11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Potozky László: Nappá lett lámpafény
2013.09.02 - tiszatáj

NOVELLÁK

Manapság mindenki ír. Facebook bejegyzést, blogot, esemest, slampoetry „költeményt” – ezek a menő, fastfood műfajok. Gyorsan születnek, hamar pusztulnak, mégis jóllakatják az internet-nemzedék szóra éhes gyermekeit.

De ki ír „szépirodalmat”?

Ki akarna, s merne ringbe szállni a halhatatlanokkal − fölöslegesen?

Mert hát ki olvas manapság olyan „szöveget”, amely (szándéka szerint) mást és többet jelent a leírtaknál?

NAPPÁ LETT LÁMPAFÉNY

Mi az ördög ez?

Potozky László huszonöt éves, értelmes, erős, jóvágású fiatalember. Nincs szüksége kétes értékű irodalmi babérokra ahhoz, hogy kiverekedjen magának egy férfinak való helyet az ég alatt. Mégis ír, novellákat − méghozzá bitang jól.

Tizenöt elbeszélést közöl az idei könyvhétre megjelent, második novellás kötetében. Ez már mindenképpen több, mint kamaszkori botlás, kékharisnya-kancák meghódítására szolgáló kísérlet, vagy forrófejű, bolond lázadás az ismeretlen ellen. Ha hinnék az efféle szavakban, azt mondanám, ez már sors. Mindenestre komoly, férfias elszánás, az évtizedekig húzódó öngyilkosság munkás vállfaja: szavakba költözni, az életteli káoszból a rendbe.

“Nehéz műfaj a novella: egy-két oldalon teljes világot ábrázolni, a bonyolult emberi viszonyokat tömören leírni, képszerűen és drámaian fogalmazni… A novella legyen igaz is, legyen mese is: essen egybe az olvasó tapasztalataival, de legyen csábítóan különös a formája, a cselekménye pedig – bármennyire rövid is – fordulatos… Legyen megjegyezhető a történet, mint egy-egy ppontos verssor, és toluljon fel az olvasó emlékeiből, ha kilátástalan helyzetbe kerül.”

Potozky novellái mindenben megfelelnek a Spiró György által fogalmazott, szigorú kívánalmaknak. Potozky László novelláinak van története, sűrű atmoszférája, csattanója, és mind – kivétel nélkül – a látszólagos káosz mögött húzódó, könyörtelen, fájdalmas, mégis gyönyörűséges rendről mesélnek. Potozky szerint ugyanis VAN rend, és nem csak a nyelvben (éljen a posztmodern!), hanem köröttünk, bennünk, mindenütt. Életünk mély, szenvedéses öröme (talán), hogy felismerjük, megismerjük, majd belesimuljunk, és méltóvá váljunk ehhez a rendhez. Nem okos, értelmes, célszerű rendről beszélek, melynek betartásáért jár majd a tizedesi krumplivirág, anyai dicséret, élettársunk hálás, köszönő ölelése.  Nem. Inkább Sziszüphosz rendje ez: csak-azértis vinni, vonszolni, görgetni fölfelé a követ, noha tudjuk, hogy erőfeszítésünknek nincs semmi, de semmi értelme.

Potozky messze kinő a kezdő tollforgatók tehetséges sorából. Mondhatnánk: majdnem minden sora északra tart, a Sarkcsillag fényénél fogalmaz. Novellái nem az írásról, hanem a megírtakról szólnak. Amit igazán kedvelek bennük, az mindig a kimondatlan, leíratlan, szóközökbe, csöndekbe kódolt közlés. A férfias mezbe burkolt, sóvárgó vigyázat. Igyekvés, alázat, kíváncsiság. Miként tudunk közelebb kerülni ahhoz, ami Kimondhatatlan. Ehhez persze igencsak pontosan, bizonyos szenvtelen, mégis érző kíméletlenséggel kell megfogalmazni mindazt, ami tapasztalatainkból leírható. Csakis az így láttatott kép mögül sejlik fel az a bizonyos láthatatlan másik.

Vegyük például a Hámozott fatörzsek című elbeszélést. Hat éppen hogy kamasz gyerek (Fonzi, Szabika, Einstein, Karbid, Hajó és a történetet mesélő ÉN) a világvégi kisváros peremvidékén naphosszat tekeregnek, fociznak, verekszenek, hogy „két háború közt kitöltsék az életüket”[1]. A városszéli kiserdő melletti lőtéren gyűjtik a katonák éleslövészeti gyakorlatain kilőtt töltények ólommagját, hogy aztán az erdőben egymást csúzlival hajkurászva maguk is „harcoljanak”. Akit háromszor eltalálnak, az kiáll.

A csapat legfiatalabb tagja, Fonzi, még nem esett át a tűzkeresztségen, először veszik be maguk közé a „nagyok”. Ugratják, „cikizik”, és amikor a textilgyár előtti sáncban csordogáló, furcsa színű folyadékba mártott ujjakkal harci vonalakat mázolnak az arcukra, Karbid segít az újonc Fonzinak, a homlokát is kidekorálja. „Ez igen, öcsém, ha így szembemész valakivel az erdőben, egész biztosan összefossa magát. Tényleg? Tényleg.”.

És megkezdődik a harc. Az elbeszélő Én csapata mellé szegődik a hadiszerencse, kettőt már kilőttek az ellenséges hármasból, egyedül az éretlen, ügyetlen kisköcsögöt nem sikerül becserkészniük. A kölyök csak két találatot kapott, és eltűnt a bozótban.

A harcosok már mind a tisztáson heverve, „élvezettel gyógyítgatták sebeiket”, de a „kis geci” még mindig nem került elő, pedig már az igazi katonák éleslövészeti gyakorlata is véget ért a távoli lőtéren. A srácok a keresésére indulnak.

„Az erdő szélén hevert, ott, ahol az eltévedt lövedékek csupaszra hámozták a fák törzsét. Távolról figyeltük a mellette guggoló katonákat, ketten voltak, az egyik a pulzust tapogatta. Váll-lapjából ítélve tiszt lehetett, a csalit takarásából láttuk, amint gyöngéden jobbra-balra forgatja Fonzi fejét. Ez meg mi? kérdezte, miután alaposan szemügyre vette a homlokát. A másik, a közlegény, egészen közel hajolt hozzá, összeszűkült szemmel vizsgálta a rajzot, aztán keserűen elmosolyodott, egy fasz, uram, semmi egyéb, csak egy fasz.”

Az elbeszélő nem teszi fel a kérdést, ki a felelős a gyerek haláláért. A katonák, amiért  nem kerítik be az éleslövészeti gyakorlóteret, a szülök, amiért nem törődnek azzal, hogy csemetéik merre csatangolnak, a haveri csapat, amiért nem hívták fel a kissrác figyelmét arra, hogy „az ősrégi géppisztolyok meglehetősen pontatlanok”, netán Karbid, aki egy hímtagot rajzolt a faszfej kiskölyök homlokára? A felelősség szó elő sem fordul a szövegben. Viszont van benne érzékletes, pontos leírás az út mentén ismeretlen rendeltetésű, semmibe szaladó csövekről, az összeomlást váró, megroggyant épületekről, elhagyott, kiürült gyárakról, az erdőszéli lőtér deszkacéltáblájáról, amely, ha megszívja magát nedvességgel, nehezen engedi el a fémet, vagy a köpésről, amely az egyre mélyülő sötétségbe tart…

Fasza, mondanám, ha lehetne ilyen vulgáriasan utalni a teremtőerőre.

Nem csak (írói) ereje van Potozkynak, van bátorsága is ahhoz, hogy a divatos semmitmondást elkerülje. Nem beszél unalmas rébuszokban, nem törekszik érdektelen stílbravúrra, egyszerűen és pontosan fogalmaz. Érthető prózát ír, vállalva a lebukás kockázatát. (Ha nem félnék attól, hogy megbélyegzem a szóval, azt mondanám: realista.) Látja és láttatja a világot, benne önmagát, s ami jóval több ennél: másokat. Nőket, férfiakat, fiúkat, mestert és tanítványt, hosszan haldokló barátot, végest és végtelent, elérhetőt és elérhetetlent.

„… hát milyen mennybolt az, amit már egy magasabb ház tetejérőlegészen közelinek érez az ember, akár a mozivásznat az első sorból, mert sehol az a magasztos távolság, amit egész élete során bemagyaráztak neki, és ha van annyira elvetemült, hogy felkapaszkodik a kéményre, nomeg kicsit nyurgább és hajlandó ágaskodni, továbbá elég kitartóan nyújtja a kezét, ujja hegyével talán egy egészen kicsikét, alig érezhetően, de még az Isten talpát is megcsiklandozhatja.” (Az ég szerelme)

 

Hát, csiklandik, üzeni az Isten.

 

De legyen elég az ajnárból. Kívánjunk a szerzőnek nehéz munkát, fájdalmas önfegyelmet, sikerei mellé komoly bukásokat, és olvassuk írásait olyan megengedő és befogadó, mégis szigorú szeretettel, ahogy szerzőnk beszél magáról és rólunk.

(Magvető Kiadó, 2013. 200 oldal, 2490 Ft)

Horváth Péter


[1] Pontatlan idézet


Címke: , , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő