Tiszatájonline | 2013. augusztus 15.

István, a kortárs rockopera

Egyfajta népköltészeti alkotásnak nevezte az István, a királyt Alföldi Róbert. A darab rendezője és szerepelői szerda este a Reök palotában találkoztak a nézőkkel, s ott beszéltek a készülő produkcióról […]

Egyfajta népköltészeti alkotásnak nevezte az István, a királyt Alföldi Róbert. A darab rendezője és szerepelői szerda este a Reök palotában találkoztak a nézőkkel, s ott beszéltek a készülő produkcióról.

Alföldi szerint egy ekkora produkció nagyon hosszú előkészítést igényel. Ez az előadás decemberben már a saját lábán állt, készen voltak a tervek, a koncepció. Mielőtt most Szegedre érkeztek A szereplők 5 hetet próbáltak a Hungexpó, a régi BNV területén. Egy új produkció mindig kénytelen viszonyulni a régiekhez, ez különösen igaz egy ilyen darabra, amelynek több nagy hatású előadást is megért 30 éves története során. A rendező szerint ezt az időszakot nem kell elfelejteni, hanem be kell építeni egy új előadásba.

„Arra szólt a felkérés, arról szólt a megbízás, hogy megvizsgálni azt, hogy az István, a király, amit mindenki ismer Magyarországon, és egy ilyen népköltészeti alkotássá vált, és bárki életkortól függetlenül bárki el tudja énekelni az egész darabot, tréfásan mondtam is a Leventének, hogy semmiféle zenekar nem kell, el kell indítani a dalt és a nézők majd befejezik. De mégiscsak ezt próbáljuk úgy színpadra állítani, az egyszerűség kedvéért azt mondom, kortárs színházi eszközökkel.”

Ez azt jelenti, hogy elsősorban a szituációkra, és az emberi mozgatórugókra koncentrál az előadás. Alföldi szerint a történelmi helyzetek létrejötte mögött emberi szándékok állnak. A történelmet és egy ország sorsát emberi döntések határozzák meg, s van azon ma is gondolkodni való, hogy 1000 évvel ezelőtt is úgy indultunk neki a nagy boldogságnak, hogy kettészakadtunk, és az egyik oldal megpróbálta kinyírni a másikat. Attól leszünk felnőttek és szavahihetőek, ha mindenféle történelmi pillanatunkat vállaljuk. Ettől leszünk felnőttek és szavahihetőek.

Alföldi szerint az előadásnak nagyon fontos szereplője a nép, amely mindig jelen van, és nagyon jellemző, hogy mikor mit tesz, hogyan reagál.

Többször fölmerült az ősbemutató szereposztása.

Tompos Kátya azt mondta, őt nem izgatják az előképek, mindig neki hozzák elő azokat mások. Rékát különös lányka tartja, aki időnként berohan a színre, nagyon szép dolgokat fogalmaz meg, minden megszólalása olyan, mint egy imádság, de mindenki belefojtja a szót, aztán kitessékelik. Ám ugyanakkor mindent fölülről lát. Elárulta: Réka sokkal többet lesz a színpadon, mint ahányszor énekel.

Gizella szerepének lírai oldalát emelte ki Radnay Csilla. Ez a fiatal herceglány elkerül egy idegen udvarba, ahol nem ismeri a szokásokat, a nyelvet, s itt próbál valahogy élni, végül pedig kijelölt férjével érzelmileg is egymásra találnak.

Koppányról ma még mindenkinek Vikidál Gyula jut eszébe, ismerte el Stohl András. A szerepet egy előéneklés után kapta meg, s azóta is énekleckékkel készül a feladatra, a szólam ugyanis nagyon nehéz. Úgy érzi, érdekes alakot tudtak megteremteni, s ebbe talán az is belejátszik, ami magánéletében történt vele. Kiemelte, hogy a szegedi közönség szeretet mennyit jelentett számára. Tavaly, amikor a Mágnás Miskában szitkozódva a közönség soraiból a színpadra jött, dörgő, nyílt színi bejövő taps fogadta.

A közreműködők közül, egyedül az Istvánt játszó Feke Pál énekelte már korábban a szerepét, ám azt hangsúlyozta, hogy az alakítása most jelentősen megváltozott.

„Minden, amit eddig az István, a királyról gondoltam, magáról az alapműről, az előadásról, az eddigi előadói változatokról, azt félre kellett tenni. De sokkal nehezebb volt félretéve azt, amit az Istvánról gondolok, és főképp, ahogy énekelem, vagy hogy az évek alatt rárakódott sallangokat megpróbáljam levetkőzni.” Feke elmondta: ősszel Kolozsvárott, Zsuráfszky Zoltán rendezésében, sok tánccal egy hagyományos, történelmi keretben fogja énekelni Istvánt. Ám szerinte az már sohasem lesz olyan, mint régen. A mostani próbafolyamat, az új látásmód örökre beleépül alakításába.

Arról is beszéltek, hogy a produkció már a bemutató előtt is számtalan kritikát kapott különböző fórumokon. Elhangzott: a szerzők, Szörényi Levente és Bródy János teljesen szabad kezet adtak az alkotóknak, nem voltak előzetes elvárásaik. A kétkedőktől mindegyik közreműködő azt kérte: előbb nézzék meg az előadást, utána alkossanak véleményt! A történelmi kulisszák elhagyásáról, az új értelmezésről Alföldi úgy fogalmazott: a színháznak mindig az a feladata, hogy élő legyen.

Márok Tamás

[nggallery id=207]