10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Ad notam (Transilvaniae)…
2014.03.26 - tiszatáj

AVAGY (ERDÉLYI) DALLAMOK ÉS SZÖVEGEK TALÁLKOZÁSA

Többszerzős, magyar nyelvű zenei tanulmánykötet jelent meg Ko­lozs­­váron Ze­nei művelődésünk a változó régióban címmel. A le­tisztult kivitelezésű kötet másfél évtizednyi publikációs csendet tör meg: a Zenetudományi Írá­sok 1998-as, utolsó kötete óta várta az erdélyi és az anyaországi szakma, hogy kolozsvári origóval újabb koprodukcióra kerülhessen sor.

Az apropót a 2011-es, VII. Hungarológiai Kongresszus szolgáltatta, melynek egyik hívó­szava a változás volt. A zenei szekció írásai is több ízben építenek a zenei szöveg(ek) meta­morfózi­sára, leggyakrabban erdélyi vonatkozású témák kapcsán. A szerkesztők, Angi István és Csá­kány Csilla hangsúlyozzák az előszóban, hogy a kötetben 17 előadás szerepel, utalva ezzel arra is, hogy a magas tudományos igényű és precíz, korszerű jegyzet-apparátust fel­sorakoz­tató tanulmányok mellett értékes műelemzések, ill. lényeges „mikro-zenetörténeti” adatokat tar­talmazó, vagy személyes indíttatású, esszé-jellegű szövegek is színesítik a kiad­ványt.

Az archaikus dallamokat, népzenei témákat, romantikus nemzeti törekvéseket, a szublimált folklór eszméjét, vagy avantgárd, kortárs zeneszerzőket felsorakoztató szövegek ívében év­századok magyar és erdélyi vonatkozású muzsikái kapcsolódnak össze. A tanulmányok há­rom nagy egységbe tagozódnak, a népzenei tematikát a zenetörténeti-helytörténeti írások, valamint zeneesztétikai szövegek követik.

A kötet gerincét képező, folklórtudományi írások sorát Almási István indítja összegző ta­nulmányában (Az erdélyi magyar népzenei hagyomány jellegzetességei). Létezik-e a Kós Károly-i „speciális erdélyi psziché”, és megfogható-e ez a népzenében? Almási szerint az Erdélyhez előszeretettel kapcsolt archaikus jelző nem vonatkoztatható általánosan a tájegy­ségre, hiszen a belső táji differenciáltság természetesen képződik le a népzenei dialek­tusok szintjén is. Szintézisre törekvő írásában a folklór-kutatás képviselőinek és eredmé­nyeinek bemutatása révén bontakozik ki az erdélyi magyar népzene korántsem teljes, azonban annál átláthatóbb képe. A történeti Erdély területén jellegzetesnek számító együt­tes-típusok (pl. he­gedű-kontra-nagybőgő, ill. hegedű-gardon), stílusrétegek, rendhagyó előadásmódok és sa­já­tosságok (pszalmodizáló dallamok, „jajnóta”, „falu nótája”, aszimmet­rikus ritmusok, stró­fikus siratók) bemutatása mellett a szerző utal az idegen (román) köl­csönhatásra is, mely meglátásában túlnyomórészt csak helyi érvényű, azaz nem vált általá­nosan elterjedté.

Szenik Ilona Rögtönzés és variálás a népzenében c. tanulmányában két, a népi muzsi­ka gyakorlatában rendkívül sokrétű eljárás tipológiáját rögzíti. A variálás a népzene belső és külső forrásokból táplálkozó fejlődésének legfontosabb tényezője, képessége feltételezi, hogy a tudatban kialakul a szerkesztés szabályrendszere, míg az improvizált (nép)zenei szövegek elvont formai- és dallammodellekre épülnek. Szenik példái erdélyiek, és egyaránt szerepel köztük sirató, bővültsoros dallam és külső forrásból átvett dallam (egyházi nép­ének és világi eredetű üdvözlő ének). A szintetizáló írás kérdésföltevései további kutatások alapját képez­hetik az improvizációk, variánsok és dallami metamorfózisok témájában is.

Utóbbihoz kapcsolódik a kötetben Kővári Réka tanulmánya (Erdélyi és moldvai kará­csonyi szokásdallamok a Deák-Szentes-kéziratban – a Kájoni Cantionalétól a népzenei gyűjtésekig), melyben egyházi énekek (bővített és díszített) változatainak a nép­hagyományban való továbbélését vizsgálja a szerző. Kővári a dallamtár és a szöveggyűj­temény gazdagodásának, átalakulásának folyamatát öt, kevéssé ismert példa keresztmet­sze­tében villantja fel, mindenütt jelölve a népi dallamkincsbe való illeszkedést, ill. a Can­tio­nale elsődleges használati helyén végzett recens népzenei gyűjtések alapján a varián­sokat is. A dallamok metamorfózisához kötődik Péter Éva írása is (A gyülekezeti ének és a magyar népdal közötti zenei kapcsolatok), mely a vokális népzene és a református gyülekezeti ének tipológiai összefüggései, valamint közös jellemzői (monódia, strófikus épít­­kezés, verses textus) alapján von párhuzamokat. Péter meglátása szerint érdemes a szer­kezeti és dallam­történeti jellegzetességek mellett az egyházi ének és a népdal kapcsola­tait a szövegek szintjén is vizsgálni. A népi kultúra és magas kultúra egybeolvadásának hasonló témájáról legutóbb Watzatka Ágnes katolikus dallamokat feldolgozó tanulmányá­ban olvashattunk (Egyházi éne­kek a népi emlékezetben: befogadás, transzformáció, újra­komponálás, In Magyar Zene, L./1., 2012. febr., 108-119.).

Paksa Katalin egy szerteágazó tánctípus-család, az európai régi táncrétegbe illeszkedő ug­rós dallamok erdélyi sajátságait vizsgálja „Ugrós” karakterű néptáncok zenéje Er­délyben című tanulmányában. A szerző kiemeli, hogy paradox módon éppen a „művelődé­sében kon­zervatív Erdélyben” található kevesebb példa erre a típusra, az csupán az ország keleti felé­ben, ill. az onnan kirajzott népcsoportoknál honos – igaz, ott igen fejlett formá­ban, a legé­nyes táncfajta átmeneteként. Tari Lujza „Koltói csárdás” – Liszt Ferenc magyar rap­szódiái és a népzene c. tanulmányában a Liszt-rapszódiák népzenei hát­terét, a felhasznált dallamok korabeli lejegyzését, publikálását, és a zeneszerzőnek e forrá­sokkal való találkozá­sait vizsgálja részletesen. Megállapítja, hogy Liszt népzenei mintái a korabeli kottakiadvá­nyok, kéziratos gyűjtemények mellett olykor közvetlenül maguk az élő előadások lehettek. Tari a Liszt által felhasznált dallamok lehetséges eredetét, népzenei hátterük, ill. folklorizá­ció­juk és továbbélésük kérdéskörét is érinti.

E két utóbbi, a tánczenei dallamok stiláris, tipológiai jellegzetességeit és történeti összefüg­géseit, hatásait tárgyaló írás közé ékelődik Sipos János tanulmánya (Finnugor nyelv ver­sus török-mongol népzene), mely tömör kutatás- és egyben kutatás-elmélet történet is. A szerző Dobszay Lászlónak a sirató alapnyelvezetére vonatkozó összefoglalását egészíti ki új, ázsiai kutatási eredményeivel. Sipos újraértelmezi Vargyas Lajos példáit, és pentaton kvint­váltó dallamok, valamint siratók elemzése kapcsán jut arra a következtetésre, hogy a honfog­lalás előtti magyar népzenei rétegeknek nincs meggyőző párhuzama a finnugor né­pek zenéi­ben, a kutatások török és mongol népcsoportok esetében ígéretesebbek.

Boros-Konrád Erzsébet írása (Birtalan József – Széki rapszódia) már hozzáférhető volt a szűk szakma számára a kolozsvári Kriterion Kiadó gondozásában 2011-ben meg­jelent, Birtalan József pedagógiai és zeneszerzői munkásságát bemutató hiánypótló három­részes kiadvány révén. A szerző ez alkalommal nem igazította a megváltozott szövegkör­nyezethez mondandóját, és az erdélyi kórustörténet jelentős alakjának reprezentatív alko­tását, a Széki rapszódiát annak életműbeli szerepe, kompozíciós közege és mindennemű külső kapcsolata nélkül elemzi.

Pávai István korabeli nyilatkozataik, leveleik alapján mutatja be, milyen is lehetett Bartók, Kodály és Lajtha folklorizmusszemlélete, kimutatva, hogy mindhárom zeneszerző-folk­lorista hasonló elvi elképzelésekig jutott el. Kodály és Lajtha kapcsán Pávai a folkloriz­mus egyéb formáit is érinti, úgy mint a népdal pedagógiai alkalmazása, a kórusmozgalom, vagy a színpadi néptánc stílusproblémái, a tánckísérő zene és a népdalok kíséretének kér­désköre. A Lajtha-hagyaték bevonásával a tanulmány különösképp Lajtha nézőpontja, a „folk­lore imaginaire” (egy gyakorlatilag kimutathatatlan, szublimálódott folklór-szemlélet) bevezetése révén hoz újat.

A zenetörténeti írások sorában Sófalvi Emese Az intézményes zeneoktatás kezdetei Kolozsváron c. tanulmánya egy 1819-es alapítású zenei intézmény első évtizedeit sűríti. Kutatásának új forrásait – a korabeli sajtó híradásai, valamint kéziratos intézménytörténeti munkák mellett – a Conservatorium irat- és kottatára képezik. A kolozsvári zenei szakírás előzményeiről olvashatunk Kulcsár Gabriellától (Emlékek a kolozsvári magyar zene­kritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig), akinél a rendszerezés igénye, az átláthatóság szándéka a különböző műfajok, a zenetörténet-írás, kritika és kró­nika közötti hasonlóságok, eltérések és árnyalatok jelölésében is megnyilvánul.

Két kalotaszegi esemény krónikája Buzás Pál esszéje, a riszegtetői népdal-fesztivál történé­se­it, valamint a magyarbikali népi színjátszó- és dalcsoport éltetőit, emlékét idéző írás (Válto­zatlanságért a változó régióban Kalotaszegen). Az élő hagyomány nevében született Székely Árpád beszámolója is (Az ige fényében és a zene szolgálatában), melyben a Kolozsvári Református Kollégium vegyeskarának két évtizednyi történetét vá­zolja a kórus­vezető, célkitűzéseivel és az énekkar távlataival egyetemben.

A kötet harmadik egységében kapnak helyet a kolozsvári-erdélyi szellemi környezetben ki­alakult zeneesztétikai műhely tagjainak írásai. Csákány Csilla A gregorián ének feldol­go­zási módozatairól a liszti életműben c. tanulmányában a Totentanz zongoraver­seny és a Via Crucis esztétikai/szerkezeti elemzésén keresztül fogalmazza meg a liszti oeuvre-ben kettős (múltból inspirálódó, előremutató) funkciót nyerő gregorián ének szere­pét. A Liszt-évforduló apropóján keletkezett Fekete Miklós eredeti mondanivalójú elemzése is (Fausti reflexiók Liszt Ferenc műveiben). A szerző tanulmánya elején fölvillantja a Faust-szimfónia formai-műfaji problematikájának kérdéseit, majd részletesen tárgyalja a fausti jellem zenei bemutatását, metamorfózisait. Fodor Attila a gazdag liszti életmű előre­mutató, modern sajátosságai közül a francia impresszionista muzsikusokra (is) hatással levő techni­kai-stiláris eszközöket, formákatés témákat elemzi (Impresszionista elő­hangok Liszt Ferenc zenéjében). A tanulmány az átfogó, közérthető bevezetőt követő­en száraz kronoló­gia helyett célszerűen „impresszionista” sujet-k mentén halad (fény és árnyék, víz, harangok, eljutva az ún. oiseaux-zenéig). Fodor megfogalmazásában Lisztnél „a harmónia és a hang­szín nem öncélú, »hangfestő« elemként jelenik meg, hanem egy össze­tett tér-idő manipulá­ció egyik vetületeként. (…) az impresszionisztikus hatást elsődlegesen kiváltó összetevő nem a harmóniához, hanem a zenei időhöz kapcsolódik”. (275. o.)

Angi István Szegő Péter kolozsvári zeneszerző munkáit az eddigi életmű keresztmetszeté­ben minősíti. Az erdélyi avantgárd európaisága Szegő Péter zenéjében a kompo­nista szerzeményeit méltó, nemzetközi inspirációs forrásaikhoz kapcsolódó tágabb környe­zetük­ben ismerteti. Írásában Angi a zeneszerző és avatott együttese, a kolozsvári fiatal ze­nészek­ből álló Anonymus munkásságát, eredményeit is értékeli.

A tematikus konferenciakötetek általános sajátossága, hogy az írások egymás mellett, egy­be­szőve új fényben jelennek meg. A gondos szerkesztésnek köszönhetően ezúttal azonban nem csak szövegek öntudatlan kommunikációja, hanem az azonos (zenei) értékek kiemelé­se ré­vén élő párbeszéd is megvalósul a népzene, a bartóki rend, a liszti életmű, vagy a hely­törté­neti adalékok szintjén, és tágabban Erdély, Magyarország és az egyetemes zenei műve­lődés pont­jain. Több előadás anyagában is szerepel a sajátos erdélyi dialektus és/vagy a lehetséges ma­gyar zenei identitás kérdése, valamint a mindenkori hagyományőrzés szere­pe, fontos­sága. A rendszerező, szintetizáló igény mellett a kérdésföltevéseket ez alkalommal sem csu­pán az egyes szerzők személyes attitűdje vagy a szakma, zenetudományunk egyre gyarapodó-bővülő eredményeinek integrálása követeli. Azok együtt jelentkeznek az identi­táskeresés és -tudat meghatározásával: olyan feladatokkal, amelyek még mindig központi helyet foglalnak el a magyar muzikológiában. A kötet nemzetközi szinten is méltán kelthet érdeklődést, kár, hogy angol kivonatai néhol elmaradnak az írások színvonalától…

Bízunk benne, hogy az érdeklődőknek nem kell újabb 15 évet várni hasonló, kolozsvári ori­gójú zenei tanulmánykötetre!

(Zenei művelődésünk a változó régióban. A VII. Hungarológiai Kongresszus Zenetudo­má­nyi Szekciójának előadásai.Szerk. Angi István és Csákány Csilla, Erdélyi Múzeum-Egye­sület, Kolozsvár, 2013. 292. o.)

                                                           Sófalvi Emese


Címke: , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő