02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Sós Dóra versei
2014.04.30 - tiszatáj

 

Alex

 

„Ez az arc, amit látsz, egymillióba került” –

amikor 23 évesen hárman várták a folyosón

„te mocskos buzi köcsög,

te kis rohadt leszbikus a kurva anyád”

és az egyik a jobb, a másik a bal karját

feszítette és védtelenül maradtak

az érzékeny részek, mint egy

szétboncolt bogár hasa.

 

Először a falnak lökték –

a kisagyából gyermekkori emlékek szöktek el,

azóta sincsenek meg a darabok,

aztán térddel az arcába –

ahogy az orr négy helyen törik, és

jobbra csúszik, az állkapocs kiugrik

és balra. az orrnyereg 3 mm-re áll meg

az agytól, és a falról csöpög

a pár pillanat alatt ronggyá zúzott test,

hogy a földön ütlegeljék és rugdossák tovább

a magzatpózba összehúzódott lányt.

 

A barátnője kifutott, mert érezte,

hogy valami baj van – fölé térdelt

és visszahúzta a hátracsúszott nyelvét –

„hívjanak mentőt, mert mindjárt meghal”,

aztán becsúszott a fehér fény,

ahol nincsen fájdalom.

 

A mentősök mondták neki,

hogy le kell mosniuk, mert bekoszolja a mentőt.

ahogy támogatták, egyre kérték csak,

ne nézzen a tükörbe.

 

Mikor meglátta a szétroncsolt koponyát,

ájult el újra

és a parkolóban tért magához, ahol kirakták,

hogy a saját lábán menjen be a balesetire.

A rendőrök fogták közre, hogy tegyen vallomást

de nem tudott beszélni állkapocs nélkül.

nem baj, a barátnője nyilatkozhat,

hogy mikor futottak el a támadók,

„mikor bazmeg, mikor, a halál előtt vagy után?”

 

Aztán a kórházba mentek és úgy mondták

foghegyről: „tessék megvárni, míg szólítják”,

a barátnő berontott a rendelőbe, hogy

„egy ember haldoklik a váróban,

maguk meg itt kávézgatnak?

beperelem magukat, hát nincs lelkiismeretük?”

rögtön öt nővér futott, és az orvosok

a röntgent látva széttárták a kezük, hogy

ők nem mernek hozzányúlni,

mentőhelikopter vitte Pécsre,

de csak reggel lett volna fül-orr-gégész –

addig kaphat idebenn egy ágyat.

 

Saját felelősségére hagyta el a kórházat,

és látta az apját sírni és hallotta az anyját,

hogy „lesz-e még ember a gyerekünkből?”,

de ő még mindig nem sírt,

nem voltak könnyei a borzalomra.

 

Reggel házhoz jött egy ismerős doktornő,

az tette helyre az arcot.

először próbálták lefogni két gyakornokkal,

de ő rúgott és sikoltozott,

elege volt a kiszolgáltatottságból.

„Alex, nézz az ujjamra!

nagyon bátor voltál, böszme férfiak

lekötözve se bírják ki mindezt,

még az állkapcsodat visszateszem,

és kapsz akkor nyalókát is”

próbálta megmosolyogtatni, de ő

összeszorított ököllel arra gondolt,

„azért, ami vagyok, aki vagyok”

annyit mondott a doktornő búcsúzóul:

„én most mindent visszaraktam,

de nem lehetek biztos, hogy

rendesen összeforr-e, lehet, hogy kell majd egy korrekciós műtét.”

 

A nővére etette otthon:

szívószállal szívta fel a kefírt,

és úgy adta a szájába

mint egy madárfiókának –

38 kilóra fogyott és még mindig

ment a tárgyalás.

Egy támadóra tudták csak rábizonyítani,

hogy ott volt, és rárontott a tárgyalóteremben,

„hát ezért kellett, te kis buzi,

ezért, mert egy sebtapasz van az orrodon?”,

a biztonsági őrök úgy vágták vissza

a srácot a székbe, hogy roppantak

a csigolyái, de az arcán ott maradt

a gúnyos mosoly, és kapott

három hónap közmunkát.

 

Ő meg otthon fejezte be a sulit magántanárral,

és még mindig rémálmai vannak,

de könnyek nélkül mesél róla.

Csak a fogközökben telepedett meg az iszony,

valami félelemszerű, de azt mondja,

ő nem magát sajnálja, hanem a szüleit,

hogy át kellett menniük mindezen.

 

Pestig szaladt, és óvatosan mondja:

nehezen kapott munkát, amiatt, aki.

Pakolja a székeket, zárja a kasszát,

tessékeli a részegeket, hogy most már

menne ő is haza, mert fáradt.

Napi 12 órában dolgozik,

de mindig van egy mosolya a hölgyemnek,

az uramnak és minden betérőnek,

és nekem is, akit alig ismer, és

mindig figyelmesen hallgat,

és csak halkan, vallomásszerűen mesélte el ezt,

hogy megértsem,

miért nem beszél nyíltan, és hogy

többet törtek rajta össze mint az arcát;

úgy hordja magában az élményt,

mint egy megkövült embriót,

és érzi a súlyát nap mint nap gyomortájon,

érzi a csontjaiban, hogy

valami nincs rendben,

a világ nincs rendben,

a három hónap közmunka,

és ez a négyéves kisgyerek,

aki nincs meg, mert kiverték az agyából fiatalon,

és pillanatok alatt bezúzták az ártatlanságát,

hát ezért „ami vagyok, aki vagyok”.

 

 

a hangya

 

felemelem

a tenyérnyi köveket:

üres a hasuk.

ég veled, hús!

a kókuszdió néma és teli.

kitölti az édes lé.

a szám szélén csurog:

elcsendesedek.

a sziget egyetlen lábnyom:

az enyém. a trópusi

madarak idegen beszédét

én nem beszélem.

a nő dzsungel.

a víz hegei alatt

pikkelyesedik a bőr.

uszonyos testek

gyülekeznek.

a zátonyok tövében.

egy tetemet csipked

a tenger ezer szája.

a forrás mellett egy kereszt.

a karó a földbe vezet.

a hidroplán füstje

az orromból szivárog.

felhők gyülekeznek,

a madarak hallgatnak.

ég veled, hús!

egy hangya araszol

a homokban,

érzi az esőt.

vonszolja elhullott társát

a felfordult kő felé.

az első dörgés,

az első cseppek.

a villámlások között

halkan dúdol

az ébenfa

fekete gesztje.

Megjelent a Tiszatáj 2014/3. számában


Címke: , ,
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő