02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Izsó Zita versei
2013.09.27 - tiszatáj
izsoz1Izsó Zita 1986-ban született Budapesten. Az ELTE jogász szakán végzett, 2007 óta publikál verseket és műfordításokat. Gérecz Attila-díjas, első verseskötete 2011-ben jelent meg (Tengerlakó, FISZ). Jelenleg a FISZ világirodalmi sorozatának szerkesztője.

 

A kegyelem természete

 

Ebben az évszakban nem járnak erre turisták.

Ki találna élvezetet abban, hogy bámulhatja a

többé-kevésbé mozdulatlan víztömeget,

a naponta kétszer érkező és távolodó hajókat,

fedélzetükön a halakat,

amiket rajtam kívül senki sem becsül le annyira,

hogy visszadobna akár egyet is –

én mégis minden alkalommal megteszem.

A tapasztalt halászok hálátlannak tartanak,

és az én nevemet is felírták egy cetlire,

biztos vagyok benne, hogy aki engem húz,

nem karácsonyi ajándékot vesz,

hanem megtanít ölni,

drága étterembe visz, ahol olyan állatokat szolgálnak fel,

amiket élve kell megennem, hogy egyértelműbb legyen a kapcsolat

szükség és pusztítás között.

 

De nekem nagyobb örömet okoz a hatalom,

hogy életeket, pontosabban működő testeket menthetek,

sokszor minden különösebb ok és érzelem nélkül,

közben pedig hagyom,

hogy az égből lecsapó madarak halálra sebezzék

legszebb halaim.

 

Téged is így mentett meg, hogy aztán hagyjon elveszni,

és végignézhessük mindannyian halálodat.

Azóta nem zavar az értelmetlen pusztulás,

csak azt csinálom, amit ő tett velem.

Nem etetem az állataimat,

ne higgyenek többé abban, hogy léteznek emberek.

 

 

A hit fokozatai

 

Nem tudok beszélni az érkezésről.

Képzeljetek el egy saját partszakaszt,

lefelé fordított poharakat, tengerre néző ablakot.

Mindennap kijön a vízből valaki, akit a világ bizonyos pontján

láttak meghalni,

itt meg csak fél lábra áll, oldalra billenti a fejét,

hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz,

de nem nevezik feltámadásnak a szemmozgást,

a vesék összehúzódását, a beinduló keringést.

 

Ki tudja, téged a világnak mely pontján foglak megtalálni,

ott leszek-e akkor, amikor kilépsz a vízből.

És nem fogsz-e haragudni, hogy nem szólítalak a neveden,

hanem hagyom, hogy sétálj, leülj, kifáradj, megéhezz,

megszokd a test kívánságait, azt, hogy újra élsz,

aztán eléd állok, és felkínálom, amit idáig hoztam,

és aminek a súlya felsebezte a karom.

 

Napok óta nem mozdulok innen.

Nézem a kikötőt, a hajók úgy ringanak, mint

süllyedő, emelkedő mellkasodon az ajándékba kapott medál.

A parti emberek egy darabig érdeklődve néztek,

most már furcsán méregetnek,

nem értik, miért nem gyönyörködtet a tengeri népek legendája,

miért akarok hinni benne, miért áltatom magam,

mintha házi kedvencként nevelgetnék egy olyan állatot,

amit mások csak a húsáért tartanak.

 

 

Méhkirálynő

 

A gyerekszobában esett össze.

Csak azt érezte, hogy nem mozog benne.

A kórházból már másnap hazaküldték, kellett a hely egy másik betegnek.

A harmadik után

a szabadban akart szülni,

hogy állatok nyalogassák a sebét.

A férje szerint az a legrosszabb az egészben, hogy mindig új nevet kell kitalálni,

a régiek pedig foglalják a helyet,

mint háborúkat átélt öregasszonyok polcait

az üres befőttesüvegek.

Napok óta nem jött ki a házból.

Nem tudta hordani a jegygyűrűjét, mert túl nagy volt rá,

mint minden meghatározás.

Már senki nem mert ígérni neki semmit,

csak a kezébe nyomták

az aktuális horoszkópokat.

Közben még többet foglalkozott a háztartással,

hogy valamivel eltöltse az idejét

úgy tartotta a barackokat a vízben,

mint fürdetéskor a csecsemő fejét.

 

 

Szkafander

 

Párnáján ott maradt a mélyedés,

gyümölcshúsban a kiszedett mag helye.

Leverte a vázát,

csak a látszat kedvéért, sokkal később szidtuk le érte,

a gyerekek közben úgy számoltak,

mint máskor villámlás és égdörgés között.

 

Az orvosok megmutatták

a röntgenfelvételen,

hol fedezték fel az ismeretlen bolygót.

és megnyugtattak minket, a gyerekek nem félnek,

de apa azt mondta, attól kezdve nem aludt el,

hanem feszülten végighallgatott minden mesét,

mi pedig közben nyugtatni próbáltuk:

a halál nem olyan, mint

az a sötét kamra,

ahova a múltkor játék közben bezártuk.

 

 

 

Az istennek nevezett

 

Az istennek nevezetthez közel álló nő

– emberi fogalmaink szerint talán a

a lányának mondanám –

féltékeny lett a húgom szépségére.

Mivel sokszor lefestettem, nem nyugtatta meg,

hogy halandó.

Ugyan gyerekes, vagyis az ő fogalmaik szerint

inkább emberi túlzásnak tartja azt  szót, hogy „megörökítettem”,

mégis hosszú időre láthatóvá tettem,

és mivel mindez testvéri kapcsolatunkból eredően

minden érzékiségtől mentesen történt,

sokkal őszintébben sikerült láttatnom,

mennyire szép,

hiszen nem fűződött hozzá semmi érdekem.

 

Valami ilyesmit magyarázott nekem az,

akit egészen addig istennek neveztem,

aztán arra kért, válasszak, hogyan akarom elfelejteni.

Vagy megbetegíti valamivel, ami mi mértékeink szerint lassan,

ám isteni léptékkel mérve azonnal öl,

hogy aztán napról napra, évről évre kopjanak ki belőlem a vonásai,

vagy pedig engem vakít meg,

hogy soha többé ne láthassam, és ne legyek képes

lefesteni.

 

De mielőtt választhatnék, mindig véget ér az álom,

felébredek, még éjszaka van, körülöttem minden koromsötét,

néhány pillanatra azt képzelem,

hogy én megvakultam, és te élsz.

 

 

Az ébredő 

 

Koránkelőnek hívjuk,

mert tíz hét vegetatív kóma után

ma reggel hajnali fél négykor ébredt, és fellármázta a folyosót.

Frissebb volt, mint valaha,

ágya mellett a látogatók elszáradt virágai láttán

nem volt nehéz elképzelni egy olyan világot,

ahol a halál ártalmatlan növényevő.

 

Utólag derült ki, hogy betegség,

mint valami megzavart tolvaj,

nagy rendetlenséget hagyott a testében maga után.

Például egyik érzékszerve, a látás, mint valami beomlott kijárat,

többé nem jut rajta ki.

Ezt kihasználva különböző ízeket kóstoltattunk vele,

nagy összegű fogadásokat kötöttünk, eltalálja-e, mi az, amit éppen eszik,

mert a csoda nem volt elég tőle,

mindenki a saját szerencséjét követelte,

azokban a napokban,

amikor tudni még nem mertünk,

de hinni már nem volt erőnk.


Címke: , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő