01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Krúdy Gyula: Az ezredes győzelme
2014.02.16 - tiszatáj

Berky Sándorné arról volt nevezetes a vidékünkön, hogy neki voltak a legszebb unokahúgai. Vendégszerető úriháznál soha sem fogytak ki ezek az unokahúgok. Ha férjhez ment az egyik, két másik jött helyébe. Ugyanígy volt a vendégeivel is. Soha sem fogytak el.

Valóban nem is igen lehet másról beszélni ebben a történetben, mint Berkynéről. Igenis az ő háza, az ő vendégei, az ő unokahúgai szerepeltek itt. Berky bácsinak nem igen volt egyebe, mint a tajtékpipája. Berky bácsi nem volt hiú ember. Csendesen meghúzódott a saját házánál és senkinek sem volt útjában. Az asszonyról annak távollétében per „feleségem ő nagysága” beszélt és akkor érezte magát legjobban, ha senki se törődött vele. Körülbelül azt hitte, hogy abból csak mindig valami baj lehet, ha vele törődni kezdenek. Járatlan idegenek előtt csinálta ezt Berkyné. „Mit gondolsz, Sándor?” „Szólj már te is, kapitány!” (Berky bácsi valamikor kapitány volt.) Ezek és hasonló kérdések intéztettek az asszony ő nagysága részéről Berky bácsihoz. Mikor azután egyedül maradtak, Berkyné egyszerűen kigurította az urát a szobából, miután előbb jól megtépázta a haját.

Azért nem szerette Berky bácsi, ha vele foglalkozni kezdenek.

Pedig hát nem volt rossz asszony Berkyné. Nagyon jó szíve volt, áldott szíve volt. Jóltévője a szegényeknek, pártfogója az elhagyottaknak. Hatalmas, megtermett külseje mögött egy gyermek szentimentalizmusát rejtegette. Miután neki magának nem volt gyermeke – be jó dolga lett volna annak a gyereknek! – a másokéit szedegette a házához. Dehogy is volt az unokahúga az a sok lány, akit maga körül tartott, akit férjhez adott! Volt azok között olyan is, akinek csak a keresztanyja volt. A süvöltői tágas udvarházban otthont talált a környék minden árvalánya. Egyik a konyhában, a másik a szalonban. Berkyné még a nevüket is felcserélte a leányoknak. Akit azelőtt Julcsának hívtak, Júlia lett, Marcsából Marietta. Bodonai, a sánta nőszabó egész esztendőben csak a Berkyné unokahúgainak varrta a ruhákat.

A vendégek ki nem fogytak a háztól. Természetesen a nőtlen, házasulandó fiatalembereknek volt a legnagyobb becsületük. Vérbeli herczegeket nem fogadhattak másképpen, mint Berkyné fogadta házánál a fiatalembereket. Nyomban megállapította magában, hogy kinek melyik húgát adja feleségül. Álmodozott, tervezgetett és akkor volt boldogtalan, ha tervei nem sikerültek. Mert hiszen ő megtett mindent arra nézve, hogy a legjobban sikerüljön a lányok házassága.

Berky bácsi nem ok nélkül sóhajtott fel néha:

– Bár én egyszer vendég lennék a feleségem háznál!

De hát ő szegény már nem lehetett vendég, neki már semmi becsülete se volt, mert hiszen régen házas volt. Az asztal végén ült és titokban iszogatott. Zathureczky, aki mint afféle agglegény gyakran megfordult a barátságos háznál, sokszor pártfogásába vette Berky bácsit. Megkínálta azokból a szivarokból, amelyekből Berky bácsinak nem volt szabad venni, mert hiszen a vendégek számára tartották. Majd politikai disputát kezdett vele és a toastok során, amelyek nélkül nem lehet meg jóravaló ebéd, Zathureczky a házigazdát köszöntötte fel. Berky bácsi elérzékenyülve nézett maga elé, titokban pedig húzogatta a Zathureczky kabátját:

– Hagyd már abba, mert csak én adom meg az árát…

Amint hogy igaz is volt. Berkyné, amint négyszemközt kaphatta az urát, nyomban kemény prédikácziót tartott neki. Részegesnek mondta és egyéb becsületsértő kifejezésekkel illette; még jól járt Berky bácsi, ha tettleges inzultustól megszabadult.

Pedig hát szerette, nagyon szerette Berkyné az urát. Amikor Sándor bácsi egyszer szüretről jövet lebukott a kocsiról és lábát kificamította, Berkyné félig megőszült az ijedelemtől. Igaz, hogy azután, midőn kiderült, hogy Sándor bácsinak nem esett semmi komoly baja, a becsületsértések özönét árasztotta a fejére.

Abban az időben, amelyben történetünk játszik, volt a Berkyné húgai között egy özvegyasszonyka, bizonyos Sónaki Sári. Nehéz lett volna az atyafiságot kideríteni, amely az özvegyasszonykát Berkynéhez fűzte, de hát ott volt ő is, mint a többi, és várta, hogy Berkyné majd keres neki férjet. Csakhogy a szép, fiatal unokahúgok miatt kissé nehezen ment a dolog. Hónapok teltek el anélkül, hogy Berkyné fel tudta volna állítani a csalhatatlan horoszkópját a Sári jövendőjére nézve. Nem mutatkozott vállalkozó férfiember. Simkó János, aki özvegyember létére leginkább illett volna Sárihoz, hallani se akart a dologról. A vén ember a legfiatalabb unokahúgnak, Mariettának csapta a szelet.

Pedig hát nem volt csúnya asszony Sári, korántsem volt csúnya. Gömbölyű fekete menyecske volt, lángolt a szeme, mint a parázs, fehér volt a nyaka, mint a hó. De hát mégis csak asszony volt már Sári. Ha az asszonyoknak valahol fórjuk van a leányok felett, az a hely nem az oltár. Az oltárhoz mindenki csak szívesebben vezet mindig leányt. (Igaz, hogy csak asszony lesz abból is, de mégis csak más az.)

A jó Berkyné búsult is sokat a Sári miatt. A Sári okozta neki a legtöbb gondot. Még az urával is tanácskozott néha a Sári sorsa felett, pedig őt sohasem szokta megkérdezni.

– Nincs már nekem pajtásom se.

– Ilyen vagy te mindenben, Berky – pattant fel az asszony. Egyszer az életben volna szükségem reád, akkor se tudom hasznodat venni. Még itt marad a nyakamon a Sári! Menj a szemem elől!

– Ennek is én vagyok az oka – mormogta Berky bácsi, amíg csendesen elhúzódott a tajtékpipájával.

Titokban nézegetni kezdte Sári asszonyt, akinek a sorsáról immár ő is tanácskozott. A hosszú ebédeknél alattomosan figyelte Sárit. Az asszony észrevette az érdeklődést. (Ugyan mit is nem vesznek észre azok az asszonyok!) Unatkozott Sári, úgy unatkozott, ahogy csak az elárvult fiatal menyecskék szoktak. Berky bácsi talán még észre sem vette, amikor az asszony már tudta, hogy a bácsi szerelmes belé nyakig.

Ennek a szokatlan érzésnek az volt az első következménye, hogy Berky bácsi tényleg utánanézett néhány régi pajtásának és egy pár szürkehajú, mogorva, krákogó vén medvét szedett össze a környéken. Az asszony meglepetten nézte férje régi pajtásait, akikről természetesen a legrosszabb véleménnyel volt. Még a félelmes Horgonyi, a nyugalmazott ezredes sem imponált neki, pedig az ezredestől az egész vármegyében féltek.

– Nos? – kérdezte Berky bácsi, amikor a vendégei elmentek.

Bizonyosan azt várta, hogy a felesége néhány elismerő szóval illeti (különösen Horgonyiban nagyon bízott Sándor bácsi). Berkyné felelet helyett kigurította Berkyt a szobából.

– Így járnak a pajtásai is, ha beteszik ide még egyszer a lábukat! – kiáltotta Berkyné Sándor bácsi után.

Hasonló és más körülmények között nevelték Sándor bácsi szívében a szerelmet, amellyel Sári iránt viseltetett. Lassan-lassan teljesen elveszítette az fejét. Az unatkozó asszony szívesen fogadta udvarlását. Ki tudja, talán még szerette is Sándor bácsit? S egy szép napon elszöktek együtt a háztól, miután Sándor bácsi megígérte Sárinak, hogy a kedvéért el fog válni a feleségétől. Utóvégre mégis csak Sándor bácsi volt a gazdag ember, Sári talán nem is számított egészen rosszul.

Berkyné csak akkor ébredt tudatára a veszedelemnek, amikor már nem lehetett segíteni. Hetekig hiába kereste Sándor bácsit a környéken. Nyoma veszett a szerelmes párnak. Az asszonynak ekkor fehéredett meg teljesen a haja és elkeseredésében, bánatában még az unokahúgait is elzavarta maga mellől. Üres lett a nagy ház, a barátságnak, vendégjárásnak egyszeriben vége lett. Ekkor látszott csak, hogy ki volt Sándor bácsi a háznál.

Hónap is elmúlott már, amikor végre Berkyné a Zathureczky kutatása nyomán megtudta, hol rejtőzött el Sándor bácsi szerelmesével. Bizony azok Pesten húzták meg magukat. Ott turbékoltak egy csendes budai házikóban, amikor Berkyné betoppant. Az utazóköpenyegének a szárnyai félelmetesen lobogtak, a táskájából valami fényes tárgy kandikált ki. Bizonyosan pisztoly volt az.

Sándor bácsi egy percz alatt az ágy alatt termett, Sári asszony se mert szembeszállani Berkynével, elmenekült ő is.

– Gyere haza, Sándor – mondta meghatottan az asszony.

Sándor bácsi nem felelt mindjárt.

– Ezentúl te ülsz az asztalfőn – biztatta Berkyné. – És Horgonyi ezredest is elhozhatod, amikor akarod…

Erre már igazán elő kellett jönni Sándor bácsinak.

A barátságos ház megvan most is vidékünkön, csak a szép unokahúgok hiányoznak belőle. Berkyné felhagyott az unokahúgok férjhez adásával és éppen úgy fél Horgonyi nyugalmazott ezredestől, mint bárki a vármegyében.

(Az Újság, 1906. július 26., 1-2.)

 

BEVEZETŐ: Vigh Imre: Krúdy Az Újságban (Bevezetés Krúdy Gyulának Az Újságban megjelent szövegeihez)

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő