01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Mese, mese, mátka
2012.05.15 - tiszatáj

GYERMEKSZÍNHÁZI BIENNÁLÉ KAPOSVÁROTT

Megesik, hogy érdemes, érdekes vagy éppen igen jó színházi előadást látok. Igazi tehetséggel találkozni azonban ritka nagy öröm. Amikor árad feléd a lefegyverző, emberi derű, a fölényes mesterségbeli tudás, a csintalan szépség és a – hogy is mondjam – megfellebbezhetetlen, minden homályt és rosszkedvet elűző életöröm…

Érzem, hogy óvatosabban kellene fogalmaznom, annyi a rosszkedv, nehézség, átok köröttünk, hogy örömről beszélni ma, Magyarországon – még ha színházzal kapcsolatosan is – több mint gyanús. Sietek is mindjárt bejelenteni: se az alkotókat, se a szereplőket nem ismerem személyesen, nem vagyunk rokonok, nincs közös gazdasági társaságunk, politikai érdekeink.

A napokban zajlott a ASSITEJ (Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szövetség) magyar központja által a Csiky Gergely színházzal közösen rendezett Gyermekszínházi Biennálé, Kaposvárott. Az ott töltött három nap egyikén láttam az érdemes, érdekes és jó előadások közt azt, amiről mesélni akarok.

A darab címe: Bódog és Szomorillabábjáték bőröndre és pinikkosárra. A szövegkönyvet írta és az előadást rendezte: Kolozsi Angéla. A bábokat Bartal Kiss Rita tervezte és készítette. Zene: Csernák Samu. A mesét egy tüneményes, debreceni illetőségű, fiatal együttes adta elő: a Hepp Trupp. „A kétszemélyes társulat – mutatják be magukat  – szerelemből született. A színház, a művészet, a néző és az egymás iránti szeretet táplálja azóta is. 2008-ban alapította Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva. Mindketten a Színház – és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán végeztek.” Nemrég – ezt már én teszem hozzá. Az alkotók és a játszók egyaránt fiatalok. Miért mondom ezt? Mert én már nem vagyok az, és a huszon–harmincéves korosztály (színházi) gondolkodásmódjától általában idegenkedni szoktam. (Talán mert hozzám képest arcpirítóan bátrak és szabadok?)

Harminc körül jártam, mikor annak idején a Móra Kiadó szerkesztője remek, jól fizető munkát ajánlott: írjam át kissé a Grimm meséket. Húzzam ki például a Hüvelyk Matyiból a templom és a keresztelő szavakat – a mostani gyerekek úgysem tudják már, mit jelentenek, magyarázta a szerkesztő –, és vegyem ki belőle a horrorisztikus, rémisztő jeleneteket, mint amelyikben például a kolbász töltelékébe kerülő Matyit kis híján ledarálják. Maga olyan ügyeskezű fiú, Péterkém, mondta a szerkesztő, találjon ki valamit ezek helyett! Jól jött volna a munka és a pénz, mégis nemet mondtam. Nem holmi elvi meggyőződésből, egyszerűen azért, mert szeretem és tisztelem az eredeti szerzőpárost.

A mai mesefeldolgozások fiatal alkotói nem ilyen beszariak. Láttam a Biennálén olyan Hüvelyk Matyit, amelyben nyoma sem volt templomnak, keresztelőnek, kolbásznak. Az aprócska hős idős szüleit lakbértartozásuk miatt kilakoltatással fenyeget egy gengszter, Matyi azért szökik a nagyvárosba, hogy a szükséges pénzt megszerezze. Láttam olyan, burleszk elemekkel operáló Hamupipőkét, amelyben az árvalánynak nem volt szüksége a tündér segítségére, és nem a cipőjéről ismerték fel a mese végén. Az alkotók ifjúi magabiztossága hasonló esetekben nekem nem szerez örömöt, csak a szépkori tanácstalansággal ajándékoz meg. Ilyen ásatag volnék hatvanévesen? Az én gyerekkoromban még egyszerre tűnt borzongatóan ismerősnek és borzongatóan ismeretlennek a Grimm testvérek mesevilága. Nem voltak gondjaim a „befogadással”. Én voltam az aprócska, „hendikepes” kispacák, és én voltam a megoldhatatlan feladatok elé állított árvalány, aki a tündér (lásd: anyu, a jóisten, a miniszter vagy a párttitkár, egyszóval a tőlem függetlenül létező, jóindulatú (?) mindenség) segítsége nélkül nem boldogulhat. Kétségtelen, hogy a mesebeli tündér nem csupán fogyasztói önbizalmat ad (szeresd magadat, veled is történet csoda!), hanem a környező világ iránti bizalmat építi, erősíti a gyerekben. A mai gyerekek számára – vélik (talán joggal) az ifjú társszerzők – közelebb kell hozni ezeket a meséket az általuk ismert mindennapokhoz. Igaz, hogy a Grimm testvérek meséinek java szabadon felhasználható, évezredes vándormotívumokból építkezik, Hamupipőke ősváltozatai Egyiptomtól Kínán és az ókori Rómán keresztül még az amerikai indiánoknál is felbukkannak – nyilván más és más „öltözetben”. Nálunk mégis Grimmék feldolgozásában váltak ismerté, még Walt Disney se butította le, inkább csak új motívumokkal gazdagította a jól ismert mesét.

Na, de mindegy is ez – vagyis majdnem az. Mitikus címeket hirdetve talán nem egészen ildomos a magunk különbejáratú (és kijáratú) változatunkkal előhozakodni. Ha van saját mesevilágunk, adjuk el bátran azt – ahogyan a Hepp társulat alkotócsoportja teszi.

Végy egy aprócska, „ajándékmániás”, Bódog névre hallgató királyfit, akinek nincs se országa, se alattvalói, „nem foglalkoztatják végső kérdések, az örömelv alapján működik, rendet és rendszert teremteni képtelen, lemondani semmi jóról nem tud; nem tudja, minek a királya, nem tudja, mit jelent királynak lenni.”[1] Hatalmas, kacatokkal teli bőrönddel járja a világot. Dobozba csomagolt apró korona, csörgőóra, pöttyös labda, fogmosó szett, toll és papír, egy könyv, és egy felnyithatatlan dobozka zörög a bőröndben, csupa hasznavehetetlen ajándék. Apukája mindössze ezt a bőröndöt hagyta rá, mondván, abból építse fel a birodalmát.

Vándorlásai közben (mindjárt a mese elején!) találkozzon ez a Bódog egy Szomorilla nevű, kudarckerülő, minden önbizalom híján lévő, vékonyka tündérrel, aki nem tud varázsolni, ezért rosszkedvű, barátságtalan, és csöppet se kedves. A találkozásból szülessen személyiségépítő szerelem, a király tanuljon meg olyan feleslegesnek tűnő ócskaságot, mint például az olvasás, a tündérnek pedig sikerüljön egynémely varázslata, például teremtsen a semmiből a kinyithatatlannak tűnt dobozból előkerülő kiskanálhoz egy adag – tiramisut.

Ezt a megszívlelhető tanulságokat IS hordozó történetet (Egy király dolga: hogy rendet teremtsen!) öltöztessük mesés, mégis mai ruhába, minden kelléke legyen ismerősen igazi (a bőrönd, az óra, a labda, a kiskanál), a bábok hajazzanak egy nyolc év körüli, mai srácra és csajszira – a többi már igazán csak az apró részleteken múlik.

És ezek az „apró részletek” azok, amiken keresztül a tehetség (Bereményi szavával élve:) megnyilvánul. A sugárzó tehetség közelében jó időzni. Erőt, kedvet és energiát kapsz. Sőt (kockáztassuk meg a szót): boldognak, mindenre képesnek érzed magad.

A pompás szövegkönyv szavai, mondatai, a jelenetek szerkezete, svungja, fordulatai, iróniát és öniróniát egyaránt tartalmazó, egészséges HUMORA kiváló alapanyagot adnak a két virtuóz bábművész számára. A bábok zabálnivalóan édesek (mellesleg tökéletesen mozgathatóak), a zene szuper, a játéktér egy üres pult, amit képzeletünk azonnal berendez.

Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó nyílt színen animálják a bábokat, ott is vannak meg nem is, végig a bábokat nézzük, de nagyon sajnálnánk, ha nem éreznénk mögöttük, fölöttük, köröttük a mozgatóikat.

Az már csak hab a tortán, hogy az általam látott előadás huszadik perce körül egy rövidzárlat folytán elsötétült a színpad és a nézőtér. A két bábos – de mondhatnám azt is, hogy Bódog és Szomorilla – nem jöttek zavarba.

– Nahát! – mondta a király – Te mégis tudsz varázsolni? Add vissza a napot!

Mire a tündér, valahogy így:

– Nincs a bőröndödben egy fizikakönyv?

– Hogy mi?!

– Amiből ki lehetne olvasni az elektromosság titkait…

És így tovább, másfél percen keresztül.

Az óvodás gyereksereg nem kezdett torkaszakadtából kiabálni, a kisebbek se sírtak fel az anyjuk után. Egy élelmes nagynéni kinyitott egy spalettát, hogy némi valódi napfényt varázsoljon a színre, s mire a műszaki kollégák elhárították az üzemzavart, már javában pergett tovább a játék.

A végén percekig dörgött a taps. A játszók nem is igen akartak hinni, hogy az ünneplés még mindig nekik szól.

Pedig a taps még most is tart.

Hurrá, és köszönet.

 

(Az előadás Fesztiváldíjat nyert a Kaposvári Biennálén.)

 

Horváth Péter


[1] Idézet Kolozsi Angéla szövegkönyvéből


Címke: ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő