02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Maszatos ablak által homályosan
2013.09.26 - tiszatáj

KELLER AMI FOTÓI

Vajon hogyan válik egy összemaszatolt ablaküveg felülete esztétikai, lírai tárggyá? A kérdés Keller Ami fotósorozata kapcsán vetődik fel, amelyből – Domonkos István vajdasági költő verssorát kölcsönvéve – az angyaloknak piszkával címmel rendeznek kiállítást. Az Őszi Kulturális Fesztivál programsorozat keretében a szegedi Grand Caféban 2013. október elsején este 6 órakor mozgóképes-verses est kíséretében nyílik meg a fotókiállítás, amely október 14-ig látogatható.

A Grand Caféban az angyaloknak piszkával címmel kiállításra kerülő tizenhárom fénykép egyes darabjai egy összefüggő sorozat részeit képezik, meghatározott sorrendjük van, így nem, helyesebben szólva nem csak önmagukban értelmezhetők és értelmezendők, hanem a közöttük lévő viszonyok, a képek közötti transzformációs folyamatok, módosulások és eltűnések is jelentéssel ruházódnak fel. Ez a szeriális jelleg a fotográfiáknak egyfajta linearitást kölcsönöz, sőt akár egy drámai történet elbeszéléseként is olvasható. Hogy azonban mi képezi e drámai történet tárgyát, az hol homályosabban, hol pedig világosabban artikulálódik, és csak a képek tüzetes szemlélése során tárul elő.

A kiállításon látható mind a tizenhárom fotó tematikájában szorosan kapcsolódik egymáshoz, Keller Ami valamennyi kép esetén vagy a szobabelsőből, vagy kívülről fényképezte le a maszatos ablaküveget, ahol az ablak kerete szinte természetes módon adja meg a fényképek képmezejét. A kamera hozzávetőlegesen ugyanabban a pozícióban volt elhelyezve, a fény–árnyék viszonyok természetes módon változtak. A fotók egyszerre mutatják az üvegfelület, valamint a külső térben lévő szőlőindák, -levelek és -fürtök időbeli átalakulásait. Ezek a munkák egy átgondolt koncepció és hosszadalmas alkotófolyamat eredményei, a képek készítője ugyanis a foltos ablakot rendszerint ugyanabban a napszakban, de eltérő évszakokban fotózta. Ennélfogva a képeken az évszakok változásai és a velük együttjáró hangulati különbségek is követhetővé válnak.

P4081644

Az ablak és a szőlőindák házasságát vezérfonalul választó képsorozat önmagában persze meglehetősen banális és ezerszer lerágott „természetfotós” téma volna. Ami azonban Keller Ami fotóit igazán izgalmassá teszi, az a fotográfia festészeti hatásában és különösen a környezetbe való beavatkozást mellőző fényképkészítési módban jelentkezik. A kiállítás képei sok szempontból emlékeztetnek a klasszikus fotóművészet hajdanvolt piktorializmus elnevezésű irányzatára, amely a fotográfiát a festői megjelenítésmód felé közelítette, és a két médium hatását kombinálta. Amíg azonban a piktorializmus különféle eljárásokkal utólag gyakran avatkozott be a képbe, és igyekezett átalakítani a lefényképezett tárgy esztétikai benyomását, Keller Ami alkotásaiban itt rejlik a(z egyik) fifika. A fotós itt és máshol is következetesen alkalmazott képkészítési alapelve, hogy soha nem avatkozik be a „valóságba”. Ez egyfelől azt jelenti, hogy nem változtat a lencse elé kerülő tárgyi környezeten, a fotókon látható tárgyak és foltok úgyszólván talált tárgyak, nem pedig tudatos beállítás eredményei. Másfelől pedig utólag sem avatkozik be módosító eljárásokkal a fotó felületébe, hogy festői hatást kölcsönözzön a kész alkotásoknak. Vagyis ez az alkotási módszer radikálisan különbözik a piktorializmus azon elvétől, mely a kattintást csak első lépésként, kiindulópontként fogja föl. Ennek ellenére Keller Ami munkáinak egyes darabjai pointillistának vagy szemcsézettnek látszanak, a sorozat más darabjai pedig költőiek és líraian elmosódottak, így nézőjük nehezen tudja eldönteni, hogy valójában festményekkel vagy fotókkal áll-e szemben. Ezen alkotások esetében az egyik médium úgyszólván a másikat remedializálja.

Keller Ami fotóinak ez a festészetet szimuláló hatása az egyik erénye, melyet a természetbe való mesterséges beavatkozás nélkül, kizárólag az exponálás műveletével állít elő. A maszatos ablaküvegen lévő piszokfoltok és színes csíkok vizuális hatása könnyedén összetéveszthető valamiféle szándékolt festőiséggel, noha ez – Roland Barthes szavait kölcsönvéve – eleve „ott volt”. Az elmosódott pacák, sávok és pöttyök festőiségét intenzívvé teszi az égbolton átvonuló felhők serege, ezek kombinációja és tükröződése, mely az ablak által homályosan látszik.

P4191837

Van azonban ezeknek a fotóknak egy olyan aspektusa, amelyről eddig még nem esett szó, és amely a „hétköznap poézisét” igazán egyedivé teszi. Azt gondolom, a festészet és a fotó közötti határvonal elmosódása mellett Keller Ami alkotásainak ez a másik kulcsa. Nevezetesen az, hogy a sokféle változás, színhatás és fény–árnyék játék közepette a fényképeken van egy átalakulásában is konstans elem, egy zavaró tényező. Ez a nyugtalanító hatás remekül megragadható Roland Barthes nevezetes fotóelméleti esszéjének, a Világoskamra című írás alapvető fogalmi párosa alapján. Barthes ebben a munkájában a studium és a punctum terminusaival igyekszik leírni azt, ahogyan egy fotografikus kép kiváltja emocionális, sőt drámai hatását. Ez állítása szerint a fotón belül két különböző természetű dolog meglétét igényli. Amint fogalmaz: „két egymással össze nem függő, heterogén, nem ugyanahhoz a világhoz tartozó (nem kell egészen az ellentétig elmenni) elem van jelen rajta egyszerre” (Roland Barthes: Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról. Európa, Bp. 2000. 26. o.). Amíg a studium a képmező által keretezett tárgyra való odafigyelésre vonatkozik, addig a punctum egy ebbe nem illő, a banálisból kiemelkedő, a kép nézőjét feszélyező elemet jelent, amit a szerző a „kivágott seb” és a „kis folt” metaforáival ragad meg (uo. 31. o.). A punctum Barthes-i értelemben olyasmi, ami nem stimmel, vagy másként fogalmazva: szemet szúr. Keller Ami fotóin az így értett punctumot egy olyan „kis folt” képviseli, mely a sorozat valamennyi darabján jelen van, ugyanakkor nem tartozik igazán sem az ablaküveghez, sem pedig az ablakon túl látható világhoz. Ez a „kis lyuk” (ismét Barthes definíciós javaslata a punctumra) folyamatosan változtatja az alakját, és szinte eldönthetetlen, hogy valójában micsoda. A sorozat egyik darabján szétkent temperafoltnak tűnik, a másik képen látható látvány azonban ezt az értelmezési kísérletet megkérdőjelezi. Az egyik fotón repülőgépcsíknak látszik, aminek viszont ismét ellene mond az, hogy a különböző évszakokban készült munkákon is ott szerepel ez az idegenszerű valami, amely mégis csak lehetetlen.

A kérdés tehát az, hogy mi van a maszathegyen innen (vagy túl). Festékfolt vagy vattacukor formájú felhő? Odaszáradt madárszar vagy angyalok piszkával? Esetleg egy ablaknak ütközött madár nyomának egyre halványuló materialitása képezi ezeknek a fényképsorozatnak a drámai tárgyát? Keller Ami sorozatának erénye, hogy tág teret hagy a befogadó asszociációs képességeinek, és legfeljebb a fotókon való hosszadalmas tűnődés kínál lehetőséget arra, hogy ahhoz a kis folt vagy punctum azonosításához közelebb kerüljünk.

Gerencsér Péter

„az angyaloknak piszkával” – Keller Ami fotókiállítása
Grand Café, Szeged
2013. október 1–14.

 

[nggallery id=230]

[nggallery id=237]

A megnyitó képei

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő