03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Saját hibáink kátyúi
2014.04.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS GÉMES ANTOSSAL

Stephen Sondheim és James Lapine musicalje a klasszikus Grimm-mesék ízig-vérig modern feldolgozása, egyszerre humoros és elgondolkodtató, mélyen emberi történet. A Vadregény magyarországi premierje előtt Gémes Antossal, a darab egyik főszereplőjével, a Magyar Színház színművészével beszélgettünk.

 

– A darab – habár 12 éves kortól ajánlott – nyilván túlmutat egy egyszerű tündérmesén. Milyen felnőtteknek szóló mondanivalóval bír a darab és szerinted milyen kérdéseket vet fel?

– Azt gondolom, hogy az előadás inkább szól felnőtteknek, kamaszoknak, egyetemistáknak, mint gyerekeknek. A darab humora és mondanivalója is felnőtt és egyetemista közönség számára emészthető a legjobban. A Vadregény egy csomó olyan problémát jár körül, amelyre az ember élete vagy már félig megélt élete rímel. A sodró, több szálon futó cselekményt bőséges abszurd humor járja át, éppen ez miatt gondolom azt, hogy a kamasz korosztály is megtalálja benne számításait.

A történet cselekménye nagyon érdekes, félig mese. Arról szól, hogy a mesehősök, akiket gyerekkorunk óta ismerünk – Piroska, Babszem Jankó, Hamupipőke, Aranyhaj –, találkoznak az erdőben, és történetük összekeveredik. Majd mindenki eléri a célját, az első felvonás vége „happy end”. Hogy miért az erdőben fonódik össze történetük? Az erdő köztudottan irodalmi toposz, szimbolikus jelentőséggel bír, e terepen kell kivívniuk saját életük jobbá tételét.

Az igazi főszereplők a Pék és a Pékné, akik mindennél jobban vágynak egy gyermekre. A szomszédban lakó boszorkány gyermekáldást ígér nekik, ám feltételhez köti a dolgot: négy tárgyat kell megszerezniük számára. A tárgyak felkutatása során a Pék és a neje összeismerkednek a Grimm-mesehősökkel, sőt, a történetük részesévé is válnak. Az első felvonás végére sikerül elérni céljukat, ám senki sem élhet boldogan, hiszen kinek-kinek vállalnia kell tettének következményeit.

Mindegyik szereplő vár valami csodára, aztán szép lassan kiderül, hogy a csoda nem külső körülményekben, sokkal inkább magában az emberben illetve abban az egymás iránti szeretetben keresendő, amely a darab végére összekovácsolja a szereplőket. Ha a darab végső konklúziójáról beszélünk, akkor én azt mondom, hogy a színházat és az életet is a szeretet mozgatja, hiszen, ha jól belegondolunk az ember életében a legnagyobb örömöt és fájdalmat is a szeretet indukálja. A szeretettelenség eluralkodott a 21. században, ettől szenved korunk embere. Mi is a darab egyik legfontosabb üzenete még? Az ember esendő, és rengeteg hibát követ el élete során, de kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy gyermekeink már ne ragadhassanak bele a korábbi generáció, azaz az általunk elkövetetett hibák kátyúiba.

– Ahogy azt említetted: a Vadregény igazi főszereplői a Pék és a Pékné. Előbbit te, utóbbit Holecskó Orsolya testesíti meg a színpadon. Az általad megformált karakter esetében beszélhetünk jellemfejlődésről?

– A Pék esetében mindenféleképpen. Jellemfejlődése nagyon is szembetűnő. A történet szerint átok sújtja a házaspárt, viszont ennél azért többről van szó: valószínűleg azért nem születik gyermekük, mert a Pékné nem szereti eléggé férjét, a Péket. A Pék is ludas, hiszen nem áll a sarkára, nem tekint nőként a feleségére. Szóval, ha nagyon mélyre akarunk ásni jellemfejlődést illetően, akkor a következőt találjuk: a tutyimutyi Pék a darab végére felelősségteljes hőssé válik, képes lesz önállóan kézbe vennie gyerekének a sorsát, ráadásul az erdőben útjukat kereső „csordának” is ő lesz a falkavezére.

– Mi okozott számodra kihívást a próbák során?

– Kis túlzással szinte minden. A Sondheim–Lapine által alkotott zene rendkívül nehéz, mondhatni matek, ráadásul a kórusok szekund súrlódásából adódóan sokszor hiszi azt az ember, hogy rosszul énekel, pedig nem. Életem során csupán három-négy nagyobb zenei szerepet játszottam, annak ellenére, hogy prózai színésznek tartom magam. Nehézséget még a koreográfia betanulása okozta. A Vadregény rendkívül komplex darab. Kihívás, hogy rengeteg dologra kell figyelni egyszerre. Összességében talán nem túlzás, ha azt mondom nagyon erős koncentrációt igényelt minden egyes énekóra és színpadi próba.

– Hogy érzed, mennyire lett a Sondheim-szöveghez hű Galambos Attila fordítása?

– A magyar nyelv lényegesen több humorra ad lehetőséget, mint az angol, és Galambos Attila, a szöveg fordítója nagyon sok helyen él is ezzel a lehetőséggel. Igényes humor bontakozik ki a zenei dialógusok során, amelyet remélhetőleg a közönség is pozitívan értékel majd.

– Az Into the Woods egyike a leggyakrabban játszott Sondheim-műveknek: 1990-ben a West Enden, 2002-ben pedig felújítva a Broadwayn mutatták be. Szerinted miben rejlik a Sondheim-titok, illetve az Into the Woods sikere?

– Sondheim nem véletlenül zseni. Diszharmóniát csempész a zenébe annak érdekében, hogy egy következő dalban aztán nagyobbat üssön a líra. Az első felvonásban ezért is szándékos a zenei diszharmónia, a nehezebben befogadható dallamok. A két felvonás eltérő hangulati sajátosságokkal bír: a második felvonásban amikor a dramaturgia azt megkívánja jönnek az igazi nagy áriák, az érzelmes nóták, amik remélhetően majd a magyarországi közönséget is katarzissal töltik el.

– Az idei évadban nem kevesebb, mint hat bemutatóban játszottál, zenélsz, ráadásul a Magyar Színház Színiakadémiáján tanítasz, sőt, osztályfőnöke vagy a 2014-ben végző osztályodnak is. Kétségkívül feszített tempó ez. Mi jelenti számodra kikapcsolódást?

– Egyre inkább szükségem van arra, hogy kikapcsolódjam, és, hogy mindez ne a színházon belül vagy színházi közegben valósuljon meg. Nagyon szeretek kirándulni, egyszerűen imádom az erdőt. Igyekszem tartani a kapcsolatot olyan barátaimmal, akik nem színházi berkekben járatosak. Ez néha nehéz, hiszen, ha az embernek a feje a színházi dolgokkal van tele, nehéz más terület információit is befogadni egy baráti összejövetel során. Gyakran azon kapom magam, hogy a teljesen érdektelen színházi problémáimmal traktálom az egyébként politológus barátomat, akit ezek finoman szólva egyáltalán nem hatnak meg. Van egy kutyám is, aki minden nap megköveteli a figyelmemet. Ez remek dolog, hiszen ő is rákényszerít arra, hogy a színházon kívül mással is foglalkozzam. A színészzenekar, a Harmadik Figyelmeztetés is az életem része. Kikapcsol a tagokkal együtt töltött idő, ráadásul hiába színészekből álló csapat ez, mégis más jellegű munka folyik velük, mint, amit a színpadon csinálunk.

– A Harmadik figyelmeztetés színészzenekar a Pesti Magyar Színház zenekaraként alakult 2009-ben. Azóta volt, aki színházat váltott, volt, aki másik színházból csatlakozott hozzátok…

– Igen, mondhatni össz-színházi banda lettünk. A kezdetekkor Cserna Antallal (ének, elő-háttér hangszerek), Fillár Istvánnal (szólógitár), Puskás Péterrel (billentyű), Horváth Zoltánnal (basszusgitár) és Pethő Gergővel (dob) kezdtünk. Cserna Antal aztán a Centrál Színházhoz szerződött, mostanában azonban újra fellép a Magyar Színházban. Horváth Zoltán kilépett a zenekarból, helyére László Zsolt, a Vígszínház színművésze, basszusgitárosként került. Jómagam továbbra is énekesként erősítem a csapatot. Igényesen megválogatott „bulizenéket” játszunk. A legkülönbözőbb zenei stílusok váltják egymást a klasszikustól az ütős rockon és a filmzenén át az elektronikus zenéig. Koncertszámainkat az elmúlt több mint fél évszázad főleg hazai daltermésének legjavából válogattuk, ezért fellépéseinken tizenévesek, kortársaink, és szüleink korosztálya együtt szórakozik és táncol.

– Kár is titkolni, hogy rengeteg női szívet dobogtat meg egy-egy koncertetek. Mikorra várható a következő fellépés?

– Havi egyszer igyekszünk játszani, május 7-én például Kaposvárra megyünk. Szívesen zenélünk szabadtéri színpadokon, vidéken is. Felléptünk már Esztergomban, Székesfehérváron, Békéscsabán és Veszprémben is. Pesten a Hunnia Art Bisztró az az állandónak mondható hely, ahol koncertezünk, de megfordulunk szórakozóhelyeken is. A Bisztrót kinőttük kicsit, így most olyan helyben gondolkodunk, ami több ember befogadására képes.

– Amire az emberek veled kapcsolatban először felkapják a fejüket az a különleges keresztneved. Szüleidnek miért éppen erre a névre – az Antal névváltozatára – esett a választása?

– Anyukám finnugor nyelvész, az ő ötlete volt az Antal régebbi, de különlegesebb változata. Vezetéknévből sok Antos van, keresztnévből már kevésbé.

– Távolságtartás, védekező sün-állás… talán ezek azok, amik elsőre megfogalmazódtak bennem veled kapcsolatban. Ha néhány mondatban kellene megfogalmaznod, ki is az igazi Gémes Antos, mit mondanál?

– Nagyon nehezen engedek magamhoz közel embereket, és nagyon kevesekben bízom meg. Nem akarom magam definiálni, hagyom, hogy a környezetem ítéljen meg, ha akar.

 Jónás Ágnes

 

 

Sondheim–Lapine: Vadregény (Into the Woods)

Mesélő / Titokzatos ember: Fillár István
Hamupipőke: Szűcs Kinga
Jankó Szemenyei János
Jankó anyja / Hamupipőke anyja: Szalay Kriszta
Pék: Gémes Antos
Pékné: Holecskó Orsolya
Piroska: Kovács Lotti / Csiszár Katalin
Piroska nagymamája: Tóth Éva
Óriás: Moór Marianna
Banya: Auksz Éva
Hamupipőke hercege / Farkas: Tóth Sándor / Egyházi Géza
Aranyhaj hercege: Ágoston Péter
Hamupipőke apja: Simon András
Mostoha: Benkő Nóra
Hopmester: Tahi József
Florinda: Csiszár Katalin/ Reil Evelin
Lucinda: Kovács Dézi/ Mentes Júlia
Aranyhaj: Mentes Júlia/ Reil Evelin

Magyarországi bemutató: 2014. április 26.
Magyar Színház

 

Fotó: P. Szabó István


Címke: , , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő