12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

„Nagyon ritka színházban az ennyire jó találkozások sokasága”
2013.07.22 - tiszatáj

IMG_3733BESZÉLGETÉS BÉRES MÁRTÁVAL AZ EMBER KOMÉDIÁJA CÍMŰ DARAB KAPCSÁN

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház legújabb bemutatójával, Az ember komédiájával érkezett az idén 23-ik alkalommal megrendezésre kerülő Thealter Fesztiválra. A Táborosi Margaréta rendezte előadás középpontjában Sziveri János alakja, művészete és ezzel szorosan összefonódott élete áll. Béres Mártával ezzel kapcsolatban beszélgettünk.

Az ember komédiájában ismét előkerül a ’művészi lét’ kérdésköre. Mennyiben másabb így (társakkal, és Sziveri Jánoson keresztül) foglalkozni azzal, hogy mit jelent művésznek lenni, mint egyedül, közvetlenül a Béres Márta One-Girl Show-ban?

Mind a kettőnek megvan a maga szépsége, meg a nehézsége is. A One-Girl Show-ban az ember magából kell, hogy kiinduljon. Magát kell, hogy kérdezze, és újra elgondolkodjon azon, hogy ő hogy létezik ebben az egész közegben, amit művészi közegnek nevezünk. A Sziverinél meg inkább az volt, hogy adott egy művész, és azon keresztül, vagy annak fényében kérdez vissza az ember magára. Nekem most nagyon jól esett ez az eltartás, távolságtartás, mert a Kosztolányiban nem bevett szokás, hogy már meglévő szövegekkel, sorsokkal foglalkozunk, hanem folyamatosan születik az előadás szövege. Most pedig adott volt egy egész kötet:Sziveri János Összes versei. Ő egy nagyon kemény ember lehetett. Én sajnos nem ismerhettem személyesen, de valahogy az élete és a versei számomra azt mutatták, hogy nagyon őszinte volt önmagával és a környezetével.

– Mennyire áll ő hozzád közel? Vagy mennyire tudod átérezni ezeket a verseket?

Engem Sziveri János nagyon régóta foglalkoztat. Még évekkel ez előtt beszereztem egy kötetet, és biztos voltam benne, hogy ezzel még foglalkozom. Fönt állt a polcomon a könyveimnél és éreztem, hogy ő meg fog találni még, vagy én megtalálom őt. Nagyon érdekes volt, amikor kiderült, hogy Sziverivel fogunk foglalkozni Margarétával (Szerk.: Táborosi Margaréta, a darab rendezője) és ezzel a csoporttal. Ez mind-mind egy nagyon szerencsés egybeesés volt. Nagyon ritka színházban az ennyire jó találkozások sokasága.

– Az előadásban váltakozik a vers, tánc, mozgás. Mennyire volt újszerű vagy furcsa ez az előadásforma vagy a felkészülés?

Az volt jó, hogy napról napra, amíg csak tartott a próbafolyamat fizikailag tudtunk foglalkozni magunkkal, a testünkkel. Ez nagyon ritka, főleg, hogy mindezt együtt tudtuk tenni. Ez adott egy olyan kondíciót, koncentrációt, egymásra hangolódást, ami nem lehet rossz. Tehát, ha esetleg az előadás félre is csúszott volna, akkor is adott egy olyan minőséget az egésznek, amelyet szerintem érez a közönség.

– Sokkal erősebb darab születhet így?

Szerintem erre nincs recept. A Sziveri költészet nagyon igaz és tömény és kegyetlen. Bele lehet magyarázni sok mindent, és lehet pasztellszínű lírai világot csinálni belőle, de akkor nem lesz igaz. Ő nagyon szikár, ironikus, és annyira szenved, de közben mégsem szenvelgő. Szerintem fantasztikus. Nagyon ritkán születnek olyan emberek, akik ennyire kegyetlenek önmagukkal, hogy szinte ez már destrukcióba megy át.

– Az előadásnak inkább a verses vagy a mozgásos, fizikai felkészültséget igénylő részei jelentettek kihívást?

Nem tudnám ezt így elkülöníteni. Mindenki másképp készült föl individuálisan. Természetesen volt egy közös felkészülésünk Táborosi Margaréta vezetésével, de mindenkinek megvolt a maga módszere. Az enyém az volt, hogy végigolvastam az összes verset és aláhúzgáltam, amit fontosnak tartottam. Nem tudnám azt mondani, hogy ez most mozgás, ez pedig vers, mert a mozgás is egy-egy ’sziveris’ gondolatból, költői képből, sorból indult ki.

– Mennyire kaptatok szabad kezet, hogy a gondolataitokat átformáljátok mozgássá?

A próbafolyamat első része olyan volt, hogy állandóan kaptunk házi feladatokat. Különböző gyakorlatokat csináltunk, amiben nagyon sokat égtünk, hiszen az ember nem készre megy, amire azonnal azt mondják, hogy ez fantasztikus, hanem olyanokat csináltunk, amitől elpirul az ember. A jó az volt, hogy nem kellett szégyellnem, hogy leégettem magam a többiek előtt, hanem épp az volt a cél, hogy nem kell félni ettől. Nem kell félni rosszat csinálni.

– Részt vettetek itt Szegeden a Múlt/alakít/ás konferencián. Változtatott ez valamit a Sziveri-képeteken, vagy van esetleg olyan elem, amely ennek a hatására került bele az előadásba?

Persze. Az egy nagyon jó tanulmányi kirándulás volt. A színház egy zárt világ, amiben nagyon furcsák a viszonyok: az embernek az önmagához és a társaihoz való viszonya. Ehhez képest ugyanezt láttuk az irodalmárok körében pepitában. Náluk egészen más törvények uralkodnak, de ugyanannyira zárt, és megvannak a kis játszmák is. Nagyon érdekes volt ezt látni. Úgy kell elképzelni, mintha az ember irodában dolgozna, majd egyszer csak elkezd egy teljesen homogén orvosi társasággal barátkozni, akik olyan nyelvet használnak, ami csak közöttük érvényes. Így nem is mindig érti, miről van szó.

– Melyik volt számodra a legérdekesebb előadás, ami leginkább megmaradt?

Nagyon tetszett az, amit az Alpár (Szerk.: Losoncz Alpár, Sziveri János kortársa) mondott és mesélt. Utána nekünk volt még egy találkozásunk vele ebből kifolyólag Újvidéken, a vasútállomáson. Az inkább már egy személyes történetmesélés volt, nem a szaknyelven, irodalmilag becsomagolva. Inkább arról beszélt, hogy milyen az ő viszonya Sziverihez. Olyanokat kérdeztünk, hogy milyen zenét hallgatott, vagy volt-e valamilyen rá jellemző póz, vagy, hogy milyen volt részegen.

– Ezeket bele tudtátok építeni?

Most, ahogy rákérdezel, már nem tudom, hogy mi került ebből és a konferenciából bele az előadásba, de ezek elraktározódnak az ember agyában. Úgy hiszem valami attól hiteles a színpadon, ha van róla benned egy nagy támasz. Tehát az ember megcsinálhatja, hogy előre jön a színpad hátuljáról, és az teljesen üres, csak lépked. Ugyanakkor, ha van mögötte egy gondolat, vagy élmény az egy csodálatos színházi pillanat lehet.

– Az előadást a Thealter keretei között mutattátok be a Régi Zsinagógában. Nem először jártok itt. Kötődik-e valamilyen meghatározó élményed a fesztiválhoz, vagy a Zsinagógához?

Nagyon sok. Nekem ez most a hetedik évem itt a Zsinagógában. Itt láttam először Ivo Dimchevet vagy Zsótér Sándor rendezést. Egyszer volt egy veszekedésünk, amikor éppen a Beach-en dolgoztunk. Akkor nem mentem el a kollégiumba, ahol a szállásunk volt, hanem itt aludtam a Zsinában. Először itt bent, de nagyon hideg volt, és egy kicsit féltem. Így kivittem egy asztalt, és kint aludtam a fák mögött. Esett rám az eső, aztán reggel jöttek a többiek, és aznap volt a bemutatónk. Nekem ez nagyon meghatározó volt. Azt éreztem, hogy egyedül maradtam a Zsinával. Ez olyan jó volt, mert ez az épület, meg ez az egész valahogy kilélegzi magából, hogy itt hihetetlen dolgok történtek. Igazán történelme van ennek.

Vagdalt Krisztina


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő