09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Krúdy Gyula: Az ezredes győzelme
2014.02.16 - tiszatáj

Berky Sándorné arról volt nevezetes a vidékünkön, hogy neki voltak a legszebb unokahúgai. Vendégszerető úriháznál soha sem fogytak ki ezek az unokahúgok. Ha férjhez ment az egyik, két másik jött helyébe. Ugyanígy volt a vendégeivel is. Soha sem fogytak el.

Valóban nem is igen lehet másról beszélni ebben a történetben, mint Berkynéről. Igenis az ő háza, az ő vendégei, az ő unokahúgai szerepeltek itt. Berky bácsinak nem igen volt egyebe, mint a tajtékpipája. Berky bácsi nem volt hiú ember. Csendesen meghúzódott a saját házánál és senkinek sem volt útjában. Az asszonyról annak távollétében per „feleségem ő nagysága” beszélt és akkor érezte magát legjobban, ha senki se törődött vele. Körülbelül azt hitte, hogy abból csak mindig valami baj lehet, ha vele törődni kezdenek. Járatlan idegenek előtt csinálta ezt Berkyné. „Mit gondolsz, Sándor?” „Szólj már te is, kapitány!” (Berky bácsi valamikor kapitány volt.) Ezek és hasonló kérdések intéztettek az asszony ő nagysága részéről Berky bácsihoz. Mikor azután egyedül maradtak, Berkyné egyszerűen kigurította az urát a szobából, miután előbb jól megtépázta a haját.

Azért nem szerette Berky bácsi, ha vele foglalkozni kezdenek.

Pedig hát nem volt rossz asszony Berkyné. Nagyon jó szíve volt, áldott szíve volt. Jóltévője a szegényeknek, pártfogója az elhagyottaknak. Hatalmas, megtermett külseje mögött egy gyermek szentimentalizmusát rejtegette. Miután neki magának nem volt gyermeke – be jó dolga lett volna annak a gyereknek! – a másokéit szedegette a házához. Dehogy is volt az unokahúga az a sok lány, akit maga körül tartott, akit férjhez adott! Volt azok között olyan is, akinek csak a keresztanyja volt. A süvöltői tágas udvarházban otthont talált a környék minden árvalánya. Egyik a konyhában, a másik a szalonban. Berkyné még a nevüket is felcserélte a leányoknak. Akit azelőtt Julcsának hívtak, Júlia lett, Marcsából Marietta. Bodonai, a sánta nőszabó egész esztendőben csak a Berkyné unokahúgainak varrta a ruhákat.

A vendégek ki nem fogytak a háztól. Természetesen a nőtlen, házasulandó fiatalembereknek volt a legnagyobb becsületük. Vérbeli herczegeket nem fogadhattak másképpen, mint Berkyné fogadta házánál a fiatalembereket. Nyomban megállapította magában, hogy kinek melyik húgát adja feleségül. Álmodozott, tervezgetett és akkor volt boldogtalan, ha tervei nem sikerültek. Mert hiszen ő megtett mindent arra nézve, hogy a legjobban sikerüljön a lányok házassága.

Berky bácsi nem ok nélkül sóhajtott fel néha:

– Bár én egyszer vendég lennék a feleségem háznál!

De hát ő szegény már nem lehetett vendég, neki már semmi becsülete se volt, mert hiszen régen házas volt. Az asztal végén ült és titokban iszogatott. Zathureczky, aki mint afféle agglegény gyakran megfordult a barátságos háznál, sokszor pártfogásába vette Berky bácsit. Megkínálta azokból a szivarokból, amelyekből Berky bácsinak nem volt szabad venni, mert hiszen a vendégek számára tartották. Majd politikai disputát kezdett vele és a toastok során, amelyek nélkül nem lehet meg jóravaló ebéd, Zathureczky a házigazdát köszöntötte fel. Berky bácsi elérzékenyülve nézett maga elé, titokban pedig húzogatta a Zathureczky kabátját:

– Hagyd már abba, mert csak én adom meg az árát…

Amint hogy igaz is volt. Berkyné, amint négyszemközt kaphatta az urát, nyomban kemény prédikácziót tartott neki. Részegesnek mondta és egyéb becsületsértő kifejezésekkel illette; még jól járt Berky bácsi, ha tettleges inzultustól megszabadult.

Pedig hát szerette, nagyon szerette Berkyné az urát. Amikor Sándor bácsi egyszer szüretről jövet lebukott a kocsiról és lábát kificamította, Berkyné félig megőszült az ijedelemtől. Igaz, hogy azután, midőn kiderült, hogy Sándor bácsinak nem esett semmi komoly baja, a becsületsértések özönét árasztotta a fejére.

Abban az időben, amelyben történetünk játszik, volt a Berkyné húgai között egy özvegyasszonyka, bizonyos Sónaki Sári. Nehéz lett volna az atyafiságot kideríteni, amely az özvegyasszonykát Berkynéhez fűzte, de hát ott volt ő is, mint a többi, és várta, hogy Berkyné majd keres neki férjet. Csakhogy a szép, fiatal unokahúgok miatt kissé nehezen ment a dolog. Hónapok teltek el anélkül, hogy Berkyné fel tudta volna állítani a csalhatatlan horoszkópját a Sári jövendőjére nézve. Nem mutatkozott vállalkozó férfiember. Simkó János, aki özvegyember létére leginkább illett volna Sárihoz, hallani se akart a dologról. A vén ember a legfiatalabb unokahúgnak, Mariettának csapta a szelet.

Pedig hát nem volt csúnya asszony Sári, korántsem volt csúnya. Gömbölyű fekete menyecske volt, lángolt a szeme, mint a parázs, fehér volt a nyaka, mint a hó. De hát mégis csak asszony volt már Sári. Ha az asszonyoknak valahol fórjuk van a leányok felett, az a hely nem az oltár. Az oltárhoz mindenki csak szívesebben vezet mindig leányt. (Igaz, hogy csak asszony lesz abból is, de mégis csak más az.)

A jó Berkyné búsult is sokat a Sári miatt. A Sári okozta neki a legtöbb gondot. Még az urával is tanácskozott néha a Sári sorsa felett, pedig őt sohasem szokta megkérdezni.

– Nincs már nekem pajtásom se.

– Ilyen vagy te mindenben, Berky – pattant fel az asszony. Egyszer az életben volna szükségem reád, akkor se tudom hasznodat venni. Még itt marad a nyakamon a Sári! Menj a szemem elől!

– Ennek is én vagyok az oka – mormogta Berky bácsi, amíg csendesen elhúzódott a tajtékpipájával.

Titokban nézegetni kezdte Sári asszonyt, akinek a sorsáról immár ő is tanácskozott. A hosszú ebédeknél alattomosan figyelte Sárit. Az asszony észrevette az érdeklődést. (Ugyan mit is nem vesznek észre azok az asszonyok!) Unatkozott Sári, úgy unatkozott, ahogy csak az elárvult fiatal menyecskék szoktak. Berky bácsi talán még észre sem vette, amikor az asszony már tudta, hogy a bácsi szerelmes belé nyakig.

Ennek a szokatlan érzésnek az volt az első következménye, hogy Berky bácsi tényleg utánanézett néhány régi pajtásának és egy pár szürkehajú, mogorva, krákogó vén medvét szedett össze a környéken. Az asszony meglepetten nézte férje régi pajtásait, akikről természetesen a legrosszabb véleménnyel volt. Még a félelmes Horgonyi, a nyugalmazott ezredes sem imponált neki, pedig az ezredestől az egész vármegyében féltek.

– Nos? – kérdezte Berky bácsi, amikor a vendégei elmentek.

Bizonyosan azt várta, hogy a felesége néhány elismerő szóval illeti (különösen Horgonyiban nagyon bízott Sándor bácsi). Berkyné felelet helyett kigurította Berkyt a szobából.

– Így járnak a pajtásai is, ha beteszik ide még egyszer a lábukat! – kiáltotta Berkyné Sándor bácsi után.

Hasonló és más körülmények között nevelték Sándor bácsi szívében a szerelmet, amellyel Sári iránt viseltetett. Lassan-lassan teljesen elveszítette az fejét. Az unatkozó asszony szívesen fogadta udvarlását. Ki tudja, talán még szerette is Sándor bácsit? S egy szép napon elszöktek együtt a háztól, miután Sándor bácsi megígérte Sárinak, hogy a kedvéért el fog válni a feleségétől. Utóvégre mégis csak Sándor bácsi volt a gazdag ember, Sári talán nem is számított egészen rosszul.

Berkyné csak akkor ébredt tudatára a veszedelemnek, amikor már nem lehetett segíteni. Hetekig hiába kereste Sándor bácsit a környéken. Nyoma veszett a szerelmes párnak. Az asszonynak ekkor fehéredett meg teljesen a haja és elkeseredésében, bánatában még az unokahúgait is elzavarta maga mellől. Üres lett a nagy ház, a barátságnak, vendégjárásnak egyszeriben vége lett. Ekkor látszott csak, hogy ki volt Sándor bácsi a háznál.

Hónap is elmúlott már, amikor végre Berkyné a Zathureczky kutatása nyomán megtudta, hol rejtőzött el Sándor bácsi szerelmesével. Bizony azok Pesten húzták meg magukat. Ott turbékoltak egy csendes budai házikóban, amikor Berkyné betoppant. Az utazóköpenyegének a szárnyai félelmetesen lobogtak, a táskájából valami fényes tárgy kandikált ki. Bizonyosan pisztoly volt az.

Sándor bácsi egy percz alatt az ágy alatt termett, Sári asszony se mert szembeszállani Berkynével, elmenekült ő is.

– Gyere haza, Sándor – mondta meghatottan az asszony.

Sándor bácsi nem felelt mindjárt.

– Ezentúl te ülsz az asztalfőn – biztatta Berkyné. – És Horgonyi ezredest is elhozhatod, amikor akarod…

Erre már igazán elő kellett jönni Sándor bácsinak.

A barátságos ház megvan most is vidékünkön, csak a szép unokahúgok hiányoznak belőle. Berkyné felhagyott az unokahúgok férjhez adásával és éppen úgy fél Horgonyi nyugalmazott ezredestől, mint bárki a vármegyében.

(Az Újság, 1906. július 26., 1-2.)

 

BEVEZETŐ: Vigh Imre: Krúdy Az Újságban (Bevezetés Krúdy Gyulának Az Újságban megjelent szövegeihez)

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.


Címke: , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő