Nem csak a szél

MIRA FORNAYOVÁ: KUTYÁM, KILLER (2013)

Mi a helyzet akkor, ha egy skinhead egy szép napon egyszer csak azzal szembesül, hogy a féltestvére roma? Ebből a groteszk alapszituációból indul ki a magyar felmenőkkel is rendelkező szlovák rendezőnő, Mira Fornayová 2013-ban bemutatott második nagyjátékfilmje, a Môj pes Killer (Kutyám, Killer). A rotterdami filmszemlén és a tavalyi Titanic fesztiválon Magyarországon is díjazott filmet Szlovákia 2014-ben a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra nevezte. A szlovák film sokban emlékeztet Fliegauf Bence Csak a szél című munkájára, de a nézőpont fordított: amíg a magyar rendező roma szemszögből, addig Fornayová egy bőrfejű nézőpontjából láttatja a romagyilkosságot.

Története során a szlovák film sokszor és sokféle kontextusban reprezentálta a romákat, már csak annak folytán is, hogy az ország jelentős számú roma populációval rendelkezik. A szlovák Felliniként becézett Juraj Jakubisko Zbehovia a pútnici (Szökevények és zarándokok; 1968) című eposzi, a 20. századi szlovák történelmet áttekintő allegorikus filmjének első részében, mely az első világháború alatt játszódik, a központi téma a cigány Kálmán dezertálása körül bontakozik ki. Amíg ez a film politikai parabola, addig a szlovák újhullámos film másik jelentős rendezője, Dušan Hanák az 1976-ban készült Ružové sny (Rózsaszín álmok) című poétikus dolgozata „realistább”, és a régióban mérföldkőnek számított abban, hogy a roma kisebbségi csoport iránti előítéletekkel teljesen nyíltan foglalkozott. A rendező a filmben a Rómeó és Júlia alaphelyzetét romantikus narratíva keretében etnikai konfliktusokra helyezte át, és ebben a tekintetben a cseh Jiří Weiss Romeo, Julie a tma (Rómeó, Júlia és a sötétség; 1959) című filmjében látható zsidó–„árja” tragikus szerelmi viszonyt roma–„fehér” kapcsolatra cserélte. Német anyagi támogatással és cseh rendező, Ivan Fíla elképzelése szerint született meg 2004-ben egy újabb roma tematikával bíró film, a Kráľ zlodejov (A tolvajok királya). A film a Rózsaszín álmokban felvillantott korabeli konfliktusokat ápdételte, oly módon, hogy a kiszolgáltatott, árva kissrác, Barbu sztorijához a tolvajlás és a cirkuszi mutatványok közötti választásból adódó eltérő karrierlehetőségeket rendelte. Legutóbb a rendszerváltás utáni periódus legtehetségesebb alkotójának tartott Martin Šulík foglalkozott nagyjátékfilm keretében a roma tematikával, filmjének címe szimplán csak Cigán (Cigány; 2011). Egy kelet-szlovákiai eldugott kis falu cigánytelepére visz Šulík opusza, amely a családi tragédián átesett fiú történetén keresztül a klasszikus előítéleteket és a sztereotípiákat vizsgálja.

Mira Fornayová munkája a roma témájú filmeknek ebbe a „nemzeti” hagyományába illeszkedik, és bár sok tekintetben párbeszédbe elegyedik velük, számos ponton különbözik azoktól. Jakubisko stilizált-allegorikus megközelítésével vagy Hanák költői-romantikus reprezentációjával ellentétben a Kutyám, Killer a „realizmus”, pontosabban a realizmus esztétikai konstrukciója felől közelíti meg a roma témát, és ebben a tekintetben inkább Šulík Cigány című munkájával állítható párhuzamba. Ezt a realistá(nak titulált) képet erősíti fel a játékfilmes és a dokumentarista módszerek vegyítése, és érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi években a szlovák film jelentős alkotásai éppen a dokumentumfilmes formák felől érkeztek. Fornayová alkotása low-budget film, és egyúttal low-fi is, nem tartalmaz semmiféle vizuális truvájt vagy látványos filmes megoldást. A „spektákulum társadalmának” kiszolgálása helyett a romákkal szembeni rasszizmus témájával kapcsolatban inkább kontemplációra késztet. Ennek a látványossággal való látványos szembenállásnak a metaforája lehet a hosszan kitartott, mozdulatlan nyitókép, amely kondicionálja a nézőt a film képi világára, és egyúttal arra is figyelmezteti, hogy ne várjon szaftos sztorit, olcsó, hatásvadász megoldásokat vagy hollywoodi agyra szabott infantilis patternöket. A nyitókép visszafogott, sápadt színekkel mutat egy folyóágat, még a kompozíciót uraló napfény is fakó, komor. Ez a fajta lefojtott színvilág a kortárs közép-európai filmben leginkább talán a román újhullámos filmekben találhatja meg párját, melyek hasonlóképpen a hétköznapiságot és a szociális konfliktusokat állítják középpontjukba (legalábbis első olvasatban). A Kutyám, Killer vizuális világa és helyszínei is ebbe a sorba illeszkednek, a film ugyanis a kassovitzi La Haine-t (A gyűlölet) is emlékezetbe idéző lakótelepeken, lepukkant kocsmában, romos vidéki telepeken, grafittis aluljáróban és leginkább vidéki szőlőskertben játszódik.

A film abban is hajaz a román újhullámos filmekre, hogy túlnyomórészt mozgó kézikamerára támaszkodik, amely a főszereplő skinhead fiút, Mareket követi. Ez a mozgó kamerás megoldás ugyanakkor megtalálja előzményeit a cseh(szlovák) filmben is, méghozzá a holokauszt témáját tengelyébe állító, Jan Němec által rendezett Démanty noci (Az éjszaka gyémántjai; 1964) című filmben, amely a transzportvonatból meglógott két üldözött szökevényt úgy követi, hogy közben a nézőt is a film világának részévé teszi. Ez a kézikamerás fényképezési mód emlékeztet Fliegauf Bence tematikailag is rokon Csak a szél című munkájára, amely hasonlóképpen alacsony költségvetéssel és a vizuális trükköket mellőzve készült, valamint fakó képvilágot használva és zárt világot sejtetve a hazai romagyilkosságokra reflektált. Fornayová és Fliegauf filmje között a sok hasonlóság mellett ugyanakkor a legfőbb különbség, hogy amíg utóbbi a romák szemszögéből mutatja be a gyilkosságot, addig szlovák kollégája a skinhead Marek oldaláról mutatja be az eseményeket, és így az áldozatok nézőpontja helyett a gyilkosság okaira helyezi a hangsúlyt.

Merthogy a szlovák rendezőnő filmje alapvetően azt a kérdést vizsgálja, hogyan alakul ki a rasszizmus, és hogyan lesz valakiből skinhead. Amíg a helyszínek megválasztása az ilyen típusú filmeknél már szinte közhelyszámba megy (lakótelep, aluljáró, romatelep, hétvégi ház stb.), addig Marek figurája nem mindenben viseli magán a skinhead habitus és ikonográfia tipikus jegyeit – de hogy mennyire jelentőségteljes itt a „tipikus” és „atipikus”, arról később még lesz szó. Marek ugyan bakancsban, khaki színű cumóban, kopaszra borotvált fejjel csatangol a városi és a vidéki tájképben, de nem kigyúrt, megtermett alkat. Noha hasonszőrű skinhead spanjaival bokszklubba jár, de még a nők is megütik. Zavartnak, labilisnak, a világgal és önmagával diszharmonikus viszonyban álló fiúnak tűnik, aki magabiztos társaihoz képest inkább szerencsétlennek mondható. A film ezzel a reprezentációval afelé tereli az értelmezést, hogy a magányos protagonista számára a skinhead közösség leginkább csak menekülés, és azt a vágyat fejezi ki, hogy a srác valamilyen közösséghez tartozni szeretne. Ezt a képet hangsúlyosabbá teszi, hogy az anyja elhagyta, az apja alkesz, és minthogy az adósságok miatt nem tudják fenntartani lakásukat, a szőlőskertben található, inkább sufninak, mintsem klasszikus hétvégi háznak nevezhető épületbe költöznek ki. Mareknek lényegében egyetlen igazi barátja van, a kutyája, egy pitbull, nem meglepő módon erre utal a cím, a Kutyám, Killer. Mindezeket figyelembe véve Fornayová alkotása részint folytatja, részint pedig megtöri a skinhead közösséghez kötődő sztereotípiákat (harci kutya, erőszakkultusz, ruházat, lepusztult környezet), és Mareket ebből a szempontból olyan áldozatként ábrázolja, akit családi problémái és önbizalomhiánya sodor a szélsőség felé, és a rasszizmussal való flörtölés nála egyfajta pótcselekvés.

Talán a film egyetlen hollywoodinak nevezhető narratív mintázatot követő fordulata az, amikor Marek az őt elhagyó anyjával találkozik. Ekkor ugyanis szembesül azzal, hogy féltestvére, Lukáš roma, ami kétségtelenül groteszk csavar a filmben. Marek eleinte dühös, és ódzkodik a fiútól, minthogy azonban Lukáš állandóan a társaságát, a barátságát keresi, és láthatóan szimpátiával fordul idősebb fivére felé, a ridegen elutasító viszony lassacskán testvéri kapcsolattá alakul át. A gyilkosság sem tudatosan, hanem úgyszólván véletlenül következik be, Marek kutyája ugyanis Lukášt megtámadja és szétmarcangolja. Ebből a szempontból a gyilkosság első látásra nem is tűnik gyilkosságnak, hanem balesetnek, és a fiú halálának látszólag semmiféle rasszista indíttatása nincsen. Amíg a Csak a szél magával a teljesen nyilvánvalóan rasszista okokból elkövetett gyilkosságokkal fejeződik be, a Kutyám, Killer című filmben az emberölés nem explicit módon rasszista motivációból fakad, és a film sem itt ér véget. Azzal, hogy Fornayová Lukáš halála után még hosszasan folytatja a filmet, éppúgy a kontempláció felé tereli nézője figyelmét, mint a hosszan kitartott, fakó nyitókép. A szlovák rendezőnő ezzel a drámai feszültségívet megtörő elbeszélésmóddal azt állítja előtérbe, hogy az ítélkezés helyett fontosabb a gyilkossághoz vezető út, Marek sodródásának megértése. Annak vizsgálata, hogy a helyét nem találó fiatal srác családi okokból, támasz- meg identitáskereséséből hogyan menekül a skinhead közösségbe, illetve a rasszizmussal és a kutyával való ártatlan játszadozás hogyan fordul át váratlanul gyilkosságba. Marek látszólag nem bűnös, hiszen nem tudatos cselekvéssel, és ténylegesen nem is ő követte el a gyilkosságot, hanem úgyszólván a körülmények áldozata. Mira Fornayová filmje azonban azt állítja, hogy a gyilkosság oka nem csak a szél volt.

Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, ahogyan a Kutyám, Killer többé-kevésbé nyilvánvaló módon megidézi a rasszizmussal foglalkozó csehszlovák film belső hagyományát, elsősorban az Obchod na korze (Üzlet a korzón; 1965) című alkotást, amely az első csehszlovák Oscar-díjas film volt. A két film között olyan sokféle intertextuális kapcsolat fedezhető föl, hogy – számomra legalábbis – nem kétséges, hogy Fornayová tudatosan játszott rá elődjére. Az Üzlet a korzón a holokauszt, a szlovák zsidók deportálása idején a Tiso-féle „független” Szlovákiában játszódik, ilyenformán mindkét filmnek a rasszizmus témája, a kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusok képezik a gerincét, ott a zsidók, itt pedig a romák. Azzal, hogy Mira Fornay megidézi a Soára összpontosító Üzlet a korzón motívumait és filmes eszközeit, lényegében azt állítja, hogy a zsidózás és a cigányozás egy tőről fakad. Beszédes, hogy a Kutyám, Killer elején a romaellenes Marek arról a Jozef Tisóról szóló filmet néz a tévében, aki a szlovákiai zsidók megsemmisítésért felelős. Amikor Marek roma féltestvérével és anyjával bemegy a kocsmába, az ajtón a következő felirat olvasható: Romům vstup zakázán! (Romáknak tilos a bemenet!). Ez a tiltás a fasizálódó Európából felidézi azokat az antiszemita táblákat, melyekre hasonló szövegeket írtak fel a zsidókra vonatkoztatva: Kutyáknak és zsidóknak tilos a belépés! (ami különösképpen azért gusztustalan, mert egy embercsoportot az állatok szintjére helyez). A vasúti sín szintén zsidó kontextusba állítja a filmet, amennyiben ez a holokauszt filmek előszeretettel használt motívuma.

Az Üzlet a korzón című filmre való rájátszás arra a gyakori vádra is válaszol, miszerint a szlovák film mint olyan egyáltalán nem létezik. Ez a kijelentés egyfelől arra vonatkozik, hogy a szlovák film intézményesen nem áll meg a saját lábán, és rendszerint más nemzetekkel – többnyire a csehekkel – kooperálva készíti filmjeit. A Kutyám, Killer is támaszkodott cseh pénzekre, ebből azonban önmagában meglehetősen elnagyolt a szlovák film nem létéről szóló grandiózus teóriákat levonni. Másfelől pedig az állítás arra is vonatkozik, hogy a szlovák filmnek nincsen belső hagyománya, amelyre örökségként támaszkodhatna, nincsen nemzeti viszonyítási alapja. A túrót nincs. Az a mód, ahogyan Mira Fornayová munkája megidézi az első csehszlovák Oscar-díjas filmet, ezt az elgondolást határozottan cáfolja. Ráadásul egy másik szlovák holokauszt filmet is, Peter Solan Boxer a smrť (A bokszoló és a halál; 1962) című munkáját is evokálja, amelynek bizarr kiindulópontja az, hogy a koncentrációs táborban egy SS-tiszt felhizlal egy zsidó foglyot, hogy – hobbiját kielégítendő – bokszmeccsekkel bekkelje ki a megsemmisítő tábor „unalmas” „hétköznapjait”.

Fornayová filmje nemcsak tematikájában, hanem intézményes hátterében is folytatja a szlovák film igenis meglévő tradícióját, ami a multietnikus karakterben és a soknyelvűségben érhető tetten. Az Üzlet a korzón egy budapesti születésű szlovák rendező, Ján Kadár és a cseh Elmar Klos közös rendezésében készült, de a főszereplő zsidó asszonyt egy lengyel színésznő, Ida Kamińska játszotta, aki szlovákosított lengyel nyelven és jiddisül is beszél a filmben. A Kutyám, Killer rendezője, Mira Fornayová magyar származású szlovák rendezőnő, a roma Lukáš anyja a narratíva szerint szlovák-cseh határ mellett él, és – ha nem csalódom – a filmben a szlovák mellett csehül is beszél. Peter Zajac, szlovák gondolkodó a multikulturalizmust egyenesen Szlovákia egyik alapvető identitásképző elemeként tárgyalja esszéiben.

Mindkét filmben „antagonisztikus” konfliktus áll fenn a szlovák többség és egy kisebbség között, és egyik főszereplő sem tud úgyszólván belenőni szerepébe. Az Üzlet a korzóban az „árjásító” Tóno Brtko vonakodva vállalja el a zsidó üzlet eltulajdonítását, míg a „nem tipikus” bőrfejű, Marek a Kutyám, Killerben rossz családi hátterétől menekülve kerül a skinhead közösség bűvkörébe. Mindkét filmben a megvetett személy bizalommal fordul elpusztítója felé, ott a zsidó öregasszony, Rozália Lautmannová, itt pedig a roma Lukáš. További hasonlóság, hogy mind a két filmben a halál úgyszólván véletlenségből következik be, az Üzlet a korzónban úgy, hogy Tóno belöki a zsidó nőt a pincébe, Fornayová filmjében pedig a kutya öli meg Marek roma féltestvérét. Egyik film sem a gyilkossággal fejeződik be, hanem mindkettő a halál után kézikamerás megoldással a bűntudat és a felelősség kérdését feszegeti. Így a két film egyszerre azt is állítja, hogy Tonó, illetve Marek áldozat is, így gyilkosságukat nem tipikusan megrögzött antiszemitizmusból, illetve meggyőződéses romaellenességből követték el. Ám a kutya – szó szerint ő – éppen itt van elásva, mert mind az Üzlet a korzón, mind pedig a Kutyám, Killer azt vizsgálja, hogyan vezetnek apró, látszólag jelentéktelen lépések a holokauszthoz, illetve a romagyilkosságokhoz. Jóllehet ténylegesen nem Marek öli meg féltestvérét, hanem a kutya, de a pitbull-tartás mint „tipikus” skinhead kellék már magában rejti az „atipikus” gyilkosság veszélyét. A harcra nevelés következményéért Marek mint áldozat akkor is felelős, ha a halál akaratlanul történt, mert – amint arra a film az idézésen keresztül felhívja a figyelmet – a gonoszsághoz nem kell szörnyeteggé válni, az is elég, ha kokettálnak vele. Így aztán Marek már nem outsider vagy „atipikus” skinhead, nem pusztán áldozat, hanem tetteibe már eleve bele van kódolva a bűntény lehetősége, amely visszafordíthatatlan folyamatokat indít el.

Ekképpen aztán nem lehetséges csak a szélre fogni Lukáš halálát, mert egy látszólag jelentéktelen szellőcskéből is támadhat hirtelen vihar. Azzal, hogy Fornayová filmje tudatosan játszik rá az Üzlet a korzón című filmre, és megismétli a film motívumait, az antiszemitizmus és a romaellenesség között – nem is annyira impliciten – szoros kapcsolatot teremt, ami úgy értelmezhető, hogy az okok és a következmények hasonlók, és a történelem ismétli önmagát. Márpedig amint a klasszikus bon mot mondja (bármennyire is közhelyesen hangzik), az, aki nem tanul a történelemből, arra van kárhoztatva, hogy folyamatosan megismételje azt. Fornayová Kutyám, Killer című filmjének az Üzlet a korzón megidézése fényében ez az alapvető történelemfilozófiai tanulsága. Vagy másként fogalmazva: az a konklúziója, hogy az ilyen típusú „véletlen” gyilkosságok eredője nem csak a szél.

Gerencsér Péter

Môj pes Killer (Kutyám, Killer)

Rendezte: Mira Fornayová

2013, 87 perc

Szlovák-cseh filmdráma

Cineart Production