Redemption street

USTANIČKA ULICA

Talán érdemes megvilágítani a film két címváltozatát; ezek az eredeti főcímben is szerepelnek. Az Ustanička ulica annak a Belgrádban székelő bíróságnak a helyszíne, amelyen a film cselekményének nagyobbik része játszódik. A háborús büntettek kivizsgálására létrejött bíróságon dolgozik Dušan a film főszereplője. A külföldi forgalmazásban használt Redemption street (nagyjából Vezeklés utca) kétségtelenül általánosabb értelmű, bár mintha kicsit didaktikus volna.

Nagy kérdés ugyanis, hogy vajon kinek kellene ebben a háborús történetben vezekelnie. A szerb film az elmúlt húsz évben folyamatosan ébren tartja a délszláv háborúban történtekkel való szembenézés témáját. A film elsőszámú bűnbánója Micun, a valahai katona (Uliks Fehmiu), aki egy paramilitáris csapat tagjaként rémtetteket követett el Boszniában és Horvátországban, hogy aztán a csapat valamennyi tagjával együtt Koszóvóban lelje halálát – a csapat sorsával kapcsolatos iratokban legalábbis a halálhírét keltik. A film azonban nem őt állítja a középpontba, hanem az ügyet kivizsgáló ügyészt (Dušan szerepében a forgatókönyvíróként és producerként is működő Gordan Kičić), így a történet súlypontja az igazság felderítésének folyamatára helyeződik. A szerb sajtóban megjelent kritikák kiemelték a történet megformálásának módját: végre egy film – olvashattuk több helyen –, amely a délszláv háború történéseit továbbvezeti Milošević rendszerének időszakáig, azaz nemcsak a harcok történéseit érinti, hanem a felelősök sorsát is az események után. A többiek a filmben nem látszanak késznek a vezeklésre, hiszen Micunon kívül minden egykori érintett vagy bujkál, vagy a nyomok eltüntetésével foglalkozik, vagy egyszerre tartozik mindkét csoportba. A szerb közösség jelentős része a filmben megfogalmazott felelősség kérdését nagyon időszerűnek tartotta. Talán ezt bizonyítják az Ustanička ulica szép jegyeladási számai: ötvenezer néző igazán szép siker egy visszafogott hangú, fájdalmas társadalmi ellentmondásokat feltáró filmmel kapcsolatban.

A szerbiai kritikák annak idején azt is szóvá tették, hogy a film kissé erőtlenül használja a politikai thriller eszköztárát, ami mögött az állhat, hogy az egyébként elsőfilmes rendező nem elég bátran nyúlt a témához. És valóban: különös módon keveredik itt a művészfilmes beszédmód elhallgatásos-kihagyásos történetmondási modora és a thriller műfajának hagyománya. Az előbbi talán túlságos szűkszavúságot eredményezett, ami a külföldi néző számára bizonyára megnehezíti a film megértését – vajon mi a szerepe a történelemben és a film fikciójában annak a két nyugdíjas vizsgálóbírónak, akik közül egyet a rendőrök mégis letartóztatnak a film végén?; melyik oldalon áll a Rade Šerbedžija alakította figura? A politikai thriller egyik alaptulajdonsága, hogy bizonyos indítékokat és történetrészleteket homályban hagy, de ez viszont nem segíti a film másik vonulatát, ez pedig a Dušan képviselte igazságvágy. Nehezen érthető továbbá, hogy ha az a filmbeli alak, akit Rade Šerbedžija játszik, a Milošević-rezsim hazugságait védi, miért nyittatja fel újra a félkatonai szervezet már egyszer elfektetett aktáját?

A Redemption street mindezzel együtt izgalmas és őszinte film, mert megmutatja a háborús időknek a közösségi tudatra gyakorolt hatásait is. Ennek egyik különösen fájdalmas megnyilvánulása, ahogy Dušan Ilić vizsgálóbíró és a valahai önkéntes népirtó felesége a történet több pontján egy időben, de természetesen egymástól függetlenül várakozik a terhesrendelés előterében. Az ő sorsuk különösen tragikus a filmben – pedig nekik van a legkisebb okuk bármilyen vezeklésre.

Szíjártó Imre

Redemption street. Szerb-szlovén film (2013). Rendezte: Miroslav Terzić, forgatókönyv: Gordan Kičić, Đorđe Miloslavljević, Filip Švorn, operatőr: Miladin Čolaković, producer: Gordan Kičić, vágó: Dejan Urošević.

Szereplők: Gordan Kičić (Dušan), Uliks Fehmiu (Micun), Rade Šerbedžija (vizsgálóbíró).