03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Újabb kötet Radnóti Miklós könyvtárából
2013.11.19 - tiszatáj

A KÖLTŐ SZEGEDI KAPCSOLATAIHOZ

Radnóti Miklós magánkönyvtárának java Budapest ost­ro­ma­kor meg­sem­mi­sült – erről Ferencz Győző könyvében lehet ol­vasni (Ferencz: 309.) –, pár kötet azonban az egykori la­kás­ban maradt, más kötetek pedig ezeken túl is átvészelték az év­tize­deket: ezek az utóbbi években árveréseken bukkantak fel. (Az eddig fellelt darabokról hamarosan önálló cikkben szá­mo­lok be.)

A Központi Antikvárium munkatársának, Bálinger Bélának jóvoltából ezek közül egy újabb darabot ismerhettem meg (segítségét ezúton is köszönöm). A Szeged irodalomtörténetében önálló jogon, de persze leginkább Radnóti-vonatkozása miatt helyet kérő dedikációt Rónai Mihály András írta Első ének című kötetébe. Az ajánlás így szól:

Radnóti Miklósnak, régi / Mikimnak és friss, sze- / gedi, veszekedős „rivális” / komámnak szeretettel, / viszonzó barátsággal / Szeged, 31. V. 22. / Rónai Mityu

 

RMA borító   RMA ded címlap

 

911280_586537301383974_1088983784_n

Rónai Mihály András (1913–1992) jól ismert alakja a magyar irodalomtörténetnek: költő, műfordító, publicista volt. Budapesten született, a középiskolát is itt végezte. Ezt követően Szegedre került, az egyetem jogi karára. 1934-ben végzett, közben 1930–31-ben a Délmagyarország, majd 1932-től a Pesti Napló munkatársa. 1935-től Rómában, 1938-tól Párizsban élt, innen tudósította lapját. 1940-től – származása miatt – többször munkaszolgálatos. A 2. világháború után több lapnál is dolgozott. Költészete erősen intellektuális jellegű, manapság leginkább mint műfordítót, az olasz irodalom legkiválóbb ismerőjét és népszerűsítőjét tartják számon.

Sajnos, életének szegedi éveiről és itteni működéséről vajmi keveset tudunk. Amit igen, azt leginkább az ő egyik írásából, amelyben éppen Radnóti Miklósról és kapcsolatukról emlékezik meg (Rónai Mihály András: Radnóti Miklós. Egy barátság és egy vita emléke. In: Uő.: Magyar lant. Bp., 1984. 503–514.). Ez alapján a két fiatal költő szegedi ismeretsége röviden leírható.

Bár Radnóti évekkel volt idősebb nála, mégis egyszerre kerültek Szegedre: Radnóti a bölcsész-, Rónai a jogi karra. Ekkor már régóta ismerték egymást, még középiskolás korukból, majd ezután mindketten Reinhold Alfréd szellemi köréhez tartoztak, összejártak Tamássi Györgyékkel és ifj. Vajda Jánosékkal, közösen alapították meg a Magyar Ifjúsági Balassi Bálint Irodalmi Kört, s együtt indítottak két folyóiratot, az 1928-at és a Haladást.

Rónai négy évig tanult Szegeden (1930–1934), viszont csak egy évig élt ott – ekkor jelentek meg cikkei a Délmagyaroszágban –, később jórészt már csak vizsgázni járt le. Első szegedi tanéve alatt viszont gyakran időzött Radnótiék akkori albérletében, a Széchenyi téri ún. Jerney-házban. (Ő az Attila utca 4. szám alatt lakott.) Elmondása szerint Radnóti ablakában közösen olvastak verseket és beszélgettek irodalomról, sőt, ahogy írja: Radnóti „Kálvin téri ablakában álldogálva gyakorolt […] kritikát első könyvbe készülő verseim fölött, s fél éven belül, a kritikától függetlenül, elvállalt egy ívet, amelyen előfizetéseket gyűjtött a könyvre”. Rónai gyakran találkozott itt Kun Miklóssal, illetve eljártak Reitzer Bélához és Eidus Lilihez, Radnóti fontos szegedi barátaihoz.

Gyakorlatilag mindez megjelenik a dedikációban is. Az ajánlás névhasználata (Miki, illetve Mityu) egyértelműen régi és baráti viszonyt mutat, megszövegezése pedig magába sűríti fent ismertetett szegedi kapcsolatukat: a „veszekedős” szó feltehetően a versbírálatokra és beszélgetésekre utal, a „rivális” – fiatal, induló költőkről lévén szó – nem szorul különösebb magyarázatra, a „viszonzó barátság” viszont több mindent magába foglal. Rónai leírás szerint Radnóti többszörösen is segítette őt a költői indulásban: javaslataival és észrevételeivel a versek keletkezéstörténetében éppúgy szerepe volt, mint az előfizetés-gyűjtés révén a kötet megjelenésében. Rónai egyrészt ezt viszonozhatta. Másrészt utalhat arra is, hogy Rónai – a bevett gyakorlat szerint – Radnótitól kapott könyvet vagy könyveket viszonzott: feltehetően mind a Pogány köszöntőből, mind az Első éneknél egy hónappal korábban megjelent Újmódi pásztorok énekéből kapott példányt.

Itt érdemes magáról a könyvről is pár szót szólni. Rónai első verseskötete 1931 tavaszán jelent meg az Amicus kiadónál, a 68 oldalas gyűjteményt – ahogy a borítón is olvasható – „fametszetekkel díszítette: Reiter László”. (Reiter [1894–1945] grafikusként alapította meg és vezette a bibliofil kiadványairól is híres Amicus kiadót.) A rendes példányok mellett 100 darab számozott is készült, ezeket merített papírra nyomtatták és Reiter aláírásával látta el őket. A kötet megjelenésekor nem keltett nagy föltűnést, de a Nyugatban és az Erdélyi Helikonban is méltatták, előbbien Révész Béla, utóbbiban Dsida Jenő. (S persze másutt is írtak róla, pl. a Literaturában, a Népszavában, a Protestáns Szemlében.)

 

RMA ded másnak

 

Radnóti nem az elsők között kapott a belőle a szerzőtől. A kötetből ismerünk egy másik dedikált példányt, melynek ajánlása így szól: „Dr. Berger Iván főorvos / úréknak tisztelettel, kézcsókkal / Szeged, 31. V. 12. Rónai Mityu”. A címzett, Berger Iván (1893–?) orvos, 1919-től az állami gyermekmenhely laboratóriumának főorvosa volt, vélhetően egyik előfizetője a könyvnek – bár a szintén becézett formájú aláírás arról tanúskodik, hogy szerző és olvasójának kapcsolata nemcsak alkalmi volt. Mindenesetre Radnóti – véleményével hiába bírálta a verseket kéziratban és hiába segített előfizetőket gyűjteni – nemcsak hogy vélhetően az előfizetők után jutott sorra, de még a példánya is számozatlan.

*

A dedikáció „veszekedős” és „rivális” szava azonban túl is mutat önmagán. Rónai, aki saját bevallása szerint szegedi éve alatt Radnótiék mozgalmának, tehát a Szeged Fiatalok Művészeti Kollégiumának „csak a peremén” lézengett, később el is maradt onnan (s kapcsolatot csak Buday György tartott vele egy ideig még ezután), s akinek verseit Radnóti beválogatta az 1935-ben megjelent Korunk antológiába, voltaképpen mindvégig Radnóti költői riválisának tartotta magát. Visszaemlékezésében nem véletlenül idézi fel nyomatékosan a költői indulást: „»Költői fellépésünk« – mármint a nyilvános – […] egyidőre esett: mindkettőnk tollából 1932 azonos félesztendejében közölt először verset a Nyugat-ban Babits, amikor verseskönyv volt már mindkettőnk mögött” (RMA 1984). Ez egyrészt igaz, másrészt persze torzít is: eltekintve az előzményektől, „nyilvános” fellépés alatt csakis a Nyugatot érti. (1932-ben Radnóti már hosszú évek óta publikált, és egy antológiaszereplés és két önálló kötet állt mögötte.)

 

RMA ded külön

 

1937-ben azonban a „veszekedős” szó is új értelmet nyert. Nyilvánvalóan már 1930–31-ben is voltak nézeteltéréseik a költészettel kapcsolatban (erről folytak a beszélgetések Radnótiék szegedi albérletében), ekkor azonban kiéleződtek és sajtónyilvánosságot kaptak. Rónai Mihály András egy éles hangú cikket közölt a Pesti Naplóban többek közt Radnóti költészetéről is, a cikkre Radnóti ugyanott, Bálint György a Nyugatban válaszolt, Rónai viszontválaszolt.

Rónai cikkében Radnótit „gyökeres önhamisítás”-sal vádolja: „mihelyt lekerültél Szegedre, az akkor induló szellempolitikai divat szerint kezdted magad »földszagú« költőnek viselni”, és „olyanokat írtál el – versben! – hogy »réti szavaid közzé keveredtek a városi dumák«, holott tudtam és tudtad, hogy ép[p] fordítva igaz: a városi dumák közé keveredtek benne a réti szavak” (RMA 1937).

Ferencz Győző figyelte meg, hogy Rónainak eleve az sem esett jól, hogy Radnóti a „duma” szót használta egyik versében, hiszen – ahogy azt Rónai állítja – az az ő költői szava: „[ez a verssor] hogyne bántott volna engemet, aki három évvel azelőtt épp ellenkező hangsúllyal, a bennszülött meghitt nyelvhasználatával iktattam versbe szinte gyengéden a duma szót: talán az első dumá-t, amit Babits – versben! – a Nyugat-ba beeresztett” (RMA 1984). Ferencz Győző szerint „ez cseppet sem mellékes megjegyzés: nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a költői rivalizálás íratta vele [RMA-sal] a cikket. Vagyis az egész vita értelmetlen” (Ferencz: 380.). Mindezen túl azonban másról is szó van itt. Rónai vétke a „rivalizálásnál” jóval nagyobb: nemcsak „kétségbe vonja, hogy Radnóti egész emberi mivoltával állna versei mögött” (Ferencz Győző: 379.), hanem – miképp azt a Radnótit ért identitásbeli támadásokat sorra vevő Lengyel András írta – „Radnótiban csupán a kor rossz tendenciájához alkalmazkodó, önmagát (tehát nyilvánvalóan: zsidóságát) föladó konjunkturális figurát látott”, (Lengyel). Ez pedig már nagyon is súlyos és igaztalan vád.

Rónai visszaemlékezése szerint e vita után „Radnótival haragot nem volt miért tartanunk. Nem ez választott el végképp, hanem rövidesen párizsi emigrációs kísérletem, aztán meg, hogy hazajöttem, haláláig más-más úgynevezett munkásszázada annak a gyehennának, mely engem is emésztett, de őt elemésztette, s amelynek halhatatlan költészete az övé” (RMA 1984). Az utókor is azt igazolja, hogy valóban nem volt érdemes sem haragot tartani, sem rivalizálni: Radnótiból a legjobb költők egyike, Rónaiból pedig egy kiváló műfordító lett.

Bíró-Balogh Tamás

 

Felhasznált irodalom:

Ferencz: Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Bp., 2005. –– Lengyel: Lengyel András: „…hősi és termékeny szerepvállalás”. Radnóti identitásalakítási igényéről. In: Uő.: Utak és csapdák. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1994.). –– RMA 1937: Barátom könyve. Pesti Napló, 1937. febr. 14. 37–38. (idézi: Ferencz: 378–379.) –– RMA 1984: Rónai Mihály András: Radnóti Miklós. Egy barátság és egy vita emléke. In: Uő.: Magyar lant. Bp., 1984. 503–514.

A képek forrásai:  A Radnótinak szóló dedikáció másolata birtokomban –– Radnóti portré: Radnóti Miklós. 1909–1944. Szerk.: Baróti Dezső. Bp., 1959. 79. –– Rónai Mihály András fiatalkori portréja: RMA: Számvetés. Egy nemzedék élményei. Háttér, 1999. borító. –– RMA Berger Ivánnak szóló dedikációja: http://www.antikva.hu/onan/boritodisp.jsp?kep=http://antikva.hu/borito/3-304886-809.jpeg


Címke: , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő