12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.11.
| Szabó Kimmel Tamás zenés előadása a függőségekről Szegeden >>>
11.08.
| Japán meseillusztrációk a Deák17 Galériában >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Novembertől útjára indul a JATE Sikersztorik második évada, ahol közismert személyekkel és izgalmas témákkal találkozhat a szegedi közönség. November 19-én, 20 órától a Pro Jure Egyesület és a JATE Sikersztorik közös szervezésében Puzsér Róbert és Ragány Zoltán, az SZTE ÁJTK oktatója vitázik a jogászság kulturális megítéléséről…

>>>

November 13-án 18 órakor kezdődik a szegedi bölcsészkar és a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány közös programsorozata, az AudMax Esték. Első alkalommal Prof. Dr. Racsmány Mihály pszichológus tart előadást…

>>>

2014.02.06 - tiszatáj

Az afganisztáni háború a filmesek vakfoltjába esett: a forrongó iraki helyzet és a Bin Laden utáni hajsza miatt mind a nagyközönség, mind az alkotók elfeledkeztek róla. Robert Redford a témában benyújtott esszéjén (Gyávák és hősök) és két rögrealista, vesén vágó dokumentumfilmen (Restrepo, Armadillo) kívül nem bolygatták a témát. Az elmaradásokat A túlélő pótolja – de bár ne tenné.

Még azt se mondhatjuk, hogy minden olyan jól kezdődött, hiszen az izgalom legyilkolásának már maga a cím is nekifeszül (eredetiben: az egyedüli túlélő). Innentől kezdve mindenki kényelmesen hátradőlhet a moziszékében, és várhatja, hogyan hullanak el Marcus Luttrell (Mark Wahlberg) mellől katonatársai. A királyságért, sőt a Csatahajóért is felelősséggel tartozó Peter Berg nem is vesződik olyan filmművészeti leleményekkel, mint a karakterábrázolás: a figyelmes szeretőknek és becsületes bajtársaknak beállított katonákról csak annyit tudunk, hogy az Ahmad Shahd nevű tálib terroristavezért indulnak kiiktatni az afgán hegyvidékre, de akciójuk hamar megakad, mikor belebotlanak három fegyvertelen pásztorba. Berg azzal áltatja nézőjét, hogy morális dilemmába sodorja főszereplőit: vajon a bevetés szabályai szerint elengedik a civileket, és ezzel saját és társaik életét is kockázatják, vagy pedig a törvények és a becsület semmibevételével inkább kiiktatják a veszélyforrást?

Lone-Survivor-ss-18b-1024x682A kérdés költői, ugyanis hiába teszi fel Berg, nem foglalkozik annak mélységével, morális vonatkozásaival – csakis a következményekkel. A túlélő rövid úton egy monumentális, elnyújtott shoot-outba torkollik, ami kliséivel – sokáig sérthetetlen amerikai katonák vs. célozni képtelen tálibok – a 80-as évek VHS-kompatibilis akciófilmjeit idézi. A megvalósítás az, ami viszont radikálisan eltér a campba hajló ősakciófilmektől, hiszen Bergénél erősebben talán csak a Ryan közlegény megmentésének partraszállás-jelenete vágja gyomron nézőjét. Nem azért, mintha A túlélő rambói áthallásoktól sem mentes dzsungelharca olyan izgalmas lenne, inkább csak a szándék közös: belehelyezni a nézőt egy háborús szituációba, és beleverni mindazt a fizikai stimulust, amit ott átélhet. Berg mindent bevet, hogy belebújtasson minket a hős SEAL-kommandósok bőrébe, és éreztesse, milyen lehet hegyoldalakon keresztül lebucskázni, bordát roppantani, fejlövést kapni, kezet törni, megsüketülni.

A nyitójelenet kommandós-kiképzést mutató dokumentum-képsoraiban még csak a végletekig feszítették, ezekben az akciójelenetekben viszont már átlépik a katonák fizikai tűrőképességének határát. Hiába alapozza igaz történetre háborús filmjét Berg, Wahlbergékből a realizmus álcája alatt rettenthetetlen hősöket farag. Ennek érdekében bevet egészen elcsépelt – lassított felvételek, kitartott közelik – és egészen modern eszközöket is. A harcokat ugyanis rengeteg digitális utómunkával színezi ki, akár a vérontásról, akár a sebesülések és az állóképesség feszegetéséről van szó. A túlélő virtigli hiperrealista film, amely nem a valósághoz, hanem annak felturbózott, idealizált képmásához hűséges. Olyannyira, hogy meg is téveszti a nézőket, akik üdvözlik ezt a fajta kendőzetlen brutalitást, mondván a rendező nem engedte, hogy Hollywood elfinomkodja a dolgokat. Pedig egy ideje már pont ez a nyers, csatakos realitásérzet dominálja a hollywoodi akciófilmeket, a tendencia a Bourne-trilógia óta csak fokozódik.

lone-survivor-1024x683A túlélő (hiper)realizmusa tehát csak biológiai: a fizikai sebek és kínok megrajzolásában roppant részletes, de az – amúgy erősen közepes – akciójeleneteken kívül mással nem is törődik. A karakterábrázolás nevetségesen felületes, konkrétan háromféle alak rohangál a filmben: hős amerikai, gonosz tálib és segítőkész falusi afgán. A film világképe is csak ennyire bonyolult: nem feszegeti az afganisztáni háború okait és céljait, és azzal sem foglalkozik, hogy az amerikai katonai jelenlét milyen hatással van a helyi lakosságra. Hogy mégis kasszasiker lett – ha nem is világ-, de Amerika-szerte –, azt ravaszságának köszönheti: mind a háború ellenzőinek, mind támogatóinak ad valamit. Előbbieknek szemtelenül hatásvadász hősábrázolást: megható zenére halnak hősi halált az emberfeletti teljesítményre sarkallt katonák, még David Bowie Heroes című dala is az ő tiszteletükre árasztja a melankóliát. De Berg a kommandósok dicshimnuszába pár kritikus hangot is becsempész: a Marcus Luttrellék megsegítésére érkező helikoptereseket például túlhevült heroizmusuk sodorja bajba, és – mivel mégiscsak igaz történet alapján dolgozik – a rendező a katonai vezetés taktikai hibáit sem kendőzheti el teljesen. A túlélő felvet olyan motívumokat is, amik kimutatnának a naiv akciófilm keretei közül (pl. a katonák értetlenül csodálkoznak rá arra, hogy az afgán pásztorok utálják őket), de Berg végül lógva hagyja ezeket az utalásokat.

Lone-Survivor2Helyette inkább állást foglal az afganisztáni katonai beavatkozással kapcsolatban. Mikor Luttrellt megmentették és megvédték a falusiak, a beszámolók szerint a tálibok nem rohamozták meg a falut, mert az ott lakók létszám- és erőfölényben voltak. A túlélő megfordítja ezt a szituációt: a túlerőben lévő gonosz tálibok lecsapnak a falura – a Marcust mentő becsületes parasztemberre és bociszemű kisfiára is –, ám az amerikai hadsereg pont jókor érkezik, hogy rendet teremtsen. A túlélő végül azt sugallja, hogy igenis szükség van az amerikai fegyveres beavatkozásra, de nem csak azért, hogy levadásszák a terroristákat, hanem hogy meg is védjék az egyébként becsületes afgánokat. A hálás amerikai katona még pár angol szót is megtanít az afgán kisgyereknek, és búcsúzásképp homlokon csókolja – épül a nemzetek közti barátság. S hogy mikor lesz vége az örökös harcnak és háborúnak? A túlélő felemelőnek szánt, de ijesztőnek ható végszava szerint: soha.

Soós Tamás

 

Kapcsolódó írásunk: Rusznyák Csaba kritikája


Címke: , , , ,
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.06 - tiszatáj

MAJOROS SÁNDOR: AZ ELLENSÉG FÖLDJE
A második világháború mindmáig képes regények és elbeszélések témájául szolgálni. Érdekes irodalomtörténeti pillanat, ahogyan literatúránk éppen most fedezi fel a nagy világégés utóéletét, azokat az eseményeket, amelyeket korábban önnön ingerküszöbe alá száműzött a közgondolkodás, mivel egyértelműen cáfolták volna azokat a mítoszokat, amelyek a második világháború tragédiáját degradálták a politikai öndefiníció eszközévé… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.11.02 - tiszatáj

VIRÁG ZOLTÁN: PRÓBÁRA TETT EMLÉKEZET
Virág Zoltán irodalomtörténész új könyve utólagos szerkesztői tevékenység eredménye, amelyben az élőbeszéd és a rögzítettség kettősségével szembesül az olvasó, aki még írott formában is átéli a „jó beszélgetés” lüktetését. A beszélgetőkönyv kapcsán kiemelhető az a „szellemi-szemléleti” feszültség, amelyet Balassa Péter Nádas Párbeszédéről állapított meg, noha Virág Zoltán kötetében erősebben kirajzolódik a válaszadó szubjektuma… – HÓZSA ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

GONDOLATOK NÁDAS ALEXANDRA KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Nádas Alexandra a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett 2000-ben, és ugyanebben az évben jelentkezett országos kiállításokon első kőnyomataival és mezzotintóival. Az épített környezet motívumait feldolgozó Korlátok és keresztek sorozatában is a belső terek ábrázolásának problémáját elemezte. A 2001 és 2003 közötti nyomataiban és vegyes technikával készült táblaképeiben a téri problémákat különböző árnyalatú és faktúrájú téglalapok és íves formák egymásba hatásaként dolgozta fel, amely technikai megoldás már előrevetítette a tíz évvel későbbi munkáinak egyes vizuális gondolatait… – NAGY IMRE ÍRÁSA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>
2019.10.30 - tiszatáj

TÓBIÁS KRISZTIÁN: A WILKINSON PENGE 
Ha a borítóterv direktsége és túlzásai kapcsán lehetnek is fenntartásaink, Tóbiás Krisztián negyedik kötete mind a külső formajegyeket, mind a tartalmat tekintve eleget tesz a címének: a vékonynak tűnő, acélszürke kötet versanyaga szenvelgés nélkül vág bele a felsejlő délvidéki emlékezet húsába, élesen boncolgatja az idő természetét, mi több, annyi eredendő titokzatosságot vegyít magába, amennyit egy kétszer ilyen vastag kötet is megirigyelne… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő