„Visszatalálni a színház eredeti céljához…”

INTERJÚ RÁCKEVEI ANNÁVAL

A debreceni teátrum első női igazgatója, Ráckevei Anna fogadott a Csokonai Nemzeti Színház büféjében, ahol – megjegyzem – nagyon finom a tejes kávé. Beszélgettünk szakmáról, az új kihívásokról, családról, valamint arról, hogy melyik hazai és határon túli helyszín a szíve csücske.

A nyolcadik évadot kezdte el idén Debrecenben, nyártól pedig új feladatkört kapott. Mit jelent ez a hatalmas változás a szakmai életében?

Nyilván az igazgatói feladatokra tolódott át a hangsúly, még tanulom, mit is jelent ez azon kívül, hogy titulus. Másfajta lelki hozzáállás szükséges ahhoz, hogy másokat helyzetbe hozzak, mások érdekeit képviseljem. Ez most nyilván erősebben jelen van az életemben, mint a saját pályám és a saját szakmai előrehaladásom. Ezzel együtt azt érzem, nagyon sok tapasztalatra tehetek szert, amely segíti a színészi létemet is. Az érzékenységem az új helyzetekben, az emberekkel való kapcsolatokban biztosan fejlődni, erősödni fog. Ez nem kevés, ha a szakmámra gondolok.

Nemzeti minősítést kapott a Csokonai. Ez milyen plusz feladatokat, elvárásokat és előnyöket jelent a debreceni teátrum számára?

Felelősséget és kötelező feladatokat jelent az új minősítés. Meghatározott számú előadásokat és meghatározott nézőszámot kell teljesítenünk, a különböző tagozatok közül kettőt, a prózait és az operát vállaltuk. Ezekért cserébe egy viszonylag biztonságos anyagi hátteret kapunk.

Növekszik a feladattal együtt a forrás is? Erről van szó?

Több részből áll össze a színház anyagi bázisa. Nem csak a központi költségvetésből finanszírozzuk a színház működését, vannak városi és pályázati támogatásaink, valamint egyéb bevételeink, így például a jegybevétel. Bízunk benne, hogy a változástól függetlenül hasonló támogatást kapunk a debreceni önkormányzattól, és növekedés tapasztalható a bevételek kapcsán. Ezért dolgozunk, ezért hoztunk újításokat.

Szorosabb lesz a kapcsolat a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színházzal?

Egyrészt igen, másrészt megnőtt a vidéki nemzeti színházak köre, közös cél, hogy szorosabb legyen a kapcsolat nemcsak a fővárosi, hanem a többi vidéki társulattal is. Ezért gyakorlati lépéseket is teszünk. Azonosak az érdekeink, a feladataink, és azonosak a gondjaink is.

Nyitottabbá válik a színház, ha kívülre is tekint?

Fontos célunk, hogy a színház falain kívülre menjünk. Új kapcsolódási pontokat keresünk a különböző városi intézményekkel, így a Déri Múzeummal, ahol elindult egy irodalmi est-sorozat, de közös dolgokat tervezünk a Kölcsey Központtal, a zsinagógával, vagy például a Modemmel. Hasonlóan kapcsolódási pontot keresünk az egyetemistákkal.

Velük azért nehezebb megtalálni a közös hangot…

Olt Tamás egyfelvonásosa, a Hét randi pontosan róluk, nekik is szól. Remélem, szeretni fogják. Októberben többször is lesz alkalom arra, hogy megnézhessék.

Ez a sokrétűség, sokszínűség mennyire tükrözi a saját célkitűzését?

Egy olyan mozgalmas közösségi térré szeretnénk alakítani a színházat, ahol mindenki megtalálja a számára fontos üzenetet, szellemi táplálékot, érdekességet. Nagyon elégedett lennék, ha sikerülne visszatalálni a színház eredeti céljához, feladatához, amiért létrejött Európában: az adott közösséget foglalkoztató közös gondok és dolgok megvitatásának színterévé váljon a színház, az együttgondolkodás és feldolgozás helye legyen.

Egy példa. Megnézi a fiatal a Hét randit, és lehetősége lesz megbeszélni a darabot a szereplőkkel, közelebb kerül önökhöz, ezáltal a problémához, annak megoldásához?

Igen, így is elképzelhető. Megtalálni azokat a hívó szavakat, amelyekre a legtöbb ember kíváncsi. Ha ez megvalósul, akkor érezhetem azt, hogy jó irányba haladunk. Találkozik az elvárás, az igény a kínálattal. Megszólítjuk a fiatalokat, így az egyetemistákat is.

Működhet látszólag jól, komfortosan egy társulat, amely látszólag kielégíti az igényeket, de a felszínen marad, nem a valós problémákra koncentrál. Akkor működik jól egy színház, ha kinyitja a szemeket. Ez a mi célkitűzésünk is.

Ismét színre kerül a Légy jó mindhalálig, bemutatják a Régimódi történetet Kubik Annával. Igazán helyi, debreceni ízek, hangulatok…

A Légy jó mindhalálig Várhalmi Ilona rendezése lesz, ő generációk sorát nevelte fel az Ady Gimnáziumban, a dráma tagozaton. A különlegessége még az lesz a darabnak, hogy feltűnnek szereplők az ősbemutatóból, többek között Dánielfy Zsolt és Mercs János. A Régimódi történetet Csikos Sándor rendezi, októberben mutatjuk be.

Félretéve a színházat. Mi az, ami igazán kikapcsolja, ami feltölti?

Az, amikor a családommal lehetek, gondolok itt a szűkebbre, a férjemre és a két gyermekemre, a nagylányra és a kisfiamra, valamint a tágabb családra. Szép nagy családunk van, a velük eltöltött idő mindig jól esik, és szó szerint feltölt.

A kirándulásokat nagyon szeretem, de az utóbbi időben nem sok alkalom volt erre, rohanós volt a tavasz és a nyár. A kedvenc helyünk itthon az Őrség és a Balaton, határon túl pedig Erdély, ahol a rokonság él. Ezekre a helyekre mindig visszavágyunk.

Tozzi

Fotó: Heti Válasz