SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM: AZ ½ KEGYELMŰ
A rendezők közül senki nem ért jobban a színésznőkhöz Zsótér Sándornál. Alig emlékszem előadására, amelyben az erősebb nem képviselői vitték volna a prímet. A közelmúltban Básti Juli, Béres Ilona, Csomós Mari, Kerekes Éva és Kováts Adél alakításait látva nem szükséges hosszan bizonygatni a fentieket. Dosztojevszkij A félkegyelműjéből készült Az ½ kegyelmű részleteiben nagyszerű vizsgalehetőséget kínál Novák Eszter és Selmeczi György vezette zenés színészosztálynak, ám az előadás összességében csalódást okoz.
Az Ambrus Mária által tervezett tér nagyon ötletes, és jól szolgálja az előadást. Helyet foglalhatunk a színpadon, a fal mellett álló emelvényen, és a nézőtéren megjelölt székeken is. A játék jobbára a nézőtér középéről eltávolított székek helyén zajlik. A rendezés és a látvány a teatralitást hangsúlyozza, többször előfordul, hogy a színészek is a nézőtérről figyelik a többieket.
A színpadi adaptációk készítői általában Dosztojevszkij locsogó-fecsegő hőseinek monológjait elhagyják vagy lerövidítik. A regényben pojácák, forradalmárok, nihilisták, szocialisták és élősködők szónokolnak, produkálják magukat, úgy is mondhatnánk, hogy egyszemélyes színházat játszanak.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán látható előadás ezzel szemben éppen a tirádákat helyezi a középpontba. Ungár Júlia színpadi átirata azért formátumos vállalkozás, mert az orosz szerző polifon szerkesztési módszerét a legnehezebb megőrizni a drámaszövegben, úgy hogy közben a cselekmény bonyolításáról sem mond le teljesen az átdolgozó.
Ezúttal a cél szentesíti az eszközt Zsótér Sándor munkájában. A rendezőt nem érdekli a Nasztaszja Filippovna, Rogozsin és Miskin herceg közötti szerelmi háromszög dinamikája, vagy a krisztusi jóságú ember hányattatásai a földi pokolban. Így az első felvonás hosszúra nyúlt, ám nem unalmas bevezetés a másodikhoz. Az előbbiben a nagyszerűen megrajzolt karakterek, az utóbbiban inkább a monológok dominálnak. Ezek az egyszemélyes produkciók az előadás narratív szerkezetét feleslegesen megterhelik, a második részt ezért érezzük hosszabbnak az indokoltnál. Brechti eltávolító hatásként néhol hozzáteszik a szereplők a megszólalásuk végén, hogy éppen melyik figura beszélt, illetve több alkalommal nem megjelenítik, hanem elbeszélik a cselekmény egyes elemeit, ilyen például Ippolit balul sikerült öngyilkossági kísérlete. Ez a módszer önfegyelemre szoktatja a fiatal színészeket, hiszen egyszerre kell kívülről jelen lenni és átélve játszani.
Zsótér nagyszerű pedagógus, de nem erőskezű rendező ez esetben, hiszen a cselekmény megakasztását is felvállalva, az ideálisnál több színészének juttat egy-egy hálás monológot, amelyekből kiderül, hogy ki milyen állapotban van, kicsit olyan ez, mintha az előadás az igazgatóknak készült volna, akik remélhetőleg minél többeket akarnak majd a szerződtetni az résztvevők közül.
Van olyan színinövendék, aki él a felkínált lehetőséggel, és van, aki nem. Átlag feletti teljesítményt nyújt Szilágyi Csenge, Nagyhegyesi Zoltán, Nagy Dániel Viktor és Dénes Viktor.
Hogy A félkegyelmű miért lett Az ½ kegyelmű? Jelen sorok írója zsótéri modorosságnak véli a cím megváltoztatását, hiszen a produkció nem szakít radikálisan a hagyományokkal, és nem mutat fityiszt a nézői elvárásoknak sem. Talán az igazán kiemelkedő női szerep hiánya miatt, talán mert a színészpedagógus elnyomta a rendezőt a próbák során, összességében, a szép pillanatok ellenére is, kissé hosszadalmas előadást láthatunk az Ódry Színpadon.
Szekeres Szabolcs
Fotó: Szekeres Szabolcs
