11.04.
| Ráolvasás 05. – Áfra János │ Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés >>>
11.03.
| Jazz Kocsma – Pál Sándor Attila Balladáskönyv című kötetének bemutatója >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Behemót testiség
2013.11.27 - tiszatáj

VINKÓ LEÓ SZEGEDI TÁRLATA

Kisméretű Picasso adaptáció mindjárt a bejárat mellett. Ezt nem csupán tisztelgésnek: vallomásnak is felfoghatjuk. Vagyis igencsak sokkal tartozom a spanyol hérosznak – közli a fiatal festőművész, Vinkó Leó. Csak miként köszön vissza mindez jelenlegi kiállításán? Ő is váltig ragaszkodik a figurális tartalmak, az emberi jelenségek primátusához. Még akkor is, ha ez manapság eléggé vitatott. Feltűnik azután a rusztikus, foltszerű előadás és a szálkás, vonalas jelzések intenzív párbeszéde. Majd a fejek, a portrék tolmácsolásánál időnként túlzó, irreális szemformákra leszünk figyelmesek. S alig tovább. A pályakezdő alkotó ugyanis mindenekelőtt korszakunk egyik legparadoxabb tünetével: a kövérség, az elhájasodás képleteivel foglalkozik. Alakjai visszatetsző, groteszk és szürreális jelleget öltenek, amelyeken aligha bírunk igazán kacarászni. Inkább meghökkenünk, meditálunk. Másrészt viszont örömünket leljük a dinamikus, színgazdag, jóízű festői kifejezésben.

Üde, felvillanyzó, szépséges festésmód és torz, lehangoló, már-már tragikus képi tartalmak?

Ezek látszólag kontrasztos, egymást kizáró sajátságok. De csak felszínesen. A modern piktúrában tudniillik nyilvánvaló helye van az eleven, kihegyezett, feszültségteli lágyságoknak, élvezetességeknek. Egyebek közt innen adódik, hogy Vinkó Leó látomásai előtt nem ritkán hosszabban kell lehorgonyoznunk. És tényleg: Picasso is az efféle sugallatokban látta az érdemes képek kritériumát. Abban, hogy valósággal megfognak, elkapnak bennünket. Egy fűben ücsörgő, hájas férfiakt mindenesetre befelé tendáló, rövidült lábakkal kerül elénk, míg női „rokona” még a vécézés közben is bőszen falatozik. A szomszédos pucér hölgyet pedig dekoratív, raszterhálós környezetben észleljük, ráadásul fej nélküli behemót hústorzóként. Itt is kiderül: Vinkó azért többet akar nyújtani a dagadt testformák extrém, ironikus látványainál. Elvégre a mechanikus természetű, dekoratív elemekben ugyanúgy ráismerünk kortársi világunkra, mint egy fejre húzott mcdonaldos zacskóban. Hisz a testiség képzetköre akaratlanul is a lelkiség, a szellemiség dilemmáját csalja elő.

Testiség és szellemiség viszonya? Tudjuk: a tekintélyes életkor némileg közelebb hozza küllemünket naturális elődeinkhez. Vinkó azonban többnyire fiatal halandókkal foglalkozik. Náluk pedig a dagadt, elhájasodott testformák valahogy a disznók, a mackók képzeteivel analogizálnak. Tömbös, felfújt gerincrész, mellettük meg csökevényesnek tűnő végtagok. Igaz, Amerikában már azon ügyeskednek: hogyan lehet a hájas testrészekből vonzó, kívánatos adottságzónát teremteni. Csakhogy ez reménytelen vállalkozás. E leleményes festő sem foglalkozik ilyesmivel, inkább továbbépíti, feldúsítja magányos figuráit. Mert páros alakjait dinamikusabb, lakonikusabb fogalmazás járja át. Oda az ízesebb, aprólékosabb előadás, hogy helyét a vitális, dekoratív forma- és színszuggesztiók vegyék át. Kissé olyan ez, akárha a szerző egy autentikus végkifejletet keresne érdekes, tanulságos és aktuális tematikájának.

Persze a testiség talányaihoz a különféle portré változatok is szervesen hozzátartoznak. Amikkel Vinkó Leó mintegy teljessé teszi vizuális antropológiáját. Végtére az arc is a lélek tükre, a szellemiség hordozója. Néhány nagyléptékű fejvariáció például arról tanúskodik: a fiatal művész a premier plános, intimebb láttatásban is fantáziát talál. Most is eleven, analitikus és expresszív foltokkal munkálkodik, akárcsak nyugalmas aktjai egy részénél. Mintha ezúttal a pillanatnyi lelkiállapot fizikális adaptációját keresné. Átlagos méretű női arcmásai viszont egyféle meditatív, filozofikus mentalitásról tanúskodnak. Ami egyfelől a szemek, a tekintetek felfokozott hangsúlyozása, az másrészt zárt, nyakig begombolt pulóverekben tárul elénk. S csakugyan: Vinkó nem egyszer kisebb-nagyobb, mozgékony ellipszisekkel jelzi a fejformák sziluettjeit. Akárha kideríthetetlen lenne egy-egy személyiség értelmi és érzelmi határvidéke. Úgyhogy csak-csak képlékenyek vagyunk. Hogy a konkrétabb vagy az elvontabb metodika a célravezetőbb? Ez nem csupán a pályakezdő alkotó, hanem korszakunk egyik eldönthetetlen talánya.

Igen, minél tüzetesebben szemügyre vesszük e kiállítás műveit, annál jobban kibomlik előttünk a Picasso idézet értelme. Mert Vinkó Leó is egyre-másra visszatér a valós, természetelvű élmények sokszínű, varázslatos inspirációjához. Hiteles akar maradni. Talán a nagyléptékű víziók gyakori felvállalása is ugyanebbe az irányba mutat. Habár e tekintetben én valamelyest óvatosabb, szerényebb lennék. Még akkor is, ha örömmel nyugtázhatjuk: városunkban ismét feltűnt egy jóravaló, tehetséges fiatalember. Aki közel sem csak érdemi manuális, érzéki képességgel rendelkezik, ám kiadós véleménye is van megbolydult világunkról.

(Vinkó Leó tárlata a Szegedi Akadémiai Bizottság Székházában látható január végéig.)

Szuromi Pál

Képek a kiállításról:

[nggallery id=267]

További képek (www.vinko.eoldal.hu):

[nggallery id=268]


Címke: , , ,

2020.10.26 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A művészeti vásárokra is kihat a vírus okozta válság, érinti az alkotók létét, jelenét, sőt jövőbeni helyzetét is. Az Art Market Budapest piac is, a művészeti tárgyak eladók, megvehetők. A piac működik, megerősíti a látogatókkal való kapcsolatot, felhívja a figyelmet az alkotókra és munkájukra, egzisztenciájukra, a hazai művészek támogatására. A piaci szereplők összefogtak, mint a Kortárs Galériák Egyesülete, amely központi kiállítási standjával jelezte, a „best of” összeállítás igazi csemege és minőség. Az volt…

>>>
2020.10.24 - tiszatáj

A CHICAGÓI 7-EK TÁRGYALÁSA
Valószínűleg a Holdig ugrott volna örömében, sőt, talán a maga idejében így is járt el a nemrég elhunyt, faji elkülönítés ellen Martin Luther King oldalán vonuló John Lewis kongresszusi képviselő, ha értesül az 1968-as demokrata nagygyűlés után összeesküvéssel vádolt Chicagói 7-ek kiállásáról. Az aktivistákból, hallgatókból, hippikből álló csoport ugyan zűrbe keveredett, ám gerincességük rábökött a rendszer visszásságaira, így a képviselő szállóigéjével élve a delikvensek „jó bajban” voltak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő