02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Egy utóélet emlékei III.
2014.04.23 - tiszatáj

MÓRA FERENC LEVELE ÉS DEDIKÁCIÓJA
TÖMÖRKÉNY ÖZVEGYÉNEK

Móra Ferenc és Tömörkény István kapcsolatáról önálló kötetet lehetne írni, arról pedig, hogy Móra Tömörkényről írott visszaemlékezései az idők során miképp alakultak, szintén egy önálló dolgozatot. Itt és most elegendő csupán annyi, hogy újságíróként is közvetlen munkatársak voltak a Szegedi Naplónál, illetve a – később Móráról elnevezett –  Városi Múzeumban is, és a múzeum igazgatói székében Tömörkényt – annak halála után – éppen Móra váltotta.

Nemrég – baráti szívességből, melyért Pogány János antikváriusnak tartozom köszönettel – egy érdekes és értékes dokumentumpárra bukkantam, amely már önmagában is Tömörkény utóéletéhez tartozik, de ha utalásait felfejtjük, Szeged kultúrtörténetének egy kis fejezete is kirajzolódik.

*

Móra Ferenc 1921-ben megjelent Könyes könyv [sic!] című verseskötete egyik példányának előzéklapján az alábbi ajánlás található:

Mora Konyes ded

Felejthetetlen gazdám, Tömörkény István családjának / halála negyedik évfordulója hetében, 1921. április / Móra Ferenc

A kötethez tartozik egy levél is, melyet Móra írt Tömörkény özvegyének, a Dugonics-társaság fejléces levélpapírján (rajta Móra iktatószámával: 47/921.):

Szeged, 921. IV. 18.

Nagyságos Asszonyom!

A Dugonics-Társaság vasárnap délután 5 órakor kezdődő felolvasó-ülésén – tekintettel szegény Pista halálának negyedik évfordulójára – az egyik felolvasást a mellékelt műsor szerint az ő emlékezetének szenteljük. – A mikor erre Nagyságos Asszonyékat a Társaság nevében hivatalosan meghivom, szabad legyen nem hivatalosan szíves emlékül felajánlanom első-utolsó verseskönyvemet, viszonzásául annak a sok könyvnek, a mivel szegény Pista minket megtisztelt.

 A gyerekeket köszöntve, sokszor csókolja a kezét:

Móra Ferenc

Mora Konyes level

A levél és a dedikáció nagyrészt önmagáért beszél: Móra – hivatalból – meghívta a családot a Tömörkény-emlékünnepre, nem hivatalosan pedig egy könyvet is küldött ajándékba az invitálás mellé. Levele írásakor éppen csak belépett Tömörkény halála negyedik évfordulójának hetébe (1921. április 18. hétfői napra esett), a megemlékezés vasárnapja április 24-re esett, ez pedig éppen Tömörkény halálának évfordulója volt (1917. április 24-én halt meg). Sajnos a „mellékelt műsor” nem maradt ránk – valószínűleg egy formanyomtatvány volt –, tartalma viszont jól rekonstruálható. A Szegedi Napló a megemlékezés előtti napon közölte „a Tömörkény-ünnep sorrendjét”: „A Dugonics-Társaság vasárnap délután 5 órakor kezdődő fölolvasó ülésének műsora a következő: 1. Elnöki megnyitó, – tartja Szalay József dr. 2. Tömörkény nyelvéről, – tanulmány – írta és fölolvassa Erzbrucker Aladár dr. vendég – 3. A nemzetek küzdelme a tengeri hegemóniáért, – írta és fölolvassa Balanyi György dr., tag” (SzN 1921a). Az eseményt természetesen más helyi napilapok is beharangozták, így például az ekkoriban Szeged néven megjelenő Délmagyarországban is, valamivel hosszabban, de a lényeget illetően nem bővebben (Szeged, 1921a).

A címzettről érdemes bővebben is szólni, annál is inkább, mivel az írófeleségeknek azon csoportjába tartozik, akikről kevesebbet tudunk, mert híressé vált férjük halála után sem léptek előtérbe. Tömörkény egykori munkatársa, Sz. Szigethy Vilmos írta Tömörkénynéről nekrológjában: „Szép halkan, egész életéhez méltó finoman, távozott az élők sorából Tömörkény István özvegye, Kiss Emma asszony. […] A kivételes női egyéniségek közé tartozott, akik nem erőszakolják ki a maguk önimádatának szolgálatában a titulusokat, de az egész élete, világfelfogása, magasabb eszményekért való lelkesedése avatja Nagyasszonnyá. Géniusza volt halhatatlan urának, lelki műveltsége – ez a megfoghatatlan és földi kincsért el nem érhető valami – egyensúlyban maradt a műveltség megnyilvánuló tüneteivel. Minden szava okos, erőszakos kiagyaltság nélkül biztos, a jóban el nem bizakodó, bánatban, bajban keresztényien alázatos, béketűrő, felette állva minden emberi hiúságnak, kicsinyességnek. Az a ritka egyéniség volt, akinek jelenléte is megjavítja a hiányokkal küzdő gyenge embert, mert átragad mindenkire a bölcs nyugalma, a megértő jósága, a világot reálisan néző, mégis derűs színben látó egyénisége. Ez pedig csak belső reflex lehet a mutogatás erőszakossága nélkül. Nagy egyéniség száll vele sírba” (Sz. Szigethy).

Tomorkeny felesege

Kiss Emma – anyakönyvi nevén: Kiss Emília Kornélia – 1871. március 23-án született a neves szegedi vendéglős, Kiss Palcsi lányaként. Egy visszaemlékezés szerint „már otthon, leánykorában, megtanulhatta az írók becsülését, mert az édesapja, Kiss Palcsi bátyám, igen szívesen látta magánál vendégül az írókat” (Gracza). Itt találkozhatott először Tömörkénnyel is, akivel 1894. november 28-án kötöttek házasságot. Tömörkény egykori barátja és első monográfusa (!), Juhász Gyula szerint „ettől a jelentős fordulattól kezdve – mint Móra Ferenc találó hasonlata mondja – [Tömörkény] életpályája szelíd és egyenletes folyású volt, mint a szegedi Tiszáé – a szabályozás után” (Juhász: 173. – a kiemelés Juhásztól). Móra azonban a Juhász által idézett írásában a hasonlatot nem köti konkrétan a házassághoz – ez Juhász leleménye, mint ahogy övé a kiemelés is. Móra így folytatja: „Kezdetben persze voltak [Tömörkénynek]  kanyarodásai és kiöntései, hajnalok pirosságát sokszor ringatta a tükrén, és neki is volt gyöngyösen habzó zöld árja, de hamar mederbe szokott, és a folyam nemigen szerette, ha a patakot emlegették” (Móra 1917). Későbbi életrajzírója szerint Tömörkény „házassága írói fejlődése szempontjából fontos esemény, újabb kapcsolatot jelent a parasztsággal, mélyebb bepillantást tesz lehetővé a parasztság életébe. Apósának […] az alsótanyai Zákányban tanyája és tizenkét holdas szőlőbirtoka van. Gyakran kijár ide az író, és nyaranta itt tölti a szabadságát családjával együtt. Parasztalakjainak egész sora kerül ki itteni ismerősei közül” (Kispéter).

Tomorkeny csaladjavai és barataival

Gracza János visszaemlékezése szerint kettős „munkakapcsolat” is volt az író férj és a családanya feleség között: „Érdekes, hogy Tömörkény sikerének előmozdításában nem kis része volt a feleségnek”, írja,  sőt „az ő megértő jósága nélkül talán soha nem jutott volna fel legkiválóbb íróink sorába. Mert az például igen sokszor megesett, hogy a Szegedi Napló számára írt vezércikket Tömörkény tollbamondta Emmucinak – így nevezte a feleségét –, de az meg már egészen bizonyos, hogy minden tárcáját először a feleségének olvasta fel, akinek a kritikája döntötte el azután, hogy nyomdafesték alá kerül-e vagy sem? Több alkalommal hallottam, mikor Tömörkény a szerkesztőségben örömmel újságolta:

– Ma megint nagyszerűen ment a dolog! Emmuci jónak találta és már elküldtem a Pesti Hírlapnak.

Tehát a felesége volt az első és valószínűleg legőszintébb kritikusa. Nem azért, mintha az asszony írómester lett volna, hanem mert valóban megértő, gondos és melegen érző hitvestársa volt az urának” (Gracza). Hasonlóképp emlékezett vissza később Domokos László is (Domokos).

Alakjához érdemes még idézni egy későbbi riportot, amely róla készült: „Tömörkény Istvánné a Tisza Lajos körúton lakik, egy hatalmas bérházban. A Célszerű szegény emberek írójának özvegyéről igen keveset tud a világ. Sehová nem jár, jóformán senkivel sem érintkezik gyermekein kívül. Az újságírót is idegenkedéssel fogadja és csak nehezen melegszik fel, csak akkor, mikor a régi időkre terelődik a beszélgetés. Legényember volt még Tömörkény, amikor a Szegedi parasztok és egyéb urak című kötetét a mai özv. Tömörkénynének ajánlotta. Abban az időben az özvegy is vidám volt. Későbbi férjével sokat jártak társaságba. Pestről is jártak Szegedre írók. A régi Kis Kassban találkozott össze a társaság – hej, de régen volt…!

Kit érdekel ma az olyan írás, amilyen az övé volt? – kérdezi az özvegy. – A modern írók kiszorították a régieket teljesen… Más a mai ember, sőt más már a mai paraszt is, nem olyan, amilyennek az én uram látta és megírta…

Arra a kérdésre, hogy szokta-e az ura köteteit olvasni, így felel Tömörkényné:

– Hát, megvallom, ritkán. Nincs időm rá, meg aztán – teszi hozzá enyhe mosollyal – lépést kell tartani a korral… és most annyi új könyv jelenik meg, hogy az ember alig győzi elolvasni őket… (Dm, 1933)”

Tömörkény István özvegye, Kiss Emma 1945. január 28-án hunyt el.

Tomorkeny gyermekeivel

Két gyermekük született, egy fiú és egy lány. A fiú, Tömörkény László (1895–1971), később vegyészmérnök, a Szegedi Kenderfonógyár vezérigazgató helyettese, majd a második világháború után főmérnöke, 1958-ban a magyar kender ipar fejlesztéséért Kossuth-díjat kapott. Alakjáról Sós Aladár közöl visszaemlékezésében érdekes epizódot (Sós). A lány, Tömörkény Erzsébet (1897–1988), utóbb dr. Kőszegi Dénesné, szegedi tanítóképzőt végzett. A két háború között nagyban ápolta apja emlékét és kultuszát, újabb kötetkiadások, emléktábla- és szoborállítás fűződik nevéhez, később édesapja emlékére alapítványt hozott létre, és cikket is írt róla (Édesapám, Tömörkény István. És, 1988. febr. 12.). Tömörkény Lásznak és Csinnadratának becézte őket (Juhász).

A Tömörkény-kutatás sokat köszönhet mindkettejüknek.

*

A Tömörkény családjának megküldött kötet 1921 legelején jelent meg, erről Móra több levele is tanúskodik. A példányt tehát – amely a négyszáz számozottból a 140 sorszámú – Móra nem azonnal küldte, hanem kicsit „visszatartotta”, a szomorú alkalomig.

A levélben Móra saját a Könyes könyvet mint „első-utolsó verseskönyvemet” definiálja. Ennek a keserédes önmeghatározásnak kialakulását jól nyomon lehet követni. A kötet megjelenésekor Jakab Ödönhöz írott levelében Móra így számolt be a könyv megszületéséről: „sok vergődés, vidéki nyomdákkal való tusakodás után csak most kész a könyv, első s lehet, utolsó verses-könyvem, a melyet a kénytelenség adatott ki velem” (MFLev: 107.). Egy másik fennmaradt példányban azonban már szó szerint a Tömörkénynének írott formájában találkozhatunk a kifejezéssel. A Mike és Társa Antikvárium 42. könyv és kézirat árverésén (2011. ápr. 20.) 438. sz. tételként került kalapács alá a Könyes könyv Rákosi Jenőnek dedikált példánya, címlapján Móra dedikációjával: „Rákosi Jenőnek, a magyarság »nagy öreg emberének« / ajánlja a kis magyar poéták közül való / Móra Ferenc”. Rákosi Jenő tekintélyét hangsúlyozza az is, hogy a kerek 100. példányt kapta. Móra a kötet mellé – 1921 januárjában – levelet is írt a Budapesti Hírlap főszerkesztőjének. Ennek csak részletét ismerjük (a katalógus csak az elejét közli a kétoldalas levélnek fotómásolatban, és a tételleírásban – néhány elírással – a szövegnek is csupán részletét), mindenesetre az aukciós katalógus szerint „a rendkívül szellemes levél végén tisztelettel Rákosi Jenő figyelmébe ajánlja »első-utolsó« verses-kötetét a szerző”.

Móra Rákosinak ded

Az persze értelmezés kérdése, hogy valójában ez volt-e Móra „első-utolsó” verseskönyve; ő mindenesetre így tekintett rá.

*

A tudósítások szerint a család elment az ünnepélyre: „Zuhogó esőben gyülekezett vasárnap délután 5 órára Szeged intelligens közönsége a városháza közgyűlési termébe, a Dugonics-Társaság fölolvasó-ülésére, amely Tömörkény István emlékezetének volt szentelve, halála negyedik évforduló napján. Nem volt zsúfolt terem, de komoly, megértő közönség töltötte meg a padokat és a padok elé rakott széksort, amelyen Tömörkény családja és rokonsága foglalt helyet, köztük Gaál Endre dr. kulturszenátor is. Tömörkény egykori sok jóbarátja közül megjelent Kószó István is, a nagy író bohéméveinek kenyeres társa” (SZN1921b).

A felolvasóülésről és sajtóvisszhangjáról legközelebb.

 

Felhasznált irodalom:

Dm 1933: Cserzy Mihály és Tömörkény özvegye emlékezik Szeged két nagy írójáról. Délmagyarország, 1933. ápr. 16. In: Hajnali sötétben. In memoriam Tömörkény István. Szerk.: Lengyel András. Bp., 2005. 222–223. –– Domokos: Domokos László: Napsugaras lelkű ember [1966]. In: Emlékkönyv, 261–264. –– Gracza: Gracza János: Emlékezés Tömörkény Istvánra. Pesti Hírlap, 1929. aug. 18. Újrak.: Hajnali sötétben, 136–140. –– Juhász: Tömörkény István élete és művei [1928]. In: Uő.: Juhász Gyula összes művei 8. Prózai írások 1927–1936. Sajtó alá rend.: Ilia Mihály. Bp., 1971. 155–202. –– Kispéter: Kispéter András: Tömörkény István. Bp., 1964. 67. –– Lengyel: Lengyel András: Tömörkény István hatvannyolc levele. In. Irodalom- és művészettörténeti tanulmányok 2. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szerk.: Lengyel András. Szeged, 1999. 99–140. –– Móra 1917: Móra Ferenc: Tanítómesterünk. SZN, 1917. okt. 17. Újrak.: Hajnali sötétben, 101–115. (Az írást később Móra kibővítve újra közölte Tömörkény Móra által sajtó alá rendezett és 1922-ben kiadott Célszerű szegény emberek című kötetének bevezetéseként, ezt a bővített változatot közli az Emlékkönyv: 185–214.) –– MFLev: Móra Ferenc levelezéséből. Sajtó alá rend.: Kőhegyi Mihály, Lengyel András. Kecskemét, 1979. –– Péter: Péter László: Tömörkény szülei. In: Irodalom- és művészettörténeti tanulmányok 2., 87–97. –– Sós: Sós Aladár: Fehér asztalnál [1966]. In: Emlékkönyv, 265–272. –– Szeged 1921a: Tömörkény emlékezete a Dugonics-Társaságban. Szeged, 1921. ápr. 21. 2. –– SZN1917: Tömörkény István meghalt. SZN, 1917. ápr. 25. Újrak.: Hajnali sötétben, 165–175. (Az Emlékkönyv a névtelen írás szerzőjeként Mórát tünteti föl, és csonkán közli: 117–125.) –– SZN1921a: A Tömörkény-ünnep sorrendje. Szegedi Napló, 1921. ápr. 23. 2. –– SZN1921b: Tömörkény emlékezete a Dugonics-Társaságban. Szegedi Napló, 1921. ápr. 25. 1–2. –– Sz. Szigethy: (-b.) [Sz. Szigethy Vilmos]: Tömörkényné. Dm, 1945. febr. 6. 5. –– Tömörkény emlékkönyv: Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára. Szerk.: Kovács Sándor Iván, Péter László. Szeged, 1966.

A képek forrása:

Móra dedikációja és levele Tömörkény feleségének: másolata birtokomban (köszönet érte Pogány Jánosnak) –– Móra dedikációja Rákosi Jenőnek: http://axioart.com/tetel/mora-ferenc-konyes-konyv-elso-kiadas-szamozott,-rakosi-je_828668?search=7d2e61 –– Tömörkényné portréja: Kispéter 3. sz. kép –– Tömörkény családja és barátai körében: Kispéter 6. sz. –– Tömörkény otthonában gyermekeivel: Hajnali sötétben, [7. sz. kép]

Bíró-Balogh Tamás

 


Címke: , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő