Tiszatájonline | 2014. április 19.

Utasi Hajnalka: Jellem ereklyék

Hová lettek a családi ereklyék?
Tűnt korokból lélegzik a festék.
Élő vérből alvad gyászálom
a tiszta felöltőn,
halvány magánnyal szárnyal
túl minden emberöltőn.
Dacol idővel, hogy a név, mit büszkén
visel,
ne robogjon céltalan az esti
gyorssal el.
[…]

Utasi Hajnalka 1974-ben született Jászberényben. Gyermekkora óta versben él, több pályázaton szerepelt sikeresen. Antológiák, irodalmi lapok adják közre verseit, melyek már Jókai Anna, Pálfy Margit, Faludy György, Utassy József figyelmét is felkeltették. Mot­tója: „A költészet fűszerelegye bennem illatozik, mértékeivel kedvem sze­rint  játszadozom.”
Jellem ereklyék című versével második helyezést ért el az SZTE Média­cent­rum, a Tiszatáj Online kulturális folyóirat és az SZTE Kulturális Iroda kö­zös Európaiság–magyarság verspályázatán. 

Jellem ereklyék

Hová lettek a családi ereklyék?

Tűnt korokból lélegzik a festék.

Élő vérből alvad gyászálom

a tiszta felöltőn,

halvány magánnyal szárnyal

túl minden emberöltőn.

Dacol idővel, hogy a név, mit büszkén

visel,

ne robogjon céltalan az esti

gyorssal el.

Hová lettek a családi ereklyék?

Apáról fiúra,

anyáról lányra

örökli minden

nemzedék.

Létünk alfája és omegája a

kopott, zizegősárga,

évszázadok illatát ontó

emlék.

Mit ad?

Tartást, múltat,

szellemet.

Tálcán kínálja

a jellemet.

Lehunyom szemem

rám néz egy régi vágású úr, ki

csókjával leheli neje

csipkébe bújtatott kezét.

Ükapa rendelte meg

a családi varázst,

a Mester festményét.

Idill.

Egyszerű pillanat,

lélek és kép

összhangjában

életre kel a

hátrahagyott,

gondosan címzett

hagyaték.

E relikviákban családok múltja időzik, s

szellemképüket az utódok őrzik.

Kapcsolódó hírünk: