07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Mese, mese, mátka
2012.05.15 - tiszatáj

GYERMEKSZÍNHÁZI BIENNÁLÉ KAPOSVÁROTT

Megesik, hogy érdemes, érdekes vagy éppen igen jó színházi előadást látok. Igazi tehetséggel találkozni azonban ritka nagy öröm. Amikor árad feléd a lefegyverző, emberi derű, a fölényes mesterségbeli tudás, a csintalan szépség és a – hogy is mondjam – megfellebbezhetetlen, minden homályt és rosszkedvet elűző életöröm…

Érzem, hogy óvatosabban kellene fogalmaznom, annyi a rosszkedv, nehézség, átok köröttünk, hogy örömről beszélni ma, Magyarországon – még ha színházzal kapcsolatosan is – több mint gyanús. Sietek is mindjárt bejelenteni: se az alkotókat, se a szereplőket nem ismerem személyesen, nem vagyunk rokonok, nincs közös gazdasági társaságunk, politikai érdekeink.

A napokban zajlott a ASSITEJ (Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szövetség) magyar központja által a Csiky Gergely színházzal közösen rendezett Gyermekszínházi Biennálé, Kaposvárott. Az ott töltött három nap egyikén láttam az érdemes, érdekes és jó előadások közt azt, amiről mesélni akarok.

A darab címe: Bódog és Szomorillabábjáték bőröndre és pinikkosárra. A szövegkönyvet írta és az előadást rendezte: Kolozsi Angéla. A bábokat Bartal Kiss Rita tervezte és készítette. Zene: Csernák Samu. A mesét egy tüneményes, debreceni illetőségű, fiatal együttes adta elő: a Hepp Trupp. „A kétszemélyes társulat – mutatják be magukat  – szerelemből született. A színház, a művészet, a néző és az egymás iránti szeretet táplálja azóta is. 2008-ban alapította Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva. Mindketten a Színház – és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán végeztek.” Nemrég – ezt már én teszem hozzá. Az alkotók és a játszók egyaránt fiatalok. Miért mondom ezt? Mert én már nem vagyok az, és a huszon–harmincéves korosztály (színházi) gondolkodásmódjától általában idegenkedni szoktam. (Talán mert hozzám képest arcpirítóan bátrak és szabadok?)

Harminc körül jártam, mikor annak idején a Móra Kiadó szerkesztője remek, jól fizető munkát ajánlott: írjam át kissé a Grimm meséket. Húzzam ki például a Hüvelyk Matyiból a templom és a keresztelő szavakat – a mostani gyerekek úgysem tudják már, mit jelentenek, magyarázta a szerkesztő –, és vegyem ki belőle a horrorisztikus, rémisztő jeleneteket, mint amelyikben például a kolbász töltelékébe kerülő Matyit kis híján ledarálják. Maga olyan ügyeskezű fiú, Péterkém, mondta a szerkesztő, találjon ki valamit ezek helyett! Jól jött volna a munka és a pénz, mégis nemet mondtam. Nem holmi elvi meggyőződésből, egyszerűen azért, mert szeretem és tisztelem az eredeti szerzőpárost.

A mai mesefeldolgozások fiatal alkotói nem ilyen beszariak. Láttam a Biennálén olyan Hüvelyk Matyit, amelyben nyoma sem volt templomnak, keresztelőnek, kolbásznak. Az aprócska hős idős szüleit lakbértartozásuk miatt kilakoltatással fenyeget egy gengszter, Matyi azért szökik a nagyvárosba, hogy a szükséges pénzt megszerezze. Láttam olyan, burleszk elemekkel operáló Hamupipőkét, amelyben az árvalánynak nem volt szüksége a tündér segítségére, és nem a cipőjéről ismerték fel a mese végén. Az alkotók ifjúi magabiztossága hasonló esetekben nekem nem szerez örömöt, csak a szépkori tanácstalansággal ajándékoz meg. Ilyen ásatag volnék hatvanévesen? Az én gyerekkoromban még egyszerre tűnt borzongatóan ismerősnek és borzongatóan ismeretlennek a Grimm testvérek mesevilága. Nem voltak gondjaim a „befogadással”. Én voltam az aprócska, „hendikepes” kispacák, és én voltam a megoldhatatlan feladatok elé állított árvalány, aki a tündér (lásd: anyu, a jóisten, a miniszter vagy a párttitkár, egyszóval a tőlem függetlenül létező, jóindulatú (?) mindenség) segítsége nélkül nem boldogulhat. Kétségtelen, hogy a mesebeli tündér nem csupán fogyasztói önbizalmat ad (szeresd magadat, veled is történet csoda!), hanem a környező világ iránti bizalmat építi, erősíti a gyerekben. A mai gyerekek számára – vélik (talán joggal) az ifjú társszerzők – közelebb kell hozni ezeket a meséket az általuk ismert mindennapokhoz. Igaz, hogy a Grimm testvérek meséinek java szabadon felhasználható, évezredes vándormotívumokból építkezik, Hamupipőke ősváltozatai Egyiptomtól Kínán és az ókori Rómán keresztül még az amerikai indiánoknál is felbukkannak – nyilván más és más „öltözetben”. Nálunk mégis Grimmék feldolgozásában váltak ismerté, még Walt Disney se butította le, inkább csak új motívumokkal gazdagította a jól ismert mesét.

Na, de mindegy is ez – vagyis majdnem az. Mitikus címeket hirdetve talán nem egészen ildomos a magunk különbejáratú (és kijáratú) változatunkkal előhozakodni. Ha van saját mesevilágunk, adjuk el bátran azt – ahogyan a Hepp társulat alkotócsoportja teszi.

Végy egy aprócska, „ajándékmániás”, Bódog névre hallgató királyfit, akinek nincs se országa, se alattvalói, „nem foglalkoztatják végső kérdések, az örömelv alapján működik, rendet és rendszert teremteni képtelen, lemondani semmi jóról nem tud; nem tudja, minek a királya, nem tudja, mit jelent királynak lenni.”[1] Hatalmas, kacatokkal teli bőrönddel járja a világot. Dobozba csomagolt apró korona, csörgőóra, pöttyös labda, fogmosó szett, toll és papír, egy könyv, és egy felnyithatatlan dobozka zörög a bőröndben, csupa hasznavehetetlen ajándék. Apukája mindössze ezt a bőröndöt hagyta rá, mondván, abból építse fel a birodalmát.

Vándorlásai közben (mindjárt a mese elején!) találkozzon ez a Bódog egy Szomorilla nevű, kudarckerülő, minden önbizalom híján lévő, vékonyka tündérrel, aki nem tud varázsolni, ezért rosszkedvű, barátságtalan, és csöppet se kedves. A találkozásból szülessen személyiségépítő szerelem, a király tanuljon meg olyan feleslegesnek tűnő ócskaságot, mint például az olvasás, a tündérnek pedig sikerüljön egynémely varázslata, például teremtsen a semmiből a kinyithatatlannak tűnt dobozból előkerülő kiskanálhoz egy adag – tiramisut.

Ezt a megszívlelhető tanulságokat IS hordozó történetet (Egy király dolga: hogy rendet teremtsen!) öltöztessük mesés, mégis mai ruhába, minden kelléke legyen ismerősen igazi (a bőrönd, az óra, a labda, a kiskanál), a bábok hajazzanak egy nyolc év körüli, mai srácra és csajszira – a többi már igazán csak az apró részleteken múlik.

És ezek az „apró részletek” azok, amiken keresztül a tehetség (Bereményi szavával élve:) megnyilvánul. A sugárzó tehetség közelében jó időzni. Erőt, kedvet és energiát kapsz. Sőt (kockáztassuk meg a szót): boldognak, mindenre képesnek érzed magad.

A pompás szövegkönyv szavai, mondatai, a jelenetek szerkezete, svungja, fordulatai, iróniát és öniróniát egyaránt tartalmazó, egészséges HUMORA kiváló alapanyagot adnak a két virtuóz bábművész számára. A bábok zabálnivalóan édesek (mellesleg tökéletesen mozgathatóak), a zene szuper, a játéktér egy üres pult, amit képzeletünk azonnal berendez.

Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó nyílt színen animálják a bábokat, ott is vannak meg nem is, végig a bábokat nézzük, de nagyon sajnálnánk, ha nem éreznénk mögöttük, fölöttük, köröttük a mozgatóikat.

Az már csak hab a tortán, hogy az általam látott előadás huszadik perce körül egy rövidzárlat folytán elsötétült a színpad és a nézőtér. A két bábos – de mondhatnám azt is, hogy Bódog és Szomorilla – nem jöttek zavarba.

– Nahát! – mondta a király – Te mégis tudsz varázsolni? Add vissza a napot!

Mire a tündér, valahogy így:

– Nincs a bőröndödben egy fizikakönyv?

– Hogy mi?!

– Amiből ki lehetne olvasni az elektromosság titkait…

És így tovább, másfél percen keresztül.

Az óvodás gyereksereg nem kezdett torkaszakadtából kiabálni, a kisebbek se sírtak fel az anyjuk után. Egy élelmes nagynéni kinyitott egy spalettát, hogy némi valódi napfényt varázsoljon a színre, s mire a műszaki kollégák elhárították az üzemzavart, már javában pergett tovább a játék.

A végén percekig dörgött a taps. A játszók nem is igen akartak hinni, hogy az ünneplés még mindig nekik szól.

Pedig a taps még most is tart.

Hurrá, és köszönet.

 

(Az előadás Fesztiváldíjat nyert a Kaposvári Biennálén.)

 

Horváth Péter


[1] Idézet Kolozsi Angéla szövegkönyvéből


Címke: ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő