Tiszatájonline | 2014. április 29.

Legek és legrosszabbak – mondják meg a képregényesek…

A Magyar Képregény Szövetség 2014. május 18-án 10 és 18 óra között idén is megrendezi a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált. Mint 2006 óta minden évben, megint sor kerül az Alfabéta-díjak kiosztására, a nevezésre beadott képregények alkotóit kérdezzük két héten keresztül, röviden, velősen…

A Magyar Képregény Szövetség 2014. május 18-án 10 és 18 óra között idén is megrendezi a Budapesti Nemzet­közi Képregény­fesz­ti­vált. Mint 2006 óta minden évben, megint sor kerül az Alfabéta-díjak kiosztására, a ne­ve­zésre beadott képregények alkotóit kérdezzük két héten keresztül, röviden, velősen…

 

 

lenardLÉNÁRD LÁSZLÓ

– Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy képregény?

– Panelek, rajzok kezdenek keringeni a fejemben. Egy benyomás, ködös szintézise azoknak a műveknek, melyeket eddig elolvastam vagy láttam.

– Melyik képregényesnek állítanál szobrot?

– Nem képregényesnek, inkább munkának. Megnéznék az eddigi Alfabéta-díjas szereplőkről egy szoborkompozíciót. Vagy inkább ha majd 10 éves lesz a díj.

– Miről szól és milyen stílusban készült az Alfabéta-díjért induló munkád?

– A narrátor és a főhős értelemkereséséről a Semmiben. Nincs stílusa szerintem, vagy mondjuk minimalista-amatőr.

– Ha nem magadra, kire szavaznál a jelöltek közül?

– Lőriczi Balázs munkájára.

– Mi volt a legborzasztóbb képregény, amit valaha láttál?

– A Semmi volt az, ahogy magam előtt láttam a célt, és a hozzá rendelkezésre álló eszköztáramat. Borzasztónak tűnt, már előre is.

pádárádámPÁDÁR ÁDÁM

– Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy képregény?

– Izgalmas önkifejezési- és kommunikációs forma, ami világok végtelen tárházát alkotja. Egyszerre lehet komoly, vicces, szórakoztató és elgondolkodtató. Nem szoktam ilyesmin gondolkodni, inkább csak csinálom meg olvasom. Jól esik, szeretem.

– Melyik képregényesnek állítanál szobrot?

– Mindenkinek, aki busókat rajzol :) De ha választani kéne, akkor Vadas Máténak; egy elvetemült őrült a fazon, nem lehet nem szeretni. Ha pedig külföldiekben gondolkozom, akkor Joe Madureira, de csak ha visszatérne a Battle Chases c. sorozatához.

– Miről szól és milyen stílusban készült az Alfabéta-díjért induló munkád?

– A Munka Gyümölcse egy illegális agárversenyről szól, ez egy autóversenyzés – illegális gyorsulási versenyek analógiájára épülő krimi. Természetesen a téma maga csak vad fantáziálgatás, egy sci-fi szerű felvetés. A karakterek és a mentalitásuk viszont nagyon is jellegzetes és valós. Maga az agárversenyzés témája pedig személyes ihletésű, mivel a családom agarak tenyésztésével és versenyeztetésével foglalkozott. Közel áll hozzám a téma, és úgy érzem sikerült valami olyasmit összehoznunk Gáborral, amit bárki képes befogadni, még ha belelapozás nélkül úgy is tűnhet, hogy egy keveseket érdeklő rétegtémára építkezünk.

– Ha nem magadra, kire szavaznál a jelöltek közül?

– Lénárd Laci Semmijére. Sokak számára biztosan egy nagyon nehezen értelmezhető és befogadható mű. Nehezen tudnám jól megfogalmazni. hogy mi az, ami megfog benne és megszólít, de ezt teszi és úgy érzem Laci egy lélekhez szóló művet alkotott, számomra nagyon különleges. Ráadásul Laci sem hivatásos ilyen téren, én pedig különösen tudok kötődni azokhoz, akik maguktól, önerőből, hibáikkal együtt képesek olyan dolgokat letenni az asztalra, mint Lacinak a Semmi, vagy korábban a BMX-Kölyök.

– Mi volt a legborzasztóbb képregény, amit valaha láttál?

– A Sötét Erők c. opusz. Vagyis inkább jelenség. Egyszerűen olyan látványosan rossz volt, hogy az már szórakoztató. A rajzok rettenetesek, a történetnek se füle se farka, értelmezhetetlen. A karaktereket még egysíkúnak sem lehetett nevezni, mert semmiféle személyiség vagy motiváció, vagy bármi jellegzetesség nem volt bennük felfedezhető. Az egészet körüllengte egy tudatlan, naiv báj, amit a legjobban a füzetek végén található, egyáltalán nem informatív, viszont büszkeségtől és önbizalomtól túlcsorduló rajziskola tetézett. Ha valami pozitívumot kéne kiemelnem, az talán az lenne, hogy a nyomdai papír jó minőségű volt, meg hogy Spurinak (Tálosi András) ez az újság volt az utolsó lökés, hogy megalapítsa az Epicline Magazint.

Szekeres Nikoletta