02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Boldog Zoltán: A látogatók
2013.12.11 - tiszatáj

Miért bámul így rám? Az előbb még a jegyét is alig tudta kifizetni, hallottam, ahogy a veszekedés zaja beszűrődik a folyosóról. A teremőr is lesétált miatta a bejárathoz. Aztán valahogy mégis összekaparta az aprót, felkísérték, és most itt rontja az összképet. A ruhája sem illik egy szecessziós épülethez, nemhogy a modora. Szakadt, márkajelzés nélküli farmer, amelynek derekán töredezett bőröv szorítja össze a betűrt kínai pólót, ami kétféle szürkeárnyalattal próbálja változatossá tenni magát. Azon meg egy kifakult barna ing. Micsoda ötlet, micsoda anyag! Talán ettől van olyan szaga, mintha egy hosszú, izzasztó túráról érkezett volna.

Esetlen mozgásából és zavart hanghordozásából látszik, először jár itt, és hasonló helyeken sem gyakran fordult meg. Nem egy művelt ember, távol áll azoktól, akikkel találkozni szoktam. Nem hiába figyelmeztettek, amikor ideérkeztem: nagyon vegyes társaságra számítsak. Az viszont meg sem fordult bennem, hogy valaki az utcáról csak úgy beesik, és alig tudja összekaparni a belépőjét.

Ráadásul nem is egyedül érkezett. Itt bámul rám ez a gyerek is, talán a fia. Olyan alacsony, hogy feje alig ér fel a keret alsó pereméig. Neki ingyenes a belépés. Ki hallott már olyanról, hogy ingyenes művészet? Minden pénzbe kerül. A vászon, a festék, az állvány, még az ötlet is. Nem is beszélve a modellről, még akkor is, ha fényképről készül a festmény, és csak egy-egy pillanatot kell megfizetni. Nem úgy, mint régen, amikor órákig tartott a mozdulatlanság. Különben sem azért fektet az ember a saját testébe, hogy bárki veszekedve, alkudozva, diákkedvezménnyel stírölje akár órákig. Az ember azért megy bele az ilyen játékokba, hogy csodálják, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, megértsék.

Így hát ketten bámulnak, pedig gyereknek ez nem való. Túl mély a dekoltázsom, túl rövid a szoknyám. A férfi ribancnak néz, vagy egy törtetőnek, aki talán magának tapossa ki az utat, esetleg egyszerűen beül egy arra járó luxusautóba a pasija mellé, és elszáguld vele a kényelmes életbe. Bár ott díszeleg fölöttem a felirat: Princeless, amit régóta Pricelessnek olvasnak a legtöbben. Azok, akik nem csak bámulnak meredten a dekoltázsomba. Még az sem zavar igazán, hogy hercegtelennek vagy megfizethetetlennek néznek, bár utóbbinak jobban örülök.

Mindig csak az számít, hogy kik a látogatók. Mert én azért vagyok itt, hogy könnyű prédának tűnve valójában egy bonyolult csapda legyek. Egy nő az úton – Femme la rue, ahogy a francia mondja. De ezek itt biztosan nem értik sem a franciát, sem az angolt, és még az sem tűnik föl nekik, hogy mit keres egy francia című magyar képen egy angol feliratú bódé. Hát éppen azért próbálok én is folyton menekülni az utcáról, hogy ne akadjak össze ilyen alakokkal. Merthogy menekülök, idegesen az arcomhoz kapva, bármennyire is mást sugall a helyzet. Szeretnék például egy felismerhetetlenségig szétfolyó arc lenni egy Dali-festményen, mert akkor nem környékeznének meg holmi jöttmentek, akik érezhetően lesajnálnak a tekintetükkel.

De mit kutatnak ezek ketten a háttérben? Azok csak egyszerű statiszták, akik azért kaptak helyet a képen, hogy még inkább felhívják rám a figyelmet. Bámészkodók, díszletek, akik háttal állnak a látogatóknak. Konzumemberek, arctalanok, de én kiemelkedem közülük, azért is kerültem ide. Ők alkudni mentek a piacra meg cseverészni, de nekem nincs szükségem ilyesmikre, én művészet vagyok, megfizethetetlen és hercegtelen, és akkor is létezni fogok, amikor a háttérben kutakodó látogató már régen halott lesz, amikor már régen porrá rohadtak a mellettem látható műanyagok. Engem ne bámuljon, aki nem tud nézni! Egyáltalán miért jár az ilyen kiállításra?

Úgy motyognak itt előttem ezek ketten, mintha ők is egy utcai stand előtt válogatnának az áruból. Nekem kell a két lépés távolság, mert a lehelettől elkezdek izzadni. Lecsorog rólam a festék, a túlzott közelség egyszerűen tönkreteszi az életemet. Meg ez az értelmetlen keresgélés, ez a keresztülnézés rajtam, ez is nagyon zavar. Dühít, amikor azt meri kérdezni a gyerek: apa, az ott nem te vagy?

Már hogy lenne ott az apád, kisfiam, kérdeznék vissza. Ez egy festmény, nem a valóság, és bármennyire szeretnéd, hogy az apád művészet legyen, ő most csak egy látogató, mint te is. Egy elég csóró fajta, aki elriasztja tőlem a többieket, leértékel, és legszívesebben lemásznék a vászonról, kitessékelném, mert ez itt nem egy bulvárlap, aminek a címlapján az ember keresgeti az ismerős alakokat.

Apa, az ott biztosan te vagy, néz fel a gyerek kikerekedő szemekkel, és a mellettem lévő alak öltözetét vizsgálja. Apa, neked is ilyen kabátod volt néhány évvel ezelőtt, a táskádra is emlékszem, erősködik a kisgyerekek egyre élesedő hangján. Még az lesz a vége, hogy meggyőzi az apját, aki láthatóan könnyen befolyásolható, és egyre közelebb jön hozzám.

Végre felismeri önmagát. Mit ne mondjak, csodálatos.

És van képe azt állítani, hogy neki is éppen ilyen táskája, felsője, nadrágja és ingje volt. A cipőről nem is beszélve. Még a bódéra is emlékszik, ami az ecseri környékén díszelgett. Éppen azért környékezte meg, mert nem értette az angol feliratot. Még ilyet! Mi az az ecseri? Miről beszélnek ezek itt ketten? Én egy francia nő vagyok, aki szeretne elmenekülni, mert nagyon zavarja a kispolgári tömeg. Tessék engem elhinni úgy, ahogy vagyok.

De nem tágítanak, a fiú egyre gyorsabban hadarva eleveníti fel a kirándulás részleteit, az oda- és a visszautat, az állatkert-látogatást és a vidámparkot. Hát nem szégyellik magukat! Az én társaságomban ilyenekről beszélnek! Itt engem kell figyelni, rólam kell társalogni, olyanokról, hogy mit fejeznek ki a mozdulataim, milyen kecses a járásom és mennyire megbontja a színvilágot ez a ruha. Kit érdekel az ő vidámparkjuk meg az állatkert! Ezek itt tényleg nagyon-nagyon messzire mentek. Soha ilyen megaláztatásban nem volt még részem, hogy így megfeledkezzenek rólam az előttem állók. És csak cseverésznek tovább zavartalanul!

Valamelyik ismerősük látta meg a férfit a képen, legalábbis ez derül ki a továbbiakban, mert ezek képesek odamenni a többi látogatóhoz, és dicsekedni a felfedezéssel. Nézze, az ott én vagyok, látja, mennyire hasonlít rám – zaklatja a többieket, akik messziről elkerülik őt is és engem is. A teremőrnek kell közbeavatkozni, lecsillapítja őket, de hívja is a kurátort, aki szapora léptekkel érkezik. Próbálja meggyőzni apát és fiát, hogy ez egy festmény, és a valósággal való minden egyezés csak a véletlen műve lehet. Meg arról, hogy a művész egy szuverén világot teremt, amelyhez semmi köze a valóságnak.

A férfi és a fiú azonban nem tágít. Néhány látogató is köréjük gyűlik, az érdeklődők gyűrűjében egy újságíró jegyzetel. „Egy férfi fedezte fel magát a festményen” – ezt írja a noteszébe, és rögtön interjút kér az apától. Az meg készségesen elsorolja a felfedezést, a kirándulás részleteit, a piacot és az egykori öltözetét. Ocsmányul hazudik nekik, mert én egy francia nő vagyok, ez egy francia út, és ez egy festmény, aminek semmi köze a valósághoz.

Ettől kezdve mindenki átnéz rajtam, csak a férfit keresik, aki egyszerű látogatóból maga is szereplővé vált. Méghozzá főszereplővé. A maga őrületével, a képbe hazudott élményeivel, a hozzá nem értésével. De legalább a címet nem veheti el tőlem, mert hiába bámulja mindenki szenzációtól felajzottan hetekig az ő hátát, mégiscsak ott díszeleg a keret alatt: Femme la rue V. Az újonnan érkezők úgyis mindent elölről kezdenek, megnézik a címet, megnéznek engem, és elfelejtik a valóságot, a jött-ment látogatót, aki bemeséli magának és a többieknek, hogy fontosabb lehet nálam.

 

femme_la_rue_1300

 

festmenynovella11-e1373541603580A XXXVII. Szegedi Nyári Tárlat REÖK-palotában rendezett kiállítását színesítette a Művészetek Találko­zása – fest­mény­novella pályázat, az irodalmipályázat.hu oldal, a ti­sza­táj­online.hu kulturális online magazin, a Tisza­táj irodalmi folyóirat vala­mint a REÖK közös pályázata, melynek témáját a Tárlaton résztvevő kortárs művészek: Kántor Ág­nes, Henn László András, Lakatos Ervin és ef Zámbó István egy-egy inspiratív festménye adta. Első helyezett Boldog Zoltán lett A látogatók című alkotásával, máso­dik  Völgyi Lajos Késő, Szeged című novellája, míg a harmadik Somogyi Ferenc írása, Telefónia (Nő az utcán). A három díjazott alkotás megjelent a Tiszatáj irodalmi folyóirat 2013. októberi számában is.

Címke: , , ,
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő