08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Szeretek kísérletezni, feszegetni a műfaji határokat…
2014.03.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS KAROSI JÚLIA JAZZÉNEKESNŐVEL

Izgalmas a tavaszi szezonja. „Hidden Roots” címmel jelent meg nem­rég a jazzénekesnő második albuma, lázasan készül kvartettjével lemezbemutató kon­cert­jére, amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében lesz hall­ható a Bálnában, aztán irány Stuttgart és Bréma.

Karosi Júlia édesanyja operaénekes, tőle vette első énekóráit, bátyja pedig orgonaművész. Juli hat évesen kezdett el zenélni, először zongorázni, majd hegedülni tanult. Az egyetemi évei alatt ismerkedett meg közelebbről a jazzel. 2005-ben végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Ka­rán, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén tanult Laka­tos Ágnestől és Berki Tamástól.

– Zenész családból származol, mégsem vezetett egyenes út az énekesi pálya felé, hanem először filozófia és esztétika szakra mentél és ott végeztél, aztán a Jazz Tanszéken kötöt­tél ki. Miért láttad szükségét ennek a kitérőnek?

– Így utólag nagyon örülök a bölcsészkaros éveknek, sokat köszönhetek ennek a pár el­mélyült évnek. Nagyon sok inspirációt merítek mind a mai napig azokból a dolgokból, amikkel ott találkoztam. Ahhoz, hogy végül megtaláljam a hivatásomat, küzdenem kellett, nem hullott semmi sem az ölembe, és ezért is nagyon hálás vagyok.

– 2010-ben a Zeneakadémia által indított tehetséggondozó pályázat öt kiemelt hallga­tója közé választott a szakmai zsűri. Mit adott neked ez a pályázat?

– A Zeneakadémia pályázata során egy speciális képzésben vehettem részt, ami abban segített, hogy tudatosabban induljak el az utamon. Átgondoljam, hogy mit szeretnék el­érni, melyek azok az eszközök, amik ebben segítenek nekem. Csupa olyan óránk volt, ami nem fér bele a tananyagba, mégis fontos részét képezi a művészeti pályára való felkészü­lésnek. Például pszichológus segítségével ismerkedtünk meg a stresszoldás technikáival, egy má­sik órán színpadi mozgást és beszédtechnikát tanultunk, vagy éppen televíziós interjú­helyzeteket gyakoroltuk.

– Mióta zenélsz a kvartett tagjaival?

– Férjemmel, Varga Bendegúzzal (dob) megismerkedésünk óta együtt zenélek, mondha­tom, hogy a zene hozott össze bennünket. Tálas Áron (zongora) és Bögöthy Ádám (bőgő) másfél éve vannak a zenekaromban.

Szeretném, ha a zeném és a dalaim önálló életre kelnének abban, aki hallgatja őket, és eh­hez a legőszintébb formát keresem mindig, távol tartva magamat az öncélú vagy semmitmondó zenei megoldásoktól.

– Az első, tíz saját dalt tartalmazó lemezed „Stroller of the City Streets” címmel 2012 februárjában látott napvilágot. A lemez 2012 decemberében megjelent a Whereabouts Records gondozásában, Japánban is. Ők továbbmentek, újabb lemezt adtak ki veled. Nemzetközi céljaid vannak?

– Tudatos törekvés volt a részemről már a pályám elejétől fogva, hogy nyitni szeretnék az ország határain kívülre is. A zenének egy csodálatos tulajdonsága, hogy egyetemes nyelv, a világon mindenhol értik és beszélik. Mi zenészek nagyon szerencsések vagyunk, hogy be­széljük ezt a világnyelvet, és ha már beszéljük, akkor szeretnénk is használni lehetőleg minél több helyen, minél több helyzetben. Nagyon örültem a japán megjelenésnek, de az itthoni koncerteknek is éppúgy örülök, amikor azt érzem, hogy sikerül megfognunk a kö­zönséget és eljutnak hozzájuk a dalaim, a zeném üzenete.

– A második lemezed most jelent meg „Hidden Roots” címmel. Minek köszönhető, hogy a New York-i Dot Time Records gondozásában adták ki? Ráadásul a lemezen közreműkö­dik a New Yorkban élő fiatal szaxofonos, Tobias Meinhart is. Vele honnan a kapcsolatod?

– Tobiast néhány éve egy szilveszteri örömzenélésen ismertük meg Budapesten. Tavaly júniusban egy kisebb turnéra invitáltuk, amit örömmel el is vállalt. A közös zenélés nagyon jól sikerült, és hogy ezt megörökítsük, gyorsan fel is vettünk vele három dalt. Ezt a felvételt küldtem el a New York-i kiadónak még nyáron, annyira megtetszett nekik az anyag, hogy még aznap felhívtak, és megbeszéltük, hogy mikorra készülnék el a lemezanyaggal.

– Az új album főként saját szerzeményeket tartalmaz, mi inspirált, mi foglalkoztatott?

– Az albumon saját szerzeményeim, zenekarom tagjainak szerzeményei, valamint népdal feldolgozások szerepelnek. A lemez címe „Hidden Roots”, ami magyarul Rejtett Gyökere­ket jelent. A cím arra utal, hogy szerettem volna kicsit felkutatni, melyek azok a zenei gyö­kerek, amelyek a jazz tradícióin túl engem, mint magyar jazzénekesnőt meghatároznak.

 

Juli 1

 

– A honlapodon hallottam néhány népdalfeldolgozást, nagyon izgalmas hangzásuk van. Miért fontosak számodra a népdalok?

– Budapesten születtem és nőttem fel, a népdalok nagy részét, amiket ismerek, nagy­mamámtól tudom, aki Egerben él. Nem az volt a célom, hogy magamra erőltessek valami ál-népies stílust, hanem éppen az, hogy ami természetesen jelen van a zenei gyökereimben, mert gyerekkorom óta ismerem, hallom, éneklem, azt beleolvasszam abba a műfajba, amit képviselek.

A dalaimon érződik némi folkos beütés, Bartókos hatás is. A népdalfeldolgozások egy meghatározó keretet adnak a lemeznek hangzásban és stílusban is. Szeretek kísérletezni, feszegetni a műfaji határokat.

– Nálad az ének egyenrangú szerepelt játszik a szaxofonnal. Miért fontos ez?

– A témák sokszor instrumentális jellegűek, az ének hangszeres jelleget kap, mintha egy fúvós szólam lenne, ugyanúgy, mint a szaxofon. Fontosnak éreztem ezt kiemelni, mert ezen a lemezen ez különösen hangsúlyos.

– Milyen dalok szerepelnek a március végi koncerteden?

– A március 26-i lemezbemutató koncertünkön a budapesti Bálnában főként az új anyag lesz hallható ugyanabban a felállásban (Tobias-szal és Kovács Lindával), ahogyan a leme­zen is játszunk. Ráadásnak fogunk játszani egy-két olyan dalt, ami nem szerepel a lemezen.

– Mi a közeljövő terve? Hol hallhatunk, láthatunk?

– A tavaszra most elég sűrű a naptárunk. Április 4-én megyünk Debrecenbe, a Sikk-ben koncertezünk, utána április végén egy kisebb németországi turnéra indulunk: 24-én a stuttgarti Magyar Intézetben játszunk, 26-án pedig a neves Jazzahead Fesztiválon lépünk fel Brémában. Április 30-án a budapesti Művészetek Palotájában játszunk a Nemzetközi Jazz Napon.

Tozzi

Fotó: Raffay Zsófia és Wojtek Bęczarski

 


Címke: , , ,

2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő