09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Maszatos ablak által homályosan
2013.09.26 - tiszatáj

KELLER AMI FOTÓI

Vajon hogyan válik egy összemaszatolt ablaküveg felülete esztétikai, lírai tárggyá? A kérdés Keller Ami fotósorozata kapcsán vetődik fel, amelyből – Domonkos István vajdasági költő verssorát kölcsönvéve – az angyaloknak piszkával címmel rendeznek kiállítást. Az Őszi Kulturális Fesztivál programsorozat keretében a szegedi Grand Caféban 2013. október elsején este 6 órakor mozgóképes-verses est kíséretében nyílik meg a fotókiállítás, amely október 14-ig látogatható.

A Grand Caféban az angyaloknak piszkával címmel kiállításra kerülő tizenhárom fénykép egyes darabjai egy összefüggő sorozat részeit képezik, meghatározott sorrendjük van, így nem, helyesebben szólva nem csak önmagukban értelmezhetők és értelmezendők, hanem a közöttük lévő viszonyok, a képek közötti transzformációs folyamatok, módosulások és eltűnések is jelentéssel ruházódnak fel. Ez a szeriális jelleg a fotográfiáknak egyfajta linearitást kölcsönöz, sőt akár egy drámai történet elbeszéléseként is olvasható. Hogy azonban mi képezi e drámai történet tárgyát, az hol homályosabban, hol pedig világosabban artikulálódik, és csak a képek tüzetes szemlélése során tárul elő.

A kiállításon látható mind a tizenhárom fotó tematikájában szorosan kapcsolódik egymáshoz, Keller Ami valamennyi kép esetén vagy a szobabelsőből, vagy kívülről fényképezte le a maszatos ablaküveget, ahol az ablak kerete szinte természetes módon adja meg a fényképek képmezejét. A kamera hozzávetőlegesen ugyanabban a pozícióban volt elhelyezve, a fény–árnyék viszonyok természetes módon változtak. A fotók egyszerre mutatják az üvegfelület, valamint a külső térben lévő szőlőindák, -levelek és -fürtök időbeli átalakulásait. Ezek a munkák egy átgondolt koncepció és hosszadalmas alkotófolyamat eredményei, a képek készítője ugyanis a foltos ablakot rendszerint ugyanabban a napszakban, de eltérő évszakokban fotózta. Ennélfogva a képeken az évszakok változásai és a velük együttjáró hangulati különbségek is követhetővé válnak.

P4081644

Az ablak és a szőlőindák házasságát vezérfonalul választó képsorozat önmagában persze meglehetősen banális és ezerszer lerágott „természetfotós” téma volna. Ami azonban Keller Ami fotóit igazán izgalmassá teszi, az a fotográfia festészeti hatásában és különösen a környezetbe való beavatkozást mellőző fényképkészítési módban jelentkezik. A kiállítás képei sok szempontból emlékeztetnek a klasszikus fotóművészet hajdanvolt piktorializmus elnevezésű irányzatára, amely a fotográfiát a festői megjelenítésmód felé közelítette, és a két médium hatását kombinálta. Amíg azonban a piktorializmus különféle eljárásokkal utólag gyakran avatkozott be a képbe, és igyekezett átalakítani a lefényképezett tárgy esztétikai benyomását, Keller Ami alkotásaiban itt rejlik a(z egyik) fifika. A fotós itt és máshol is következetesen alkalmazott képkészítési alapelve, hogy soha nem avatkozik be a „valóságba”. Ez egyfelől azt jelenti, hogy nem változtat a lencse elé kerülő tárgyi környezeten, a fotókon látható tárgyak és foltok úgyszólván talált tárgyak, nem pedig tudatos beállítás eredményei. Másfelől pedig utólag sem avatkozik be módosító eljárásokkal a fotó felületébe, hogy festői hatást kölcsönözzön a kész alkotásoknak. Vagyis ez az alkotási módszer radikálisan különbözik a piktorializmus azon elvétől, mely a kattintást csak első lépésként, kiindulópontként fogja föl. Ennek ellenére Keller Ami munkáinak egyes darabjai pointillistának vagy szemcsézettnek látszanak, a sorozat más darabjai pedig költőiek és líraian elmosódottak, így nézőjük nehezen tudja eldönteni, hogy valójában festményekkel vagy fotókkal áll-e szemben. Ezen alkotások esetében az egyik médium úgyszólván a másikat remedializálja.

Keller Ami fotóinak ez a festészetet szimuláló hatása az egyik erénye, melyet a természetbe való mesterséges beavatkozás nélkül, kizárólag az exponálás műveletével állít elő. A maszatos ablaküvegen lévő piszokfoltok és színes csíkok vizuális hatása könnyedén összetéveszthető valamiféle szándékolt festőiséggel, noha ez – Roland Barthes szavait kölcsönvéve – eleve „ott volt”. Az elmosódott pacák, sávok és pöttyök festőiségét intenzívvé teszi az égbolton átvonuló felhők serege, ezek kombinációja és tükröződése, mely az ablak által homályosan látszik.

P4191837

Van azonban ezeknek a fotóknak egy olyan aspektusa, amelyről eddig még nem esett szó, és amely a „hétköznap poézisét” igazán egyedivé teszi. Azt gondolom, a festészet és a fotó közötti határvonal elmosódása mellett Keller Ami alkotásainak ez a másik kulcsa. Nevezetesen az, hogy a sokféle változás, színhatás és fény–árnyék játék közepette a fényképeken van egy átalakulásában is konstans elem, egy zavaró tényező. Ez a nyugtalanító hatás remekül megragadható Roland Barthes nevezetes fotóelméleti esszéjének, a Világoskamra című írás alapvető fogalmi párosa alapján. Barthes ebben a munkájában a studium és a punctum terminusaival igyekszik leírni azt, ahogyan egy fotografikus kép kiváltja emocionális, sőt drámai hatását. Ez állítása szerint a fotón belül két különböző természetű dolog meglétét igényli. Amint fogalmaz: „két egymással össze nem függő, heterogén, nem ugyanahhoz a világhoz tartozó (nem kell egészen az ellentétig elmenni) elem van jelen rajta egyszerre” (Roland Barthes: Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról. Európa, Bp. 2000. 26. o.). Amíg a studium a képmező által keretezett tárgyra való odafigyelésre vonatkozik, addig a punctum egy ebbe nem illő, a banálisból kiemelkedő, a kép nézőjét feszélyező elemet jelent, amit a szerző a „kivágott seb” és a „kis folt” metaforáival ragad meg (uo. 31. o.). A punctum Barthes-i értelemben olyasmi, ami nem stimmel, vagy másként fogalmazva: szemet szúr. Keller Ami fotóin az így értett punctumot egy olyan „kis folt” képviseli, mely a sorozat valamennyi darabján jelen van, ugyanakkor nem tartozik igazán sem az ablaküveghez, sem pedig az ablakon túl látható világhoz. Ez a „kis lyuk” (ismét Barthes definíciós javaslata a punctumra) folyamatosan változtatja az alakját, és szinte eldönthetetlen, hogy valójában micsoda. A sorozat egyik darabján szétkent temperafoltnak tűnik, a másik képen látható látvány azonban ezt az értelmezési kísérletet megkérdőjelezi. Az egyik fotón repülőgépcsíknak látszik, aminek viszont ismét ellene mond az, hogy a különböző évszakokban készült munkákon is ott szerepel ez az idegenszerű valami, amely mégis csak lehetetlen.

A kérdés tehát az, hogy mi van a maszathegyen innen (vagy túl). Festékfolt vagy vattacukor formájú felhő? Odaszáradt madárszar vagy angyalok piszkával? Esetleg egy ablaknak ütközött madár nyomának egyre halványuló materialitása képezi ezeknek a fényképsorozatnak a drámai tárgyát? Keller Ami sorozatának erénye, hogy tág teret hagy a befogadó asszociációs képességeinek, és legfeljebb a fotókon való hosszadalmas tűnődés kínál lehetőséget arra, hogy ahhoz a kis folt vagy punctum azonosításához közelebb kerüljünk.

Gerencsér Péter

„az angyaloknak piszkával” – Keller Ami fotókiállítása
Grand Café, Szeged
2013. október 1–14.

 

[nggallery id=230]

[nggallery id=237]

A megnyitó képei

 


Címke: , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő