07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Saját hibáink kátyúi
2014.04.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS GÉMES ANTOSSAL

Stephen Sondheim és James Lapine musicalje a klasszikus Grimm-mesék ízig-vérig modern feldolgozása, egyszerre humoros és elgondolkodtató, mélyen emberi történet. A Vadregény magyarországi premierje előtt Gémes Antossal, a darab egyik főszereplőjével, a Magyar Színház színművészével beszélgettünk.

 

– A darab – habár 12 éves kortól ajánlott – nyilván túlmutat egy egyszerű tündérmesén. Milyen felnőtteknek szóló mondanivalóval bír a darab és szerinted milyen kérdéseket vet fel?

– Azt gondolom, hogy az előadás inkább szól felnőtteknek, kamaszoknak, egyetemistáknak, mint gyerekeknek. A darab humora és mondanivalója is felnőtt és egyetemista közönség számára emészthető a legjobban. A Vadregény egy csomó olyan problémát jár körül, amelyre az ember élete vagy már félig megélt élete rímel. A sodró, több szálon futó cselekményt bőséges abszurd humor járja át, éppen ez miatt gondolom azt, hogy a kamasz korosztály is megtalálja benne számításait.

A történet cselekménye nagyon érdekes, félig mese. Arról szól, hogy a mesehősök, akiket gyerekkorunk óta ismerünk – Piroska, Babszem Jankó, Hamupipőke, Aranyhaj –, találkoznak az erdőben, és történetük összekeveredik. Majd mindenki eléri a célját, az első felvonás vége „happy end”. Hogy miért az erdőben fonódik össze történetük? Az erdő köztudottan irodalmi toposz, szimbolikus jelentőséggel bír, e terepen kell kivívniuk saját életük jobbá tételét.

Az igazi főszereplők a Pék és a Pékné, akik mindennél jobban vágynak egy gyermekre. A szomszédban lakó boszorkány gyermekáldást ígér nekik, ám feltételhez köti a dolgot: négy tárgyat kell megszerezniük számára. A tárgyak felkutatása során a Pék és a neje összeismerkednek a Grimm-mesehősökkel, sőt, a történetük részesévé is válnak. Az első felvonás végére sikerül elérni céljukat, ám senki sem élhet boldogan, hiszen kinek-kinek vállalnia kell tettének következményeit.

Mindegyik szereplő vár valami csodára, aztán szép lassan kiderül, hogy a csoda nem külső körülményekben, sokkal inkább magában az emberben illetve abban az egymás iránti szeretetben keresendő, amely a darab végére összekovácsolja a szereplőket. Ha a darab végső konklúziójáról beszélünk, akkor én azt mondom, hogy a színházat és az életet is a szeretet mozgatja, hiszen, ha jól belegondolunk az ember életében a legnagyobb örömöt és fájdalmat is a szeretet indukálja. A szeretettelenség eluralkodott a 21. században, ettől szenved korunk embere. Mi is a darab egyik legfontosabb üzenete még? Az ember esendő, és rengeteg hibát követ el élete során, de kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy gyermekeink már ne ragadhassanak bele a korábbi generáció, azaz az általunk elkövetetett hibák kátyúiba.

– Ahogy azt említetted: a Vadregény igazi főszereplői a Pék és a Pékné. Előbbit te, utóbbit Holecskó Orsolya testesíti meg a színpadon. Az általad megformált karakter esetében beszélhetünk jellemfejlődésről?

– A Pék esetében mindenféleképpen. Jellemfejlődése nagyon is szembetűnő. A történet szerint átok sújtja a házaspárt, viszont ennél azért többről van szó: valószínűleg azért nem születik gyermekük, mert a Pékné nem szereti eléggé férjét, a Péket. A Pék is ludas, hiszen nem áll a sarkára, nem tekint nőként a feleségére. Szóval, ha nagyon mélyre akarunk ásni jellemfejlődést illetően, akkor a következőt találjuk: a tutyimutyi Pék a darab végére felelősségteljes hőssé válik, képes lesz önállóan kézbe vennie gyerekének a sorsát, ráadásul az erdőben útjukat kereső „csordának” is ő lesz a falkavezére.

– Mi okozott számodra kihívást a próbák során?

– Kis túlzással szinte minden. A Sondheim–Lapine által alkotott zene rendkívül nehéz, mondhatni matek, ráadásul a kórusok szekund súrlódásából adódóan sokszor hiszi azt az ember, hogy rosszul énekel, pedig nem. Életem során csupán három-négy nagyobb zenei szerepet játszottam, annak ellenére, hogy prózai színésznek tartom magam. Nehézséget még a koreográfia betanulása okozta. A Vadregény rendkívül komplex darab. Kihívás, hogy rengeteg dologra kell figyelni egyszerre. Összességében talán nem túlzás, ha azt mondom nagyon erős koncentrációt igényelt minden egyes énekóra és színpadi próba.

– Hogy érzed, mennyire lett a Sondheim-szöveghez hű Galambos Attila fordítása?

– A magyar nyelv lényegesen több humorra ad lehetőséget, mint az angol, és Galambos Attila, a szöveg fordítója nagyon sok helyen él is ezzel a lehetőséggel. Igényes humor bontakozik ki a zenei dialógusok során, amelyet remélhetőleg a közönség is pozitívan értékel majd.

– Az Into the Woods egyike a leggyakrabban játszott Sondheim-műveknek: 1990-ben a West Enden, 2002-ben pedig felújítva a Broadwayn mutatták be. Szerinted miben rejlik a Sondheim-titok, illetve az Into the Woods sikere?

– Sondheim nem véletlenül zseni. Diszharmóniát csempész a zenébe annak érdekében, hogy egy következő dalban aztán nagyobbat üssön a líra. Az első felvonásban ezért is szándékos a zenei diszharmónia, a nehezebben befogadható dallamok. A két felvonás eltérő hangulati sajátosságokkal bír: a második felvonásban amikor a dramaturgia azt megkívánja jönnek az igazi nagy áriák, az érzelmes nóták, amik remélhetően majd a magyarországi közönséget is katarzissal töltik el.

– Az idei évadban nem kevesebb, mint hat bemutatóban játszottál, zenélsz, ráadásul a Magyar Színház Színiakadémiáján tanítasz, sőt, osztályfőnöke vagy a 2014-ben végző osztályodnak is. Kétségkívül feszített tempó ez. Mi jelenti számodra kikapcsolódást?

– Egyre inkább szükségem van arra, hogy kikapcsolódjam, és, hogy mindez ne a színházon belül vagy színházi közegben valósuljon meg. Nagyon szeretek kirándulni, egyszerűen imádom az erdőt. Igyekszem tartani a kapcsolatot olyan barátaimmal, akik nem színházi berkekben járatosak. Ez néha nehéz, hiszen, ha az embernek a feje a színházi dolgokkal van tele, nehéz más terület információit is befogadni egy baráti összejövetel során. Gyakran azon kapom magam, hogy a teljesen érdektelen színházi problémáimmal traktálom az egyébként politológus barátomat, akit ezek finoman szólva egyáltalán nem hatnak meg. Van egy kutyám is, aki minden nap megköveteli a figyelmemet. Ez remek dolog, hiszen ő is rákényszerít arra, hogy a színházon kívül mással is foglalkozzam. A színészzenekar, a Harmadik Figyelmeztetés is az életem része. Kikapcsol a tagokkal együtt töltött idő, ráadásul hiába színészekből álló csapat ez, mégis más jellegű munka folyik velük, mint, amit a színpadon csinálunk.

– A Harmadik figyelmeztetés színészzenekar a Pesti Magyar Színház zenekaraként alakult 2009-ben. Azóta volt, aki színházat váltott, volt, aki másik színházból csatlakozott hozzátok…

– Igen, mondhatni össz-színházi banda lettünk. A kezdetekkor Cserna Antallal (ének, elő-háttér hangszerek), Fillár Istvánnal (szólógitár), Puskás Péterrel (billentyű), Horváth Zoltánnal (basszusgitár) és Pethő Gergővel (dob) kezdtünk. Cserna Antal aztán a Centrál Színházhoz szerződött, mostanában azonban újra fellép a Magyar Színházban. Horváth Zoltán kilépett a zenekarból, helyére László Zsolt, a Vígszínház színművésze, basszusgitárosként került. Jómagam továbbra is énekesként erősítem a csapatot. Igényesen megválogatott „bulizenéket” játszunk. A legkülönbözőbb zenei stílusok váltják egymást a klasszikustól az ütős rockon és a filmzenén át az elektronikus zenéig. Koncertszámainkat az elmúlt több mint fél évszázad főleg hazai daltermésének legjavából válogattuk, ezért fellépéseinken tizenévesek, kortársaink, és szüleink korosztálya együtt szórakozik és táncol.

– Kár is titkolni, hogy rengeteg női szívet dobogtat meg egy-egy koncertetek. Mikorra várható a következő fellépés?

– Havi egyszer igyekszünk játszani, május 7-én például Kaposvárra megyünk. Szívesen zenélünk szabadtéri színpadokon, vidéken is. Felléptünk már Esztergomban, Székesfehérváron, Békéscsabán és Veszprémben is. Pesten a Hunnia Art Bisztró az az állandónak mondható hely, ahol koncertezünk, de megfordulunk szórakozóhelyeken is. A Bisztrót kinőttük kicsit, így most olyan helyben gondolkodunk, ami több ember befogadására képes.

– Amire az emberek veled kapcsolatban először felkapják a fejüket az a különleges keresztneved. Szüleidnek miért éppen erre a névre – az Antal névváltozatára – esett a választása?

– Anyukám finnugor nyelvész, az ő ötlete volt az Antal régebbi, de különlegesebb változata. Vezetéknévből sok Antos van, keresztnévből már kevésbé.

– Távolságtartás, védekező sün-állás… talán ezek azok, amik elsőre megfogalmazódtak bennem veled kapcsolatban. Ha néhány mondatban kellene megfogalmaznod, ki is az igazi Gémes Antos, mit mondanál?

– Nagyon nehezen engedek magamhoz közel embereket, és nagyon kevesekben bízom meg. Nem akarom magam definiálni, hagyom, hogy a környezetem ítéljen meg, ha akar.

 Jónás Ágnes

 

 

Sondheim–Lapine: Vadregény (Into the Woods)

Mesélő / Titokzatos ember: Fillár István
Hamupipőke: Szűcs Kinga
Jankó Szemenyei János
Jankó anyja / Hamupipőke anyja: Szalay Kriszta
Pék: Gémes Antos
Pékné: Holecskó Orsolya
Piroska: Kovács Lotti / Csiszár Katalin
Piroska nagymamája: Tóth Éva
Óriás: Moór Marianna
Banya: Auksz Éva
Hamupipőke hercege / Farkas: Tóth Sándor / Egyházi Géza
Aranyhaj hercege: Ágoston Péter
Hamupipőke apja: Simon András
Mostoha: Benkő Nóra
Hopmester: Tahi József
Florinda: Csiszár Katalin/ Reil Evelin
Lucinda: Kovács Dézi/ Mentes Júlia
Aranyhaj: Mentes Júlia/ Reil Evelin

Magyarországi bemutató: 2014. április 26.
Magyar Színház

 

Fotó: P. Szabó István


Címke: , , , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő