07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Vigh Imre: Krúdy Az Újságban
2014.01.22 - tiszatáj

BEVEZETÉS KRÚDY GYULÁNAK AZ ÚJSÁGBAN MEGJELENT SZÖVEGEIHEZ*

A sorozatunkban közölt elbeszélések, novellák, tárcák – a műfaji kérdésről később ejtek szót – Krúdy Gyulától származnak és eddig még nem jelentek meg kötetben első hírlapbeli megjelenésük óta. Sem az író életében, sem később. Az írások Az Újság című lap 1906-os évfolyamából valók, s a mindeddig napvilágot látott két Krúdy-bibliográfia (az egyiket Kozocsa Sándor szerkesztette és az 1964-ben megjelenő Krúdy világa című kiadványban jelent meg,[1] a másik az erre támaszkodó Gedényi Mihály által összeállított 1976-os kiad­vány[2]) nem is említi őket. Az összeállítás hat alkotást tartalmaz, amelyek megjelenésük sorrendjében a következők: Egy ember története (Az Újság, 1906. március 2., 1-3.); Az arany fésű – Legenda (Az Újság, 1906. április 10., 1-3.); Pandur (Az Újság, 1906. július 10., 1-3.); Az ezredes győzelme (Az Újság, 1906. július 26., 1-2.); A vitéz elmarad (Az Újság 1906. szeptember 19., 1-3.); Az öreg honvéd (Az Újság, 1906. október 26., 1-2.).

Nem lehetünk teljesen biztosak abban – bár több mint valószínű –, hogy ezeknek a mű­veknek az említett sajtóorgánum adott helyet először, hiszen a Krúdy-életműben számta­lanszor megesett, hogy ugyanaz a szöveg más címmel jelent meg vagy éppen a fordítottja: ugyanazzal a címmel egy teljesen más textus jelent meg. A Krúdy-filológiának az efféle meglepetései nem kevés nehézséget okoznak olykor a kutatóknak egy-egy munka biblio­gráfiai adatainak megállapításánál, felkutatásánál, ugyanakkor éppen ez a momentum teszi izgalmassá a filológus munkáját. Továbbá az első megjelenés helyének megállapítását az is nehezíti, hogy a jelenleg megjelenő legteljesebb Krúdy-életműkiadás (mely a Kal­lig­ram Kiadó gondozásában jelenik meg Bezeczky Gábor és Kelecsényi László szerkesztésé­ben 2005-től)[3] még csupán az 1900-as év szeptemberénél jár, s ez a kiadás sem tekinthe­tő teljesnek, hiszen mind a mai napig nem tisztázott azoknak az újságoknak, folyóiratok­nak a teljes listája, amelyekben a szerző publikált élete folyamán. Egy ekkora terjedelmű életmű esetén – melyről nem túlzás azt állítani, hogy a Jókai Móréval vetekszik a magyar irodalomban – szinte természetes, hogy sok másodközlés is lehetséges, de minden adatot, anyagot ellenőrizni kell ezzel kapcsolatban, hisz csak akkor állapítható meg teljes bizo­nyossággal egy-egy elbeszélésről, hogy mikor és hol jelent meg először. Mindazonáltal úgy véljük, fontos, hogy ezek az írások napvilágra kerüljenek, hiszen a Krúdy-kutatásnak és -szövegkiadásnak, s egyúttal a magyar irodalomtörténetnek is nagy adóssága egy kritikai, a teljesség igényével bíró Krúdy-kiadássorozat.

A válogatásból kimaradtak olyan darabok, amelyek szintén Az Újság 1906-os évfolyamá­ban jelentek meg, s szintén nem jelentek meg kötetben, de szerepelnek a Gedényi-féle bibliográfiában. Ezek az írások remélhetőleg a jelenleg futó életműkiadás lapjain fognak felbukkanni a vonatkozó év elbeszélései vagy tárcái között. Ide tartoznak olyan írásművek, mint az Ódivatú történet (Az Újság 1906. január. 26., 1-3.),vagy az Egy legenda ruha nél­kül (Az Újság, 1906. május 15., 1-3.). Nem kevés szöveg van még, amely nem jelent meg könyv formátumban, rengeteg kiadásra méltó (és talán méltatott) írás lappang még a hír­lapok és folyóiratok hasábjain, rovataiban. Azok a novellák, tárcák azonban, amelyeket eddig még a bibliográfiák sem említettek, külön érdekesek, éppen ezért prioritást élveznek azokkal a művekkel szemben, amelyek szerepelnek valamelyik bibliográfiában.

Az írások műfaját nehéz meghatározni, hiszen egyrészt megragadhatók az elbeszélés vagy a novella műfajával, másrészt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a munkák az újság (s itt gondolok a többi sajtóorgánumra is, amelyekben Krúdy publikált) tárca rovatában jelentek meg, így joggal nevezhetők tárcának is. Történetet mesélnek, nar­rátorral, szereplőkkel, elbeszélői hanggal, helyszínnel és időperspektívával, azonban a korszak sajtógyakorlatának megfelelően a tárcarovatban kaptak helyet. A tárca mint mű­faji megnevezés egy olyan gyűjtőfogalom, amely alá ha besoroljuk ezeket az írásműveket, könnyen beazonosíthatóvá válnak, könnyen kategorizálhatóvá, ugyanakkor ez a kategória jelentősen homogenizál, elmossa a határokat és különbségeket az egyes szövegtípusok között. Olyan írások is bekerülhetnek tehát ebbe az univerzumba, amelyek teljesen más kifejezéskészlettel dolgoznak, s még csak nem is (szép)irodalmi igénnyel íródtak – gondol­hatunk itt elsősorban a tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő tárcákra vagy azokra a tárcákra, amely mondjuk valamilyen történelmi vagy aktuálpolitikai témával kapcsolatos véleménykifejtés céljából íródtak. Itt egy olyan problémával állunk szemben, amely részle­tesebb kifejtést igényelne, ugyanakkor e bevezető keretein belül nincs terünk tárgyalni. A tárcához történő besorolást az is erősíti továbbá, hogy a narrátor olyan módban, olyan stílusban szólal meg egyes novellákban, amely erősen emlékeztet a tárca stílusjegyeire és a szövegek terjedelme is viszonylag kötött, azonban mi az elbeszélés fogalmát javasoljuk ezeknek a munkáknak a megnevezésére, mert erősebb bennük az elbeszélő, történetmondó jelleg, mint a véleményalkotó.

A hat novellát első ránézésre / olvasásra nem sok dolog köti össze azon kívül, hogy egy helyen jelentek meg, azonban mégis megfogalmazhatók bizonyos általánosítások velük kapcsolatban, melyek Krúdy prózapoétikájának jellegzetességeit rajzolják ki. Először is, mindegyik elbeszélésnek egyes szám harmadik személyű narrátora van, amely elbeszélés­mód, mondhatni, domináns Krúdy narratív technikájában. Másodszor, többségük – Az öreg honvéd című írást leszámítva, amelynek színhelye egy budapesti honvédmenhely – valamilyen vidéki helyszínen, elsősorban faluban játszódik, s egy szűk közösség életét áb­rázolja, amelyben ugyanakkor megjelenik a nagyobb közösség értékrendje is. Harmadszor, a szövegek – ugyancsak Az öreg honvéd kivételével – valamilyen szerelmi történetet me­sélnek el, de nem mindegyiknek a szerelem áll a középpontjában. Negyedszer, több el­beszélés is reflektál a legendaképzés, legendaképződés, legendásítás folyamatára mint a közösségi tudat egyik velejárójára. Ilyen utalás történik a folyamatra például Az arany fésűben, amikor a narrátor aszerint meséli tovább a történetet, ahogy azt a legenda is tud­ja, illetve az illető alkotás már alcímében is jelzi, hogy egy legendát – vagy legalábbis egy legendás ember történetét – beszéli el. Ötödször a Pandur című novellát egy szorosabb tematikai kapcsolat fűzi az úgynevezett Gaál-történetekhez, mégpedig azáltal, hogy bizo­nyos szereplők, pontosabban a Gaál-kisasszonyok és apjuk, Gaál Napoleon, mellékszerep­lőként felbukkannak a történetben. Ugyan a történetmondó nem foglalkozik sokat velük, de mint negatív példa, a pazarlás negatív példáját állítja őket az olvasó elé. Így tehát a Pandur – de más elbeszélések is, mint például Az ezredes győzelme vagy Az arany fésű – Legenda – elhelyezhető Krúdynak az úgynevezett „mikszáthos” korszakában íródott művei között, melyről Bezecky meggyőzően bizonyította be, hogy a kategóriának nincs értelme, mert – bármilyen meglepő – még senki sem végezte el Krúdy és Mikszáth művei­nek összehasonlítását.[4]

Végül a helyesírási elvekről ejtek néhány szót, amelyek esetén ugyan nem kell komoly vál­toztatással számolni, azonban fontos megemlíteni őket. A szövegek átírásánál igyekeztünk megtartani az eredeti helyesírást – ebben az esetben a hírlapban megjelent változat alap­ján. A neveknek és a „c” hangoknak – melyeket Krúdy „cz” betűkapcsolattal jelöl – megtar­tottuk eredeti formáját, azonban az egybe- és különírás, valamint egyes szavak ékezet nél­küli írásmódja esetén a mai, modern, akadémiai helyesírást alkalmaztuk. Így lett például az „az után”-ból azután vagy a „hiu”-ból hiú. Érdemes kiemelni a „cz” betűkapcsolatot, amelyet Krúdy minden „c” hang felbukkanásakor konzekvensen az előbb említett betűkap­csolattal jelöl, ezért ezt a megoldást Krúdy stílusának integráns részének tartjuk. Az írá­sokban fellelhető nyomdahibákat javítottuk, ezeket külön nem jelöltük a szövegekben.

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidol­gozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

[1] Kozocsa Sándor: Mű és mérték, In: Tóbiás Áron (szerk.): Krúdy világa, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964, 407-446.

[2] Gedényi Mihály: Krúdy Gyula (Bibliográfia), Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978.

[3] Krúdy Gyula: Összegyűjtött művei 1-23., (sorozatszerk.: Bezeczky Gábor; Kelecsényi László), Kalligram Kiadó, Pozsony, 2005-

[4] Bezeczky Gábor: Az ismétlődés szerepe Krúdy „mikszáthos” korszakában, In: Iroda­lomtörténeti Közlemények 1987-1988/4, 422-439.


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő