Faludy György: Egy helytartóhoz 25 év után

Haynaunak indultál. Ez rég volt, mondják

Megszédültél. Naftalinba tetted

a kötelet s előkerült a kolbász.

Azt hallom, hogy szeretnek.

Trézsi anyánk! Jó öreg Ferenc Jóska!

Tisza István: esze mint a borotva!

Bölcs vezetőnk, Rákosi!

Ha az ember meg nem szökik, megszokja.

Szabad utazni, csendesen morogni

s lopni – várhatsz-e helytartótól többet?

Olbrich, Bierut, Gottwald, Ulbricht, Novotny:

mind elmarad mögötted.

Álnok vagy, szkizofrén, provinciális

s hazug. Opportunizmusod csigája

hány szovjet elvtárs nadrágján mászott fel!

Rendszerint nem hiába.

Erős vagy. Néked a hatalom minden,

Más nem számít. Ezért, hogy alkirályi

Székedből még legjobb barátaid sem

Tudtak kiintrikálni

Egy népet segítettél megalázni

az orosznak. Függetlensége álmán

tipródsz fölényes közönnyel, mint Pálffy,

Bach Sándor, Tisza Kálmán.

A szabadság csodaszarvasát űztük

négyszáz éve. De ki fut most utána?

Te érted el. Szívós vagy. Egy országot

toltál át Ázsiába.

Tied a jelen. Agycenzúrázott

múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben

hallod-e újra, ahogy Rajk barátod

nyakcsigolyája reccsen?

Ha altatóval sem tudsz már aludni:

Tóth Ilonka sóhaja utolér-e,

s Losonczy hörgése, akinek kását

töltettél tüdejébe?

Mint víz alatti, elmerült harangok:

hintáznak-e hajnal fele agyadnál

a tizennyolc esztendős iskolások,

kiket felakasztattál?

És a jövő? Aki még el nem gárgyult,

az ismeri a kilövőpályákat,

miket a ruszkik szerte Dunántúl

gyér erdeibe vágtak.

Ha háború jön, rajtunk kezdik.

A föld olajfestéke hámlik. Izzó szőre

leperzselődik. A Balaton fölforr,

gázfelhő lesz belőle,

a városok rizsporrá kenődnek szét,

halálsugarak csapnak fel az égre,

és nem marad se sir, se rom, sem emlék.

Más nem lehet a vége.

Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok

csámcsognak körül és ha meghalsz, tested

dísz sírba kerül. És hol vannak ők már,

akik utat kerestek,

hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya

közt magunkat békésnek és szabadnak

tudjuk egyszer? Nagy Imre így kívánta.

Őt is felakasztattad.

(Toronto, 1981)