12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Cserépelégiák
2013.10.15 - tiszatáj

KÜRTI LÁSZLÓ: TESTI MISÉK

Nemcsak egy kész vers, de már egy jó verssor is annyiféleképpen strukturált, a hangrétegtől a filozófiai tartamig, hogy e nagyszámú rétegzettség a ténylegesen hangzó közlés, és a benne foglalt jelentésasszociációk között határtalan távolságokat nyit. A hamis olvasat és a műélmény például világokat választ el világoktól.

Mivel a legnagyobb vers sem egyéb, mint életcserép, az ember Kürti Lászlót olvasva óhatatlanul számot vet bizonyos költői viselkedésekkel. Töprengni kezd, csakugyan okvetlenül muszáj-e a cserepet még apróbbra zúzni, ha az élethez való teljesen hasonulás jegyében az egzisztálást és a lírai egzisztenciát tökéletes párhuzamban óhajtja kifejezni.

Hogy Kürti László a Testi misék cserépelégiának másodnyitányában eljátssza-e, amit eljátszott már a maga terén annyi költő: egy kicsit megtéveszt? Igen! „őszi ködök / ereszkednek, vegyülnek, foszlanak vissza / tárgyakká, kellékekké, délutánokká” – írja a láthatatlanban. Minden szó külön sugárkéve, pászma, valló szín. De e szavak kévéi a felsorolásban összefolynak. Úgy van: összefolynak, megkötnek, aztán válva elszilánkosodnak. Ez Kürti írásmódszere. Elhitetni, hogy egy nagy szomjú lélek megelégszik a féldecivel. Holott valójában sokkal szomjasabb intellektus. És bizakodó. Öreg ábrándok és illúziók pompás rombolója. Mégis: inkább lírizmusában, semmint lírai faktumaiban művész. „odavetett némasággal keresek véletlen hibákat” – mondja egy helyütt. Noha váltig ostromolja az övéit hangos, kényelmetlen költői igazságokkal, az okos költőből úgyszintén sokat megmutat.

Szeret implikatúrákban elköteleződni, s ezekkel kitámasztani a verset. De Kürti hullámhosszán maradva jelentékeny félreértése a dolgoknak, hogy (amint az egy rejtekhely összefüggéseiben fogalmaz) például a tenyerek buták. A lírai valóság keretei közt értelmezve a dolgot: az ember melyik testtáját tekinthetnénk egyszerre szolgaian és királyian becsesebbnek a tenyérnél? Lehet, hogy Kürti László túl fiatal, hogy belássa az efféle köd-testű és köd-inú szentencia viszonylagosságát? Mert hoz belőle még. (Mondjuk, pillantson rá Dylan Thomas E kéz aláírt című költeményére. Érdemes!)

Kürti a  füst jön című versében ukmukfukk kijelenti, hogy az irgalom: késleltetés. E poétainak szánt kinyilatkoztatás annyira mai indítékú és annyira interveniálhatatlan, hogy szinte kiszorítja a másféle olvasat lehetőségét: a bocsánat mindenesetre életóvó kupola, de különben akármi is az érett irgalom, csak éppen nem késleltetés.

A Testi misék bensőségét persze éppúgy megfaragja Kürti László, mint azt, ami tömör, képgazdag, verbális önkívületektől távoli verseiben kevéssé veritábilis. Érdekes, hogy ott a legerősebb, ahol érzéseit kilöki a véletlen csöndjébe. Ahol éppen csak kimetsz egy kis darabot a tapasztalatból. (Ugye, észben tartjuk, hogy az irodalmi rögzítés nem a személyiség biográfiai szókimondása, hanem a személyiség állandó újjászületését hangsúlyozza?) Kürti darabosan, szinte a véletlenek függvényében fogalmaz. Mint minden valamirevaló költő, a lehetetlent kísérti: egészen evilági, és egészen messzire próbál vinni.

A gondolattársítás glorifikálása (nemcsak lélegzik a szó, de szinte felavattatik s hajlik is), és a rejtett, képzelet-ingerlő, de kétségtelenül meglévő összefüggések – ez az ő költészetének alfája. Mintha minden egyes verssorának lejegyzése előtt azon töprengene, a logikának vagy a véletlennek adjon-e elégtételt. Kürti a Testi misékben voltaképpen hatalmas fesztivált rendez: a szó szerinti olvasmány, a szavak első jelentésének precedenseit kínálva tobzódik a gondolatátvitel remekebbnél remekebb lehetőségeiben.

Mindig minden; s pláne a líra mindig újrakezdődik. A mai költészet pedáns és hű folytatása a réginek, de csalfa játék is, kölcsönzött eszközök használata, eredeti kivitelezés, egyszóval: ma is, mint mindig, komplikált építkezés. Kürti Lászlót olvasva úgy tűnik, ő nem kevés variációt gondolt végig. Nem borzong a fogalmaktól, miközben szabad játékosa a metaforának. El tudja hitetni, hogy a valóság első síkja az ő erős földje. És képes megragadni az embert, ahogy ezen az első síkon túllendül. „én hozlak világra. / műtárgy, szobor, törékeny váza. / portékám vagy: anyagom anyagod” – mondja a műterem testhatáron című versében. Ez a bánataitól és egy kissé a nihilizmustól is megbódított szerző biztossága. Egy különös realizmus, amellyel meghatóan szembehelyezkedik a voltaképpeni realizmussal. Hallgassuk őt: „akad szívszabály, ami visszafordíthat bárkit / a rideg elme tekervényei elől” – írja a cigányszerelemben; most megint választékos, és okosan szelíd. Kérdés, hogy a kor, az irodalmi működés pozitúráin is átvágja-e magát?

Hol így, hol úgy szenvedi meg a hízelgő divatot és a pózba nem rántott egyéniség keserves és fenséges kalandjait. „fütyörészem a létezés megalázóan / kisszerű, tiszta pillanataiban”. (elvonókúra) Meg ne részegedjen újra: a tisztaságért nem lehet csak úgy lefutni az utcára – mintha az szerzemény vagy mese volna! A kis-, vagy nagyszerűség pedig egyedül a költőn múlik.

Tessék tudomásul venni: uralkodik a dolgok mélyén egy vágy, egy titok, és nincs költészet, amely ne e vágy szavakban történő megjelenítését űzné. Mivé törpül Shakespeare, ha elmeséljük, s mivé nő, ha megértjük? Ha nem a legnagyobb példa józanít, visszamarad az ember.

„terek helyett, csak tört helyek” – nem a legsugarasabb betájolása a költői illetékességnek.  De szó sincs itt kifogásról. Inkább lecke ez, és mély sóhaj, nekifeszülés, hogy az írás mégis teret nyerjen. Nem véletlenül ismétli Kürti a kötetfináléban, hogy „nincs, ami elsodorna gyónás- / rohamaimtól”. Íme, a szerephang és a gyónás vegyüléke. Rimbaud óta ezen töri a fejét a modern, elő-, utó-, vagy még utóbbi modernség: megértetlen, vagy megérthetetlen-e az élet. S mindebből a józanság gesztusával mit és hogyan kell bevallani.

Kürti László a gördülékeny, szélesen ölelő, érzelemteli verset, tehát egy régi iskola produktumait borzolja mondataival és mondatcsonkjaival. Ismeri a természetes hangot és a meghökkentést; épp kellően komplikált. Tényleg: csaknem valamennyi verse az egymás mellé helyezett, értelemfokozó gondolatcserepek révén valamiféle körlátkép szeretne lenni. Ki nem lépne a versből, rögzített nézetű költeményei azonban gyakran a hirtelen fogalmazás benyomását teszik. Túlvitt mesterkedése ez a tehetségnek? Akárhogyan is, nem körülügyeskedni kell a jelenségeket, hanem a mélyükre menni.

Kürti László már pontosan tudja, kicsoda ő. És minden bizonnyal előbb-utóbb számolni fog azzal a rémséges, egyszersmind gyönyörű ténnyel is, hogy az ember millió valóság edénye.

(Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2012, 100 oldal, 2000,- Ft)

Kelemen Lajos


Címke: , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő