A nő varázsa

Az Alinea Kiadónak nem ez az első válogatáskötete Krúdy Gyula életművéből, valószínűleg nem is az utolsó. A jelenlegi (A nő varázsa) a negyedik gyűjteményes kiadvány. Az első Gasztrohangulatok címmel jelent meg 2012-ben, a másodikat Pest-Budai hangulatok címmel publikálták 2013-ban, a harmadik Régi Magyarország címen található meg és szintén 2013-ban látott napvilágot. Mindhárom könyv valamilyen tematikus kapcsolatot igyekszik keresni az írói életművön belül, s többé-kevésbé, sikerül is neki találnia. E kötet esetében is erről van szó a nő, a nőkhöz való viszony, a szerelem, stb. tekintetében.

A könyv borítóján a kiemelt cím blokkjának hátterében egy pipacsos rét látható, amely akár utalhat a szerelemre, fellángolásra vagy a nőre mint olyanra, ráadásul piros színe erotikus konnotációkat kelthet, sőt a feslettséggel is összefüggésbe hozható. Érdemes azonban figyelembe venni Krúdynál az Álmoskönyvben (szerk. Kelecsényi László, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2008, 205.) írtakat, melyek szerint az említett virág vendéget jelöl, de ha nő álmodja, akkor változást jegyez. Krúdy az Álmoskönyvet felkérésre írta, s számos olyan álomértelmezés található benne, amely ironikusan (is) olvasható, a legtöbb esetben nem is értelmezhető relevánsan. Mindesetre elgondolkodtató, miért éppen a pipacsot választották a borító díszítéseként. A kötet címe sem kevésbé talányos, ugyanis egyrészt azt sejteti, hogy egyfajta nőképet fog felvázolni, másrészt a varázzsal valami titokzatosságra, megfejthetetlenségre utal. Tovább fokozza a rejtély megfejthetetlenségét, hogy Krúdynál (tudtommal) nem fordul elő ilyen birtokos szerkezet. A borító egyébként Molnár-Polányi Petra igényes munkája, a szerkesztő személyét azonban homály fedi, ugyanis nincs feltüntetve a copyright-oldalon, de még csak egy elő- vagy utószóból sem derül ki, ami mindenképpen aggodalomra ad okot, ugyanis a szerkesztő személye legalább olyan fontos egy posztumusz válogatás esetén, mint a szerzőé.

Ami a kötet tartalmát illeti, összesen 42 szöveget ölel fel. Igencsak vegyes műfajú szelekcióval van dolgunk. A novellán, elbeszélésen (Szegény lányok élete; Selyemszoknya; Szerenád) és cikken, tárcán (A balga útitárs; Régi magyar írók furcsa élete régi szép asszonyokkal; Pesti hajófűtők) keresztül a regényfejezetig (a Hét bagoly Józsiás feljegyzéseiből című fejezete) és a fiktív címzettel rendelkező levelekig (Asszonyom; A vidéki hölgyhöz; A kegyes hercegnőhöz) szinte minden megtalálható. Fontos kijelenteni, hogy egykor valamennyi írásnak az újságoldalak tárca- vagy szépirodalmi rovatai adtak megjelenési felületet, így a tárca mint gyűjtőfogalom szinte az összes írásművet képes magába foglalni. Krúdy prózai termésének több korszakából is szemezgetett a sajtó alá rendező, kezdve az 1894-es Dal arról a bizonyos szőke művésznőről című alkotással, folytatva az 1907-es Selyemszoknyával, az 1911-es Szegény lányok életével és az 1922-es Hét bagoly fejezettel, az 1932-es Régi magyar írók furcsa élete régi szép asszonyokkal című tárcával bezárólag. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szövegek minőségileg, stilárisan, elbeszéléstechnikailag is heterogén képet mutatnak s a kötetben olyan művek kerülnek egymás mellé, egymás után, amelyek egyébként nem feltétlenül vethetők össze az előbb említett szempontok szerint. Így például a Dal arról a bizonyos… és Az asszonyok sarka, illetve a Balerinák is teljesen eltérő stílusformának a lenyomatai a Krúdy életművében, vagy éppen a Madame Louise délutánjai és „Granadai éji szállás”, melyek az író két teljesen más alkotói korszakából származnak. Különösen hatásos fogás a szerkesztőtől, hogy a Józsiás feljegyzéseiből című fejezettel indít és a további írások (Első szerelem; A nők könyvéből; Asszonyom) is jól illeszkednek a cím által felvezetett tematikába, az azonban már némileg csalódást okozhat (legalábbis a Krúdy-életműben egy kicsit is jártas olvasó számára), hogy a névtelenségbe burkolózó szerkesztő majdnem egy egész blokkot átemel Krúdynak A szerelmes levél című sorozatából, melyet az Álmoskönyv korábbi kiadásai (pl. szerk. Barta András, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1994.) függelékben közölnek. Az ottani 15 szövegből A nő varázsába 11 került be, ami kb. 25%-a a könyv anyagának. A válogatás talán legnagyobb hiányaként egyes Szindbád-novellák (pl. Szindbád, a hajós. Első utazása) és a De Ronch kapitány-elbeszélések említhetők meg, ugyanis ezek a novellák képviselhetnék Krúdy nőképének és erotikafelfogásának másik vetületét, amelyet olykor obszcénnak, perverznek dekadensnek minősítenek.

A kötetből érdemes kiemelni néhány olyan írást, amelyet a szakirodalom kevésbé emleget vagy elemez. Az egyik ilyen fontos mű A balga útitárs című tárca, amely nemcsak a nőknek való udvarlás során előtérbe kerülő személyiségről értekezik, hanem az úgynevezett útitárs-problematikához is hozzájárul, amennyiben a balga útitárs személyisége is rámásolódik az udvarló személyére, s már nem dönthető el egyértelműen, ki beszél a nőkhöz, akár Az útitárs című kisregény esetében, ahol az útitárs személyisége másolódik rá az elbeszélőére. Ennek az opusnak a megemlítésével arra is kívántam utalni, hogy könyvbe bekerült szövegek nemcsak a szerelem vagy a nőkhöz való viszony jelenségére reflektálnak, hanem más, a Krúdy-életmű kutatásának sarkalatos pontjaira is. Szeretnék összpontosítani a Selyemszoknya című novellára is, amely Krúdy mikszáthos korszakából való. A nő varázsának szempontjából azért fontos hangsúlyozni, mert egy olyan világot ábrázol, amelyben a dzsentri főhősnők (Zathureczky kisasszonyok) háttérbe szorítják a léhának megrajzolt egykori nemes férfiakat. Az elbeszélés jól viszonyba állítható a kötet címével, mert a történet szerint végül nem a selyemszoknya adja a legkisebb lány (Sári) varázsát, hanem ő maga, annak ellenére, hogy rajta volt a selyemszoknya, „csakhogy alul” (148.). A szövegen egyébként metaforikusan végigkövethető a selyemszoknya motívuma, amint Zathureczky-lányok szépségének, csáberejének szimbólumából egy szimpla alsóruházattá szelídül. Végül a „Granadai éji szállás”-t és a Pásztorórát érdemes aláhúzni, melyek valamilyen módon a női lélek kontrollálhatatlanságát, a szeretett nőtől való függést tematizálják. Az előbbi történetben a főhős (Boldogh Gusztáv) egy öngyógyításos beszéd segítségével teszi lehetővé az újdonsült férj számára, hogy elfogadja a szeretett nőtől való függését, a viszonzatlan szerelem állapotának elfogadását. Utóbbi elbeszélésben pedig a Pipogyi nevű szereplő gavallérságában aláztatik meg, amikor neje visszautasítja cipőjének lesegítését, majd mikor a nő megengedi, végül kudarcot vall. A két írás nemcsak a női lélek kontrollálhatatlanságát mutatja meg, hanem a nő varázsától való függetlenedni lehetetlenség helyzetét is.

Összességében elmondhatjuk, hogy A nő varázsának, ha nem is tökéletesen, de sikerül viszonyba állítani a benne szereplő szövegeket. Az Alinea Kiadó negyedik Krúdy-válogatása nem fedi fel a szerkesztő nevét, akinek így inkognitóban sikerül létrehoznia egy olyan kompozíciót, amely, hibái ellenére, hosszában és szélességében is egy jó merítés az író életművének nő és szerelem tematikájához kötődő írásaiból. Elsősorban kezdő Krúdy-olvasóknak ajánlott és azoknak a műkedvelőknek, akik a szerelemmel járó gondokat és örömöket a nő varázsán keresztül kívánják megismerni.

(Krúdy Gyula: A nő varázsa, Alinea Kiadó, Budapest, 2014, epub 1475 Ft, puhatáblás 2950 Ft)

Vígh Imre