Régiség, de Nem Elég Durva

DEAN PARISOT: RED 2

RED, azaz Régiség, de Elég Durva – szól a film címe. Az 2010-es első rész „a nyugdíjas akciósztárok akcióban” zsánerének egyik kiemelkedő és szerethetően pimasz darabja volt, ami simán lenyomta Stallone (A feláldozhatók 1-2) vagy Schwarzenegger (Erőnek erejével) hasonszőrű próbálkozásait. A folytatás már korántsem ilyen izmos: lassan ideje lesz nyugdíjba küldeni ezt a szériát, mielőtt végleg ellaposodik.

Tiszavirág életű humorfeloldozást hozott az önmagukat véresen komolyan vevő szuperhéroszok világába a RED, a fizikailag már lefelé épülő nyugdíjasosztag ugyanis önreflexív, kikacsintós iróniát plántált az akcióvígjátékok sokat próbált zsánerébe. A visszavonult CIA-ügynök, Frank Moses kellemes unalomba csomagolt magányát a snájdig kisvárosi életét feldúló bérgyilkosok törték szét, így nekiindult megmenteni távszerelmét, Sarah-t, hogy bizarr románc bontakozzon ki a gyermeteg telefonoskisasszony és az érzelmi elkötelezettséget eddig nem vállaló Moses között. Miközben hidegháborús összeesküvés-elméletek között kutakodtak, nem csak válogatott, és egyaránt kiöregedett kémhaverjaikba, de tucatnyi abszurd humorban fürdetett gegbe is belebotlottak. A CIA drogkísérleteitől paranoiássá vált Marvin (John Malkovich), a gyilkolást kellemes kikapcsolódásnak tekintő, takaros Victoria (Helen Mirren) és az ő romantikus orosz kémszeretője, Ivan (Brian Cox) mellékszereplő-gárdája szolidan excentrikussá színezték a filmet, aminek fanyar humorát a főszereplőpáros – Bruce Willis és Mary-Louise Parker – évődése tette teljessé.

Meg persze a rendező Robert Schwentke, aki idézőjelek közé helyezte a filmjét: a szereplők által olvasott olcsó ponyvaregényekkel (a Szerelem szilaj titkával) vont párhuzamokat, vagy a világ egzotikus pontjait bebarangoló James Bond narratívák paródiájaként mindig megelevenedő képeslapokként tálalta a színtereket. A RED így egyszerre volt a mindenkit könnyedén likvidáló, a világot fél kézzel is mentő szuperhősök gúnyrajza, a romantikus komédiák ötletes kifigurázása, valamint saját lábán is megálló akcióvígjáték, amelybe Schwentke extrém stilizációs kedve rajzolt néhol bravúrosan látványos akciójeleneteket. Nos, ilyen előzmények után a folytatás sem volt teljesen elvetélt ötlet – bár figyelmeztető jel lehetett volna, hogy a Jon és Erich Hoeber alkotta írópáros a két RED-film között mindössze a filmesztétika szabályrendszere szerint csak bajosan értékelhető Csatahajót kalapálta össze.

Ezután nyugodtan kivéreztethetjük előre a poént: a RED 2 nyomába sem ér az elődjének, pedig ugyanolyan könnyed szórakozásnak szánt nyári marhaság, mint a 2010-es film volt. A probléma abban rejlik, hogy kevésbé és kevéssé szórakoztat: az még hagyján, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül koppintja le az első rész teljes narratíváját – egymásnak megfeleltethető fordulatokkal, jelenetekkel és karakterekkel –, hiszen ez bevett gyakorlatnak számít a minden sikeres ötletet recikláló álomgyárban. A RED 2 viszont ügyetlenül, darabosan szövi történetét: kapásból behoz például vagy három antagonistát, hogy mindig megfeledkezzen az előzőről, mikor újfajta izgalmat akar pumpálni az öregesen csordogáló sztoriba. A történet most is annyi, hogy a kivénhedt ügynökszekciót a saját kormánya akarja eltenni láb alól, ezért nyomukba küldenek egy CIA-keményfiút, majd mikor az nem bizonyul elég keménynek, akkor egy hongkongit, majd mikor a hongkongiról elfeledkeznek, akkor bedobják Moses egykori szerelmét Catherine Zeta-Jones alakításában, és végül kilyukadnak az Anthony Hopkins által megformált őrült profnál, hogy méltó antagonistát küldjenek főhőseink ellen. A sztorivezetés ebből kifolyólag zavaros és nyaktörő, ugrálunk a városok és helyszínek között, de nyoma sincs már a megelevenedő képeslap-települések nyújtotta iróniának. Az egész hajsza kevésbé szarkasztikus, és sokkal akciódúsabb, de a felpörgetett fordulatszám inkább csak a zavart, és nem az élvezetet mélyíti el.

Dean Parisot nem olyan ügyes kezű direktor, mint Schwentke, így az akciójeleneteket sem fecskendezi túl adrenalinnal. Most nincsenek olyan emlékezetes szcénák, mint mikor Marvin a rózsaszín plüssmackóból vette elő az egész fegyvertárát és baseball-labdaként ütötte vissza a feladónak a gránátot, vagy mikor western-párbajt vívott az ártatlan járókelőnek tűnő, de retiküljében rakétavetőt cipelő nénivel. Az enyhén szubverzív hangnem is kiveszett a második részből: a RED-ben még provokatívnak tűnhetett, hogy főhősünk célja a háborús bűnösnek számító (!) amerikai alelnök likvidálása, küldetésében pedig orosz kémek nyújtanak segítő kezet. Habár egy epizódjában a Kremlbe is eljut, a RED 2 ennél sokkal aktuális témákba kap bele, de csak említés szintjén: az iráni részben Sarah arra kényszerítené az ország elnökét, hogy foglalja rendeletbe a női egyenjogúságot és törölje el a csador használatát, ám mielőtt ezt véghezvihetné, a „kötelező” lövöldözés szakítja meg az érdekesnek ígérkező jelenetet.

A RED 2 szerelmi konfliktusa sem olyan izgalomdús, az összejövés helyett a párkapcsolati dinamikát kéne megfelelő szintre hozni. Mosesnek rá kell jönnie: Sarah kalandot szeretne, az otthonülős, kertvárosi élet nem passzol neki, s ahelyett, hogy csak védelmezi barátnőjét, inkább egyenlő társként illene őt kezelnie. Ám ahelyett, hogy ezt a vonalat húzták volna meg erősebben az alkotók, a játékidő nagyobb hányadát a Zeta-Jones gerjesztette féltékenykedésnek és párkapcsolati adok-kapoknak szánták. Azt viszont kár lenne tagadni, hogy Mary-Louise Parker remek komika, nagyrészt ő és a bohókás-paranoiás Marvin viszi el poénjai hátán a filmet. Hopkins őrült-alakítása is eltalált, talán A bárányok hallgatnak óta nem volt ilyen félelmetes a színész.

A RED 2 mindemellett igyekszik reprodukálni az első rész önfeledt örömjátékénak légkörét, és mikor nem zavarodik össze a kusza cselekményvezetésben, sikerül is visszahozni a tétnélküli bohóckodás könnyed báját. Csattan jó pár elviselhetően eszement vicc a filmben, aminek köszönhetően a RED 2 felbucskázik az idei nyár gyalázatosan alacsony blockbuster-színvonala fölé. Ám az inkább kötelességből, mint lelkesedésből összefércelt produktum nem indokolja, hogy harmadik rész is készüljön hozzá – pedig sajnos a terveket már bejelentették…

Soós Tamás