06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

Gaiman jól bevált receptje
2013.09.23 - tiszatáj

NEIL GAIMAN: ÓCEÁN AZ ÚT VÉGÉN 

Neil Gaiman szövegeivel kapcsolatban ma már epitheton ornansként működik a ’kultikus’ kifejezés. A szerző neve pedig egyre ismerősebben cseng a fantasy irodalomért rajongók népes táborán kívül is, köszönhetően annak az egyszerű ténynek, hogy Neil Gaiman kiváló író. Az ő neve is példaként szokott szerepelni abban a listában, amit mantraszerűen szokás ismételgetni valamilyen apológiai kényszer hatása alatt, amikor a „zsánerirodalom” és a „kanonikus irodalom” végtelenül unalmas és jobbára terméketlen szembeállítása terítékre kerül.

Gaiman az Amerikai istenek című regényének megjelenése óta a fantasy irodalom rocksztárja, jóllehet már e könyv megjelenése előtt is jelentős olvasóközönsége volt és fontos szövegeket vetett papírra, főleg kisprózában, illetve ő írta a formabontó Sandman képregénysorozatot is. A jóval szélesebbkörű ismertséget azonban ez a többszörös díjnyertes nagyregény hozta meg neki.

Idén megjelent új regénye, az Óceán az út végén, néhány gyermekeknek íródott könyve után ismét a felnőtteknek szól, jóllehet mélyen áthatják a gyermekkori hangulatok és emlékképek. A nosztalgikus atmoszféra és az egyszerű történet mögött végighúzódó bonyolult, mitikus világkép, a számos irodalmi utalás azonban egyértelműen felnőtt olvasóközönséget jelöl ki a regény számára.

Neil Gaiman nagy mítoszteremtő, ez már a Sandman képregényeket olvasva is világossá vált. Az Amerikai istenek csupán ráerősített erre. További regényeit olvasva – mondjuk az Anansi fiúkat, amelyben egyfajta afrikai hiedelemvilágot dolgoz fel– az is kitapinthatóvá válik, hogy a mítoszokhoz való vonzódás, a megteremtett világ átmitizáltsága nem csupán díszítésként ül a szövegeken, hanem lényegi vonása azoknak. Modern mítoszteremtés történik ezekben a regényekben, ahol racionálisnak gondolt korunk és világunk keveredik egy ettől jobbára idegen világmagyarázattal és hiedelemvilággal. Ez a keveredés egymással egyenértékű és versengő paradigmák között megy végbe, a nyugati kultúra által ismertnek vélt és racionálisan magyarázott világ(kép) soha nem élvez kitüntetettséget a mítosz más mintázatok mentén szerveződő világinterpretációjához képest. Gaiman szövegei visszacsempészik a mese magyarázó aspektusát az olvasó életébe, miközben rámutat arra, hogy a mítoszok és mesék nem csupán izgalmas, kitalált történetek, hanem az emberi létezésmód szükségszerű következményei.

E regények sorába íródik az Óceán az út végén is. A történetet egy középkorú író visszaemlékezései alkotják, aki egy temetés miatt meglátogatja gyermekkorának helyszíneit, ellátogat a farmra, ahol gyerekkori barátnője lakott édesanyjával és nagyanyjával. Három különböző generáció, akik mind ugyanazt a természeti erőt szimbolizálják. A farmház mögötti mező végében egy tó található. Ennek partjára ül ki az író, akinek eszébe jut, hogy a kis kacsaúsztatót ők óceánnak hívták. Az emlékezés lavinaszerű működése ettől az apró momentumtól indul be. Az író – akinek a nevét végig nem tudjuk meg – a hét éves korában történt eseményeket eleveníti fel maga és az olvasó számára.

A visszaemlékezés olyan irodalmi téma, mely gazdag hagyománnyal rendelkezik. A maga nosztalgikusságával, az elveszett gyermekkor emlékeinek keresésével, az asszociációk révén beinduló visszaemlékezések szerepeltetésével az Óceán az út végén is ebbe a hagyományba ízesül. Ha más közös nincs is bennük, egy főhajtásnyi időre mégis Proust gigászi terve idéződik meg.

Az emlékek meseszerű történések láncolatait hordozzák, melyek egy újabb Gaiman-féle mítoszrendszerré állnak össze az élet vizét jelképező és egyben minden vizet összekötő tótól kezdődően, a természettel és a valóságon túli szférával közvetlen kapcsolatban álló „boszorkányokon” keresztül egészen a fizikai világon testet öltő emberi gyengeségekig. Minden tökéletesen és – valljuk be – kissé kiszámíthatóan, helyenként unalmasan vág egybe. A mítoszteremtés mutatványát többször megcsodálhattuk már Gaiman szerzeményeiben és bár minden alkalommal más tartalommal tölti fel ezeket, az alapmintázat mindig ugyanaz maradt.

Az emlékek felidézéséhez, a gyermekkor fogékony életszakaszának megjelenítéséhez egy érzelemmel teli, gazdag nyelvet alkotott a szerző, amit Pék Zoltán fordítása nagyszerűen ad vissza. A keserédes nosztalgia atmoszféráját könnyedén teremtette meg és képes volt stabilan fenn is tartani a szövegben. A leghétköznapibb élethelyzetekből színes szimbólumrendszert képes teremteni: megfigyelhető például, hogy a hét éves fiú számára az evés csupa pozitív konnotációval rendelkezik, amennyiben az a három nő házában történik, és mindig csupa negatívval, amennyiben otthon. A szöveg végére az étkezés egyenesen a biztonság szimbólumává válik, ami Gaiman pszichologizáló hajlamát is sejteti.  Ezek mind-mind erényei lehetnek az Óceánnak, épp azért, mert valami olyasmi történik, amivel nem minden könyvében találkozhatunk a szerzőnek.

Mindezekkel együtt Neil Gaiman semmit nem kockáztatott, megmaradt a jól bevált receptnél, amivel találkozhattunk az Amerikai istenekben (ahol még friss és szokatlan volt), a Soseholban, a Csillagporban, vagy az Anansi fiúkban. A formabontó megközelítésmód az Amerikai istenekben még merészség volt, mára azonban Gaiman írói dogmájává vált. Akkor egyszer nem volt kockázatmentes irodalom, amit alkotott és ez óriási siker lett, vagyis érdemes volt kockáztatnia. Ám ettől az erős regénytől kezdődően az ötlet receptté vált, melyet további munkáinál is előszeretettel használ Gaiman. Tovább feszítve a metaforát: ezzel a recepttel – szó se róla – finomat főz, ám mindig ugyanazt és mindig más nevet ad neki.

Az Óceán az út végén nyelvileg érdekes, atmoszférájában megkapó Gaiman regény, ami kimagaslik a fantasy irodalom legtöbb teljesítménye közül, jóllehet alapvetően nem sok újat tartogat a szerző többi alkotásához képest. Bár Gaiman szülővárosában – Portsmouth-ban – utcát neveztek el a regényről az író tiszteletére, remélhetőleg nem dől hátra megelégedésében, hanem a következő munkájában eltávolodik a megszokott recepttől és bátrabb kísérletezésbe fog. Az sem baj, ha nem harmonizál minden íz tökéletesen.

The Ocean at the End of the Lane SzIZ

Neil Gaiman: Óceán az út végén (The Ocean at the End of the Lane)
Fordította: Pék Zoltán
Agave Könyvek, 2013. 179. oldal, 2880 Ft

Szabó István Zoltán (Steve)


Címke: , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő