Cseh Tamás grafikái és személyes tárgyai a Somogyi-könyvtárban

„Képek dala” címmel Cseh Tamás grafikáiból és személyes tárgyaiból szerkesztett tárlat nyílik január 22-én, szerdán este fél 6-kor a Somogyi-könyvtár Dóm téri központi épületében. A tárlatot Bérczes László rendező, művészeti vezető, a Cseh Tamással készült interjúkötet szerzője, az egykori barát nyitja meg.

Cseh Tamás 1943. január 22-én született Budapesten. Az érettségi után a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanárképző Főiskolát és a Képzőművészeti Főiskolát végezte el.

A legendává vált énekmondóművész így vall a képzőművészethez és a dalokhoz fűződő kapcsolatáról:

“Képzőművészeti főiskolára szerettem volna járni, festő szerettem volna lenni. Rókautakon előbb a tanítóképzőt, aztán a tanárképzőt, végül a képzőművészeti főiskolát is sikerült elvégeznem. Tanítottam. Közben felbukkant az életemben Bereményi Géza, és a hetvenes években elkezdtünk dalokat írni. Ezekről a dalokról kiderült, hogy fontosak. Nekem, Gézának, sőt, másoknak is. Otthagytam a festőállványt, a tanári pályát, és elkezdtem énekelni.”

A Somogyi-könyvtár kiállításán a művész grafikai munkásságából és személyes tárgyaiból kapnak ízelítőt az érdeklődők. Főként Cseh Tamás első alkotói korszakából, zömében a hatvanas években készült grafikák másolatai kerülnek bemutatásra. A kiállításon szereplő tárgyak Cseh Tamás életébe engednek bepillantást fotók, levelek, tárgyak segítségével.

A dokumentumok egy része a Cseh Tamás Archívum támogatásának köszönhetően lesz látható. Az Archívumnak az Országos Széchényi Könyvtár ad helyet és a 2009 augusztusában, 66 éves korában elhunyt művész pályafutásához, életéhez kapcsolódó relikviákat gyűjti.

Cseh Tamás gondolatait Bérczes László Cseh Tamás beszélgetőkönyv című interjúkötetében olvashatjuk az önkifejezési módok párhuzamáról:

„Amikor kiszalad belőled az ének, mintha nem is te lennél, aki csinálja. Amikor azt érzed, hogy ezt a délutánt nem adnád semmiért. Vajon miért nem? Mindenki vágyik a fényes pillanatra, az ünnepre. Hogy kilépjen a szürke, monoton menetelésből, amiből a hétköznapok összeállnak. Az Indián, az éneklés, régen a festés is ilyen volt…, ezt érzed, amikor szerelmes vagy, vagy lovagolsz egy harmatos hajnalon, és azonos vagy önmagaddal. Amikor tényleg indián vagy. Amikor nemcsak énekelsz, de átlényegülsz, és énekessé válsz. Ilyen pillanatokban igazán megtudod, milyen egy indián, egy énekes, egy férfi. Készen kell állni rá, alkalmasnak kell lenni. Többet nem tehetsz.”

A tárlat 2014. február 22-ig tekinthető meg a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában.

Cseh Tamás grafikái a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban:

http://mandarchiv.hu/kepgaleria/27/Cseh_Tamas_grafikai