09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Krúdy Gyula: Az öreg honvéd
2014.03.01 - tiszatáj

Az „öreg honvédet” látjuk a múzeumban, meg a képtárakban, ahol görbe botocskájára támaszkodva, piros zsinóros, kék atillájában várja a harangszót. Az öreg honvéd ezen nyilvános helyeken mogorva, szótalan őr, aki legfeljebb akkor szólal meg, ha korholó, figyelmeztető megjegyzést tesz a képtárak és múzeumok látogatóira. Semmiben sem különbözik attól az üresfejű pánczélos vitéztől, amely a régiségtár ajtajában teljes középkorias fegyverzetben számlálja a lepergő napokat: az öreg honvéd is a múlt rekvizituma ezen a helyen. Még ha száz csatában is vérzett egykoron, itt egyszerű kellék, akinek topogását, köhögését éppen úgy megszokta a közönség, mint a százszor látott régiségeket és képeket. Az öreg nem is a képek és régiségek kedvéért van itt, hanem a harmincz krajczárért, amelyekkel az állam egy őrállását honorálja.

Az öreg honvéd akkor lesz igazi ember, amikor a villamos vasút hazaviszi a Soroksári-útra, a honvédmenhelyre, az öreg honvédek kaszárnyájába. Itt újra a régi, önérzetes, vidám katonaéletet éli, amely neki dukál. Katonai vezényszavak hangzanak fel a befásított udvaron és a „legénység”, amelynek száma a száz és százötven között váltakozik, katonai kommandóra sétál, vacsorál, pipál és lefekszik. (Nem érdektelen, hogy a legénység között a legfiatalabb újoncz is idősebb hetvenesztendősnél.) Az egykori oroszlánok és legendás félistenek itt kaszárnyai egyszerűségben, fegyelemben töltik napjaikat. Zsoldot kapnak és néha bort isznak. Esténként pedig, amikor beszélgetnek, elmondogatják hőstetteiket. Furcsa is az öreg emberek visszaemlékezése! Az ember azt hihetné, hogy a szabadságharcz történetét még mindig nem írta meg senki az igazságnak megfelelően: hisz a fehérhajú hősöket soha ellenség nem verte, soha vereséget nem szenvedtek. Győztek, mindig győztek. Talán azok voltak a hibások csupán, akik azóta már a föld alatt pihennek. Azaz hogy talán azok se! Hisz a Soroksári-útról egyenesen a másvilági hadseregbe rukkol be mindegyik öreg honvéd. Oda, ahol a Damjanich fekete nagy szakálla a harci lobogó.

*

Veszedelmek is vannak, amelyek az öreg honvéd nyugalmát fenyegetik.

Ezeket a veszedelmeket asztaltársaságoknak hívják és többnyire a józsefvárosi kiskocsmákban töltik be hazafias hivatásukat. A hivatások közé tartozik hetenként, vagy havonkét két öreg honvédet megvendégelni. A vacsora lelkes hangulatban folyik le, az öreg honvédet jobban szeretik az édesapjuknál, s az idő haladtával az öregnek mindig több és több elbeszélnivaló jut eszébe. A vége rendesen az, hogy az öreg honvéd olyan állapotban kerül haza a menedékhelyre, amely állapotról nem is jó beszélni.

A menedékházban az ilyen állapotokat nem veszik jó néven és büntetés jár a mulatozás nyomában. A nagyobb büntetések közé tartozik, hogy a „legényt” eltiltják egy napra a pipázástól. Hát lehet pipa nélkül meglenni? Nem, sehogy sem lehet. Kegyetlen ez a büntetés. Pedig az öreg honvéd olyan dohányt szí pipájában, amely dohánynak az elfüstöléséhez isaszegi bátorság kell. Az ország különböző részein gyűjtött szivarvégeket mázsaszámra méri ki a legénység között a parancsnokság. Dohányos ember tudja azt, hogy a szivarvég a legerősebb füstölőanyag. De az öregek nem sokat törődnek vele. Napszámban szívják.

Hisz ha egyszer ők meghalnak, úgy se lesz többé senki, aki elszívja az ország összes szivarvégeit.

*

Nemrégiben még a dohányzási tilalom sem mutatkozott elég büntetésnek. A menedékháznak volt egy „falu rossza”, úgy hívták: Fátyol.

Külsejére nézve az öreg Fátyol Mihály éppen olyan jégszürke, ránczos arcú, fogatlan hős volt, mint a többi. De valamikor csizmadia volt, s az öreg ennek tulajdonította, hogy örökösen jókedve volt. Huszár volt a szabadságharczban és ez a körülmény arra indította, hogy semmiféle tekintélyt el ne ismerjen maga fölött. Csizmadia korában eszébe se jutott neki a huszárság, csak a mikor a menedékház lakói közé sorozták, mint afféle magával tehetetlen, atyafi nélküli öreg honvédet, akkor tört ki belőle a büszkeség. Azon kezdte, hogy kijelentette, hogy ő csak lóháton akar járni a menedékházban. Huszár volt ő, mért járjon hát gyalog. Aztán a pajtásait vette sorba. A huszár és a baka örökös csúfolkodása felújult itt a csendes falak között az öreg Fátyol révén. A legvitézebb vörössapkás se imponált neki.

– Pocsolyakerülő volt az istenadta! – mondta foghegyről és örökké torzsalkodott a pajtásaival. Valahol sarkantyút szerzett és a sarkára szögezte. Ez a sarkantyú volt a legnagyobb büszkesége.

Izgága, nyugtalan természetével sok bajnak volt az okozója, sehogy se tudta magát beletalálni a gyalogos életbe. Folyton lóról, huszárkardról álmodozott és a parancsnok se imponált neki, mert az is csak bakaőrnagy volt a régi időben.

Fátyol uram volt a leghűségesebb látogatója a józsefvárosi hazafias ünnepélyeknek. Éjjelenként huszáros káromkodások közepette zörgetett be a kapun, máskor egy bérkocsislovon nyargalt be az udvarra. Igaz, hogy a ló levetette az öreget, de az mindegy. A tekintélynek elég volt téve.

– Ezt csinálja utánam a parancsnok – mondta büszkén, a földről felczihelődve, míg a szürke szomorúan megállott a menedékház udvarán.

*

A reggeli órákban azzal üti agyon a parancsnok az időt, hogy rapportot tart. Komoly, katonás ünnepélyességgel folyik le a rapport, „hisz ismét katonák vagyunk”, mondja a parancsnok.

A parancsnok maga is a nyolcvanban ballag, de kifent bajuszán, villogó fekete szemén, egyenes, szálas alakján nem látszik meg az idő. A piros honvédsapka mindig ott van a fején és véleménye szerint őt valamikor spirituszban fogják megőrizni a Nemzeti Múzeumban, mert ő lesz az utolsó honvéd.

A segédtiszt – egy meggörnyedt hátú főhadnagy – egymás után bocsátja be a kihallgatásra rendelt „legényeket” a parancsnoki szobába.

Az öregek elszoktak a szubordinácziótól, mindig van velük valami baj. Egyik az italt szereti, a másik a társaival házsártoskodik, de a leggyakoribb tétel a segédtiszti jelentés reszkető írású mondanivalói között ez: Fátyol közlegény kimaradása engedelem nélkül.

Fátyol közlegény már ott is áll a parancsnok előtt. A bajusza huszárosan kifenve, a feje felvetve, csak a térde remeg néha.

– Megint korhelykedett kend! – kezdi a parancsnok.

– Jelentem alássan parancsnok úrnak, igen.

– Pedig tudja, hogy az nem szabad.

– A huszárnak minden szabad – vágja ki a mellét Fátyol közlegény.

A parancsnok elnyomja a káromkodását. Az asztalhoz megy és egy csomó írást vesz elő.

– Kondet kikötöttem, kend svindler. Itt vannak az írásai, csak most jutottak kezemhez a minisztériumtól. Kend sohase volt huszár; gyalogos volt a Kiss Ernő hadtestében.

– Kegyelem! – kiáltja Fátyol. – Sohase maradok ki többet.

A parancsnok gondolkozva pödri a bajuszát.

– Visszamondja kend mindazt, amit a gyalogosokra mondott? – kérdi.

– Vissza! – felel elszontyolodva Fátyol Mihály.

– Többé nem lesz huszár kend?

– Soha többé – ígéri Fátyol. – Csak a bajtársak előtt ne szégyenítsen meg, parancsnok úr.

– Elmehet kend.

A menházban azóta csendesség van. Fátyol nem ül fel többé a bérkocsis-lovakra és a rapportról mindig hibázik. Megtért és megelégszik hőstettei elmondásával.

(Az Újság 1906. október 26., 1-2.)

 

BEVEZETŐ: Vigh Imre: Krúdy Az Újságban (Bevezetés Krúdy Gyulának Az Újságban megjelent szövegeihez)

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.


Címke: , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő