05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Mese, mese, mátka
2012.05.15 - tiszatáj

GYERMEKSZÍNHÁZI BIENNÁLÉ KAPOSVÁROTT

Megesik, hogy érdemes, érdekes vagy éppen igen jó színházi előadást látok. Igazi tehetséggel találkozni azonban ritka nagy öröm. Amikor árad feléd a lefegyverző, emberi derű, a fölényes mesterségbeli tudás, a csintalan szépség és a – hogy is mondjam – megfellebbezhetetlen, minden homályt és rosszkedvet elűző életöröm…

Érzem, hogy óvatosabban kellene fogalmaznom, annyi a rosszkedv, nehézség, átok köröttünk, hogy örömről beszélni ma, Magyarországon – még ha színházzal kapcsolatosan is – több mint gyanús. Sietek is mindjárt bejelenteni: se az alkotókat, se a szereplőket nem ismerem személyesen, nem vagyunk rokonok, nincs közös gazdasági társaságunk, politikai érdekeink.

A napokban zajlott a ASSITEJ (Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szövetség) magyar központja által a Csiky Gergely színházzal közösen rendezett Gyermekszínházi Biennálé, Kaposvárott. Az ott töltött három nap egyikén láttam az érdemes, érdekes és jó előadások közt azt, amiről mesélni akarok.

A darab címe: Bódog és Szomorillabábjáték bőröndre és pinikkosárra. A szövegkönyvet írta és az előadást rendezte: Kolozsi Angéla. A bábokat Bartal Kiss Rita tervezte és készítette. Zene: Csernák Samu. A mesét egy tüneményes, debreceni illetőségű, fiatal együttes adta elő: a Hepp Trupp. „A kétszemélyes társulat – mutatják be magukat  – szerelemből született. A színház, a művészet, a néző és az egymás iránti szeretet táplálja azóta is. 2008-ban alapította Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva. Mindketten a Színház – és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán végeztek.” Nemrég – ezt már én teszem hozzá. Az alkotók és a játszók egyaránt fiatalok. Miért mondom ezt? Mert én már nem vagyok az, és a huszon–harmincéves korosztály (színházi) gondolkodásmódjától általában idegenkedni szoktam. (Talán mert hozzám képest arcpirítóan bátrak és szabadok?)

Harminc körül jártam, mikor annak idején a Móra Kiadó szerkesztője remek, jól fizető munkát ajánlott: írjam át kissé a Grimm meséket. Húzzam ki például a Hüvelyk Matyiból a templom és a keresztelő szavakat – a mostani gyerekek úgysem tudják már, mit jelentenek, magyarázta a szerkesztő –, és vegyem ki belőle a horrorisztikus, rémisztő jeleneteket, mint amelyikben például a kolbász töltelékébe kerülő Matyit kis híján ledarálják. Maga olyan ügyeskezű fiú, Péterkém, mondta a szerkesztő, találjon ki valamit ezek helyett! Jól jött volna a munka és a pénz, mégis nemet mondtam. Nem holmi elvi meggyőződésből, egyszerűen azért, mert szeretem és tisztelem az eredeti szerzőpárost.

A mai mesefeldolgozások fiatal alkotói nem ilyen beszariak. Láttam a Biennálén olyan Hüvelyk Matyit, amelyben nyoma sem volt templomnak, keresztelőnek, kolbásznak. Az aprócska hős idős szüleit lakbértartozásuk miatt kilakoltatással fenyeget egy gengszter, Matyi azért szökik a nagyvárosba, hogy a szükséges pénzt megszerezze. Láttam olyan, burleszk elemekkel operáló Hamupipőkét, amelyben az árvalánynak nem volt szüksége a tündér segítségére, és nem a cipőjéről ismerték fel a mese végén. Az alkotók ifjúi magabiztossága hasonló esetekben nekem nem szerez örömöt, csak a szépkori tanácstalansággal ajándékoz meg. Ilyen ásatag volnék hatvanévesen? Az én gyerekkoromban még egyszerre tűnt borzongatóan ismerősnek és borzongatóan ismeretlennek a Grimm testvérek mesevilága. Nem voltak gondjaim a „befogadással”. Én voltam az aprócska, „hendikepes” kispacák, és én voltam a megoldhatatlan feladatok elé állított árvalány, aki a tündér (lásd: anyu, a jóisten, a miniszter vagy a párttitkár, egyszóval a tőlem függetlenül létező, jóindulatú (?) mindenség) segítsége nélkül nem boldogulhat. Kétségtelen, hogy a mesebeli tündér nem csupán fogyasztói önbizalmat ad (szeresd magadat, veled is történet csoda!), hanem a környező világ iránti bizalmat építi, erősíti a gyerekben. A mai gyerekek számára – vélik (talán joggal) az ifjú társszerzők – közelebb kell hozni ezeket a meséket az általuk ismert mindennapokhoz. Igaz, hogy a Grimm testvérek meséinek java szabadon felhasználható, évezredes vándormotívumokból építkezik, Hamupipőke ősváltozatai Egyiptomtól Kínán és az ókori Rómán keresztül még az amerikai indiánoknál is felbukkannak – nyilván más és más „öltözetben”. Nálunk mégis Grimmék feldolgozásában váltak ismerté, még Walt Disney se butította le, inkább csak új motívumokkal gazdagította a jól ismert mesét.

Na, de mindegy is ez – vagyis majdnem az. Mitikus címeket hirdetve talán nem egészen ildomos a magunk különbejáratú (és kijáratú) változatunkkal előhozakodni. Ha van saját mesevilágunk, adjuk el bátran azt – ahogyan a Hepp társulat alkotócsoportja teszi.

Végy egy aprócska, „ajándékmániás”, Bódog névre hallgató királyfit, akinek nincs se országa, se alattvalói, „nem foglalkoztatják végső kérdések, az örömelv alapján működik, rendet és rendszert teremteni képtelen, lemondani semmi jóról nem tud; nem tudja, minek a királya, nem tudja, mit jelent királynak lenni.”[1] Hatalmas, kacatokkal teli bőrönddel járja a világot. Dobozba csomagolt apró korona, csörgőóra, pöttyös labda, fogmosó szett, toll és papír, egy könyv, és egy felnyithatatlan dobozka zörög a bőröndben, csupa hasznavehetetlen ajándék. Apukája mindössze ezt a bőröndöt hagyta rá, mondván, abból építse fel a birodalmát.

Vándorlásai közben (mindjárt a mese elején!) találkozzon ez a Bódog egy Szomorilla nevű, kudarckerülő, minden önbizalom híján lévő, vékonyka tündérrel, aki nem tud varázsolni, ezért rosszkedvű, barátságtalan, és csöppet se kedves. A találkozásból szülessen személyiségépítő szerelem, a király tanuljon meg olyan feleslegesnek tűnő ócskaságot, mint például az olvasás, a tündérnek pedig sikerüljön egynémely varázslata, például teremtsen a semmiből a kinyithatatlannak tűnt dobozból előkerülő kiskanálhoz egy adag – tiramisut.

Ezt a megszívlelhető tanulságokat IS hordozó történetet (Egy király dolga: hogy rendet teremtsen!) öltöztessük mesés, mégis mai ruhába, minden kelléke legyen ismerősen igazi (a bőrönd, az óra, a labda, a kiskanál), a bábok hajazzanak egy nyolc év körüli, mai srácra és csajszira – a többi már igazán csak az apró részleteken múlik.

És ezek az „apró részletek” azok, amiken keresztül a tehetség (Bereményi szavával élve:) megnyilvánul. A sugárzó tehetség közelében jó időzni. Erőt, kedvet és energiát kapsz. Sőt (kockáztassuk meg a szót): boldognak, mindenre képesnek érzed magad.

A pompás szövegkönyv szavai, mondatai, a jelenetek szerkezete, svungja, fordulatai, iróniát és öniróniát egyaránt tartalmazó, egészséges HUMORA kiváló alapanyagot adnak a két virtuóz bábművész számára. A bábok zabálnivalóan édesek (mellesleg tökéletesen mozgathatóak), a zene szuper, a játéktér egy üres pult, amit képzeletünk azonnal berendez.

Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó nyílt színen animálják a bábokat, ott is vannak meg nem is, végig a bábokat nézzük, de nagyon sajnálnánk, ha nem éreznénk mögöttük, fölöttük, köröttük a mozgatóikat.

Az már csak hab a tortán, hogy az általam látott előadás huszadik perce körül egy rövidzárlat folytán elsötétült a színpad és a nézőtér. A két bábos – de mondhatnám azt is, hogy Bódog és Szomorilla – nem jöttek zavarba.

– Nahát! – mondta a király – Te mégis tudsz varázsolni? Add vissza a napot!

Mire a tündér, valahogy így:

– Nincs a bőröndödben egy fizikakönyv?

– Hogy mi?!

– Amiből ki lehetne olvasni az elektromosság titkait…

És így tovább, másfél percen keresztül.

Az óvodás gyereksereg nem kezdett torkaszakadtából kiabálni, a kisebbek se sírtak fel az anyjuk után. Egy élelmes nagynéni kinyitott egy spalettát, hogy némi valódi napfényt varázsoljon a színre, s mire a műszaki kollégák elhárították az üzemzavart, már javában pergett tovább a játék.

A végén percekig dörgött a taps. A játszók nem is igen akartak hinni, hogy az ünneplés még mindig nekik szól.

Pedig a taps még most is tart.

Hurrá, és köszönet.

 

(Az előadás Fesztiváldíjat nyert a Kaposvári Biennálén.)

 

Horváth Péter


[1] Idézet Kolozsi Angéla szövegkönyvéből


Címke: ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő