Film a feledés ellen

„Nem azért aprólékoskodunk itt tárgyakkal, fiókokkal, mintha a halott Öregemberről ne tudhatnánk, amit akarunk, s ami esetleg meg is felel annak, ami»történt«. Nem. Éppen most tehetünk úgy, mintha élne, és a nyomozásunkkal ölhetjük meg annyira, hogy ne fogjon rajta a halál” – ezzel a Film című regényből vett idézettel indul az ifjú író, Gerőcs Péter és a fiatal filmes, Dér Asia dokumentumfilmje, a Privát Mészöly, amelyet a minap vetítettek le a szabadkai Lifka Sándor art moziban. S valóban, az idei filmszemlén bemutatott alkotás nemcsak művészi tiszteletadás egy nagyívű életműnek, hanem a róla való hallgatás falának áttörésére tett kísérlet is. A készítői Mészöly Miklós pályatársaival (Nádas Péter, Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Krasznahorkai László, Pályi András, Márton László), könyvkiadójával (Szigeti László), irodalomtörténészekkel (Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László), kedvelt fényképészével (Móser Zoltán), kisoroszi szomszédjával (Ablonczy Anna) és szeretőjével (Varga Katalina) felvett, 1–3 órás interjúikat vágták 77 percnyi sűrű anyaggá. A „beszélő fejes” technikával felvételezett film egy lassan összeálló mozaikjáték, amelynek építőkockáiból kirajzolódik az író portréja, de legalábbis annak egy mások szeme által láttatott, tehát szükségképpen torzított részlete.

A nézőnek úgy tűnhet, a tizenkét megszólaltatott konferencia-beszélgetést folytat: a kiváló szerkesztésnek köszönhetően legtöbbször egymás mondataira reflektálva, egyetértve vagy éppen ellentmondva viszik tovább a gondolatmenetet. A film profilvázolással kezdődik, hogy aztán az alkat és az írásművészet egymással is összefüggő dimenzióit tárja fel, s a „privát Mészölyről” kapott képpel érjen véget. A magyar későmodernizmus egyik legjelentősebbnek tartott szerzőjéről, a hetvenes–nyolcvanas években feltűnő, paradigmaváltó „péterek” nemzedékének előfutáráról tehát nemcsak az „atyai” szerepköre által esik szó, hanem magánélete felől nézve is. Megidéződik csíkos matrózpólója, az igénytelenség fokmérőjének tartott tény, hogy még a felesége állítólag ehetetlen főztjét is képes volt bekanalazni, a Polcz Alainnel való viharos házassága és sok-sok kicsapongása. Ahogyan a bemutatót követő, a szervező, Tülkös Terézia által vezetett beszélgetés hozzászólójaként Tolnai Ottó mesélte, Mészöly igazi Hemingway-hippi volt, egy Kerouac-szerű figura, aki intenzíven hatott a vajdasági irodalmárokra, hiszen a hatvanas évektől gyakran jött Újvidékre és Belgrádba. A beszélgetésben részt vevő Lovas Ildikó az egyetemen, Thomka Beáta előadásain került közelebb az írásművészetéhez, amely két dologgal kerítette igazán a hatalmába: azzal, hogy kimondta, „én a nyelvben létezem”, és „az esszék az én melléktermékeim”.Ahogyan elhangzott, ez a film legalább annyira szól az interjúalanyokról, mint amennyire Mészölyről. E bizonyos tekintetben belterjes kör tagjainak aMészölyhöz fűződő viszonyukról való hallgatása, és az emiatti lelki vívódásaik, esetleges lelkiismeret-furdalásuk a bizonyítéka annak, hogy halála után minden író alámerül a tisztítótűzbe, ahol csak a csend veszi körül. Ennek a csendnek a megzavarása született ez a karcolóan intim film, mely után egy hasonló alkotást, Dragomir Zupanc Danilo Kišről szóló munkáját is megtekinthették az érdeklődők, mintegy ráhangolódásképp a csütörtökön kezdődő Kiš-napokra.

Berényi Emőke

Forrás: magyarszo.com