01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Cserépelégiák
2013.10.15 - tiszatáj

KÜRTI LÁSZLÓ: TESTI MISÉK

Nemcsak egy kész vers, de már egy jó verssor is annyiféleképpen strukturált, a hangrétegtől a filozófiai tartamig, hogy e nagyszámú rétegzettség a ténylegesen hangzó közlés, és a benne foglalt jelentésasszociációk között határtalan távolságokat nyit. A hamis olvasat és a műélmény például világokat választ el világoktól.

Mivel a legnagyobb vers sem egyéb, mint életcserép, az ember Kürti Lászlót olvasva óhatatlanul számot vet bizonyos költői viselkedésekkel. Töprengni kezd, csakugyan okvetlenül muszáj-e a cserepet még apróbbra zúzni, ha az élethez való teljesen hasonulás jegyében az egzisztálást és a lírai egzisztenciát tökéletes párhuzamban óhajtja kifejezni.

Hogy Kürti László a Testi misék cserépelégiának másodnyitányában eljátssza-e, amit eljátszott már a maga terén annyi költő: egy kicsit megtéveszt? Igen! „őszi ködök / ereszkednek, vegyülnek, foszlanak vissza / tárgyakká, kellékekké, délutánokká” – írja a láthatatlanban. Minden szó külön sugárkéve, pászma, valló szín. De e szavak kévéi a felsorolásban összefolynak. Úgy van: összefolynak, megkötnek, aztán válva elszilánkosodnak. Ez Kürti írásmódszere. Elhitetni, hogy egy nagy szomjú lélek megelégszik a féldecivel. Holott valójában sokkal szomjasabb intellektus. És bizakodó. Öreg ábrándok és illúziók pompás rombolója. Mégis: inkább lírizmusában, semmint lírai faktumaiban művész. „odavetett némasággal keresek véletlen hibákat” – mondja egy helyütt. Noha váltig ostromolja az övéit hangos, kényelmetlen költői igazságokkal, az okos költőből úgyszintén sokat megmutat.

Szeret implikatúrákban elköteleződni, s ezekkel kitámasztani a verset. De Kürti hullámhosszán maradva jelentékeny félreértése a dolgoknak, hogy (amint az egy rejtekhely összefüggéseiben fogalmaz) például a tenyerek buták. A lírai valóság keretei közt értelmezve a dolgot: az ember melyik testtáját tekinthetnénk egyszerre szolgaian és királyian becsesebbnek a tenyérnél? Lehet, hogy Kürti László túl fiatal, hogy belássa az efféle köd-testű és köd-inú szentencia viszonylagosságát? Mert hoz belőle még. (Mondjuk, pillantson rá Dylan Thomas E kéz aláírt című költeményére. Érdemes!)

Kürti a  füst jön című versében ukmukfukk kijelenti, hogy az irgalom: késleltetés. E poétainak szánt kinyilatkoztatás annyira mai indítékú és annyira interveniálhatatlan, hogy szinte kiszorítja a másféle olvasat lehetőségét: a bocsánat mindenesetre életóvó kupola, de különben akármi is az érett irgalom, csak éppen nem késleltetés.

A Testi misék bensőségét persze éppúgy megfaragja Kürti László, mint azt, ami tömör, képgazdag, verbális önkívületektől távoli verseiben kevéssé veritábilis. Érdekes, hogy ott a legerősebb, ahol érzéseit kilöki a véletlen csöndjébe. Ahol éppen csak kimetsz egy kis darabot a tapasztalatból. (Ugye, észben tartjuk, hogy az irodalmi rögzítés nem a személyiség biográfiai szókimondása, hanem a személyiség állandó újjászületését hangsúlyozza?) Kürti darabosan, szinte a véletlenek függvényében fogalmaz. Mint minden valamirevaló költő, a lehetetlent kísérti: egészen evilági, és egészen messzire próbál vinni.

A gondolattársítás glorifikálása (nemcsak lélegzik a szó, de szinte felavattatik s hajlik is), és a rejtett, képzelet-ingerlő, de kétségtelenül meglévő összefüggések – ez az ő költészetének alfája. Mintha minden egyes verssorának lejegyzése előtt azon töprengene, a logikának vagy a véletlennek adjon-e elégtételt. Kürti a Testi misékben voltaképpen hatalmas fesztivált rendez: a szó szerinti olvasmány, a szavak első jelentésének precedenseit kínálva tobzódik a gondolatátvitel remekebbnél remekebb lehetőségeiben.

Mindig minden; s pláne a líra mindig újrakezdődik. A mai költészet pedáns és hű folytatása a réginek, de csalfa játék is, kölcsönzött eszközök használata, eredeti kivitelezés, egyszóval: ma is, mint mindig, komplikált építkezés. Kürti Lászlót olvasva úgy tűnik, ő nem kevés variációt gondolt végig. Nem borzong a fogalmaktól, miközben szabad játékosa a metaforának. El tudja hitetni, hogy a valóság első síkja az ő erős földje. És képes megragadni az embert, ahogy ezen az első síkon túllendül. „én hozlak világra. / műtárgy, szobor, törékeny váza. / portékám vagy: anyagom anyagod” – mondja a műterem testhatáron című versében. Ez a bánataitól és egy kissé a nihilizmustól is megbódított szerző biztossága. Egy különös realizmus, amellyel meghatóan szembehelyezkedik a voltaképpeni realizmussal. Hallgassuk őt: „akad szívszabály, ami visszafordíthat bárkit / a rideg elme tekervényei elől” – írja a cigányszerelemben; most megint választékos, és okosan szelíd. Kérdés, hogy a kor, az irodalmi működés pozitúráin is átvágja-e magát?

Hol így, hol úgy szenvedi meg a hízelgő divatot és a pózba nem rántott egyéniség keserves és fenséges kalandjait. „fütyörészem a létezés megalázóan / kisszerű, tiszta pillanataiban”. (elvonókúra) Meg ne részegedjen újra: a tisztaságért nem lehet csak úgy lefutni az utcára – mintha az szerzemény vagy mese volna! A kis-, vagy nagyszerűség pedig egyedül a költőn múlik.

Tessék tudomásul venni: uralkodik a dolgok mélyén egy vágy, egy titok, és nincs költészet, amely ne e vágy szavakban történő megjelenítését űzné. Mivé törpül Shakespeare, ha elmeséljük, s mivé nő, ha megértjük? Ha nem a legnagyobb példa józanít, visszamarad az ember.

„terek helyett, csak tört helyek” – nem a legsugarasabb betájolása a költői illetékességnek.  De szó sincs itt kifogásról. Inkább lecke ez, és mély sóhaj, nekifeszülés, hogy az írás mégis teret nyerjen. Nem véletlenül ismétli Kürti a kötetfináléban, hogy „nincs, ami elsodorna gyónás- / rohamaimtól”. Íme, a szerephang és a gyónás vegyüléke. Rimbaud óta ezen töri a fejét a modern, elő-, utó-, vagy még utóbbi modernség: megértetlen, vagy megérthetetlen-e az élet. S mindebből a józanság gesztusával mit és hogyan kell bevallani.

Kürti László a gördülékeny, szélesen ölelő, érzelemteli verset, tehát egy régi iskola produktumait borzolja mondataival és mondatcsonkjaival. Ismeri a természetes hangot és a meghökkentést; épp kellően komplikált. Tényleg: csaknem valamennyi verse az egymás mellé helyezett, értelemfokozó gondolatcserepek révén valamiféle körlátkép szeretne lenni. Ki nem lépne a versből, rögzített nézetű költeményei azonban gyakran a hirtelen fogalmazás benyomását teszik. Túlvitt mesterkedése ez a tehetségnek? Akárhogyan is, nem körülügyeskedni kell a jelenségeket, hanem a mélyükre menni.

Kürti László már pontosan tudja, kicsoda ő. És minden bizonnyal előbb-utóbb számolni fog azzal a rémséges, egyszersmind gyönyörű ténnyel is, hogy az ember millió valóság edénye.

(Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2012, 100 oldal, 2000,- Ft)

Kelemen Lajos


Címke: , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő