Tiszatájonline | 2013. december 25.

Teiresziász Bécsben

Gerevich András költő, műfordító irodalmi estje a bécsi Collegium Hungarikumban a Bécs-Budapest Tranzit rendezvénysorozat apropóján került megrendezésre december 4-én. A programon belül korábban Dragomán György volt a kollégium meghívottja, s Budapesten is több neves osztrák szerző lépett fel a magyar közönség előtt […]

Gerevich András költő, műfordító irodalmi estje a bécsi Collegium Hungarikumban a Bécs-Budapest Tranzit rendezvénysorozat apropóján került megrendezésre december 4-én. A programon belül korábban Dragomán György volt a kollégium meghívottja, s Budapesten is több neves osztrák szerző lépett fel a magyar közönség előtt.

A terem megtelt, egyetemi tanárok, köztük a jelenleg a Bécsi Egyetemen tanító Schein Gábor foglalt helyet a közönség soraiban, s szép számmal jöttek húsz éve Bécsben élő magyarok is, és találkoztunk nem egy német anyanyelvű, itt tanuló diákkal. Viola Kristóf, a Collegium Hungarikum kulturális titkára köszöntötte az egybegyűlteket, a szerzőt és a tolmácsot, s nem utolsósorban Lesi Zoltán költőt, műfordítót, a programsorozat megálmodóját és a beszélgetés moderátorát. Lesi a beszélgetés elején németül felolvasott szövegében ismertette a szerző munkásságát, költészete sajátos jegyeit.

Gerevich korábban Solitude ösztöndíjas volt, s ennek hála meg is jelent egy kétnyelvű, válogatott kötete Teiressias’ Gedächtnisse címen Kalász Orsolya, Monika Rick és Tankó Tímea többé-kevésbé jól kivitelezett fordításában.

Gerevich a beszélgetés előtt néhány versét olvasta fel, amiknek német nyelvű fordítását kivetítették a falra. Lesi első körben a szerzőt a fiatalon Bécsben eltöltött időszakáról faggatta, élményeiről, benyomásairól, de mint az hamar kiderült, nem tekinthető hosszú szakasznak a szerző életében, bár egyértelműen voltak nyomai, például akkortájt olvasott Camustól és Dosztojevszkijtől. Ez úgy kamaszkorában korában történt, s körülbelül az első lírai szárnypróbálgatásai is erre az időszakra esnek. A második kérdés az otthon-lét élményével foglalkozott, s arra próbált meg rátapintani, hogy a sok országot járt, sok országban (Amerikai Egyesült Államok, Írország) hosszú ideig élt szerző hol volt igazán otthon, milyen kapcsolatban van magával a szóval, az otthonnal. Gerevich válaszaiban utalt rá, hogy az ember mindenhol otthon érezheti magát, nála sem volt ez másképp, legyen szó Budapestről vagy Londonról, neki mindenhol jó volt. Most Budapesten él, de lehet, hogy később megint máshová költözik.

A következő kérdés a görög mitológia tárgykörénél időzött. Gerevich András műveiben a kortársakhoz képest halmozottan elő-előforduló mitológiai alakok és elemek fontos nyomatékot kapnak. Nála az antik világ homoszexualitása miatt is fontos, a görögöknél nem volt olyan, ami tabunak számított volna, a testi szerelem semmilyen formában nem volt elvetendő. Fiatalkorában is érdeklődéssel olvasott mondabeli történeteket istenekről és félistenekről, ezért sem volt aztán kérdés, hogy egy-egy elem, motívum bekerüljön a szövegeibe.

Az alkotói munkáról megtudhattuk, Gerevich a csendes, nyugodt helyeken szeret írni, ezért általában könyvtárakban dolgozik, ahol semmi nem zavarhatja meg az összpontosításban és a figyelemben. Gerevich következő, immáron negyedik verseskötete megjelenés előtt áll a Kalligram Kiadónál. Az új könyvben a szerző három kötetét végigkísérő szerelem tárgyköre mellett új témák is lesznek.

Az est záróakkordjaként a közönség kérdezhetett. Megtudtuk, Gerevich András nem ír naplót, hiába szeretne, s megfontolt véleményét az orosz-ukrán helyzetről is megismerhették az egybegyűltek.

A moderátor kérdéseiben jól evickélt szubjektív és objektív között, kerülte a csak a szakmának érdekes kérdéseket, s érezhetően feladatául tűzte ki, hogy emberközeli, barátságos estet hozzon össze, igyekezvén a szerzőt közel engedni a közönséghez. A jelenlevők reakcióiból az derült ki, hogy Lesi Zoltán ezt sikeresen vitte véghez. A Magyarországon lassan rossz hagyományát élő, merev, a szerzőnek levegőt alig hagyó, a szakmát előnyben részesítő, annak kívánalmait kielégítő szerzői est helyett Bécsben egy laza, kötetlen, gördülékeny beszélgetés folyt, ahol a szerző személye és költészete is helyet kapott, s a nézők is élvezhették a beszélgetést akár a kortárs költészet behatóbb ismerete nélkül. A Bécs-Budapest Tranzit jövőre folytatódik, reméljük, hasonló színvonalon és elkötelezetten a közönség iránt.

Ayhan Gökhan