01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Krúdy Gyula: Az öreg honvéd
2014.03.01 - tiszatáj

Az „öreg honvédet” látjuk a múzeumban, meg a képtárakban, ahol görbe botocskájára támaszkodva, piros zsinóros, kék atillájában várja a harangszót. Az öreg honvéd ezen nyilvános helyeken mogorva, szótalan őr, aki legfeljebb akkor szólal meg, ha korholó, figyelmeztető megjegyzést tesz a képtárak és múzeumok látogatóira. Semmiben sem különbözik attól az üresfejű pánczélos vitéztől, amely a régiségtár ajtajában teljes középkorias fegyverzetben számlálja a lepergő napokat: az öreg honvéd is a múlt rekvizituma ezen a helyen. Még ha száz csatában is vérzett egykoron, itt egyszerű kellék, akinek topogását, köhögését éppen úgy megszokta a közönség, mint a százszor látott régiségeket és képeket. Az öreg nem is a képek és régiségek kedvéért van itt, hanem a harmincz krajczárért, amelyekkel az állam egy őrállását honorálja.

Az öreg honvéd akkor lesz igazi ember, amikor a villamos vasút hazaviszi a Soroksári-útra, a honvédmenhelyre, az öreg honvédek kaszárnyájába. Itt újra a régi, önérzetes, vidám katonaéletet éli, amely neki dukál. Katonai vezényszavak hangzanak fel a befásított udvaron és a „legénység”, amelynek száma a száz és százötven között váltakozik, katonai kommandóra sétál, vacsorál, pipál és lefekszik. (Nem érdektelen, hogy a legénység között a legfiatalabb újoncz is idősebb hetvenesztendősnél.) Az egykori oroszlánok és legendás félistenek itt kaszárnyai egyszerűségben, fegyelemben töltik napjaikat. Zsoldot kapnak és néha bort isznak. Esténként pedig, amikor beszélgetnek, elmondogatják hőstetteiket. Furcsa is az öreg emberek visszaemlékezése! Az ember azt hihetné, hogy a szabadságharcz történetét még mindig nem írta meg senki az igazságnak megfelelően: hisz a fehérhajú hősöket soha ellenség nem verte, soha vereséget nem szenvedtek. Győztek, mindig győztek. Talán azok voltak a hibások csupán, akik azóta már a föld alatt pihennek. Azaz hogy talán azok se! Hisz a Soroksári-útról egyenesen a másvilági hadseregbe rukkol be mindegyik öreg honvéd. Oda, ahol a Damjanich fekete nagy szakálla a harci lobogó.

*

Veszedelmek is vannak, amelyek az öreg honvéd nyugalmát fenyegetik.

Ezeket a veszedelmeket asztaltársaságoknak hívják és többnyire a józsefvárosi kiskocsmákban töltik be hazafias hivatásukat. A hivatások közé tartozik hetenként, vagy havonkét két öreg honvédet megvendégelni. A vacsora lelkes hangulatban folyik le, az öreg honvédet jobban szeretik az édesapjuknál, s az idő haladtával az öregnek mindig több és több elbeszélnivaló jut eszébe. A vége rendesen az, hogy az öreg honvéd olyan állapotban kerül haza a menedékhelyre, amely állapotról nem is jó beszélni.

A menedékházban az ilyen állapotokat nem veszik jó néven és büntetés jár a mulatozás nyomában. A nagyobb büntetések közé tartozik, hogy a „legényt” eltiltják egy napra a pipázástól. Hát lehet pipa nélkül meglenni? Nem, sehogy sem lehet. Kegyetlen ez a büntetés. Pedig az öreg honvéd olyan dohányt szí pipájában, amely dohánynak az elfüstöléséhez isaszegi bátorság kell. Az ország különböző részein gyűjtött szivarvégeket mázsaszámra méri ki a legénység között a parancsnokság. Dohányos ember tudja azt, hogy a szivarvég a legerősebb füstölőanyag. De az öregek nem sokat törődnek vele. Napszámban szívják.

Hisz ha egyszer ők meghalnak, úgy se lesz többé senki, aki elszívja az ország összes szivarvégeit.

*

Nemrégiben még a dohányzási tilalom sem mutatkozott elég büntetésnek. A menedékháznak volt egy „falu rossza”, úgy hívták: Fátyol.

Külsejére nézve az öreg Fátyol Mihály éppen olyan jégszürke, ránczos arcú, fogatlan hős volt, mint a többi. De valamikor csizmadia volt, s az öreg ennek tulajdonította, hogy örökösen jókedve volt. Huszár volt a szabadságharczban és ez a körülmény arra indította, hogy semmiféle tekintélyt el ne ismerjen maga fölött. Csizmadia korában eszébe se jutott neki a huszárság, csak a mikor a menedékház lakói közé sorozták, mint afféle magával tehetetlen, atyafi nélküli öreg honvédet, akkor tört ki belőle a büszkeség. Azon kezdte, hogy kijelentette, hogy ő csak lóháton akar járni a menedékházban. Huszár volt ő, mért járjon hát gyalog. Aztán a pajtásait vette sorba. A huszár és a baka örökös csúfolkodása felújult itt a csendes falak között az öreg Fátyol révén. A legvitézebb vörössapkás se imponált neki.

– Pocsolyakerülő volt az istenadta! – mondta foghegyről és örökké torzsalkodott a pajtásaival. Valahol sarkantyút szerzett és a sarkára szögezte. Ez a sarkantyú volt a legnagyobb büszkesége.

Izgága, nyugtalan természetével sok bajnak volt az okozója, sehogy se tudta magát beletalálni a gyalogos életbe. Folyton lóról, huszárkardról álmodozott és a parancsnok se imponált neki, mert az is csak bakaőrnagy volt a régi időben.

Fátyol uram volt a leghűségesebb látogatója a józsefvárosi hazafias ünnepélyeknek. Éjjelenként huszáros káromkodások közepette zörgetett be a kapun, máskor egy bérkocsislovon nyargalt be az udvarra. Igaz, hogy a ló levetette az öreget, de az mindegy. A tekintélynek elég volt téve.

– Ezt csinálja utánam a parancsnok – mondta büszkén, a földről felczihelődve, míg a szürke szomorúan megállott a menedékház udvarán.

*

A reggeli órákban azzal üti agyon a parancsnok az időt, hogy rapportot tart. Komoly, katonás ünnepélyességgel folyik le a rapport, „hisz ismét katonák vagyunk”, mondja a parancsnok.

A parancsnok maga is a nyolcvanban ballag, de kifent bajuszán, villogó fekete szemén, egyenes, szálas alakján nem látszik meg az idő. A piros honvédsapka mindig ott van a fején és véleménye szerint őt valamikor spirituszban fogják megőrizni a Nemzeti Múzeumban, mert ő lesz az utolsó honvéd.

A segédtiszt – egy meggörnyedt hátú főhadnagy – egymás után bocsátja be a kihallgatásra rendelt „legényeket” a parancsnoki szobába.

Az öregek elszoktak a szubordinácziótól, mindig van velük valami baj. Egyik az italt szereti, a másik a társaival házsártoskodik, de a leggyakoribb tétel a segédtiszti jelentés reszkető írású mondanivalói között ez: Fátyol közlegény kimaradása engedelem nélkül.

Fátyol közlegény már ott is áll a parancsnok előtt. A bajusza huszárosan kifenve, a feje felvetve, csak a térde remeg néha.

– Megint korhelykedett kend! – kezdi a parancsnok.

– Jelentem alássan parancsnok úrnak, igen.

– Pedig tudja, hogy az nem szabad.

– A huszárnak minden szabad – vágja ki a mellét Fátyol közlegény.

A parancsnok elnyomja a káromkodását. Az asztalhoz megy és egy csomó írást vesz elő.

– Kondet kikötöttem, kend svindler. Itt vannak az írásai, csak most jutottak kezemhez a minisztériumtól. Kend sohase volt huszár; gyalogos volt a Kiss Ernő hadtestében.

– Kegyelem! – kiáltja Fátyol. – Sohase maradok ki többet.

A parancsnok gondolkozva pödri a bajuszát.

– Visszamondja kend mindazt, amit a gyalogosokra mondott? – kérdi.

– Vissza! – felel elszontyolodva Fátyol Mihály.

– Többé nem lesz huszár kend?

– Soha többé – ígéri Fátyol. – Csak a bajtársak előtt ne szégyenítsen meg, parancsnok úr.

– Elmehet kend.

A menházban azóta csendesség van. Fátyol nem ül fel többé a bérkocsis-lovakra és a rapportról mindig hibázik. Megtért és megelégszik hőstettei elmondásával.

(Az Újság 1906. október 26., 1-2.)

 

BEVEZETŐ: Vigh Imre: Krúdy Az Újságban (Bevezetés Krúdy Gyulának Az Újságban megjelent szövegeihez)

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő