03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Bűnügyi regényt ír Lackfi János
2013.12.16 - tiszatáj

November végén megjelent a „Milyenek még a magyarok?” című kötete, ősszel megkapta a Győri Könyvszalon Alkotói Díját, december elején pedig Prima Primisima díjas lett irodalom kategóriában. Szegeden, a Somogyi Könyvtárban megrendezett író-olvasó találkozó után beszélgettünk Lackfi János íróval, költővel.

 

– Volt olyan év, amikor két-három díjat is kaptál. Az idei is ilyen. Hogyan viszonyulsz az elismerésekhez?

– Minden alkalom más, de mindig van benne valami, ami zavarba ejtő, mert olyan, mint egy láthatatlan kéz, amely kinyúlik és megrázza az ember kezét. Nehéz elképzelni egyben Magyarországot, ahogy átnyújtja. Mindenesetre visszaigazolásnak érzem, hogy az emberközeli, barátságos irodalomszemlélet szimpátiát váltott ki a zsűriből. Mindig is hittem, hogy írni nem egy szűk elit ügye csupán, hanem mindenkire tartozik.

– Nem jött korán a Prima Primissima?

– Amolyan kilátópont is ez a díj, örömtelien korán kaptam meg, hiszen Prima Primissimát hosszú, munkás életpályák vége felé szokták odaítélni. Ez egy hatalmas biztatás. Olyan ez a díj a pénzjutalommal, mintha valaki azt mondaná: csináld azt, ami igazán fontos neked. Érdekes, így negyven év felett tervezetten látom már az elkövetkező öt-tíz évet.

– Ilyen sikeres volt az egész éved, mint amilyen a november és a december?

– Sok jó történt velem eddig is, nagyon szép események vannak mögöttem. Harmadszor voltam házigazda a Kaláka Versudvarban, a Művészetek Völgyében, sikeres a kozármislenyi Szófaragó Tábor, amely uniós támogatást is kapott. Nagyon jól beindult a másfél éve megkezdett kreatív írás képzésem a Marczibányi téren, most zártuk az évet egy közös sörözéssel.

Volt azért ebben az évben fájdalmas döntés is. Tizenhét év után eljöttem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, ahol egyebek mellett francia és magyar irodalmat, valamint kreatív írást tanítottam. Amikor meghoztam ezt a döntést, tartottam attól, hogy cserbenhagyom a kollégámat, Vörös Istvánt, aki szerencsére tele van jobbnál jobb tervekkel, hogy kiket hív meg jövőre vendégelőadónak a kreatív írás órákra. Tulajdonképpen megújulás jött létre azzal, hogy eljöttem.

– Te pedig kaptál végre még több szabadidőt…

– Öt-tíz éve szeretnék befejezni egy regényt, mindig megírtam egy-két fejezetet nyáron, aztán jött az ősz, tárgyfelvétellel, értekezlettel, órákkal, vizsgákkal, ezer üggyel, és keresztet vethettem a nagy terveimre. Kapolcson, a Művészetek Völgyében gyászoltam az egyetemet, pont ott, ahol nagyon sok kollégámmal és tanítványommal találkoztam. A tanári szemem sírt, az írói pedig nevetett. Januárban és februárban végre a regényírással fogok foglalkozni.

– Elárulsz néhány kulisszatitkot, kiszivárogtatsz néhány érdekességet?

– Az alaptörténet egy olyan bűnügy, ami nagy port kavart néhány éve Magyarországon. A cselekmény Brüsszelben, Budapesten és a Dunakanyarban játszódik, főszereplője egy fiatalember, aki a bűnügy kapcsán Brüsszelből hazajön Magyarországra. Van még két mellékszála a regénynek, egy-egy én-elbeszélés egy kislánytól és egy hölgytől, a végén pedig lesz egy találkozási pont. Ez a két külön szál régebbről megvan, nyáron derült ki, hogy belekerül a regénybe.

– Évente közel 100 író-olvasó találkozón vagy vendég-előadó, bejárod az országot, most két napra Csongrád megyébe jöttél, négy helyszínen, köztük Makón és Szegeden vártak a gyerekek, kettőn pedig a felnőttek.

– Fontosnak tartom, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt találkozzanak az irodalommal élő formában is, mi, szerzők, ne zárkózzunk be a papírba. Az életközeli élménynek meg is van a hatása, sokan gyűlnek a honlapom, a Facebook-adatlapom köré, könyvtárosok pedig azt mesélik, hogy ahol megjelenek, a találkozó után kikölcsönzik a könyveimet az olvasók, hónapokig nem lehet hozzájutni a kötetekhez.

A kicsiknek szóló találkozásokban külön jó, hogy visszamehetek gyerekbe, ez frissen tartja az agyat. Bennem van a kutyavér, a csepűrágó hajlam, úgy érzem, csinálnom kell ezt, ha vissza is veszek majd valamennyit. Volt egy gazdagréti fellépésem, ahol azt mondta az egyik tanítványom nagymamája, aki óvónő volt 40 évig, hogy „magának könnyű, maga még mindig óvodás”.

Tóth András Tozzi

Fotó: Dobó László 


Címke: , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő