

azóta sincsenek meg a darabok,

aztán térddel az arcába –

ahogy az orr négy helyen törik, és

jobbra csúszik, az állkapocs kiugrik

és balra. az orrnyereg 3 mm-re áll meg

az agytól, és a falról csöpög

a pár pillanat alatt ronggyá zúzott test,

hogy a földön ütlegeljék és rugdossák tovább

a magzatpózba összehúzódott lányt.

 

A barátnője kifutott, mert érezte,

hogy valami baj van – fölé térdelt

és visszahúzta a hátracsúszott nyelvét –

„hívjanak mentőt, mert mindjárt meghal”,

aztán becsúszott a fehér fény,

ahol nincsen fájdalom.

 

A mentősök mondták neki,

hogy le kell mosniuk, mert bekoszolja a mentőt.

ahogy támogatták, egyre kérték csak,

ne nézzen a tükörbe.

 

Mikor meglátta a szétroncsolt koponyát,

ájult el újra

és a parkolóban tért magához, ahol kirakták,

hogy a saját lábán menjen be a balesetire.

A rendőrök fogták közre, hogy tegyen vallomást

de nem tudott beszélni állkapocs nélkül.

nem baj, a barátnője nyilatkozhat,

hogy mikor futottak el a támadók,

„mikor bazmeg, mikor, a halál előtt vagy után?”

 

Aztán a kórházba mentek és úgy mondták

foghegyről: „tessék megvárni, míg szólítják”,

a barátnő berontott a rendelőbe, hogy

„egy ember haldoklik a váróban,

maguk meg itt kávézgatnak?

beperelem magukat, hát nincs lelkiismeretük?”

rögtön öt nővér futott, és az orvosok

a röntgent látva széttárták a kezük, hogy

ők nem mernek hozzányúlni,

mentőhelikopter vitte Pécsre,

de csak reggel lett volna fül-orr-gégész –

addig kaphat idebenn egy ágyat.

 

Saját felelősségére hagyta el a kórházat,

és látta az apját sírni és hallotta az anyját,

hogy „lesz-e még ember a gyerekünkből?”,

de ő még mindig nem sírt,

nem voltak könnyei a borzalomra.

 

Reggel házhoz jött egy ismerős doktornő,

az tette helyre az arcot.

először próbálták lefogni két gyakornokkal,

de ő rúgott és sikoltozott,

elege volt a kiszolgáltatottságból.

„Alex, nézz az ujjamra!

nagyon bátor voltál, böszme férfiak

lekötözve se bírják ki mindezt,

még az állkapcsodat visszateszem,

és kapsz akkor nyalókát is”

próbálta megmosolyogtatni, de ő

összeszorított ököllel arra gondolt,

„azért, ami vagyok, aki vagyok”

annyit mondott a doktornő búcsúzóul:

„én most mindent visszaraktam,

de nem lehetek biztos, hogy

rendesen összeforr-e, lehet, hogy kell majd egy korrekciós műtét.”

 

A nővére etette otthon:

szívószállal szívta fel a kefírt,

és úgy adta a szájába

mint egy madárfiókának –

38 kilóra fogyott és még mindig

ment a tárgyalás.

Egy támadóra tudták csak rábizonyítani,

hogy ott volt, és rárontott a tárgyalóteremben,

„hát ezért kellett, te kis buzi,

ezért, mert egy sebtapasz van az orrodon?”,

a biztonsági őrök úgy vágták vissza

a srácot a székbe, hogy roppantak

a csigolyái, de az arcán ott maradt

a gúnyos mosoly, és kapott

három hónap közmunkát.

 

Ő meg otthon fejezte be a sulit magántanárral,

és még mindig rémálmai vannak,

de könnyek nélkül mesél róla.

Csak a fogközökben telepedett meg az iszony,

valami félelemszerű, de azt mondja,

ő nem magát sajnálja, hanem a szüleit,

hogy át kellett menniük mindezen.

 

Pestig szaladt, és óvatosan mondja:

nehezen kapott munkát, amiatt, aki.

Pakolja a székeket, zárja a kasszát,

tessékeli a részegeket, hogy most már

menne ő is haza, mert fáradt.

Napi 12 órában dolgozik,

de mindig van egy mosolya a hölgyemnek,

az uramnak és minden betérőnek,

és nekem is, akit alig ismer, és

mindig figyelmesen hallgat,

és csak halkan, vallomásszerűen mesélte el ezt,

hogy megértsem,

miért nem beszél nyíltan, és hogy

többet törtek rajta össze mint az arcát;

úgy hordja magában az élményt,

mint egy megkövült embriót,

és érzi a súlyát nap mint nap gyomortájon,

érzi a csontjaiban, hogy

valami nincs rendben,

a világ nincs rendben,

a három hónap közmunka,

és ez a négyéves kisgyerek,

aki nincs meg, mert kiverték az agyából fiatalon,

és pillanatok alatt bezúzták az ártatlanságát,

hát ezért „ami vagyok, aki vagyok”.

 

 

a hangya

 

felemelem

a tenyérnyi köveket:

üres a hasuk.

ég veled, hús!

a kókuszdió néma és teli.

kitölti az édes lé.

a szám szélén csurog:

elcsendesedek.

a sziget egyetlen lábnyom:

az enyém. a trópusi

madarak idegen beszédét

én nem beszélem.

a nő dzsungel.

a víz hegei alatt

pikkelyesedik a bőr.

uszonyos testek

gyülekeznek.

a zátonyok tövében.

egy tetemet csipked

a tenger ezer szája.

a forrás mellett egy kereszt.

a karó a földbe vezet.

a hidroplán füstje

az orromból szivárog.

felhők gyülekeznek,

a madarak hallgatnak.

ég veled, hús!

egy hangya araszol

a homokban,

érzi az esőt.

vonszolja elhullott társát

a felfordult kő felé.

az első dörgés,

az első cseppek.

a villámlások között

halkan dúdol

az ébenfa

fekete gesztje.

Megjelent a Tiszatáj 2014/3. számában


Címke: , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő