Debreceni Boglárka: Félelem és rettegés Moszkvában…
AVAGY A KISMOSZKVAI ÁLSPION
A Vörös téren állunk,
sokkal kisebb, mint a fényképeken,
nem érzek negatív energiákat
ezen az üres, szürke reggelen,
nem látok égő fabódékat,
rikkancsokat, véres vesztőhelyet,
nem látom a pátriárkát szamárháton,
nem látok virágvasárnapi körmenetet,
nem látom a régi május elsejéket
[…]
AVAGY A KISMOSZKVAI ÁLSPION
V.
A Vörös téren állunk,
sokkal kisebb, mint a fényképeken,
nem érzek negatív energiákat
ezen az üres, szürke reggelen,
nem látok égő fabódékat,
rikkancsokat, véres vesztőhelyet,
nem látom a pátriárkát szamárháton,
nem látok virágvasárnapi körmenetet,
nem látom a régi május elsejéket,
nem látok mauzóleum előtti emelvényen álló
vezető szovjeteket,
nem látom a nyugat kremlinológusait,
akik titokban szovjet vezetőket figyelnek,
nem tudom megállapítani
az aktuális erőviszonyokat,
mégsem gyanús a csend,
néhány színesernyős turista mosolyog,
látványról látványra, célirányosan kereng,
a Feltámadás-kapu előtt azonban
horgászbotra erősített sárkány
világítópiros szeme éget
a homlokomra heget,
meglátom az orwelli világot,
az árus biccent,
megigéznek a részletek.
VI.
A mauzóleum elől hiányzik a díszőrség,
a kegyelet lerovása Lenin előtt
már nem egyházi élményhez hasonlatos,
két őr terel kordon-csigaházba,
néhány betolakodóval együtt csigulok,
a lépcsős piramis gránitja az erő köve,
segít,
megtudni, ki vagyok, hol a helyem,
összegezni a múltat,
számba venni a sikereket,
és tovább lépni,
szalaglabirintusban közlekedni,
kiürült fejjel,
egy panoptikum felé,
a fekete labradorit az úton
pszichikus védelmet nyújt,
megjelöli, hol a rendellenesség,
felismeri az illúziókat,
rádöbbent, hogy
saját magam produktuma vagyok,
a megvilágosodás-ásvány véd
mások káros gondolataitól,
a szarkofág mellett
stresszoldó hatása mégsem érvényesül,
két kiskatona vágja vigyázzba kezem,
kár volt zsebbabrálni,
hiszen üres, terrormentes a zsebem.
VII.
Hagymakupolák orgiája,
színes habcsókok, gumicukrok,
piskóták, cukorsüvegek,
csavart fagylalt, fondant cupcake,
csokoládéba mártott, díszes eperszemek,
ugyan melyik királykisasszony
evett mézet, a kilenc közül, lefekvés előtt,
vonzanak a templomtornyok,
mint édes illat a Méhkirálynőt,
kívánatos kaptárba,
a Vaszilij Blazsenij gyomrába,
virágmintás csempékre röppenek,
a Vörös tér ékszerének
üreges belsejében rejtélyes kápolnasor,
vajon hány titkot rejteget…
(Megjelent a Tiszatáj 2013/9. számában)