03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

„Formálható nyersanyag állapotban tartom magam”
2013.09.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS CSUJA IMRÉVEL

Vidéken kezdte pályáját, mára filmen és színházban is az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész. Habár az Üvegtigris falusi, vagány motorosaként tett szert országos népszerűségre, most mégis inkább Örkény színházbeli szerepeiről, félelmeiről, adrenalinfüggőségéről és hivatásával szembeni alázatáról beszélgettünk Csuja Imre, Jászai Mari-díjas színésszel.

Szülei nem igazán biztatták, hogy színészi pályára lépjen. Aggódás, féltés vagy a pálya iránti ellenérzés állt ennek a hátterében?

Ez mind együtt. Próbáltak kategorikusan lebeszélni róla. Elsősorban közrejátszott a kudarctól való féltés. Az, hogy egy hajdúnánási gyerek a színészi pályáról álmodik, ráadásul a hetvenes években, elképzelhetetlen volt számukra. Nem hittek abban, hogy egy vidéki fiúnak esélye lehet arra, hogy a fővárosban próbáljon szerencsét, abban pedig végképp nem, hogy beteljesülhetnek a színészi álmai, bekerülhet egy művészeti intézménybe, pláne a Színművészeti Főiskolára. Láttunk műsorokat akkoriban a televízióban, szüleim szembesültek a képernyő előtt azzal, hogy ehhez a pályához óriási szerencse és tehetség kell. Hihetetlennek tartották, hogy egyszer majd a gyerekük is képes lehet színvonalasan csinálni valamit a színpadon. Én viszont hittem ebben, el tudtam képzelni, hogy amit a tévében láttunk, akár én is tudnám csinálni.

Pedig úgy tudom, gyermekkorában szeretett szerepelni családi összejöveteleken, ez biztos nekik is feltűnt.

Nem tudatosult bennük a dolog, de ebben ők voltak a ludasok, ugyanis már hét éves korom óta imádtam szerepelni. Nem csupán az iskolában, hanem a szomszédok előtt is. Amikor az öregasszonyok kifogytak a pletykából, mindig mondták, hogy gyere Imre, mondj egy verset. Később a szereplési vágyam fokozódott, végül rájöttem, hogy ezzel kell foglalkoznom. Rettentő fontos, hogy egy fiatalember felismerje azt, hogy mi az a terep, cél, amiért képes mindent megtenni, beáldozni.

Bekerült a Főiskolára, játszott Pécsett, Egerben, majd pedig az Arany János Színházban. Következett egy tíz évig tartó szabadúszó periódus, aztán egy újabb fordulat: Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója, egykori évfolyamtársa megkereste, lenne-e kedve a társulat tagja lenni. Van ebben logika?

Van. Nem mondhatnám, hogy elegem lett abból, hogy nem tartozom társulathoz, de, amikor Mácsai nekem szegezte a kérdést, úgy éreztem, hogy éppen elegendő időt töltöttem szabadúszóként. Kedvem lett kipróbálni, milyen újra csapathoz tartozni, tagja lenni egy fiatal társulatnak. Izgalmasnak találtam egy ilyesfajta kötelékben való szárnyalást, kibontakozást. Mácsai azt mondta: „ha már úgyis olyan sok rendező akar veled mostanában dolgozni, akkor megkérdezem tőled, volna-e kedved az Örkényhez szerződni.” Eltelt három másodperc, és rávágtam, hogy lenne kedvem. A mai napig nem bántam meg.

Rátérve az Örkényben játszott szerepeire. A Jógyerekek képeskönyve című darabban, amely műfaját tekintve rémtörténet, Apuskát alakítja. Fekete humor vagy horror mezsgyéjén mozog ez a felnőtt előadás?

Érdekes keverékműfaj, de valójában sokkopera a pontos műfaji megjelölése. Tanulságos előadás arról, milyen hibákat követhetnek el a szülők a gyermeknevelés során. A horrorisztikus jelenetek révén felhívjuk a nézők figyelmét arra, hogy meddig érdemes, meddig lehet egy gyereket elengedni, mekkora lehet az ún. póráztáv, és, hogy milyen helytelen nevelési elvek vezethetik a fiatalokat később az önveszélyességig. Kicsit szokatlan a műfaj, de mindeközben ez egy jó szándékú, mély mondanivalójú, elgondolkodtató történet.

Mi jellemzi az ön által megformált Apuska karaktert?

Hihetetlenül felnagyított indulatok, gesztusok, színészi túlzás jellemzőek rá. Egy-egy kimerevített pózzal találkozhat a néző, amitől a jelenetek már-már a képregény-színészetre hasonlítanak. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a néző szembesüljön azzal, mit tilos a gyermeknevelés során elkövetni. Görbe tükröt tartunk a néző elé. Lehet az előadás során nevetni, de elgondolkodni is, ugyanis biztos, hogy minden szülőnek volt már olyan gesztusa a gyermeke felé, amelyet azóta ezerszer megbánt.

Tangó, Liliomfi, Peer Gynt, Tóték, Kasimir és Karoline, Pillantás a hídról és még sorolhatnám. Az Örkény Színház repertoárjában szereplő darabok közül szinte nincs olyan, amelyben ne játszana. Melyik ezek közül a legkedvesebb az ön számára?

Muszáj, hogy a próbákon mindegyik szerepemet megszeressem, különben nem tudnám eljátszani a karaktereket, de, ha mondanom kell legkedvesebbet, akkor az a Tóték és a Pillantás a hídról.

A Pillantás a hídról rendkívül aktuális. A másság, a házasságon belüli erőszak témáit járja körül, ráadásul finoman szólva kihozza az ön által megformált karakterből az állatot…

Ezt a darabot jutalomjátékként könyveltem el.  Először Sopronban játszottam a Pillantást, három-négy évvel az előtt, hogy az Örkényben színre vittük. Halmi György barátom figyelt fel a darabra. Amikor találkoztunk a büfében, annyit mondott: „Te, Imi, el kéne játszanod ezt a szerepet!” Ez egy olyan mondat volt, amelyből pontosan éreztem, hogy őt is foglalkoztatják a történetben felbukkanó problémák, és, hogy megrendezné. Hogy mennyire jön ki az általam játszott karakterből az állat? A darab éppen azt mutatja meg, hogy bárkiből kitörhetnek a mély, agresszív indulatok. A kitörés mértéke pedig függ attól, mi, mennyi ideje, milyen mélyen van elfojtva. Arthur Miller drámája, Mácsai Pál rendezése remekül megmutatja, hová vezethetnek az elnyomott és gerjesztett érzések egy közösségen belül.

„Nagyon tud kiváló, de baromi fárasztó poénokat is mondani. A groteszkhez, humorhoz hihetetlen, zsigeri érzéke van” – nyilatkozta önről kollégája, Debreczeny Csaba. A civil Csuja Imrére mennyiben igaz mindez?

Inkább állandóan marcangolom magam. A sikerhez vezető úton néha bizony a poklot is meg kell látogatni azért, hogy kibányásszuk magunkból saját énünknek azt az oldalát, amelyre egy profi, hogy úgy mondjam hulladékmentes színházi, filmes szerep esetében szükség van. Olyan ez, akár egy tisztítótűz: megesik, hogy lelkileg meglehetősen gyötrelmes út vezet egy premierig, vagy egy jó megoldás megtalálásáig. A humorizálás egy túlélési technika az én esetemben. Néha akadnak egyenesebb utak, ezek kevesebb marcangolást igényelnek, néha viszont kacskaringós, kusza erdőkön kell átverekednem magam, hogy elérjek a vágyott sikerig.

Horgászás közben is agyal, várja az ihletet?

Ott van rá a legtöbb idő.

Melyik fajta horgász, akinek a táj szépsége, a kikapcsolódás a fontos, vagy a nagy fogás?

Nagyon megnyugtató dolog egy szép, vadregényes környezetben horgászni, de bevallom, ha a negyedik órában sem jön még a hal, az egy kissé idegesít.

Köztudott, hogy meglehetősen vonzódik Ady költészetéhez. Hogy emlékszik, mikor lobbant fel Önben az Ady-szenvedély?

Az ember fiatalkorában nyilván találkozik Ady verseivel, természetes, hogy költészete megérinti egy művészi beállítottságú fiatalember érzés- és gondolatvilágát. Így történt ez velem is. Fiatalként még úgy gondoltam, hogy az olvasott verseket sürgősen el kell tennem későbbre, hagynom kell érlelődni még sok-sok évig. Halmi György barátom felvetette az Ady-estek ötletét, mondta, hogy jó volna trilógiát színpadra vinni, de én még akkor is azt mondtam, hogy még nincs itt az ideje. Nem éreztem úgy, hogy még rendelkezem azzal az élettapasztalattal, hogy vállaljam. Az érettségem hiányzott hozzá. Aztán teltek az évek, Halmi György 2009-ben ismét megkeresett az ötlettel. Ekkor elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy bele merjek vágni Az Óperenciás tengeren” – a táltos költő Ady Endre,  Csodálatos, képes rettenetek című zenés estbe. Célunk Ady üzenetének közvetítése, eljuttatása a ma emberéhez.

Színésznek lenni egyet jelent az adrenalinfüggőséggel, de mi a helyzet nyáron, amikor nincs színház?

Nagyon nehezen bírom a nyári szünetet. Két-három hétig bírom, kicsit még élvezem is, aztán rendszerint elkezdek aggodalmaskodni, ismét marcangolom önmagam. „Tudok-e még úgy játszani színpadon, ahogy néhány hónapja, megvan-e vajon bennem még a tehetség vagy már kiveszőben van” – ilyen és ehhez hasonló kérdéseken rágódom. Ezek az én rémálmaim. Hiába tudom, hogy az őszi évadkezdés után ismét velem lesz a tehetségem, mégis minden nyáron ott van az aggódás ördöge a fejemben.

Hazánk egyik legkeresettebb színésze. Mi lehet az oka annak, hogy az új filmet, darabot rendezők közül tízből hét biztosan megkeresi önt egy remek szereppel?

Azt gondolom magamról, hogy meglehetősen képlékeny színész vagyok, formálható nyersanyag állapotban tartom magam. Tudatosság és adottság egyvelege ez nálam talán, ráadásul folyton nyitott és kíváncsi vagyok, képes vagyok alázattal – de nem szolgalelkű módon – idomulni a rendezői elképzelésekhez. Nyilván próbálkozom, kísérletezgetek, hogy egy-egy ötletem melyik darabhoz passzolna leginkább. Van, hogy nem jön be, akkor azt félre tesszük, és esetleg felhasználjuk majd egy másik darabban. Minden előadásba csak olyat viszek bele, amiről azt gondolom, hogy oda illő. Amit egy színész az alakításával belecsempész az előadásba, az szükséges és törvényszerű. Amikor az általam alakított maffiózó ragozási nehézségeit először elsütöttem a Valami Amerika felvétel előtti próbáján, Herendi Gábor odajött hozzám mosolyogva, és annyit mondott: „Csuja, nagyon jó, de nem merem belevinni a filmbe”. Nem hagytam magam, érveltem. Maffiózót hús-vér emberként is lehet ábrázolni, tehát nem muszáj szélsőségesen, tökéletesen kegyetlen figurának lennie. Engedjük hibázni, rokonszenvessé, emberivé tenni ragozási nehézségei által. Ezen tulajdonságok keverékéből állt össze egy izgalmas, humoros, korántsem sablonos figura.

Milyen új szerepekben láthatjuk az Örkény Színház jelenlegi évadában?

2014 márciusában a Hamletben játszom, de mivel ez még odébb van, sajnos még azt sem tudom megmondani, hogy Claudiust vagy Poloniust játszom-e benne. Kilátásban vannak filmforgatások is: dolgozom majd Goda Krisztával, Bogdán Árpáddal is, de nem szeretnék minden poént lelőni.

 Jónás Ágnes


Címke: , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő