175 éve született Beniczkyné Bajza Lenke (1839–1905) író, újságíró. Életét és munkásságát felidéző kamarakiállításon korabeli napilapokat, folyóiratokat, s a szerző köteteit láthatják az érdeklődők a szegedi Somogyi-könyvtár.
Beniczkyné Bajza Lenke a Nővilág című lap főmunkatársaként olyan hagyományokat indított el a nőknek szóló újságírás történetében, amelyek később, a dualizmus évtizedeiben is tovább éltek más lapokban. Tudósított a külföldi divatújdonságokról, a francia divatról, világhírű színésznők és énekesnők fellépéseiről. Emellett a lapban megjelentek a lakberendezéssel, háztartással, kertműveléssel, utazással és főzéssel kapcsolatos hírek, és számos irodalmi mű.
A tárlat március 6-ig látogatható a Somogyi-könyvtár második emeletén.
*
Az írónő apja Bajza József (költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Tásaság tagja), anyja Csajághy Júlia, Vörösmarty Mihály feleségének testvére volt.
Bajza Lenke 1858-ban kötött házasságot a nála 23 évvel idősebb Heckenast Gusztáv könyv- és lapkiadóval. Bár már gyermekként is írt, írói pályája 1857-ben kezdődött, s rövid idő múlva főmunkatársa lett a férje kiadásában és Vajda János szerkesztésében megjelenő Nővilágnak. Írásai egyre-másra jelentek meg a korabeli lapokban. Eleinte tárcákat és elbeszéléseket publikált, első, Beszélyek című kötetét 1858-ban adta közre.
1863. május 19-én – miután két gyermek anyjaként elvált első férjétől – feleségül ment Beniczky Ferenc földbirtokoshoz, aki később számos fontos tisztséget töltött be: Pest vármegye főispánja, belügyi államtitkár, majd a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa lett. Házassága révén az írónő a társaság és a közélet ismert szereplői közé tartozott, s bekerült abba a világba, mely egyszerre lett művei tárgya és olvasóközönsége.
Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1905 februárjában egy színházi előadás után hirtelen rosszullét fogta el. Kilenc napig tartó szenvedés után április 2-án, hatvanöt éves korában hunyt el.
Egyik nekrológját Mikszáth Kálmán írta.
„Beniczkyné élete egy szép út ebben a siralom völgyében, egy szép út, göröngyök nélkül való, mindvégig fölfelé visz s ragyogó verőfény önti el…
Olyan volt ő, mintha nem is az anyja szülte volna, hanem Bajza gondolta volna ki. A híres császárfürdői bálokon, a platánok alatt, a legkáprázatosabb jelenség, a legjobb csárdás tánczosné, kit országszerte emlegetnek…”
Krúdy Gyula egyik írásában „a legszebb kékharisnya”-ként említette….
