05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
04.28.
| Alternatív valóság közösségi filmezéssel >>>
NAPI TANDORI

05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>
04.22.
| Nádasdy Ádám Aegon-díjas >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Izsó Zita versei
2013.09.27 - tiszatáj
izsoz1Izsó Zita 1986-ban született Budapesten. Az ELTE jogász szakán végzett, 2007 óta publikál verseket és műfordításokat. Gérecz Attila-díjas, első verseskötete 2011-ben jelent meg (Tengerlakó, FISZ). Jelenleg a FISZ világirodalmi sorozatának szerkesztője.

 

A kegyelem természete

 

Ebben az évszakban nem járnak erre turisták.

Ki találna élvezetet abban, hogy bámulhatja a

többé-kevésbé mozdulatlan víztömeget,

a naponta kétszer érkező és távolodó hajókat,

fedélzetükön a halakat,

amiket rajtam kívül senki sem becsül le annyira,

hogy visszadobna akár egyet is –

én mégis minden alkalommal megteszem.

A tapasztalt halászok hálátlannak tartanak,

és az én nevemet is felírták egy cetlire,

biztos vagyok benne, hogy aki engem húz,

nem karácsonyi ajándékot vesz,

hanem megtanít ölni,

drága étterembe visz, ahol olyan állatokat szolgálnak fel,

amiket élve kell megennem, hogy egyértelműbb legyen a kapcsolat

szükség és pusztítás között.

 

De nekem nagyobb örömet okoz a hatalom,

hogy életeket, pontosabban működő testeket menthetek,

sokszor minden különösebb ok és érzelem nélkül,

közben pedig hagyom,

hogy az égből lecsapó madarak halálra sebezzék

legszebb halaim.

 

Téged is így mentett meg, hogy aztán hagyjon elveszni,

és végignézhessük mindannyian halálodat.

Azóta nem zavar az értelmetlen pusztulás,

csak azt csinálom, amit ő tett velem.

Nem etetem az állataimat,

ne higgyenek többé abban, hogy léteznek emberek.

 

 

A hit fokozatai

 

Nem tudok beszélni az érkezésről.

Képzeljetek el egy saját partszakaszt,

lefelé fordított poharakat, tengerre néző ablakot.

Mindennap kijön a vízből valaki, akit a világ bizonyos pontján

láttak meghalni,

itt meg csak fél lábra áll, oldalra billenti a fejét,

hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz,

de nem nevezik feltámadásnak a szemmozgást,

a vesék összehúzódását, a beinduló keringést.

 

Ki tudja, téged a világnak mely pontján foglak megtalálni,

ott leszek-e akkor, amikor kilépsz a vízből.

És nem fogsz-e haragudni, hogy nem szólítalak a neveden,

hanem hagyom, hogy sétálj, leülj, kifáradj, megéhezz,

megszokd a test kívánságait, azt, hogy újra élsz,

aztán eléd állok, és felkínálom, amit idáig hoztam,

és aminek a súlya felsebezte a karom.

 

Napok óta nem mozdulok innen.

Nézem a kikötőt, a hajók úgy ringanak, mint

süllyedő, emelkedő mellkasodon az ajándékba kapott medál.

A parti emberek egy darabig érdeklődve néztek,

most már furcsán méregetnek,

nem értik, miért nem gyönyörködtet a tengeri népek legendája,

miért akarok hinni benne, miért áltatom magam,

mintha házi kedvencként nevelgetnék egy olyan állatot,

amit mások csak a húsáért tartanak.

 

 

Méhkirálynő

 

A gyerekszobában esett össze.

Csak azt érezte, hogy nem mozog benne.

A kórházból már másnap hazaküldték, kellett a hely egy másik betegnek.

A harmadik után

a szabadban akart szülni,

hogy állatok nyalogassák a sebét.

A férje szerint az a legrosszabb az egészben, hogy mindig új nevet kell kitalálni,

a régiek pedig foglalják a helyet,

mint háborúkat átélt öregasszonyok polcait

az üres befőttesüvegek.

Napok óta nem jött ki a házból.

Nem tudta hordani a jegygyűrűjét, mert túl nagy volt rá,

mint minden meghatározás.

Már senki nem mert ígérni neki semmit,

csak a kezébe nyomták

az aktuális horoszkópokat.

Közben még többet foglalkozott a háztartással,

hogy valamivel eltöltse az idejét

úgy tartotta a barackokat a vízben,

mint fürdetéskor a csecsemő fejét.

 

 

Szkafander

 

Párnáján ott maradt a mélyedés,

gyümölcshúsban a kiszedett mag helye.

Leverte a vázát,

csak a látszat kedvéért, sokkal később szidtuk le érte,

a gyerekek közben úgy számoltak,

mint máskor villámlás és égdörgés között.

 

Az orvosok megmutatták

a röntgenfelvételen,

hol fedezték fel az ismeretlen bolygót.

és megnyugtattak minket, a gyerekek nem félnek,

de apa azt mondta, attól kezdve nem aludt el,

hanem feszülten végighallgatott minden mesét,

mi pedig közben nyugtatni próbáltuk:

a halál nem olyan, mint

az a sötét kamra,

ahova a múltkor játék közben bezártuk.

 

 

 

Az istennek nevezett

 

Az istennek nevezetthez közel álló nő

– emberi fogalmaink szerint talán a

a lányának mondanám –

féltékeny lett a húgom szépségére.

Mivel sokszor lefestettem, nem nyugtatta meg,

hogy halandó.

Ugyan gyerekes, vagyis az ő fogalmaik szerint

inkább emberi túlzásnak tartja azt  szót, hogy „megörökítettem”,

mégis hosszú időre láthatóvá tettem,

és mivel mindez testvéri kapcsolatunkból eredően

minden érzékiségtől mentesen történt,

sokkal őszintébben sikerült láttatnom,

mennyire szép,

hiszen nem fűződött hozzá semmi érdekem.

 

Valami ilyesmit magyarázott nekem az,

akit egészen addig istennek neveztem,

aztán arra kért, válasszak, hogyan akarom elfelejteni.

Vagy megbetegíti valamivel, ami mi mértékeink szerint lassan,

ám isteni léptékkel mérve azonnal öl,

hogy aztán napról napra, évről évre kopjanak ki belőlem a vonásai,

vagy pedig engem vakít meg,

hogy soha többé ne láthassam, és ne legyek képes

lefesteni.

 

De mielőtt választhatnék, mindig véget ér az álom,

felébredek, még éjszaka van, körülöttem minden koromsötét,

néhány pillanatra azt képzelem,

hogy én megvakultam, és te élsz.

 

 

Az ébredő 

 

Koránkelőnek hívjuk,

mert tíz hét vegetatív kóma után

ma reggel hajnali fél négykor ébredt, és fellármázta a folyosót.

Frissebb volt, mint valaha,

ágya mellett a látogatók elszáradt virágai láttán

nem volt nehéz elképzelni egy olyan világot,

ahol a halál ártalmatlan növényevő.

 

Utólag derült ki, hogy betegség,

mint valami megzavart tolvaj,

nagy rendetlenséget hagyott a testében maga után.

Például egyik érzékszerve, a látás, mint valami beomlott kijárat,

többé nem jut rajta ki.

Ezt kihasználva különböző ízeket kóstoltattunk vele,

nagy összegű fogadásokat kötöttünk, eltalálja-e, mi az, amit éppen eszik,

mert a csoda nem volt elég tőle,

mindenki a saját szerencséjét követelte,

azokban a napokban,

amikor tudni még nem mertünk,

de hinni már nem volt erőnk.


Címke: , , ,
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.18 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNESSEL BENCSIK ORSOLYA BESZÉLGET
Vannak írók, akik a különböző műfajok és műnemek között az átfedéseket keresik, abból építkeznek, és olyan írók is, akikre azt szoktuk mondani, hogy „folyton ugyanazt a szöveget írják”. Én azt hiszem, hogy egyik sem vagyok, és az, hogy különböző műfajokban is dolgozom, éppen amiatt van, hogy a különbözőségük érdekel. Egyébként azt szoktam mondani, mert ez tényleg így van, hogy engem az irodalom egésze izgat. Már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen éhség, hogy kipróbáljam a verset, a prózát, az esszét, a levelet, a naplót, a műfordítást, a kritikát és mindent, ami csak az irodalom része […]

>>>
2020.05.17 - tiszatáj

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, ámulatos a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.13 - tiszatáj

RESET – AZ IRODALOM MOST IS ÖSSZEKÖT Mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul? Mi történik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével? Az idén, második alkalommal szeptemberre tervezett PesText Nemzetközi […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő