10.01.
| III. Magyar Könyvkiadók Napja >>>
09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>

2019. október 1–2. Élettörténet és emlékezet címmel harmadik alkalommal rendezi meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudányi Kara az SZTE Klebelsberg Könyvtárral közösen a Magyar Könyvkiadók Napját. A kétnapos eseménynek 2019. október 1-jén a BTK épülete, míg október 2-án a könyvtár ad otthont. Az esti könyvbemutatókra, beszélgetésekre, illetve az Esterházy […]

>>>

Gaiman jól bevált receptje
2013.09.23 - tiszatáj

NEIL GAIMAN: ÓCEÁN AZ ÚT VÉGÉN 

Neil Gaiman szövegeivel kapcsolatban ma már epitheton ornansként működik a ’kultikus’ kifejezés. A szerző neve pedig egyre ismerősebben cseng a fantasy irodalomért rajongók népes táborán kívül is, köszönhetően annak az egyszerű ténynek, hogy Neil Gaiman kiváló író. Az ő neve is példaként szokott szerepelni abban a listában, amit mantraszerűen szokás ismételgetni valamilyen apológiai kényszer hatása alatt, amikor a „zsánerirodalom” és a „kanonikus irodalom” végtelenül unalmas és jobbára terméketlen szembeállítása terítékre kerül.

Gaiman az Amerikai istenek című regényének megjelenése óta a fantasy irodalom rocksztárja, jóllehet már e könyv megjelenése előtt is jelentős olvasóközönsége volt és fontos szövegeket vetett papírra, főleg kisprózában, illetve ő írta a formabontó Sandman képregénysorozatot is. A jóval szélesebbkörű ismertséget azonban ez a többszörös díjnyertes nagyregény hozta meg neki.

Idén megjelent új regénye, az Óceán az út végén, néhány gyermekeknek íródott könyve után ismét a felnőtteknek szól, jóllehet mélyen áthatják a gyermekkori hangulatok és emlékképek. A nosztalgikus atmoszféra és az egyszerű történet mögött végighúzódó bonyolult, mitikus világkép, a számos irodalmi utalás azonban egyértelműen felnőtt olvasóközönséget jelöl ki a regény számára.

Neil Gaiman nagy mítoszteremtő, ez már a Sandman képregényeket olvasva is világossá vált. Az Amerikai istenek csupán ráerősített erre. További regényeit olvasva – mondjuk az Anansi fiúkat, amelyben egyfajta afrikai hiedelemvilágot dolgoz fel– az is kitapinthatóvá válik, hogy a mítoszokhoz való vonzódás, a megteremtett világ átmitizáltsága nem csupán díszítésként ül a szövegeken, hanem lényegi vonása azoknak. Modern mítoszteremtés történik ezekben a regényekben, ahol racionálisnak gondolt korunk és világunk keveredik egy ettől jobbára idegen világmagyarázattal és hiedelemvilággal. Ez a keveredés egymással egyenértékű és versengő paradigmák között megy végbe, a nyugati kultúra által ismertnek vélt és racionálisan magyarázott világ(kép) soha nem élvez kitüntetettséget a mítosz más mintázatok mentén szerveződő világinterpretációjához képest. Gaiman szövegei visszacsempészik a mese magyarázó aspektusát az olvasó életébe, miközben rámutat arra, hogy a mítoszok és mesék nem csupán izgalmas, kitalált történetek, hanem az emberi létezésmód szükségszerű következményei.

E regények sorába íródik az Óceán az út végén is. A történetet egy középkorú író visszaemlékezései alkotják, aki egy temetés miatt meglátogatja gyermekkorának helyszíneit, ellátogat a farmra, ahol gyerekkori barátnője lakott édesanyjával és nagyanyjával. Három különböző generáció, akik mind ugyanazt a természeti erőt szimbolizálják. A farmház mögötti mező végében egy tó található. Ennek partjára ül ki az író, akinek eszébe jut, hogy a kis kacsaúsztatót ők óceánnak hívták. Az emlékezés lavinaszerű működése ettől az apró momentumtól indul be. Az író – akinek a nevét végig nem tudjuk meg – a hét éves korában történt eseményeket eleveníti fel maga és az olvasó számára.

A visszaemlékezés olyan irodalmi téma, mely gazdag hagyománnyal rendelkezik. A maga nosztalgikusságával, az elveszett gyermekkor emlékeinek keresésével, az asszociációk révén beinduló visszaemlékezések szerepeltetésével az Óceán az út végén is ebbe a hagyományba ízesül. Ha más közös nincs is bennük, egy főhajtásnyi időre mégis Proust gigászi terve idéződik meg.

Az emlékek meseszerű történések láncolatait hordozzák, melyek egy újabb Gaiman-féle mítoszrendszerré állnak össze az élet vizét jelképező és egyben minden vizet összekötő tótól kezdődően, a természettel és a valóságon túli szférával közvetlen kapcsolatban álló „boszorkányokon” keresztül egészen a fizikai világon testet öltő emberi gyengeségekig. Minden tökéletesen és – valljuk be – kissé kiszámíthatóan, helyenként unalmasan vág egybe. A mítoszteremtés mutatványát többször megcsodálhattuk már Gaiman szerzeményeiben és bár minden alkalommal más tartalommal tölti fel ezeket, az alapmintázat mindig ugyanaz maradt.

Az emlékek felidézéséhez, a gyermekkor fogékony életszakaszának megjelenítéséhez egy érzelemmel teli, gazdag nyelvet alkotott a szerző, amit Pék Zoltán fordítása nagyszerűen ad vissza. A keserédes nosztalgia atmoszféráját könnyedén teremtette meg és képes volt stabilan fenn is tartani a szövegben. A leghétköznapibb élethelyzetekből színes szimbólumrendszert képes teremteni: megfigyelhető például, hogy a hét éves fiú számára az evés csupa pozitív konnotációval rendelkezik, amennyiben az a három nő házában történik, és mindig csupa negatívval, amennyiben otthon. A szöveg végére az étkezés egyenesen a biztonság szimbólumává válik, ami Gaiman pszichologizáló hajlamát is sejteti.  Ezek mind-mind erényei lehetnek az Óceánnak, épp azért, mert valami olyasmi történik, amivel nem minden könyvében találkozhatunk a szerzőnek.

Mindezekkel együtt Neil Gaiman semmit nem kockáztatott, megmaradt a jól bevált receptnél, amivel találkozhattunk az Amerikai istenekben (ahol még friss és szokatlan volt), a Soseholban, a Csillagporban, vagy az Anansi fiúkban. A formabontó megközelítésmód az Amerikai istenekben még merészség volt, mára azonban Gaiman írói dogmájává vált. Akkor egyszer nem volt kockázatmentes irodalom, amit alkotott és ez óriási siker lett, vagyis érdemes volt kockáztatnia. Ám ettől az erős regénytől kezdődően az ötlet receptté vált, melyet további munkáinál is előszeretettel használ Gaiman. Tovább feszítve a metaforát: ezzel a recepttel – szó se róla – finomat főz, ám mindig ugyanazt és mindig más nevet ad neki.

Az Óceán az út végén nyelvileg érdekes, atmoszférájában megkapó Gaiman regény, ami kimagaslik a fantasy irodalom legtöbb teljesítménye közül, jóllehet alapvetően nem sok újat tartogat a szerző többi alkotásához képest. Bár Gaiman szülővárosában – Portsmouth-ban – utcát neveztek el a regényről az író tiszteletére, remélhetőleg nem dől hátra megelégedésében, hanem a következő munkájában eltávolodik a megszokott recepttől és bátrabb kísérletezésbe fog. Az sem baj, ha nem harmonizál minden íz tökéletesen.

The Ocean at the End of the Lane SzIZ

Neil Gaiman: Óceán az út végén (The Ocean at the End of the Lane)
Fordította: Pék Zoltán
Agave Könyvek, 2013. 179. oldal, 2880 Ft

Szabó István Zoltán (Steve)


Címke: , , , ,
2019.09.20 - tiszatáj

A VILÁGÍTÓTORONY
Csupán néhány perc telt el a játékidőből, rögvest feltűnő, mire fektet óriási hangsúlyt Robert Eggers második mozija: A világítótorony nyomatékosan tiszta filmes eszköztárral élő, legfőbb témáját zajjal és karcos snittekkel artikuláló rémálom. Nyugtalanító hangok vetik szét az alig bevillant nyitófőcímet, a helyzet később sem változik… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.20 - tiszatáj

Mitől különleges a PesText? Mert olyan nyitott fórumot álmodtak meg a szervezők, ahol sokféle alkotó képes szabadon beszélgetni egymással. Ízelítőt adni a világirodalom gazdagságából, nem megkerülve az aktuális kérdéseket sem. A PesText nem könyvvásár, hanem vérbeli városi fesztivál, mely behálózza Budapest belvárosát. Nem az új könyvmegjelenések alakítják a programot, hanem az izgalmas szerzők találkozásai […]

>>>
2019.09.18 - tiszatáj

SZIL ÁGNES: ÉLETÜNK LEGSZEBB NAPJA
Szil Ágnes Életünk legszebb napja c. kötetében tágasabb világot találunk: az elmaradott tanyasi, falusi, kisvárosi provincializmuson túl, nagyvárosi és külföldi helyszíneken, értelmiségi körökben is játszódnak a referenciális olvasattal is dekódolható, de azon gyakran túlmutató szövegek. Szil egyszerre több nyelvi regiszteren is játszó történetei is behúznak a mélybe, ám a derűsebb színeknek köszönhetően könnyebben eleresztenek… – SOMI ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.09.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZIL ÁGNESSEL
Első köteted, a 2013-as Tangram egy kínai kombinációs játék lehetőségeit alkalmazza irodalmi szövegekre: felcserélhető, ide-oda tologatható, variálható, valamiképp folyton összekapcsolódó kisprózák laza gyűjteménye a könyv. Legújabb, tavaly megjelent novellagyűjteményed, az Életünk legszebb napja újabb kikacsintás a Távol-Kelet felé, ezúttal a kínai horoszkóp állatai tűnnek fel a címben, a kutyától a sárkányon át a kakasig. Mi vonz ehhez a világhoz, miért érdekes vagy fontos a számodra ennek a kultúrának az irodalomba emelése? – KISS LÁSZLÓ INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő