Látszat és valóság

SZVET TAMÁS KIÁLLÍTÁSA A KASS GALÉRIÁBAN

Szvet Tamás alkotásai a legkevésbé sem felelnek meg a beidegződött szobor-értelmezésnek, s anyaghasználatuk sem követi a tradíciókat. Ha mégis használ fémet vagy fát, azok inkább optimális technikai hordozókként, s nem a kifejezés autentikus matériájaként funkcionálnak.

Szvet Tamás 2007-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán Jovánovics György tanítványaként, s ott az első években megtanult és kipróbált mindent, hogy aztán nyugodt szívvel és kellő szakmai biztonsággal fordíthasson hátat a hagyományos eljárásoknak.

Konceptuális plasztikáit harmadéves kora óta készíti, s mivel módszere – mint mondta az egyik, vele készült interjúban – Duchamp alkotófolyamatához hasonló („kilencvenkilenc százalék intellektuális munka, egy százalék izzadás”), a mű gondolatiságához választja meg az adekvát anyagot, amely a kifejezés érdekében nyugodtan lehet nemtelen, sőt meghökkentően profán.

A 2005-ben indított sorozat darabjait gyufaszálakból, pénzérmékből és szögekből alkotta, mert ezek illettek azokhoz a morális és társadalmi érzékenységű problémákhoz, amelyek ekkortájt izgatták. Műveivel a kétséges minőségű magatartásformákra reflektált, így a személyiséget kórosan befolyásoló pénz- és pillanatorientált karriert vette témául, melyek felvetésében (ön)ironikus felhang és popos közvetlenség érvényesült. A kiinduló gondolathoz idomulva választotta tehát a fent említett köznapi és jelentéktelen, de szimbolikus tartalommal bíró tárgyakat/anyagokat, amelyek a gyors ellobbanás, a pénzre válthatóság és a fizikai törvényszerűségekkel való ellenszegülés alternatíváit tolmácsolták hűen.

Ebben a tárgykörben még 2009-ben is született műve (egy láncfüggöny 1 Ft-os érmékből), bár ekkor már évek óta a gravitációnak ellentmondó valószínűtlen megvalósítása, az anyag lebegése foglalkoztatta. A dolog nem előzmény nélküli, már Vilt Tibor is kísérletezett ezzel, s a néhai mester (megvalósulatlan) tervével való megismerkedés késztette Szvet Tamást a folyamat „befejezésére”. A vonatkozó műveket jórészt egy év alatt hozta létre a művész, s érdeklődése ekkor fordult (most úgy tűnik, ellenállhatatlanul) a technikai tudományok vívmányai felé.

A mágnesesség elvén alapuló lebegő szobrok elkészítéséhez például a japán vonatok gördülési technológiáját tanulmányozta, így született meg a „Lebegő művek” című sorozata, melynek bemutatója 2006-ban volt Budapesten a Parthenon-fríz Teremben „Hommage á Vilt Tibor” címmel.

A Kass Galériában bemutatott, „Bízva a Tudományban” című tárlat kollekcióját először az Óbudai Pincegalériában, 2009-ben tárta közönség elé, Szegeden most annak egy módosított, újabb műveket is tartalmazó együttese látható.

A kiállítótérbe lépve csupán fehér posztamenseken álló, sima fekete dobozokat érzékel a néző, s csak a közvetlen közelükbe érve tárul fel a csalóka mű. A posztamens tövében állva ugyanis a dobozra helyezett fémgolyó, szike, emberfigura, és más alakzatok képe vetül elénk csupán optikai jelenségként, mivel maga az anyagiasult – fémből formált, illetve „talált tárgy” – plasztika a doboz mélyén, tükrökkel körbevéve létezik.

Illúzió és realitás, anyag és anyagtalanság együttállása jellemzi e műveket, amelyek születését az idea megvalósítása inspirálta, megvalósulásukat pedig tudományos tézisek segítették.

A plasztikák azon kívül, hogy élményt és kíváncsiságot gerjesztenek, egyfajta élénk párbeszédet is generálnak mű és befogadója között, s ez Szvet Tamás művészetének egyik legfőbb erénye, a műalkotás iránti érdeklődés spontán felkeltése.

Ibos Éva 

[nggallery id=16]