Kiss Anna versei

Hull a futóka magva

Hull a futóka

magva,

falhoz csapódik,

szédül –

a víz sötétre

kékül,

szél támad

alkonyatra,

hull a futóka

magva,

vízbefúlnak

az almák,

ki az, ki

mintha félne,

döngetné

az öreg fát?

Holt idők

Szelíd ég,

tükröző

út lenn az

őszi láp,

az édes

áfonyának

ideje múlt,

a lélek

szökik a

résen át,

alszik a kígyó

ébren,

levélszáron

odább.

Melyik világ?

Sötétül bár

az ablak

a dombok

még maradnak,

föléjük

gerlefészket

firkál a szél –

világosul az

ablak,

padlón a

kéziratlap,

álomban

lelt szavakkal,

melyik világ?

Megjelent a Tiszatáj 2013/11. számában