01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2014.02.09 - tiszatáj

Pandur agár volt, hosszúfejű, macskahátú, meredtfülű, egérszínű agár és a Berkenyei-kisasszony hozománya volt.

A régi világban, amikor még több volt a falu, több volt az úr és kevesebb az agár, Pandur nemes származása miatt (egyik kimutatható őse Rákóczi Ferencz kedvencze volt) falukat ért volna. De mostanában bizony édeskevés volt hozománynak egy agárkutya. Az öreg Berkenyei úr, habár régi, világtól elmaradt ember volt, tudta is, hogy többet érne, ha Panninak csak egy kis rongyos viskót adna hozományba, de honnan vegye a viskót, amikor magának is csak egy volt! És ma-holnap az se lesz már az övé. Három lánya volt, mind a három agarat kapott. Agár az még akadt a berkenyei udvarházban. A lányokat az agarak neve után hívta: így lett Panniból Pandur. Ez név rajta maradt, megszokta maga is, megszerette. Az udvarlói, a cselédek, az ismerősök felkapták a különösen hangzó nevet. Pandur kisasszony pedig a két kezébe fogta az agár fejét és szomorúan kérdezte tőle:

– Pandur, mikor visznek már el téged innen!

De hát honnan tudhatta volna azt Pandur, amikor senki se tudta.

Abban az időben, amikor Boronkai Zsigmond már a szakállát is levétette a haját pedig apróra nyíratta a veszedelmesen terjedő szürkeség miatt, mint afféle feleséget kereső férfiú Berkenyére is eltévedt és intrádára beleszeretett a Pandur kisasszony főztjébe. Bizonyos korban a szem már a gyomor idegein keresztül lát meg mindent. Az a gyomor furfangos jószág. Fiatalkorban mintha elrejtőzne, elbújna, az ember nem is igen tudja, hogy a gyomra van. A kavicsot is megemészti. A gyomor nagylelkűen átadja a működési területet a szemnek, a szívnek. Még a tapintás is nagyobb szerepet játszik, mint a gyomor. Ugyan ki nem mulasztott el evést, ivást és egyebeket csak azért, hogy szép lány kezét foghassa! A gyomor hallgat, türelmesen vár. Amikor a koponyán kiütnek az első deres szálak és a sűrű szakállba minduntalan tollpihe vegyül, a gyomor is kezd jelentkezni. Szigorúan rászól a szemre, szívre, meg a többiekre: elég volt a dorbézolásból legények, én is itt vagyok! Az ember pedig észre sem veszi, hogy maradoznak mellőle az érzékei, mint fáradt ebek, s eljön az idő, hogy elkezd a gyomrának élni. Semmi másnak nem, csupán a gyomrának. Az regulázza minden lépésében, annak jó vagy rossz érzése szabja a hangulatait és az ember kezdi kedvét keresni a szigorú zsarnoknak. Nem az erkölcsök elfajulása ez. Így vo’t ez mindig Magyarországon száz esztendőkig nem tettek egyebet, mint éjjel-nappal sütöttek-főztek, az emberek ettek-ittak. Jaj, hová lettek azok a nagyszerű gyomrok!

Boronkainak egészséges volt még a gyomra, de már nagyon nógatta a gazdáját, hogy hagyjon fel a korcsmával és nézzen valami jó házi koszt után. Utóvégre annak a gyomornak igaza volt: a Mandulába nem azért járt a megyei aranyifjúság, mert talán ott jól főztek, hanem azért, mert ott lehetett legjobban mulatni, duhajkodni.

Mikor a Pandur főztjéből először evett Boronkai Zsigmond, a gyomra nyomban így szólt hozzá:

– Itt maradunk, tovább se megyünk. Ezt a leányt az Úristen nekünk teremtette.

De a szem ebbe is beleártotta magát:

– Csak egy kicsit szebb volna a Pandur!

Hevesen vitatkozott aztán a két érzékszerv. Hisz nem volt csúnya Pandur kisasszony: hatalmas leány volt és amellett szelíd, mint a galamb. Az arcza csupa jóság, kedvesség. A szemében az a gyöngéd, gondoskodó mosolygás, amellyel mintha azt kérdezte volna örökkön-örökké a férfiaktól:

– Ugyan mit szeretnétek vacsorára?

Megszokta, – az apja és a mellette sorban megvénülő udvarlók nevelték már így, – hogy a férfiaknak kedvét és szeretetét a gyomrukon keresztül nyerje meg. Azelőtt talán, régebben, elég volt egy szalagocska, amit a ruhájára varrt. De azok a czifra szalagocskák is olyanok, hogy csak egy bizonyos ideig teszik meg a magukét, aztán már nem érnek semmit. De a jóság és különösen a főzőtudomány csak növekedik mindig. Azt nem veheti el az idő. Talán még a szomszéd vármegyékben is tudták, hogy olyan korhelylevest, mint amilyet Berkenyei Pandur tud főzni, talán még a mennyországban sem lehet kapni. A megyei székvárosból néha kocsiderékszámra jöttek ki a jó ismerősök, atyafiak, az átkorhelykedett éjszaka után:

– Eljöttünk egy kis korhelylevesre – mondták és Pandur jobban örült az ilyen beszédnek, mint bárminek. Mosolygós jókedve támadt egyszerre, aztán körbe ültette a gavallérokat és komoly tanácskozást kezdett velük, hogy kinek mi a kedves eledele! Kedvesebb, ünnepiesebb volt ilyenkor Pandur a legkaczérabb bálkirálynőnél. A férfiak mind meghódoltak neki:

– Milyen remek lány! – kiáltott föl még a gusztusára kényes Sári Pál, hites földmérő is, aki pedig az asszonyoknak elsősorban már csak a hangjukat szerette. – Milyen csodalány! Irigylem azt a férfiút, aki feleségül veszi.

De hát nem vette feleségül senki Pandurt.

A Boronkai gyomra is addig vitatkozott a szemével, amíg közbeszólt a legfőbb bíró, az ész.

– Mit ér mindez, amikor csak egy agara van?

Ez aztán döntött. Boronkai tovább ment feleséget keresni. Bejárta már a leányos házakat mind a környéken, sehogy se tudta magát elhatározni. A gyomra mindig csak visszacsalogatta Berkenyére. Az öreg Berkenyei bácsi egyforma szívességgel fogadta. Hiszen talán éppen az volt a baj, az öreg úr már beletörődött abba, hogy soha se adja férjhez a leányait.

– Szerencsés ember vagyok én. Nem hagynak el a gyerekeim vénségemre. Mert hát mije is van tulajdonképpen az embernek más, mint a gyereke! Nem adnám őket három uradalomért, dehogy adnám.

Ez a bölcs megnyugvás aztán még a leányokat is nyugodtakká, bátrakká tette. Nekik nem kell férjhez menniük, mint például a szomszédban a Gaál-kisasszonyoknak! Az öreg Gaál Napoleon emberemlékezet óta mindig azon mesterkedett, furfangoskodott, hogy férjhez adja egy leányát: >>elsüsse<<, mint ő maga mondta. Volt neki öt leánya és azzal telt el az élete, hogy férjet szerzett mindegyiknek. Belekopaszodott, belevénült. Berkenyei bácsi csak nevette a tornáczáról:

– Bolond az a Gaál. Elhajigálja magától a kincseit, mint a bolond a gyémántot. Nincsen annak tökéletes esze.

Az igaz, hogy Gaál Napoleon már annyira belejött a férjhezadásba, hogy amikor az utolsó leányát is férjhez adta, nem tudott többé mit csinálni. Vége volt, üres lett az élete. Búskomorságba esett, betegeskedett, biztos volt, hogy nemsokára padra teszik a csizmáját, amikor a végzet segítségére sietett. A legidősebb leánya özvegy lett, Napoleon bácsi erre nyomban meggyógyult. Hohó, akadt már tennivalója. Az Irmát újra férjhez lehet adni.

A két idősebb Berkenyei kisasszony meg is nyugodott már abban, hogy otthon maradnak az apjuk mellett, de Pandur még mindig dédelgette az agarát.

– Szerezz nekem férjet, Pandurkám! – mondta néha ha éppen ideje volt, ha letette a főzőkanalat.

Az agár okosan nézett reá és lekuporodott a lába elébe. Így ábrándozgattak Pandur és a hozománya. Igaz, hogy erre az ábrándozásra nem sokszor volt idejük. Azok a gyomrok, a megyei gyomrok soha se tudtak megnyugodni, minduntalan eszükbe jutott Berkenyei Panni.

Boronkai Zsigmond, aki már humoros figura lett a környéken örökös házasodhatnékjával, elkeseredve, magamagát meggyűlölve jött éppen Gyókról, ahol feleséget keresett. Megállapította magában, hogy kissé későn kezdett már a dologhoz. A fiatal leánykák titokban kinevetik, az özvegyasszonyok pedig biztosra veszik. Azt hiszik, hogy csak rá kell mosolyogni Zsigára és az agglegény örül, ha feleséget kaphat az özvegyek közül. (Másoknak, a fiatal embereknek tartották fenn az ostromágyúikat azok a bolondos asszonyok!) Pedig, ha tudták volna előre, hogy Zsiga milyen válogatós, mennyi sokat akar, már régen megfogták volna maguknak, mert akarták volna. De hát nem törődtek Zsigával. Azt hitték, hogy annak úgyis mindegy. S asszony nélkül jött el Gyókról is Boronkai, ahonnan pedig a Gaál-kisasszonyok nehezen engednek el eleven férfiút. Búsan gurult vele a szekér, még a lovak is lehajtották a fejüket. Nagyon elkeserítő dolog, amikor örökösen csalódik az ember azokban az asszonyokban! Egy útszéli korcsma van ott Berkenye alatt. A régi betyárvilágból maradt ott. A csárdásné ruhát teregetett és piros kendő volt a fején. Zsiga akkor már elhatározta magában, hogy agglegény marad, lemond azokról a csalfa asszonyokról s ennek az áldomását meginni behajtott a >>Rózsá<<-ba. Ott ült, szomorkodott a csárda tornáczán és búsan nézte a piroskendős csárdásnét, az alkonyodó tájat meg a sörös üveget, amely előtte állott. A gondolatai, mint fáradt madarak, elpihentek. A szem és az ész nyugovóra tértek: ugyan mi dolguk akadna már máma! S ekkor nagy ravaszul az alkonyi időben, megszólalt a gyomor.

– Vacsorázni kellene, jól megvacsorázni!

A másik pillanatban már a fantázia is segítségére sietett a gyomornak és mindenféle képeket rajzolt a bús Boronkai elé. Párolgó tálakat, friss pecsenyéket: ételeket, amelyeknek szinte érezte illatát. Ebben a csárdában pedig avas szalonnán kívül aligha kaphat egyebet!

Már éppen búnak akarta ereszteni a fejét, amikor a csárda melletti tarlón egy agarat vett észre, amely ott a maga szakállára vadászott. Boronkai érdeklődve ütötte föl a fejét:

– Hopp, én ezt az agarat ismerem!

A következő pillanatban már azt is tudta, hogy az agár Pandur, a Berkenyei-kisasszony hozománya. Füttyentett neki és rákiáltott:

– Pandur!

Az agár nevető pofával közeledett felé. Karikába ült a lába elé és hízelkedve lógatta ki a nyelvét.

– Berkenyére megyünk vacsorázni! – kiáltott föl Boronkai és egyszerre paradicsomi színben tűnt fel előtte a roskadt, vén udvarház terített asztalával, a bölcs Berkenyei bácsival és szelíd, jóságos Pannival. Az agarat odavette maga mellé a kocsiba és kedveskedve simogatta a fejét:

– Pandur, kedves Pandur!

És a Pandur vitte Boronkait ahhoz a másik Pandurhoz. Hozta neki a jó Boronkai Zsigát az éhes, beszélgető fantáziájával és ellágyult szívével.

– Senki más nem lesz a feleségem, csak Pandur! – dünnyögte magában és egyszerre nagy megnyugvást és boldogságot érzett.

Az udvarház előtt Pandur kiugrott a kocsiból, Boronkai vidáman lépkedett nyomába. Berkenyei bácsi az ambituson üldögélt és örömében a levegőbe dobta a hímzett házi sapkáját.

– Kutya a máját! – kiáltotta. – Mintha csak megéreztük volna, hogy jössz, Boronkai. Pandur a kedvenc ételedet főzte vacsorára. Lesz fiatal karmonádli hordós káposztával és van túróscsusza is.

Boronkai meghatottan nézett az öreg úr becsületes arczába.

– Nagyon derék – mormogta. – legalább megünnepelhetjük mindjárt a kézfogót is, ha éppen nincs kifogásod ellene, bátyám.

A Berkenyei bácsi arcza elborult:

– Csak nem a Pandurt akarod? – kérdezte aggódva.

– De éppen őtet.

Az öreg úr búsan csóválta meg a fejét. Aztán a Boronkai vállára tette a kezét és szemébe nézett:

– Muszáj neked megházasodni?

A leánykérő erre csak elnevette magát:

– Muszáj, bátyám. Hiába, már ez a sorsunk…

– Hát legyen a tied Pandur! – mondá az öreg Berkenyei búsan.

Az ajtóban megjelent a Pandur egérszínű bundája, mögötte a Panni szelíd, mosolygós, jóságos arcza:

– Kész a vacsora! – mondta vidáman.

De a következő percben már sírva fakadt a boldogságtól, amikor Boronkai közölte vele szándékát. Kisírta magát a férfi vállára borulva…

– Ha tudtam volna, hogy ez lesz, – mondta később szerelmes pirulással – gombalevest is főztem volna. Azt is szereti.

– Szeretem – rebegte boldogan Boronkai.

(Az Újság, 1906. július 10., 1-3.)

 

BEVEZETŐ: Vigh Imre: Krúdy Az Újságban (Bevezetés Krúdy Gyulának Az Újságban megjelent szövegeihez)

 

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő