05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Mese, mese, mátka
2012.05.15 - tiszatáj

GYERMEKSZÍNHÁZI BIENNÁLÉ KAPOSVÁROTT

Megesik, hogy érdemes, érdekes vagy éppen igen jó színházi előadást látok. Igazi tehetséggel találkozni azonban ritka nagy öröm. Amikor árad feléd a lefegyverző, emberi derű, a fölényes mesterségbeli tudás, a csintalan szépség és a – hogy is mondjam – megfellebbezhetetlen, minden homályt és rosszkedvet elűző életöröm…

Érzem, hogy óvatosabban kellene fogalmaznom, annyi a rosszkedv, nehézség, átok köröttünk, hogy örömről beszélni ma, Magyarországon – még ha színházzal kapcsolatosan is – több mint gyanús. Sietek is mindjárt bejelenteni: se az alkotókat, se a szereplőket nem ismerem személyesen, nem vagyunk rokonok, nincs közös gazdasági társaságunk, politikai érdekeink.

A napokban zajlott a ASSITEJ (Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szövetség) magyar központja által a Csiky Gergely színházzal közösen rendezett Gyermekszínházi Biennálé, Kaposvárott. Az ott töltött három nap egyikén láttam az érdemes, érdekes és jó előadások közt azt, amiről mesélni akarok.

A darab címe: Bódog és Szomorillabábjáték bőröndre és pinikkosárra. A szövegkönyvet írta és az előadást rendezte: Kolozsi Angéla. A bábokat Bartal Kiss Rita tervezte és készítette. Zene: Csernák Samu. A mesét egy tüneményes, debreceni illetőségű, fiatal együttes adta elő: a Hepp Trupp. „A kétszemélyes társulat – mutatják be magukat  – szerelemből született. A színház, a művészet, a néző és az egymás iránti szeretet táplálja azóta is. 2008-ban alapította Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva. Mindketten a Színház – és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán végeztek.” Nemrég – ezt már én teszem hozzá. Az alkotók és a játszók egyaránt fiatalok. Miért mondom ezt? Mert én már nem vagyok az, és a huszon–harmincéves korosztály (színházi) gondolkodásmódjától általában idegenkedni szoktam. (Talán mert hozzám képest arcpirítóan bátrak és szabadok?)

Harminc körül jártam, mikor annak idején a Móra Kiadó szerkesztője remek, jól fizető munkát ajánlott: írjam át kissé a Grimm meséket. Húzzam ki például a Hüvelyk Matyiból a templom és a keresztelő szavakat – a mostani gyerekek úgysem tudják már, mit jelentenek, magyarázta a szerkesztő –, és vegyem ki belőle a horrorisztikus, rémisztő jeleneteket, mint amelyikben például a kolbász töltelékébe kerülő Matyit kis híján ledarálják. Maga olyan ügyeskezű fiú, Péterkém, mondta a szerkesztő, találjon ki valamit ezek helyett! Jól jött volna a munka és a pénz, mégis nemet mondtam. Nem holmi elvi meggyőződésből, egyszerűen azért, mert szeretem és tisztelem az eredeti szerzőpárost.

A mai mesefeldolgozások fiatal alkotói nem ilyen beszariak. Láttam a Biennálén olyan Hüvelyk Matyit, amelyben nyoma sem volt templomnak, keresztelőnek, kolbásznak. Az aprócska hős idős szüleit lakbértartozásuk miatt kilakoltatással fenyeget egy gengszter, Matyi azért szökik a nagyvárosba, hogy a szükséges pénzt megszerezze. Láttam olyan, burleszk elemekkel operáló Hamupipőkét, amelyben az árvalánynak nem volt szüksége a tündér segítségére, és nem a cipőjéről ismerték fel a mese végén. Az alkotók ifjúi magabiztossága hasonló esetekben nekem nem szerez örömöt, csak a szépkori tanácstalansággal ajándékoz meg. Ilyen ásatag volnék hatvanévesen? Az én gyerekkoromban még egyszerre tűnt borzongatóan ismerősnek és borzongatóan ismeretlennek a Grimm testvérek mesevilága. Nem voltak gondjaim a „befogadással”. Én voltam az aprócska, „hendikepes” kispacák, és én voltam a megoldhatatlan feladatok elé állított árvalány, aki a tündér (lásd: anyu, a jóisten, a miniszter vagy a párttitkár, egyszóval a tőlem függetlenül létező, jóindulatú (?) mindenség) segítsége nélkül nem boldogulhat. Kétségtelen, hogy a mesebeli tündér nem csupán fogyasztói önbizalmat ad (szeresd magadat, veled is történet csoda!), hanem a környező világ iránti bizalmat építi, erősíti a gyerekben. A mai gyerekek számára – vélik (talán joggal) az ifjú társszerzők – közelebb kell hozni ezeket a meséket az általuk ismert mindennapokhoz. Igaz, hogy a Grimm testvérek meséinek java szabadon felhasználható, évezredes vándormotívumokból építkezik, Hamupipőke ősváltozatai Egyiptomtól Kínán és az ókori Rómán keresztül még az amerikai indiánoknál is felbukkannak – nyilván más és más „öltözetben”. Nálunk mégis Grimmék feldolgozásában váltak ismerté, még Walt Disney se butította le, inkább csak új motívumokkal gazdagította a jól ismert mesét.

Na, de mindegy is ez – vagyis majdnem az. Mitikus címeket hirdetve talán nem egészen ildomos a magunk különbejáratú (és kijáratú) változatunkkal előhozakodni. Ha van saját mesevilágunk, adjuk el bátran azt – ahogyan a Hepp társulat alkotócsoportja teszi.

Végy egy aprócska, „ajándékmániás”, Bódog névre hallgató királyfit, akinek nincs se országa, se alattvalói, „nem foglalkoztatják végső kérdések, az örömelv alapján működik, rendet és rendszert teremteni képtelen, lemondani semmi jóról nem tud; nem tudja, minek a királya, nem tudja, mit jelent királynak lenni.”[1] Hatalmas, kacatokkal teli bőrönddel járja a világot. Dobozba csomagolt apró korona, csörgőóra, pöttyös labda, fogmosó szett, toll és papír, egy könyv, és egy felnyithatatlan dobozka zörög a bőröndben, csupa hasznavehetetlen ajándék. Apukája mindössze ezt a bőröndöt hagyta rá, mondván, abból építse fel a birodalmát.

Vándorlásai közben (mindjárt a mese elején!) találkozzon ez a Bódog egy Szomorilla nevű, kudarckerülő, minden önbizalom híján lévő, vékonyka tündérrel, aki nem tud varázsolni, ezért rosszkedvű, barátságtalan, és csöppet se kedves. A találkozásból szülessen személyiségépítő szerelem, a király tanuljon meg olyan feleslegesnek tűnő ócskaságot, mint például az olvasás, a tündérnek pedig sikerüljön egynémely varázslata, például teremtsen a semmiből a kinyithatatlannak tűnt dobozból előkerülő kiskanálhoz egy adag – tiramisut.

Ezt a megszívlelhető tanulságokat IS hordozó történetet (Egy király dolga: hogy rendet teremtsen!) öltöztessük mesés, mégis mai ruhába, minden kelléke legyen ismerősen igazi (a bőrönd, az óra, a labda, a kiskanál), a bábok hajazzanak egy nyolc év körüli, mai srácra és csajszira – a többi már igazán csak az apró részleteken múlik.

És ezek az „apró részletek” azok, amiken keresztül a tehetség (Bereményi szavával élve:) megnyilvánul. A sugárzó tehetség közelében jó időzni. Erőt, kedvet és energiát kapsz. Sőt (kockáztassuk meg a szót): boldognak, mindenre képesnek érzed magad.

A pompás szövegkönyv szavai, mondatai, a jelenetek szerkezete, svungja, fordulatai, iróniát és öniróniát egyaránt tartalmazó, egészséges HUMORA kiváló alapanyagot adnak a két virtuóz bábművész számára. A bábok zabálnivalóan édesek (mellesleg tökéletesen mozgathatóak), a zene szuper, a játéktér egy üres pult, amit képzeletünk azonnal berendez.

Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó nyílt színen animálják a bábokat, ott is vannak meg nem is, végig a bábokat nézzük, de nagyon sajnálnánk, ha nem éreznénk mögöttük, fölöttük, köröttük a mozgatóikat.

Az már csak hab a tortán, hogy az általam látott előadás huszadik perce körül egy rövidzárlat folytán elsötétült a színpad és a nézőtér. A két bábos – de mondhatnám azt is, hogy Bódog és Szomorilla – nem jöttek zavarba.

– Nahát! – mondta a király – Te mégis tudsz varázsolni? Add vissza a napot!

Mire a tündér, valahogy így:

– Nincs a bőröndödben egy fizikakönyv?

– Hogy mi?!

– Amiből ki lehetne olvasni az elektromosság titkait…

És így tovább, másfél percen keresztül.

Az óvodás gyereksereg nem kezdett torkaszakadtából kiabálni, a kisebbek se sírtak fel az anyjuk után. Egy élelmes nagynéni kinyitott egy spalettát, hogy némi valódi napfényt varázsoljon a színre, s mire a műszaki kollégák elhárították az üzemzavart, már javában pergett tovább a játék.

A végén percekig dörgött a taps. A játszók nem is igen akartak hinni, hogy az ünneplés még mindig nekik szól.

Pedig a taps még most is tart.

Hurrá, és köszönet.

 

(Az előadás Fesztiváldíjat nyert a Kaposvári Biennálén.)

 

Horváth Péter


[1] Idézet Kolozsi Angéla szövegkönyvéből


Címke: ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő