Közeleg a tél

CHRIS BUCK & JENNIFER LEE: JÉGVARÁZS

A Jégvarázs még a szkeptikusok fejét is elcsavarta, a lelkendezők egyenesen a Disney-reneszánsz visszatérését emlegetik. Ha ettől még távolabb is vagyunk, a Pixar-guru John Lasseter vigyázó szemei alatt készült, fantasyvel dúsított film a stúdió egyik legjobb klasszikus vonalvezetésű meséje az utóbbi évekből.

A Jégvarázs még a szkeptikusok fejét is elcsavarta, a lelkendezők egyenesen a Disney-reneszánsz visszatérését emlegetik. Ha ettől még távolabb is vagyunk, a Pixar-guru John Lasseter vigyázó szemei alatt készült, fantasyvel dúsított film a stúdió egyik legjobb klasszikus vonalvezetésű meséje az utóbbi évekből. A Mickey Mouse-kísérőfilm pedig egyenesen telitalálat.

Leporolni a királylány-ruhákat, kifésülni a hercegnő-hajakat, felvarrni a klasszikus Disney-formulát: a cégvezetői ukáznak már a tradicionális rajzfilmtechnikával megálmodott, pimaszul szórakoztató A hercegnő és a béka is eleget tett, csak a besöpört 267 millió dollárt kevesellték a fejesek. Ezért az Aranyhaj és a nagy gubanc a 2000-es évek óta slágernek számító digitális technikával készült, és az ősrecepten csak módjával fazonírozott: a megmentőseregre passzívan várakozó heroinák helyett egy aktív, kíváncsi és a mai tinikre hajazó királykisasszony meg a sármos rablóvá rosszfiúsított királyfi képviselte a mérsékelt nóvumot, a giccsel töltött dalbetétek, a bájosan naiv fordulatok és persze a hollófekete hajú gonosz boszorka pedig a bejáratott sémákat. A Jégvarázs is az Aranyhaj stratégiáját követi: újítani csak motívumokon és szereplőkön lehet, a felnőtteknek szóló humor, a popkulturális utalásokkal megszórt kikacsintós önreflexió marad a Shrek-filmek birodalmában.

A Jégvarázs ugyanaz a hercegnős mese felnövésről, az első szerelemről, meg kalandokról, mint a régi Disney-mozik. Csak a hercegnők váltak karakánabbá, ráadásul rögtön kettő is van belőlük. Elsa a világ szépségeiért lelkesedő, hamar szerelembe eső, cserfes kishúg, aki nehezen tudja feldolgozni, hogy elválasztották nővérétől. Pedig a saját érdekében tették: Anna sokféle hóvarázslatra képes, de gyerekként még nem tudja kordában tartani erejét, és egy hancúrozás folyamán majdnem megöli testvérét. A lányok felcseperednek, szüleik meghalnak, és Annára száll a trón. A koronázási ceremónián Elsa beleszeret Hansba, a szomszéd birodalom 13. hercegébe, akivel sebtiben össze is házasodnának, ám mikor Anna felháborodik ezen az elsietett döntésen, az egész vendégsereg előtt leleplezi mindenki előtt titokban tartott képességeit. A megijedt nép boszorkányt kiált, Anna dühében elfut, de közben lefagyasztja az egész királyságot – a nővéréért tűzön-jégen keresztülvágtató Elsán, egy jégmunkás srácon, Kristoffon és kutyahűségű rénszarvasán áll, hogy visszahozzák a nyarat.

A meleget legjobban mégis Olaf, a hóember szomjazza: a Jégvarázs legszórakoztatóbb fazonja ez a börleszkhumort forszírozó (folyton darabjaira esik), kedélyesen és szerethetően bumfordi hókupac. Nagydumás, de nem annyira, mint Szamár (Shrek) vagy a Lajhár (Jégkorszak), és mindenbe beledugja a répaorrát – miközben a répaimádó rénszarvas folyton leharapná azt. Olaf sajnos csak a film félidején gurul be a mesébe, onnantól oldja hóhányó humorral az amúgy meglehetős setétre árnyalt kalandokat. A sokáig egy helyben topogó Jégvarázs eleinte túladagolja a Broadway-musicalek nagyívű vonalvezetését és duettjeit idéző dalokkal a sztorit. Igaz, az amúgy túlzottan patetikusra hangolt énektirádák egyike meglepően erősen markolja a szívet. Az elhagyatott hegyekbe menekülő Anna kitárulkozása, a Let It Go a film sarkalatos pontja: a szorongó, titkolózó hercegnő felenged, és megelégelve a jókislány-szerepet, szabadjára engedi energiáit, és a semmiből teremt magának jégpalotát. De nem csak a jólnevelt, ábrándos tekintetű szöszi sztereotípiájával helyezkedik szembe a kétségektől gyötört Anna alakja, de az örömöt csak a pusztításban lelő boszorkányokéval is. A film alapjául szolgáló Hans Christian Andersen mesében, A hókirálynőben ő lenne az antagonista, a Disney modern olvasatában viszont egy félreértett, szerencsétlen alak, aki nem tud beilleszkedni a közösségbe.

Hasonló visszafogottsággal írja felül és őrzi meg a Disney-hagyományokat a Jégvarázs, mikor meséjébe becseni, de megfricskázza a klasszikus motívumokat. Most is az igaz szeretet kell az átok feloldásához (ami viszont nem biztos, hogy a szerelmes fiúé), és továbbra is dúl az idealista lamúr a fiatalok között (de óva int a film az elsietett házasságtól). Közben a kalandfaktor és a bájos poénok is a kortárs animációs trendet idézik: főként a tónusaiban és helyszínválasztásában a középkori fantasyk trendjébe simuló látványvilágot, valamint a grandiózus táj minden zegzugát bejáró, és azt sokféle perspektívából felvillantó rendezést illeti a dicséret. Problémás csak a film pozicionálása lehet: mert az aprónépségnek egy hóriás, egy majdnem-testvérgyilkosság éppenséggel túl ijesztő, a szereplőkkel egykorú tinédzsereknek pedig ez az egész tündérmese túlságosan naiv lehet.

Hiszen hiába a modern szabásminta, azért a Jégvarázsban is ugyanaz a Disney-szív dobog: az érzelmek a hegycsúcsig érnek és mindig dalban mondják el azokat az egyenarcú, óriásszemű hercegnők. Aki ennél újszerűbb szórakozásra vágyik, azt a Jégvarázs kísérőfilmje, a Get A Horse szolgálja ki: a rövidfilm az első új Mickey Mouse-mű 1995 óta, és briliánsan ötvözi a nosztalgikus, húszas évekbeli Mickey-miliőt a mai 3D-s technológiával – Woody Allen Kairó bíbor rózsája című filmjéhez mért határátlépések sorozatával bővíti a börleszk lehetőségeit. A Jégvarázsból hiányzik ez a merészség, de a kitágított klasszikus keretek között ez a legjobb animációs film, amit a Disney eddig összehozott.

Soós Tamás