08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Cserépelégiák
2013.10.15 - tiszatáj

KÜRTI LÁSZLÓ: TESTI MISÉK

Nemcsak egy kész vers, de már egy jó verssor is annyiféleképpen strukturált, a hangrétegtől a filozófiai tartamig, hogy e nagyszámú rétegzettség a ténylegesen hangzó közlés, és a benne foglalt jelentésasszociációk között határtalan távolságokat nyit. A hamis olvasat és a műélmény például világokat választ el világoktól.

Mivel a legnagyobb vers sem egyéb, mint életcserép, az ember Kürti Lászlót olvasva óhatatlanul számot vet bizonyos költői viselkedésekkel. Töprengni kezd, csakugyan okvetlenül muszáj-e a cserepet még apróbbra zúzni, ha az élethez való teljesen hasonulás jegyében az egzisztálást és a lírai egzisztenciát tökéletes párhuzamban óhajtja kifejezni.

Hogy Kürti László a Testi misék cserépelégiának másodnyitányában eljátssza-e, amit eljátszott már a maga terén annyi költő: egy kicsit megtéveszt? Igen! „őszi ködök / ereszkednek, vegyülnek, foszlanak vissza / tárgyakká, kellékekké, délutánokká” – írja a láthatatlanban. Minden szó külön sugárkéve, pászma, valló szín. De e szavak kévéi a felsorolásban összefolynak. Úgy van: összefolynak, megkötnek, aztán válva elszilánkosodnak. Ez Kürti írásmódszere. Elhitetni, hogy egy nagy szomjú lélek megelégszik a féldecivel. Holott valójában sokkal szomjasabb intellektus. És bizakodó. Öreg ábrándok és illúziók pompás rombolója. Mégis: inkább lírizmusában, semmint lírai faktumaiban művész. „odavetett némasággal keresek véletlen hibákat” – mondja egy helyütt. Noha váltig ostromolja az övéit hangos, kényelmetlen költői igazságokkal, az okos költőből úgyszintén sokat megmutat.

Szeret implikatúrákban elköteleződni, s ezekkel kitámasztani a verset. De Kürti hullámhosszán maradva jelentékeny félreértése a dolgoknak, hogy (amint az egy rejtekhely összefüggéseiben fogalmaz) például a tenyerek buták. A lírai valóság keretei közt értelmezve a dolgot: az ember melyik testtáját tekinthetnénk egyszerre szolgaian és királyian becsesebbnek a tenyérnél? Lehet, hogy Kürti László túl fiatal, hogy belássa az efféle köd-testű és köd-inú szentencia viszonylagosságát? Mert hoz belőle még. (Mondjuk, pillantson rá Dylan Thomas E kéz aláírt című költeményére. Érdemes!)

Kürti a  füst jön című versében ukmukfukk kijelenti, hogy az irgalom: késleltetés. E poétainak szánt kinyilatkoztatás annyira mai indítékú és annyira interveniálhatatlan, hogy szinte kiszorítja a másféle olvasat lehetőségét: a bocsánat mindenesetre életóvó kupola, de különben akármi is az érett irgalom, csak éppen nem késleltetés.

A Testi misék bensőségét persze éppúgy megfaragja Kürti László, mint azt, ami tömör, képgazdag, verbális önkívületektől távoli verseiben kevéssé veritábilis. Érdekes, hogy ott a legerősebb, ahol érzéseit kilöki a véletlen csöndjébe. Ahol éppen csak kimetsz egy kis darabot a tapasztalatból. (Ugye, észben tartjuk, hogy az irodalmi rögzítés nem a személyiség biográfiai szókimondása, hanem a személyiség állandó újjászületését hangsúlyozza?) Kürti darabosan, szinte a véletlenek függvényében fogalmaz. Mint minden valamirevaló költő, a lehetetlent kísérti: egészen evilági, és egészen messzire próbál vinni.

A gondolattársítás glorifikálása (nemcsak lélegzik a szó, de szinte felavattatik s hajlik is), és a rejtett, képzelet-ingerlő, de kétségtelenül meglévő összefüggések – ez az ő költészetének alfája. Mintha minden egyes verssorának lejegyzése előtt azon töprengene, a logikának vagy a véletlennek adjon-e elégtételt. Kürti a Testi misékben voltaképpen hatalmas fesztivált rendez: a szó szerinti olvasmány, a szavak első jelentésének precedenseit kínálva tobzódik a gondolatátvitel remekebbnél remekebb lehetőségeiben.

Mindig minden; s pláne a líra mindig újrakezdődik. A mai költészet pedáns és hű folytatása a réginek, de csalfa játék is, kölcsönzött eszközök használata, eredeti kivitelezés, egyszóval: ma is, mint mindig, komplikált építkezés. Kürti Lászlót olvasva úgy tűnik, ő nem kevés variációt gondolt végig. Nem borzong a fogalmaktól, miközben szabad játékosa a metaforának. El tudja hitetni, hogy a valóság első síkja az ő erős földje. És képes megragadni az embert, ahogy ezen az első síkon túllendül. „én hozlak világra. / műtárgy, szobor, törékeny váza. / portékám vagy: anyagom anyagod” – mondja a műterem testhatáron című versében. Ez a bánataitól és egy kissé a nihilizmustól is megbódított szerző biztossága. Egy különös realizmus, amellyel meghatóan szembehelyezkedik a voltaképpeni realizmussal. Hallgassuk őt: „akad szívszabály, ami visszafordíthat bárkit / a rideg elme tekervényei elől” – írja a cigányszerelemben; most megint választékos, és okosan szelíd. Kérdés, hogy a kor, az irodalmi működés pozitúráin is átvágja-e magát?

Hol így, hol úgy szenvedi meg a hízelgő divatot és a pózba nem rántott egyéniség keserves és fenséges kalandjait. „fütyörészem a létezés megalázóan / kisszerű, tiszta pillanataiban”. (elvonókúra) Meg ne részegedjen újra: a tisztaságért nem lehet csak úgy lefutni az utcára – mintha az szerzemény vagy mese volna! A kis-, vagy nagyszerűség pedig egyedül a költőn múlik.

Tessék tudomásul venni: uralkodik a dolgok mélyén egy vágy, egy titok, és nincs költészet, amely ne e vágy szavakban történő megjelenítését űzné. Mivé törpül Shakespeare, ha elmeséljük, s mivé nő, ha megértjük? Ha nem a legnagyobb példa józanít, visszamarad az ember.

„terek helyett, csak tört helyek” – nem a legsugarasabb betájolása a költői illetékességnek.  De szó sincs itt kifogásról. Inkább lecke ez, és mély sóhaj, nekifeszülés, hogy az írás mégis teret nyerjen. Nem véletlenül ismétli Kürti a kötetfináléban, hogy „nincs, ami elsodorna gyónás- / rohamaimtól”. Íme, a szerephang és a gyónás vegyüléke. Rimbaud óta ezen töri a fejét a modern, elő-, utó-, vagy még utóbbi modernség: megértetlen, vagy megérthetetlen-e az élet. S mindebből a józanság gesztusával mit és hogyan kell bevallani.

Kürti László a gördülékeny, szélesen ölelő, érzelemteli verset, tehát egy régi iskola produktumait borzolja mondataival és mondatcsonkjaival. Ismeri a természetes hangot és a meghökkentést; épp kellően komplikált. Tényleg: csaknem valamennyi verse az egymás mellé helyezett, értelemfokozó gondolatcserepek révén valamiféle körlátkép szeretne lenni. Ki nem lépne a versből, rögzített nézetű költeményei azonban gyakran a hirtelen fogalmazás benyomását teszik. Túlvitt mesterkedése ez a tehetségnek? Akárhogyan is, nem körülügyeskedni kell a jelenségeket, hanem a mélyükre menni.

Kürti László már pontosan tudja, kicsoda ő. És minden bizonnyal előbb-utóbb számolni fog azzal a rémséges, egyszersmind gyönyörű ténnyel is, hogy az ember millió valóság edénye.

(Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2012, 100 oldal, 2000,- Ft)

Kelemen Lajos


Címke: , , ,
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő