11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Izsó Zita versei
2013.09.27 - tiszatáj
izsoz1Izsó Zita 1986-ban született Budapesten. Az ELTE jogász szakán végzett, 2007 óta publikál verseket és műfordításokat. Gérecz Attila-díjas, első verseskötete 2011-ben jelent meg (Tengerlakó, FISZ). Jelenleg a FISZ világirodalmi sorozatának szerkesztője.

 

A kegyelem természete

 

Ebben az évszakban nem járnak erre turisták.

Ki találna élvezetet abban, hogy bámulhatja a

többé-kevésbé mozdulatlan víztömeget,

a naponta kétszer érkező és távolodó hajókat,

fedélzetükön a halakat,

amiket rajtam kívül senki sem becsül le annyira,

hogy visszadobna akár egyet is –

én mégis minden alkalommal megteszem.

A tapasztalt halászok hálátlannak tartanak,

és az én nevemet is felírták egy cetlire,

biztos vagyok benne, hogy aki engem húz,

nem karácsonyi ajándékot vesz,

hanem megtanít ölni,

drága étterembe visz, ahol olyan állatokat szolgálnak fel,

amiket élve kell megennem, hogy egyértelműbb legyen a kapcsolat

szükség és pusztítás között.

 

De nekem nagyobb örömet okoz a hatalom,

hogy életeket, pontosabban működő testeket menthetek,

sokszor minden különösebb ok és érzelem nélkül,

közben pedig hagyom,

hogy az égből lecsapó madarak halálra sebezzék

legszebb halaim.

 

Téged is így mentett meg, hogy aztán hagyjon elveszni,

és végignézhessük mindannyian halálodat.

Azóta nem zavar az értelmetlen pusztulás,

csak azt csinálom, amit ő tett velem.

Nem etetem az állataimat,

ne higgyenek többé abban, hogy léteznek emberek.

 

 

A hit fokozatai

 

Nem tudok beszélni az érkezésről.

Képzeljetek el egy saját partszakaszt,

lefelé fordított poharakat, tengerre néző ablakot.

Mindennap kijön a vízből valaki, akit a világ bizonyos pontján

láttak meghalni,

itt meg csak fél lábra áll, oldalra billenti a fejét,

hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz,

de nem nevezik feltámadásnak a szemmozgást,

a vesék összehúzódását, a beinduló keringést.

 

Ki tudja, téged a világnak mely pontján foglak megtalálni,

ott leszek-e akkor, amikor kilépsz a vízből.

És nem fogsz-e haragudni, hogy nem szólítalak a neveden,

hanem hagyom, hogy sétálj, leülj, kifáradj, megéhezz,

megszokd a test kívánságait, azt, hogy újra élsz,

aztán eléd állok, és felkínálom, amit idáig hoztam,

és aminek a súlya felsebezte a karom.

 

Napok óta nem mozdulok innen.

Nézem a kikötőt, a hajók úgy ringanak, mint

süllyedő, emelkedő mellkasodon az ajándékba kapott medál.

A parti emberek egy darabig érdeklődve néztek,

most már furcsán méregetnek,

nem értik, miért nem gyönyörködtet a tengeri népek legendája,

miért akarok hinni benne, miért áltatom magam,

mintha házi kedvencként nevelgetnék egy olyan állatot,

amit mások csak a húsáért tartanak.

 

 

Méhkirálynő

 

A gyerekszobában esett össze.

Csak azt érezte, hogy nem mozog benne.

A kórházból már másnap hazaküldték, kellett a hely egy másik betegnek.

A harmadik után

a szabadban akart szülni,

hogy állatok nyalogassák a sebét.

A férje szerint az a legrosszabb az egészben, hogy mindig új nevet kell kitalálni,

a régiek pedig foglalják a helyet,

mint háborúkat átélt öregasszonyok polcait

az üres befőttesüvegek.

Napok óta nem jött ki a házból.

Nem tudta hordani a jegygyűrűjét, mert túl nagy volt rá,

mint minden meghatározás.

Már senki nem mert ígérni neki semmit,

csak a kezébe nyomták

az aktuális horoszkópokat.

Közben még többet foglalkozott a háztartással,

hogy valamivel eltöltse az idejét

úgy tartotta a barackokat a vízben,

mint fürdetéskor a csecsemő fejét.

 

 

Szkafander

 

Párnáján ott maradt a mélyedés,

gyümölcshúsban a kiszedett mag helye.

Leverte a vázát,

csak a látszat kedvéért, sokkal később szidtuk le érte,

a gyerekek közben úgy számoltak,

mint máskor villámlás és égdörgés között.

 

Az orvosok megmutatták

a röntgenfelvételen,

hol fedezték fel az ismeretlen bolygót.

és megnyugtattak minket, a gyerekek nem félnek,

de apa azt mondta, attól kezdve nem aludt el,

hanem feszülten végighallgatott minden mesét,

mi pedig közben nyugtatni próbáltuk:

a halál nem olyan, mint

az a sötét kamra,

ahova a múltkor játék közben bezártuk.

 

 

 

Az istennek nevezett

 

Az istennek nevezetthez közel álló nő

– emberi fogalmaink szerint talán a

a lányának mondanám –

féltékeny lett a húgom szépségére.

Mivel sokszor lefestettem, nem nyugtatta meg,

hogy halandó.

Ugyan gyerekes, vagyis az ő fogalmaik szerint

inkább emberi túlzásnak tartja azt  szót, hogy „megörökítettem”,

mégis hosszú időre láthatóvá tettem,

és mivel mindez testvéri kapcsolatunkból eredően

minden érzékiségtől mentesen történt,

sokkal őszintébben sikerült láttatnom,

mennyire szép,

hiszen nem fűződött hozzá semmi érdekem.

 

Valami ilyesmit magyarázott nekem az,

akit egészen addig istennek neveztem,

aztán arra kért, válasszak, hogyan akarom elfelejteni.

Vagy megbetegíti valamivel, ami mi mértékeink szerint lassan,

ám isteni léptékkel mérve azonnal öl,

hogy aztán napról napra, évről évre kopjanak ki belőlem a vonásai,

vagy pedig engem vakít meg,

hogy soha többé ne láthassam, és ne legyek képes

lefesteni.

 

De mielőtt választhatnék, mindig véget ér az álom,

felébredek, még éjszaka van, körülöttem minden koromsötét,

néhány pillanatra azt képzelem,

hogy én megvakultam, és te élsz.

 

 

Az ébredő 

 

Koránkelőnek hívjuk,

mert tíz hét vegetatív kóma után

ma reggel hajnali fél négykor ébredt, és fellármázta a folyosót.

Frissebb volt, mint valaha,

ágya mellett a látogatók elszáradt virágai láttán

nem volt nehéz elképzelni egy olyan világot,

ahol a halál ártalmatlan növényevő.

 

Utólag derült ki, hogy betegség,

mint valami megzavart tolvaj,

nagy rendetlenséget hagyott a testében maga után.

Például egyik érzékszerve, a látás, mint valami beomlott kijárat,

többé nem jut rajta ki.

Ezt kihasználva különböző ízeket kóstoltattunk vele,

nagy összegű fogadásokat kötöttünk, eltalálja-e, mi az, amit éppen eszik,

mert a csoda nem volt elég tőle,

mindenki a saját szerencséjét követelte,

azokban a napokban,

amikor tudni még nem mertünk,

de hinni már nem volt erőnk.


Címke: , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő