Tiszatájonline | 2013. november 8.

Ayhan Gökhan lapszemléje

A folyóirataitól fulladó magyar irodalom az utóbbi időkben valahára némi levegő-kortyhoz jutott, mégpedig a megújuló és az újonnan elindított online folyóiratoknak hála. Ezek közül vettünk szemügyre tüzetesebben egyet, a Kulter.hu-t és a hagyományos lapok mellett maradván húztunk ki a postaládából és a portároló fiókokból kettőt, egy Szkholiont és egy Székelyföldet […]

A folyóirataitól fulladó magyar irodalom az utóbbi időkben valahára némi levegő-kortyhoz jutott, mégpedig a megújuló és az újonnan elindított online folyóiratoknak hála. Ezek közül vettünk szemügyre tüzetesebben egyet, a Kulter.hu-t és a hagyományos lapok mellett maradván húztunk ki a postaládából és a portároló fiókokból kettőt, egy Szkholionés egy Székelyföldet.

A Székelyföld folyóirat minden hónapban meglepetés. Hol a székelységre vonatkozó, átfogó képet szolgáltató szociografikus, nyelvészeti anyagaival varázsol el, hol az Erdélyben alkotó magyar írók munkáival, máskor pedig – talán nekem hihetetlen – a földrajzilag Magyarországon élő írók, költők sehol máshol fel nem lelhető munkáival.

A mostani számban Garaczi László prózaversei olvashatóak. Nem tudom, én Garaczi versei felett nem tudok napirendre térni. A remek prózái után miért kezd el egy sikeres író közepes, semmilyen-verseket írni? „ahogy beszámolt az ülésrendről, a fogásokról, és hogy a kezdeti elfogódottságot a boroskupák szapora emelgetésével egyre fesztelenebb hangulat váltotta fel, az meggyőzőnek, sőt lehengerlőnek tűnt”. Ám legyen. A lapban verseivel szereplő Király Levente is inkább maradt volna a prózánál, az Énekek éneke című kötet egészen magával ragadó, csodálatos szöveg, miközben az itt publikált versei olyan üresek és semmitmondóak, mint egy minisztériumi lépcsőfok. „rémülten feküdtem/bámultam a plafont/adj jelet!” És satöbbi, nem idézem tovább, nem érdemes. Aztán van itt még Téreytől hosszabb szövegrészlet, a rájuk jellemző remek stílusban, olvasásra érdemesen. Az Erdélyben élő Demény Péter egy verssel szerepel. Nagy Ildikó Noémi kárpótol az eddigi „szenvedésekért”, sodró írása kíváncsivá tesz a regényrészlet után a folytatásra.

Az újság második része izgalmasabb, mint a szépirodalmi rész. Czakó Gábor a nyelvrokonságról értekezik, Borcsa János Páskándi Gézáról, Sántha Attila a Csíki székely krónikáról. Aztán van egy érdekes interjú széki gróf Teleki Kálmánnal a Teleki-családról, az Erdély-kötődésről és sok egyéb érdekességről. Emellett ne felejtsük el megnézni az Olvasólámpa rovatban megidézett Csiki Lászlóról szóló írást.

A Szkholion szépirodalmi rovatában Izsó Zita, Balogh Péter, Nagy Márta Júlia és Sirokai Mátyás, Adorjáni Panna (ebben a sorrendben) elég jó versei olvashatóak. Utóbbi szerző két szövege inkább mutatott a próza felé, bár versként jobban működött a szöveg, még ha témájában egy szokványos történet feldolgozásánál nem kap az olvasó többet. Falvai Mátyás novellája – mint a legtöbb Falvai szöveg, – nem az én antennáimra van hangolva. Szól, szól a szöveg, sajnos nem nekem. Valami mindig zavar a mondataiban, mindezidáig nem jöttem rá, mi okozza a zavart, talán az esetenkénti túlírtság, a nem mindig helyénvaló jelzők, esetlen hasonlatok, a sejtetés nélkül tálalt történet, sajnos fene kényes gyomrom miatt nem mindent tudok bevenni. A humoráért jár egy piros pont és egy csillag, fényes és ragyogó, mint a betlehemi, vagy mint Radics Béla csillaga.

Falvai szövege után akad még itt egy Németh Zoltán versfolyam. A szöveg Németh Zoltán korábban megjelent, például A perverzió méltósága című verseskötetének szövegeit idézi, ami Németh lírájának szerintem nem épp a legjobb korszaka. Németh Zoltán markáns, igazi hangját a Boldogságtelep, vetélőgépben című kötetben találta meg, remélem, a megtalálás örömében azt véletlenül nem veszíti el. Álljon itt azért egy idézet: „Fejek,/húskosárban.” A verseket rögtön a Németh Zoltánnal készült interjú követi, ebből sok mindent tudhatunk meg a szerző legutóbbi köteteiről, a már említett Boldogságtelepről és A posztmodern irodalom hármas stratégiája című kötetről. Aztán kritikákat olvashatunk a fiatal FISZ-kötetes Molnár Illés verseskötetéről, meg Bozóki András tavaly megjelent könyvéről. A lap túlnyomó részét a tanulmányok, értekező szövegek teszik ki, az izgalmas írások között ínyenc módjára csemegézhetünk, kinek mi ingere, itt egy kis írás az Útonról, ott egy másik a slam poetryről, szóval vágjon bele mindenki nyugodtan a Szkholion mélységes ösvényeibe.

A mindig bővülő, naprakész Kulter.hu az októberi hónapban sokféle szöveggel ajándékozta meg az olvasót. Említhetném rögtön Borbély Szilárd versét, aminek egy baja van csupán, hogy rövid és nem egy egész verszuhatag jött le a szerzőtől. Magolcsay Nagy Gábor szöveg-orkánja beszippant, s nehezen enged ki magából. Ezt a verset nem ússzuk meg szárazon! A kicsit Aczél Gézát idéző vers nem utánzat, a hangszer egyezik, a többi saját, halkan érlelt, tiszta anyag. „a meddő pőreség szétvagdos minket elvirít kiég él öl élvez hiába mégsem hagy nyomot a szeretet ébredése a vágy halála őszinteségi rohamom tíz körömmel érkezik te hazudsz én belenyúlok a legendás szóba talán hiábavaló minden vallomás” Van az oldalon Závada Péter vers is, a könnyed, dallamos verseket felváltotta a durva felületű, értelmetlenségbe lógó, szúrós homály borította versnyelv, várjuk ki a végét, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Szerintem Závada Péter is kíváncsi rá, mert még ő sem tudja igazából.

Murzsa Tímea prózája szép, nyugodt mederben tartott, meditációig lassult mondatokkal beszél egy szomorú eseményről. Megéri elolvasni.

Jó, hogy a Kulter.hu nem ragad le az irodalomnál és foglalkozik a társművészetekkel, például most az Esti Kornél nevű zenekar tagjaival készült interjút közli teljes terjedelmében. Tompa Andrea nagysikerű (második kiadást megért), kötetéről, a Fejtől s lábtól címűről Evellei Kata írt jól átgondolt, okos kritikát. Ha másért nem, kedvcsinálónak mindenképp hasznos az elolvasása.

Jó volt tehát az októberi lapjárás, van miből válogatni az igényes és fogékony olvasóknak, túl a huszonharmadikán és halottak napján.

Ayhan Gökhan