07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.12.
| Tiger Lillies, Térey és a Hamletek >>>
07.10.
| Szöveghullám – A FISZ irodalmi turnéja a Balaton körül >>>
07.09.
| Hétfőn kezdődik a Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán >>>
07.03.
| Képzel& Kiállításmegnyitó >>>
07.03.
| Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Ad notam (Transilvaniae)…
2014.03.26 - tiszatáj

AVAGY (ERDÉLYI) DALLAMOK ÉS SZÖVEGEK TALÁLKOZÁSA

Többszerzős, magyar nyelvű zenei tanulmánykötet jelent meg Ko­lozs­­váron Ze­nei művelődésünk a változó régióban címmel. A le­tisztult kivitelezésű kötet másfél évtizednyi publikációs csendet tör meg: a Zenetudományi Írá­sok 1998-as, utolsó kötete óta várta az erdélyi és az anyaországi szakma, hogy kolozsvári origóval újabb koprodukcióra kerülhessen sor.

Az apropót a 2011-es, VII. Hungarológiai Kongresszus szolgáltatta, melynek egyik hívó­szava a változás volt. A zenei szekció írásai is több ízben építenek a zenei szöveg(ek) meta­morfózi­sára, leggyakrabban erdélyi vonatkozású témák kapcsán. A szerkesztők, Angi István és Csá­kány Csilla hangsúlyozzák az előszóban, hogy a kötetben 17 előadás szerepel, utalva ezzel arra is, hogy a magas tudományos igényű és precíz, korszerű jegyzet-apparátust fel­sorakoz­tató tanulmányok mellett értékes műelemzések, ill. lényeges „mikro-zenetörténeti” adatokat tar­talmazó, vagy személyes indíttatású, esszé-jellegű szövegek is színesítik a kiad­ványt.

Az archaikus dallamokat, népzenei témákat, romantikus nemzeti törekvéseket, a szublimált folklór eszméjét, vagy avantgárd, kortárs zeneszerzőket felsorakoztató szövegek ívében év­századok magyar és erdélyi vonatkozású muzsikái kapcsolódnak össze. A tanulmányok há­rom nagy egységbe tagozódnak, a népzenei tematikát a zenetörténeti-helytörténeti írások, valamint zeneesztétikai szövegek követik.

A kötet gerincét képező, folklórtudományi írások sorát Almási István indítja összegző ta­nulmányában (Az erdélyi magyar népzenei hagyomány jellegzetességei). Létezik-e a Kós Károly-i „speciális erdélyi psziché”, és megfogható-e ez a népzenében? Almási szerint az Erdélyhez előszeretettel kapcsolt archaikus jelző nem vonatkoztatható általánosan a tájegy­ségre, hiszen a belső táji differenciáltság természetesen képződik le a népzenei dialek­tusok szintjén is. Szintézisre törekvő írásában a folklór-kutatás képviselőinek és eredmé­nyeinek bemutatása révén bontakozik ki az erdélyi magyar népzene korántsem teljes, azonban annál átláthatóbb képe. A történeti Erdély területén jellegzetesnek számító együt­tes-típusok (pl. he­gedű-kontra-nagybőgő, ill. hegedű-gardon), stílusrétegek, rendhagyó előadásmódok és sa­já­tosságok (pszalmodizáló dallamok, „jajnóta”, „falu nótája”, aszimmet­rikus ritmusok, stró­fikus siratók) bemutatása mellett a szerző utal az idegen (román) köl­csönhatásra is, mely meglátásában túlnyomórészt csak helyi érvényű, azaz nem vált általá­nosan elterjedté.

Szenik Ilona Rögtönzés és variálás a népzenében c. tanulmányában két, a népi muzsi­ka gyakorlatában rendkívül sokrétű eljárás tipológiáját rögzíti. A variálás a népzene belső és külső forrásokból táplálkozó fejlődésének legfontosabb tényezője, képessége feltételezi, hogy a tudatban kialakul a szerkesztés szabályrendszere, míg az improvizált (nép)zenei szövegek elvont formai- és dallammodellekre épülnek. Szenik példái erdélyiek, és egyaránt szerepel köztük sirató, bővültsoros dallam és külső forrásból átvett dallam (egyházi nép­ének és világi eredetű üdvözlő ének). A szintetizáló írás kérdésföltevései további kutatások alapját képez­hetik az improvizációk, variánsok és dallami metamorfózisok témájában is.

Utóbbihoz kapcsolódik a kötetben Kővári Réka tanulmánya (Erdélyi és moldvai kará­csonyi szokásdallamok a Deák-Szentes-kéziratban – a Kájoni Cantionalétól a népzenei gyűjtésekig), melyben egyházi énekek (bővített és díszített) változatainak a nép­hagyományban való továbbélését vizsgálja a szerző. Kővári a dallamtár és a szöveggyűj­temény gazdagodásának, átalakulásának folyamatát öt, kevéssé ismert példa keresztmet­sze­tében villantja fel, mindenütt jelölve a népi dallamkincsbe való illeszkedést, ill. a Can­tio­nale elsődleges használati helyén végzett recens népzenei gyűjtések alapján a varián­sokat is. A dallamok metamorfózisához kötődik Péter Éva írása is (A gyülekezeti ének és a magyar népdal közötti zenei kapcsolatok), mely a vokális népzene és a református gyülekezeti ének tipológiai összefüggései, valamint közös jellemzői (monódia, strófikus épít­­kezés, verses textus) alapján von párhuzamokat. Péter meglátása szerint érdemes a szer­kezeti és dallam­történeti jellegzetességek mellett az egyházi ének és a népdal kapcsola­tait a szövegek szintjén is vizsgálni. A népi kultúra és magas kultúra egybeolvadásának hasonló témájáról legutóbb Watzatka Ágnes katolikus dallamokat feldolgozó tanulmányá­ban olvashattunk (Egyházi éne­kek a népi emlékezetben: befogadás, transzformáció, újra­komponálás, In Magyar Zene, L./1., 2012. febr., 108-119.).

Paksa Katalin egy szerteágazó tánctípus-család, az európai régi táncrétegbe illeszkedő ug­rós dallamok erdélyi sajátságait vizsgálja „Ugrós” karakterű néptáncok zenéje Er­délyben című tanulmányában. A szerző kiemeli, hogy paradox módon éppen a „művelődé­sében kon­zervatív Erdélyben” található kevesebb példa erre a típusra, az csupán az ország keleti felé­ben, ill. az onnan kirajzott népcsoportoknál honos – igaz, ott igen fejlett formá­ban, a legé­nyes táncfajta átmeneteként. Tari Lujza „Koltói csárdás” – Liszt Ferenc magyar rap­szódiái és a népzene c. tanulmányában a Liszt-rapszódiák népzenei hát­terét, a felhasznált dallamok korabeli lejegyzését, publikálását, és a zeneszerzőnek e forrá­sokkal való találkozá­sait vizsgálja részletesen. Megállapítja, hogy Liszt népzenei mintái a korabeli kottakiadvá­nyok, kéziratos gyűjtemények mellett olykor közvetlenül maguk az élő előadások lehettek. Tari a Liszt által felhasznált dallamok lehetséges eredetét, népzenei hátterük, ill. folklorizá­ció­juk és továbbélésük kérdéskörét is érinti.

E két utóbbi, a tánczenei dallamok stiláris, tipológiai jellegzetességeit és történeti összefüg­géseit, hatásait tárgyaló írás közé ékelődik Sipos János tanulmánya (Finnugor nyelv ver­sus török-mongol népzene), mely tömör kutatás- és egyben kutatás-elmélet történet is. A szerző Dobszay Lászlónak a sirató alapnyelvezetére vonatkozó összefoglalását egészíti ki új, ázsiai kutatási eredményeivel. Sipos újraértelmezi Vargyas Lajos példáit, és pentaton kvint­váltó dallamok, valamint siratók elemzése kapcsán jut arra a következtetésre, hogy a honfog­lalás előtti magyar népzenei rétegeknek nincs meggyőző párhuzama a finnugor né­pek zenéi­ben, a kutatások török és mongol népcsoportok esetében ígéretesebbek.

Boros-Konrád Erzsébet írása (Birtalan József – Széki rapszódia) már hozzáférhető volt a szűk szakma számára a kolozsvári Kriterion Kiadó gondozásában 2011-ben meg­jelent, Birtalan József pedagógiai és zeneszerzői munkásságát bemutató hiánypótló három­részes kiadvány révén. A szerző ez alkalommal nem igazította a megváltozott szövegkör­nyezethez mondandóját, és az erdélyi kórustörténet jelentős alakjának reprezentatív alko­tását, a Széki rapszódiát annak életműbeli szerepe, kompozíciós közege és mindennemű külső kapcsolata nélkül elemzi.

Pávai István korabeli nyilatkozataik, leveleik alapján mutatja be, milyen is lehetett Bartók, Kodály és Lajtha folklorizmusszemlélete, kimutatva, hogy mindhárom zeneszerző-folk­lorista hasonló elvi elképzelésekig jutott el. Kodály és Lajtha kapcsán Pávai a folkloriz­mus egyéb formáit is érinti, úgy mint a népdal pedagógiai alkalmazása, a kórusmozgalom, vagy a színpadi néptánc stílusproblémái, a tánckísérő zene és a népdalok kíséretének kér­désköre. A Lajtha-hagyaték bevonásával a tanulmány különösképp Lajtha nézőpontja, a „folk­lore imaginaire” (egy gyakorlatilag kimutathatatlan, szublimálódott folklór-szemlélet) bevezetése révén hoz újat.

A zenetörténeti írások sorában Sófalvi Emese Az intézményes zeneoktatás kezdetei Kolozsváron c. tanulmánya egy 1819-es alapítású zenei intézmény első évtizedeit sűríti. Kutatásának új forrásait – a korabeli sajtó híradásai, valamint kéziratos intézménytörténeti munkák mellett – a Conservatorium irat- és kottatára képezik. A kolozsvári zenei szakírás előzményeiről olvashatunk Kulcsár Gabriellától (Emlékek a kolozsvári magyar zene­kritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig), akinél a rendszerezés igénye, az átláthatóság szándéka a különböző műfajok, a zenetörténet-írás, kritika és kró­nika közötti hasonlóságok, eltérések és árnyalatok jelölésében is megnyilvánul.

Két kalotaszegi esemény krónikája Buzás Pál esszéje, a riszegtetői népdal-fesztivál történé­se­it, valamint a magyarbikali népi színjátszó- és dalcsoport éltetőit, emlékét idéző írás (Válto­zatlanságért a változó régióban Kalotaszegen). Az élő hagyomány nevében született Székely Árpád beszámolója is (Az ige fényében és a zene szolgálatában), melyben a Kolozsvári Református Kollégium vegyeskarának két évtizednyi történetét vá­zolja a kórus­vezető, célkitűzéseivel és az énekkar távlataival egyetemben.

A kötet harmadik egységében kapnak helyet a kolozsvári-erdélyi szellemi környezetben ki­alakult zeneesztétikai műhely tagjainak írásai. Csákány Csilla A gregorián ének feldol­go­zási módozatairól a liszti életműben c. tanulmányában a Totentanz zongoraver­seny és a Via Crucis esztétikai/szerkezeti elemzésén keresztül fogalmazza meg a liszti oeuvre-ben kettős (múltból inspirálódó, előremutató) funkciót nyerő gregorián ének szere­pét. A Liszt-évforduló apropóján keletkezett Fekete Miklós eredeti mondanivalójú elemzése is (Fausti reflexiók Liszt Ferenc műveiben). A szerző tanulmánya elején fölvillantja a Faust-szimfónia formai-műfaji problematikájának kérdéseit, majd részletesen tárgyalja a fausti jellem zenei bemutatását, metamorfózisait. Fodor Attila a gazdag liszti életmű előre­mutató, modern sajátosságai közül a francia impresszionista muzsikusokra (is) hatással levő techni­kai-stiláris eszközöket, formákatés témákat elemzi (Impresszionista elő­hangok Liszt Ferenc zenéjében). A tanulmány az átfogó, közérthető bevezetőt követő­en száraz kronoló­gia helyett célszerűen „impresszionista” sujet-k mentén halad (fény és árnyék, víz, harangok, eljutva az ún. oiseaux-zenéig). Fodor megfogalmazásában Lisztnél „a harmónia és a hang­szín nem öncélú, »hangfestő« elemként jelenik meg, hanem egy össze­tett tér-idő manipulá­ció egyik vetületeként. (…) az impresszionisztikus hatást elsődlegesen kiváltó összetevő nem a harmóniához, hanem a zenei időhöz kapcsolódik”. (275. o.)

Angi István Szegő Péter kolozsvári zeneszerző munkáit az eddigi életmű keresztmetszeté­ben minősíti. Az erdélyi avantgárd európaisága Szegő Péter zenéjében a kompo­nista szerzeményeit méltó, nemzetközi inspirációs forrásaikhoz kapcsolódó tágabb környe­zetük­ben ismerteti. Írásában Angi a zeneszerző és avatott együttese, a kolozsvári fiatal ze­nészek­ből álló Anonymus munkásságát, eredményeit is értékeli.

A tematikus konferenciakötetek általános sajátossága, hogy az írások egymás mellett, egy­be­szőve új fényben jelennek meg. A gondos szerkesztésnek köszönhetően ezúttal azonban nem csak szövegek öntudatlan kommunikációja, hanem az azonos (zenei) értékek kiemelé­se ré­vén élő párbeszéd is megvalósul a népzene, a bartóki rend, a liszti életmű, vagy a hely­törté­neti adalékok szintjén, és tágabban Erdély, Magyarország és az egyetemes zenei műve­lődés pont­jain. Több előadás anyagában is szerepel a sajátos erdélyi dialektus és/vagy a lehetséges ma­gyar zenei identitás kérdése, valamint a mindenkori hagyományőrzés szere­pe, fontos­sága. A rendszerező, szintetizáló igény mellett a kérdésföltevéseket ez alkalommal sem csu­pán az egyes szerzők személyes attitűdje vagy a szakma, zenetudományunk egyre gyarapodó-bővülő eredményeinek integrálása követeli. Azok együtt jelentkeznek az identi­táskeresés és -tudat meghatározásával: olyan feladatokkal, amelyek még mindig központi helyet foglalnak el a magyar muzikológiában. A kötet nemzetközi szinten is méltán kelthet érdeklődést, kár, hogy angol kivonatai néhol elmaradnak az írások színvonalától…

Bízunk benne, hogy az érdeklődőknek nem kell újabb 15 évet várni hasonló, kolozsvári ori­gójú zenei tanulmánykötetre!

(Zenei művelődésünk a változó régióban. A VII. Hungarológiai Kongresszus Zenetudo­má­nyi Szekciójának előadásai.Szerk. Angi István és Csákány Csilla, Erdélyi Múzeum-Egye­sület, Kolozsvár, 2013. 292. o.)

                                                           Sófalvi Emese


Címke: , , ,
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
2018.07.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAPASZTÓ ERNŐ RENDEZŐVEL
Magyarországi magyar, romániai magyar, romániai román színészek egy hónapig Aradon és Gyulán együtt, ez csak szép lehet. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen próbafolyamatból. A próbafolyamat ilyen nyári együttműködés esetén igen intenzív, különleges; a sok helyről jött ember csodákra képes. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen alkalomból […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő