01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.20.
| Fölszállott a páva – Összeállt a döntő mezőnye >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.16.
| Az erdélyi népzenét bemutató kötetet jelentet meg a Magyar Művészeti Akadémia >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Fodor Ferenc néprajzkutató kapta az idei Tömörkény-díjat >>>
12.12.
| Megható karácsonyi kisfilmmel hangolódik az ünnepekre a Müpa >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Saját hibáink kátyúi
2014.04.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS GÉMES ANTOSSAL

Stephen Sondheim és James Lapine musicalje a klasszikus Grimm-mesék ízig-vérig modern feldolgozása, egyszerre humoros és elgondolkodtató, mélyen emberi történet. A Vadregény magyarországi premierje előtt Gémes Antossal, a darab egyik főszereplőjével, a Magyar Színház színművészével beszélgettünk.

 

– A darab – habár 12 éves kortól ajánlott – nyilván túlmutat egy egyszerű tündérmesén. Milyen felnőtteknek szóló mondanivalóval bír a darab és szerinted milyen kérdéseket vet fel?

– Azt gondolom, hogy az előadás inkább szól felnőtteknek, kamaszoknak, egyetemistáknak, mint gyerekeknek. A darab humora és mondanivalója is felnőtt és egyetemista közönség számára emészthető a legjobban. A Vadregény egy csomó olyan problémát jár körül, amelyre az ember élete vagy már félig megélt élete rímel. A sodró, több szálon futó cselekményt bőséges abszurd humor járja át, éppen ez miatt gondolom azt, hogy a kamasz korosztály is megtalálja benne számításait.

A történet cselekménye nagyon érdekes, félig mese. Arról szól, hogy a mesehősök, akiket gyerekkorunk óta ismerünk – Piroska, Babszem Jankó, Hamupipőke, Aranyhaj –, találkoznak az erdőben, és történetük összekeveredik. Majd mindenki eléri a célját, az első felvonás vége „happy end”. Hogy miért az erdőben fonódik össze történetük? Az erdő köztudottan irodalmi toposz, szimbolikus jelentőséggel bír, e terepen kell kivívniuk saját életük jobbá tételét.

Az igazi főszereplők a Pék és a Pékné, akik mindennél jobban vágynak egy gyermekre. A szomszédban lakó boszorkány gyermekáldást ígér nekik, ám feltételhez köti a dolgot: négy tárgyat kell megszerezniük számára. A tárgyak felkutatása során a Pék és a neje összeismerkednek a Grimm-mesehősökkel, sőt, a történetük részesévé is válnak. Az első felvonás végére sikerül elérni céljukat, ám senki sem élhet boldogan, hiszen kinek-kinek vállalnia kell tettének következményeit.

Mindegyik szereplő vár valami csodára, aztán szép lassan kiderül, hogy a csoda nem külső körülményekben, sokkal inkább magában az emberben illetve abban az egymás iránti szeretetben keresendő, amely a darab végére összekovácsolja a szereplőket. Ha a darab végső konklúziójáról beszélünk, akkor én azt mondom, hogy a színházat és az életet is a szeretet mozgatja, hiszen, ha jól belegondolunk az ember életében a legnagyobb örömöt és fájdalmat is a szeretet indukálja. A szeretettelenség eluralkodott a 21. században, ettől szenved korunk embere. Mi is a darab egyik legfontosabb üzenete még? Az ember esendő, és rengeteg hibát követ el élete során, de kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy gyermekeink már ne ragadhassanak bele a korábbi generáció, azaz az általunk elkövetetett hibák kátyúiba.

– Ahogy azt említetted: a Vadregény igazi főszereplői a Pék és a Pékné. Előbbit te, utóbbit Holecskó Orsolya testesíti meg a színpadon. Az általad megformált karakter esetében beszélhetünk jellemfejlődésről?

– A Pék esetében mindenféleképpen. Jellemfejlődése nagyon is szembetűnő. A történet szerint átok sújtja a házaspárt, viszont ennél azért többről van szó: valószínűleg azért nem születik gyermekük, mert a Pékné nem szereti eléggé férjét, a Péket. A Pék is ludas, hiszen nem áll a sarkára, nem tekint nőként a feleségére. Szóval, ha nagyon mélyre akarunk ásni jellemfejlődést illetően, akkor a következőt találjuk: a tutyimutyi Pék a darab végére felelősségteljes hőssé válik, képes lesz önállóan kézbe vennie gyerekének a sorsát, ráadásul az erdőben útjukat kereső „csordának” is ő lesz a falkavezére.

– Mi okozott számodra kihívást a próbák során?

– Kis túlzással szinte minden. A Sondheim–Lapine által alkotott zene rendkívül nehéz, mondhatni matek, ráadásul a kórusok szekund súrlódásából adódóan sokszor hiszi azt az ember, hogy rosszul énekel, pedig nem. Életem során csupán három-négy nagyobb zenei szerepet játszottam, annak ellenére, hogy prózai színésznek tartom magam. Nehézséget még a koreográfia betanulása okozta. A Vadregény rendkívül komplex darab. Kihívás, hogy rengeteg dologra kell figyelni egyszerre. Összességében talán nem túlzás, ha azt mondom nagyon erős koncentrációt igényelt minden egyes énekóra és színpadi próba.

– Hogy érzed, mennyire lett a Sondheim-szöveghez hű Galambos Attila fordítása?

– A magyar nyelv lényegesen több humorra ad lehetőséget, mint az angol, és Galambos Attila, a szöveg fordítója nagyon sok helyen él is ezzel a lehetőséggel. Igényes humor bontakozik ki a zenei dialógusok során, amelyet remélhetőleg a közönség is pozitívan értékel majd.

– Az Into the Woods egyike a leggyakrabban játszott Sondheim-műveknek: 1990-ben a West Enden, 2002-ben pedig felújítva a Broadwayn mutatták be. Szerinted miben rejlik a Sondheim-titok, illetve az Into the Woods sikere?

– Sondheim nem véletlenül zseni. Diszharmóniát csempész a zenébe annak érdekében, hogy egy következő dalban aztán nagyobbat üssön a líra. Az első felvonásban ezért is szándékos a zenei diszharmónia, a nehezebben befogadható dallamok. A két felvonás eltérő hangulati sajátosságokkal bír: a második felvonásban amikor a dramaturgia azt megkívánja jönnek az igazi nagy áriák, az érzelmes nóták, amik remélhetően majd a magyarországi közönséget is katarzissal töltik el.

– Az idei évadban nem kevesebb, mint hat bemutatóban játszottál, zenélsz, ráadásul a Magyar Színház Színiakadémiáján tanítasz, sőt, osztályfőnöke vagy a 2014-ben végző osztályodnak is. Kétségkívül feszített tempó ez. Mi jelenti számodra kikapcsolódást?

– Egyre inkább szükségem van arra, hogy kikapcsolódjam, és, hogy mindez ne a színházon belül vagy színházi közegben valósuljon meg. Nagyon szeretek kirándulni, egyszerűen imádom az erdőt. Igyekszem tartani a kapcsolatot olyan barátaimmal, akik nem színházi berkekben járatosak. Ez néha nehéz, hiszen, ha az embernek a feje a színházi dolgokkal van tele, nehéz más terület információit is befogadni egy baráti összejövetel során. Gyakran azon kapom magam, hogy a teljesen érdektelen színházi problémáimmal traktálom az egyébként politológus barátomat, akit ezek finoman szólva egyáltalán nem hatnak meg. Van egy kutyám is, aki minden nap megköveteli a figyelmemet. Ez remek dolog, hiszen ő is rákényszerít arra, hogy a színházon kívül mással is foglalkozzam. A színészzenekar, a Harmadik Figyelmeztetés is az életem része. Kikapcsol a tagokkal együtt töltött idő, ráadásul hiába színészekből álló csapat ez, mégis más jellegű munka folyik velük, mint, amit a színpadon csinálunk.

– A Harmadik figyelmeztetés színészzenekar a Pesti Magyar Színház zenekaraként alakult 2009-ben. Azóta volt, aki színházat váltott, volt, aki másik színházból csatlakozott hozzátok…

– Igen, mondhatni össz-színházi banda lettünk. A kezdetekkor Cserna Antallal (ének, elő-háttér hangszerek), Fillár Istvánnal (szólógitár), Puskás Péterrel (billentyű), Horváth Zoltánnal (basszusgitár) és Pethő Gergővel (dob) kezdtünk. Cserna Antal aztán a Centrál Színházhoz szerződött, mostanában azonban újra fellép a Magyar Színházban. Horváth Zoltán kilépett a zenekarból, helyére László Zsolt, a Vígszínház színművésze, basszusgitárosként került. Jómagam továbbra is énekesként erősítem a csapatot. Igényesen megválogatott „bulizenéket” játszunk. A legkülönbözőbb zenei stílusok váltják egymást a klasszikustól az ütős rockon és a filmzenén át az elektronikus zenéig. Koncertszámainkat az elmúlt több mint fél évszázad főleg hazai daltermésének legjavából válogattuk, ezért fellépéseinken tizenévesek, kortársaink, és szüleink korosztálya együtt szórakozik és táncol.

– Kár is titkolni, hogy rengeteg női szívet dobogtat meg egy-egy koncertetek. Mikorra várható a következő fellépés?

– Havi egyszer igyekszünk játszani, május 7-én például Kaposvárra megyünk. Szívesen zenélünk szabadtéri színpadokon, vidéken is. Felléptünk már Esztergomban, Székesfehérváron, Békéscsabán és Veszprémben is. Pesten a Hunnia Art Bisztró az az állandónak mondható hely, ahol koncertezünk, de megfordulunk szórakozóhelyeken is. A Bisztrót kinőttük kicsit, így most olyan helyben gondolkodunk, ami több ember befogadására képes.

– Amire az emberek veled kapcsolatban először felkapják a fejüket az a különleges keresztneved. Szüleidnek miért éppen erre a névre – az Antal névváltozatára – esett a választása?

– Anyukám finnugor nyelvész, az ő ötlete volt az Antal régebbi, de különlegesebb változata. Vezetéknévből sok Antos van, keresztnévből már kevésbé.

– Távolságtartás, védekező sün-állás… talán ezek azok, amik elsőre megfogalmazódtak bennem veled kapcsolatban. Ha néhány mondatban kellene megfogalmaznod, ki is az igazi Gémes Antos, mit mondanál?

– Nagyon nehezen engedek magamhoz közel embereket, és nagyon kevesekben bízom meg. Nem akarom magam definiálni, hagyom, hogy a környezetem ítéljen meg, ha akar.

 Jónás Ágnes

 

 

Sondheim–Lapine: Vadregény (Into the Woods)

Mesélő / Titokzatos ember: Fillár István
Hamupipőke: Szűcs Kinga
Jankó Szemenyei János
Jankó anyja / Hamupipőke anyja: Szalay Kriszta
Pék: Gémes Antos
Pékné: Holecskó Orsolya
Piroska: Kovács Lotti / Csiszár Katalin
Piroska nagymamája: Tóth Éva
Óriás: Moór Marianna
Banya: Auksz Éva
Hamupipőke hercege / Farkas: Tóth Sándor / Egyházi Géza
Aranyhaj hercege: Ágoston Péter
Hamupipőke apja: Simon András
Mostoha: Benkő Nóra
Hopmester: Tahi József
Florinda: Csiszár Katalin/ Reil Evelin
Lucinda: Kovács Dézi/ Mentes Júlia
Aranyhaj: Mentes Júlia/ Reil Evelin

Magyarországi bemutató: 2014. április 26.
Magyar Színház

 

Fotó: P. Szabó István


Címke: , , , , , ,
2019.12.15 - tiszatáj

DARIDA VERONIKA: ELTÉRŐ SZÍNTEREK. NAGY JÓZSEF SZÍNHÁZA
Darida Veronika könyve szintetizáló és kanonizáló vállalkozás is egyben. A könyv Nagy József művészi pályáját tekinti át 1987-től 2016-ig, pontosabban 2017 őszéig, amikor a táncos-színész-koreográfus számára véget ér a Trafó ötéves igazgatási szerepköre. A filozófiai és esztétikai (elméleti) bevezetés után minden előadói korszakkal egy-egy fejezet foglalkozik, illetve a szerző igyekszik alapos elemzést nyújtani az egyes előadásokról… – OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2019.12.15 - tiszatáj

CORMAC McCARTHY:
ODAKINT A SÖTÉTSÉG
Texasban, Arizonában vagy Mexikóban bonyolódó regényei előtt Cormac McCarthy leginkább az Appalache-hegység lábánál engedte kóvályogni balsorsú figuráit. Csakúgy, mint az 1973-as, főalakja totális lealjasodását dokumentáló – itthon két éve megjelent – Isten gyermeke, a szerző második regénye, a ’68-as Odakint a sötétség is hasonló környezetben bontakozik ki… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.13 - tiszatáj

– MONDJA A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS UTÁN BARNÁK LÁSZLÓ SZEGEDI SZÍNIGAZGATÓ
Hatalmas vihart kavart a színházakat is érintő kulturális tárgyú törvénymódosítás tervezete, amit előzetes szakmai egyeztetés nélkül, bár a zajos tiltakozások hatására némileg finomítva szavazott meg szerdán a kormánytöbbség a parlamentben. A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Barnák László próbál idealista lenni, miközben nemcsak a szférát foglalkoztató változások aggasztják, hanem rendre felhívja a figyelmet a nagyszínház lassan halaszthatatlanná váló felújítására is… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő