Biotóp terrorizmus

ZAL BATMANGLIJ: A KELET

Terrorizmus eltérő fénytörésben: az amerikai moziban elvetemült antagonistáknak ábrázolt merénylők csoportdinamikáját és eszmei hátterét tárja fel A Kelet egy bioterrorista szervezet hétköznapjainak és akcióinak lefestésével.

Nem csoda, hogy ez a film csak DVD-n jelent meg itthon: nem repkednek benne szuperhősök, nem egy alpári vígjáték és nem is egy finomkodó francia film. A Kelet ettől még nem lesz remekmű, de mindenképp érdemes a figyelemre. A témaválasztás is aktuális: főhősünk egy privát titkosszolgálati cég törtető ügynöke, akár Edward Snowden egyik jelentéséből is előléphetett volna. Sarah (Brit Marling) feladata, hogy beépüljön a Kelet nevű bioterrorista csoportba, amely „szemet szemért” alapon bünteti meg a nagymértékű természetszennyezést okozó vagy emberekre veszélyes termékeket forgalmazó óriáscégeket. Hol szimbolikus, hol életveszélyes válaszcsapásokat mérnek a vállalatok fejeseire: egyszer a tengerbe több tonnányi olajt öntő cég vezetőjének házát árasztják el olajjal, máskor egy káros mellékhatásokkal bíró gyógyszer gyártóinak adagolják be saját medicinájukat.

A film szerencsére nem a beépülés nehézségeivel és kimódolt akadályaival foglalkozik – a direktornak ugyanis pont a natúr feszültségkeltést megcélzó, szakmai trükként elsajátítható thriller-szerkesztés nem megy flottul –, hanem a csoport belső dinamikájával, a társadalom peremén tanyázó anarchisták közt szövődő emberi viszonyokkal. Sarah „jellemfejlődésének” íve kiszámíthatóan kanyarog (miután megismeri motivációkat, gondolataikat, érzéseiket, szimpatizálni kezd a terroristákkal), ám a szolidan idealizált kívülállók életvitelét mégis érzékletesen vázolja a film. Elveik olyan magától értődően egyszerűek, hogy ettől lesznek hatásosak. Arra építenek, hogy az ember komfortzónájából való kilépés pozitív élettani hatásokkal jár, a szociális gátlások levetkőzése és a szűk emberi csoportban kibomló intim, bensőséges viszony egy humánusabb életmódot tükröz. A közösségi élményt tömör rítusokban élik meg: egymást etetik, fürdetik, vagy épp ölelik kebelre, miközben kilépnek a fogyasztói társadalomból, elhajigált, kidobott ételeket esznek és a vissza-a-természetbe thoreaui ideáját élik meg.

A poszt-hippi életstílus viszont nem ad morális legitimációt tetteikre. A saját énjét egyre jobban megismerő Sarah a csoporton belül is marginális pozícióban lapul: beépül és velük tart az akciók során, de máshol húzza meg a határokat. A Kelet az erkölcsi választásokat karakterhez szabja: egyéni értékrendre változó, hogy ki súlyozza erősebben a forradalmi eszméket és ki az individuális emberi életet. A központi dilemma – helyesen járnak-e el a nyilvánvaló visszaéléseket ótestamentumi alapon megtorló terroristák – feloldása viszont túl idealista, ahogy maga a főhős is. A Kelet hibája, hogy Sarah olyan, mint egy maszületett gyermek, a gyógyszeripar visszásságaira is ugyanúgy csodálkozik rá, mint a terrorszervezetek banális motivációira. A filmnek nyilvánvalóan olyan azonosulási felületet kell kínálnia, amivel kézen fogva viheti be a nézőt világába. De mivel Sarah útja a semmittudástól indul, erősen limitált, hogy meddig juthat el: A Kelet ott ér véget, amikor igazán izgalmassá válhatna, amikor bezárulnak a választási lehetőségek, és sarokba szorulnak a karakterek – de a film ehelyett elengedi a feszültséget és egy idealista feloldást választ.

A bejárt utat viszont maradéktalanul kihasználja arra, hogy gondosan vázolja központi és mellékkaraktereinek fejlődési ívét. Szimbólum- és rítusgazdag módon meséli Sarah sztoriját, ügyesen élezi ki döntési helyzeteit és hűségének ingadozását. A színészi játék minden téren kiemelkedő: Brit Marling a törtető karrierizmust és a kétkedést, Alexander Skarsgård a bizalomgerjesztően karizmatikus és félelmetes csoportvezetőt, Patricia Clarkson pedig az útmutató anyafigurát és a szenvtelen főnököt adja kézzelfogható átéléssel. Az őszi, elmúlást sugalló atmoszféra eltalált és mély, a szenvtelen cégpolitikát, elhidegült családi kapcsolatokat és hamis identitásmaszkokat listázó világkritika pedig nagyzoló, de metszően éles. A Kelet valószínűleg nem változtat semmit a világ aktuális állásán (ahhoz egyébként is túl finomkodó feloldást választ), de hogy az aktuális mozitermésnél provokatívabb és hangulatosabb szórakozást kínál, az biztos.

Soós Tamás