12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Babits után Dantét
2013.07.18 - tiszatáj

CSEHY ZOLTÁN AMALTHEA SZARVA CÍMŰ KÖTETÉRŐL

Csehy Zoltán új kötete, az Amalthea szarva újabb igényes műfordítások gyűjteménye, a Hárman az ágyban óta megszokott pontossággal, eleganciával, egyben játékossággal és szókimondással. A kompozíció ötlete több mint egy évtizedes, azóta készült sorban a különféle szerzők lírájának magyarítása elsősorban latin és olasz nyelvről. A cím a Zeuszt tápláló kecske letört szarvára utal, amelyet bőségszaruként ismer a köznyelv: Zeusz ajándéka a nimfáknak, amely minden jót terem, amit csak kívánnak tőle. Ennek megfelelően a válogatás alapja ismét a meglehetősen fülledt priapikus hangulat, így került ki száz költő jóval több mint száz verse a „víz alól” – a fordítói jegyzetben atlantisznyi terület újrafelfedezéséről beszél, nem is alaptalanul. Valóban jelentős corpusról van szó, hiszen például az első tizennégy költő közül tíz korábban nem jelent meg magyar fordításban, és úgy kell számolni, hogy a tizenötödik előtt letudtuk Dantét, Petrarcát és Boccacciót is. Időben tágan értelmezi a humanizmust, a pre- és a posztkor is belefér: a szerzők között a legfiatalabb, Albertino Mussato 1261-es születésű, a legidősebb, Gian Domenico Cancianini 1630-ban halt meg.

A kötet szerkesztése bravúros, nem a l’art pour l’art szemléletet érvényesíti, hanem amellett, hogy gyönyörködtet, tanít is: bősz jegyzetekkel segíti a tájékozódást. Típusa tulajdonképp tankönyv, egyben egyetemi segéd- és kutatási alapanyag: életrajzokkal kezdi a bemutatást, a lapalji fordítói jegyzetek a mitológiában mutatnak utat, elősorolja az eredeti nyelvű szövegkiadásokat, a fontosabb monográfiákat, gyűjteményes köteteket, végül az Amalthea szarvát megelőző fordításokat. Amennyiben nem áll rendelkezésre hely minden információnak, bibliográfiákhoz irányítja az olvasót. A kötet erénye tehát nemcsak az, hogy reprezentatív mintát ad a humanista párbeszéd fontos szerzőiről, állomásairól, hanem tovább is navigál, utat kínál, amelyen folytathatjuk a nyomozást, és teszi ezt az olvasó műveltségébe vetett bizalommal; a megadott források és a szekunder irodalom nagy hányada idegen nyelvű. Első pillantásra hiányolja talán az olvasó az összefogó nagytanulmányt, de hamar látni fogja, hogy a jegyzetapparátus kielégíti a kíváncsiságát, a humanizmusnak pedig sok értője összefoglalta már egy-egy kötetben tudását. A hiányérzet egy kis darabja azért megmarad: körülbelül másfél évtized kutatómunkája – mert a fordítás is kutatás a szótárban, a saját tudásanyagban – megérdemelt volna egy nagytanulmányt, hogy Csehy ilyet nem mellékelt, talán azt jelzi, hogy a kutatást nem kívánja új irányokba vinni. És bár a legtöbb szöveg korábbi fordítása is fontos munka, Csehy annyiban újító a most természetesnek tetsző újrafordítás igénye mellett, hogy – mint más köteteiben is – olyan nyelven szólaltatja meg magyarul a szövegeket, amely valóban hatással lehet a most irodalmára: egyrészt a kor olvasójának megfelelően nagyon szókimondó, ettől élénk lesz a szövegvilág (a korábbi fordításokhoz képest a szinonimák közül is az érzékek számára erőteljesebbeket választja ki, pl. megszivatod, mütyür, 12. o.), bevonja az olvasót történéseibe; másrészt pedig felhasználja a jelenkori tapasztalatok szókincsét, s mindezt olyan virtuózan teszi, hogy jól megférnek a kortárs szavak az antik műveltség szókincse mellett. Utóbbi azért különösen fontos a szóban forgó szövegeknél, mert hiszen a humanizmus is ebből táplálkozik, ezt tartja követendő példának, s a latin (avagy az olasz) nyelv változásait nagyon jól megfogja ez a szemlélet, hiszen ők is kortárs – akár alsóbb nyelvi rétegekből fölemelt – szavakat szivárogtattak bele a versnyelvbe. A szép az, hogy beleillik, egységes marad a stílus.

Nemcsak abból a szempontból nagyszerű az elgondolás, hogy az antológia együtt láttatja a humanizmus kiválóságait, hanem abból is, hogy még egy kiváló, kipróbált fordítónak is nagy bátorság pl. Babits után Dantét magyarítani. Jegyzeteiben feltűnik a fordítói névsorban Bede Anna, Rónai Pál, a gyakran emlegetett Jankovits László és Kardos Tibor, de akár Csokonai Vitéz Mihály is: őket nemegyszer ajánlja, de gyakran tapasztalható, hogy a magyar változatok elsősorban tanulmányokhoz készültek. Csehy munkái kapcsán beszélhetünk mára kiforrott fordításművészetről, az olvasó, mióta megismertük egyedülálló fordítói stílusát, kíváncsi arra, hogy egy-egy szöveget Csehy hogy tett magyarra, mint ahogy nemcsak világirodalomként, de önálló fordítói bravúrként is megállják a helyüket Arany János, Tóth Árpád, Faludy György, Kosztolányi Dezső magyarra ültetett textusai. Ahogy Csehy is megjegyzi, „a fordítás, mint köztudomású, a legnacionalistább műfaj […] Ugyanakkor épp a műfordítás az, mely impulzusokkal szolgálhat a jelenkor költészete számára” (701. o.), ilyen értelemben hasznos tehát „a lírai forradalmak tájékán” (701. o.) az újrafordítás. Itt tehát Dante, Petrarca, Boccaccio valamelyest új kontextusba helyezése történik meg, emellett megint nyilvánvalóvá válik, hogy az olaszok mellett a magyarok is markánsan jelen voltak a kor magas irodalmában, és nemcsak Janusról van szó, hanem Vetési László és Lászai János költeményeiről is. A másik fontos jelenség Alciati: emblémáinak fordítása mellé, mértékletesen ugyan, de a képanyagot is hozza, ezen illusztrációk jól megmutatják a többi szöveg alapjául szolgáló képi, szimbolikus világot is, hiszen az Emblemata is a korstílust összefoglalni igyekvő mű.

Nagyon érett, hasznos és nem utolsó sorban használható munka az Amalthea szarva, a humanizmus témaválasztásában pajzán, de eszközeiben, szellemében nagyon is tudós lenyomata. Nem feltétlen hibája a kötetnek, hogy nem olvasható egyben, inkább szemezgethet belőle az olvasó, mindig és újból leveheti a polcról a cornu copiaet, és az teremni fog, a kívánságoknak megfelelően. Csehy Zoltán műfordítói munkásságának kiemelkedő és maradandó darabja ez a kötet.

(Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2012. 728 oldal, 3900 Ft)

Sörös Erzsébet Borbála


Címke:
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS
A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható… – PACSIKA LIA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

ÁLOM DOKTOR
Járgány motor nélkül. Stephen King legendás Kubrick-kritikája szerint ilyen adaptációt csiszolt 1977-es bestselleréből a híresen perfekcionista direktor. Rögtön ki is ütközik a különbség: az író csupán populáris paneleket tologat, míg a 2001 és a Mechanikus narancs adaptőre szerzői hangütéssel közelít a témához, vagyis darabokra szed, analizál, újra összerak, és valami egyedit teremt. Mike Flanagan misztikus horrorja – vagyis egyszerre a Ragyogás című regény és film folytatása – után még tágabbra nyílik a könyv és mozi közötti rés… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő