09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
09.08.
| Nobel-díjas író monodrámáját mutatják be a Trafóban >>>
NAPI TANDORI

09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Izsó Zita versei
2013.09.27 - tiszatáj
izsoz1Izsó Zita 1986-ban született Budapesten. Az ELTE jogász szakán végzett, 2007 óta publikál verseket és műfordításokat. Gérecz Attila-díjas, első verseskötete 2011-ben jelent meg (Tengerlakó, FISZ). Jelenleg a FISZ világirodalmi sorozatának szerkesztője.

 

A kegyelem természete

 

Ebben az évszakban nem járnak erre turisták.

Ki találna élvezetet abban, hogy bámulhatja a

többé-kevésbé mozdulatlan víztömeget,

a naponta kétszer érkező és távolodó hajókat,

fedélzetükön a halakat,

amiket rajtam kívül senki sem becsül le annyira,

hogy visszadobna akár egyet is –

én mégis minden alkalommal megteszem.

A tapasztalt halászok hálátlannak tartanak,

és az én nevemet is felírták egy cetlire,

biztos vagyok benne, hogy aki engem húz,

nem karácsonyi ajándékot vesz,

hanem megtanít ölni,

drága étterembe visz, ahol olyan állatokat szolgálnak fel,

amiket élve kell megennem, hogy egyértelműbb legyen a kapcsolat

szükség és pusztítás között.

 

De nekem nagyobb örömet okoz a hatalom,

hogy életeket, pontosabban működő testeket menthetek,

sokszor minden különösebb ok és érzelem nélkül,

közben pedig hagyom,

hogy az égből lecsapó madarak halálra sebezzék

legszebb halaim.

 

Téged is így mentett meg, hogy aztán hagyjon elveszni,

és végignézhessük mindannyian halálodat.

Azóta nem zavar az értelmetlen pusztulás,

csak azt csinálom, amit ő tett velem.

Nem etetem az állataimat,

ne higgyenek többé abban, hogy léteznek emberek.

 

 

A hit fokozatai

 

Nem tudok beszélni az érkezésről.

Képzeljetek el egy saját partszakaszt,

lefelé fordított poharakat, tengerre néző ablakot.

Mindennap kijön a vízből valaki, akit a világ bizonyos pontján

láttak meghalni,

itt meg csak fél lábra áll, oldalra billenti a fejét,

hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz,

de nem nevezik feltámadásnak a szemmozgást,

a vesék összehúzódását, a beinduló keringést.

 

Ki tudja, téged a világnak mely pontján foglak megtalálni,

ott leszek-e akkor, amikor kilépsz a vízből.

És nem fogsz-e haragudni, hogy nem szólítalak a neveden,

hanem hagyom, hogy sétálj, leülj, kifáradj, megéhezz,

megszokd a test kívánságait, azt, hogy újra élsz,

aztán eléd állok, és felkínálom, amit idáig hoztam,

és aminek a súlya felsebezte a karom.

 

Napok óta nem mozdulok innen.

Nézem a kikötőt, a hajók úgy ringanak, mint

süllyedő, emelkedő mellkasodon az ajándékba kapott medál.

A parti emberek egy darabig érdeklődve néztek,

most már furcsán méregetnek,

nem értik, miért nem gyönyörködtet a tengeri népek legendája,

miért akarok hinni benne, miért áltatom magam,

mintha házi kedvencként nevelgetnék egy olyan állatot,

amit mások csak a húsáért tartanak.

 

 

Méhkirálynő

 

A gyerekszobában esett össze.

Csak azt érezte, hogy nem mozog benne.

A kórházból már másnap hazaküldték, kellett a hely egy másik betegnek.

A harmadik után

a szabadban akart szülni,

hogy állatok nyalogassák a sebét.

A férje szerint az a legrosszabb az egészben, hogy mindig új nevet kell kitalálni,

a régiek pedig foglalják a helyet,

mint háborúkat átélt öregasszonyok polcait

az üres befőttesüvegek.

Napok óta nem jött ki a házból.

Nem tudta hordani a jegygyűrűjét, mert túl nagy volt rá,

mint minden meghatározás.

Már senki nem mert ígérni neki semmit,

csak a kezébe nyomták

az aktuális horoszkópokat.

Közben még többet foglalkozott a háztartással,

hogy valamivel eltöltse az idejét

úgy tartotta a barackokat a vízben,

mint fürdetéskor a csecsemő fejét.

 

 

Szkafander

 

Párnáján ott maradt a mélyedés,

gyümölcshúsban a kiszedett mag helye.

Leverte a vázát,

csak a látszat kedvéért, sokkal később szidtuk le érte,

a gyerekek közben úgy számoltak,

mint máskor villámlás és égdörgés között.

 

Az orvosok megmutatták

a röntgenfelvételen,

hol fedezték fel az ismeretlen bolygót.

és megnyugtattak minket, a gyerekek nem félnek,

de apa azt mondta, attól kezdve nem aludt el,

hanem feszülten végighallgatott minden mesét,

mi pedig közben nyugtatni próbáltuk:

a halál nem olyan, mint

az a sötét kamra,

ahova a múltkor játék közben bezártuk.

 

 

 

Az istennek nevezett

 

Az istennek nevezetthez közel álló nő

– emberi fogalmaink szerint talán a

a lányának mondanám –

féltékeny lett a húgom szépségére.

Mivel sokszor lefestettem, nem nyugtatta meg,

hogy halandó.

Ugyan gyerekes, vagyis az ő fogalmaik szerint

inkább emberi túlzásnak tartja azt  szót, hogy „megörökítettem”,

mégis hosszú időre láthatóvá tettem,

és mivel mindez testvéri kapcsolatunkból eredően

minden érzékiségtől mentesen történt,

sokkal őszintébben sikerült láttatnom,

mennyire szép,

hiszen nem fűződött hozzá semmi érdekem.

 

Valami ilyesmit magyarázott nekem az,

akit egészen addig istennek neveztem,

aztán arra kért, válasszak, hogyan akarom elfelejteni.

Vagy megbetegíti valamivel, ami mi mértékeink szerint lassan,

ám isteni léptékkel mérve azonnal öl,

hogy aztán napról napra, évről évre kopjanak ki belőlem a vonásai,

vagy pedig engem vakít meg,

hogy soha többé ne láthassam, és ne legyek képes

lefesteni.

 

De mielőtt választhatnék, mindig véget ér az álom,

felébredek, még éjszaka van, körülöttem minden koromsötét,

néhány pillanatra azt képzelem,

hogy én megvakultam, és te élsz.

 

 

Az ébredő 

 

Koránkelőnek hívjuk,

mert tíz hét vegetatív kóma után

ma reggel hajnali fél négykor ébredt, és fellármázta a folyosót.

Frissebb volt, mint valaha,

ágya mellett a látogatók elszáradt virágai láttán

nem volt nehéz elképzelni egy olyan világot,

ahol a halál ártalmatlan növényevő.

 

Utólag derült ki, hogy betegség,

mint valami megzavart tolvaj,

nagy rendetlenséget hagyott a testében maga után.

Például egyik érzékszerve, a látás, mint valami beomlott kijárat,

többé nem jut rajta ki.

Ezt kihasználva különböző ízeket kóstoltattunk vele,

nagy összegű fogadásokat kötöttünk, eltalálja-e, mi az, amit éppen eszik,

mert a csoda nem volt elég tőle,

mindenki a saját szerencséjét követelte,

azokban a napokban,

amikor tudni még nem mertünk,

de hinni már nem volt erőnk.


Címke: , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő